Rádióműsor - 2017. november 29. - 235. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. november 29-ei műsor (235. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/66453

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 235. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Tégy engem, Uram, engedelmessé minden ellentmondás nélkül; tedd, hogy szegény legyek minden levertség nélkül; tiszta legyek sérelem nélkül, türelmes zúgolódás nélkül; alázatos színlelés nélkül, vidám pajkosság nélkül, megfontolt nehézség nélkül; féljek tőled kétségbeesés nélkül; igazmondó legyek kétszínűség nélkül; jót cselekvő elbizakodás nélkül; felebarátomat megintsem büszkeség nélkül; épülésre szolgáljak szóval és példával képmutatás nélkül.” – Aquinói Szent Tamás gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

• Advent első vasárnapja előtt vagyunk. Talán aktuális az a rész, amelyet a családerősítő lelkigyakorlat felvételéből ma közlünk. Bíró László katolikus tábori püspök a lelkigyakorlaton arról beszélt nekünk, hogy a szeretet türelmes. Ezen gondolatait osztom meg önökkel is.
• Folytatjuk sorozatunkat, amelyben Kálinger Roland, Rozsé atya a tábori lelkészek misszióban betöltött szerepéről beszél. Felelősségteljes a tábori lelkészek feladata, hivatása akkor, amikor sebesült bajtársakon kell segíteni vagy éppen elhunyt bajtársakat búcsúztatnak, és a társaknak nyújtanak lelki segítséget.

 

Évről-évre tartalmas gondolatokat hallunk Bíró László katolikus tábori püspöktől azon a családerősítő lelkigyakorlaton, amelyet a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálat szervez. Folytatva az ott készült felvétel közreadását, ma egy igen fontos, talán advent első vasárnapja előtt éppen aktuális gondolatokat hallanak majd.

- A szeretet himnusza a negyedik fejezet. Mikor először megkaptam ezt a dokumentumot, akkor átlapoztam a negyedik fejezetet, mert annyiszor prédikáltam már a szeretethimnuszról, hogy úgy gondoltam, ez nekem újat úgyse mond már. Sokkal izgalmasabbnak gondoltam a többi fejezetet. Végül rá kellett jönnöm, hogy rengeteg újat és konkrétumot mond a pápa ebben a fejezetben. Azt gondolom, hogy két ember között az egymáshoz való viszonyt nagyon meg tudja újítani. Az I. Korintusi levél 13. fejezet 4-7. verse szól a szeretethimnuszról.
Az első rész arról szól, hogy a szeretet türelmes. Azt mondja a Szentatya: ez a türelem nem azt jelenti, hogy mindent elvisel, az majd később jön. A kifejezés értelmét tulajdonképpen Istenből érthetjük meg. Azt mondja az Ószövetségi szentírás, hogy Isten lassú a haragra. Ezt jelenti a türelmes szó. Ez a tulajdonság akkor mutatkozik meg, amikor valaki nem engedi, hogy az indulatok vezéreljék, és nem támad. Tehát nem zsigerből reagál a párja szavára, nem az indulatok vezérelik, és nem támad. Ez a türelem. A szövetség Istenének ez a jellemző tulajdonsága, aki a családi életben is ennek követésére hív. Isten önmérsékletét dicséri a szentírás, hogy ezzel teret adjon a megbánásnak; s ami egyszersmind hangsúlyozza hatalmát is, amely akkor mutatkozik meg, amikor irgalmasságot gyakorol. Úgy emlékszem, tavaly beszéltem Isten irgalmáról, Szent Ágostont idézi az Irgalmasság arca kezdetű apostoli buzdítás. Azt mondja Szent Ágoston: Isten képes megfékezni a haragját, de nem képes megfékezni az irgalmát. Gondolom, nagyon nehéz néha, hogy ne zsigerből reagáljunk a gyerekre vagy házastársunkra. Legtöbbször a feleségeknél találkoztam azzal, hogy tudják csavarni a citromot. Nem szabad gyötörni a másikat, nem szabad zsigerből cselekedni és beszélni. Isten nagy irgalmú és hosszan tűrő. Azt jelenti a türelem, hogy nem az ösztönösség cselekszik bennem. Ez nem gyengeség. Az erőt jelenti, amikor el tudom harapni a szót és nem gyötröm a másikat, még ha igazam is van. A türelem igazi hatalom. Tehát nem arról az attitűdről van szó, amikor a szülő vitatkozik a kamaszkorú gyerekével és azt mondja, csinálj, amit akarsz, nem érdekelsz. Nem ez a türelem és nem ez az irgalom. Ez gyengeség. Az igazi irgalom és türelem az hatalom, erő. A türelem nem azt jeleni, hogy hagyjuk, hogy állandóan rosszul bánjanak velünk, eltűrjük a fizikai erőszakot, vagy engedjük, hogy tárgyként kezeljenek. Minden egyes szónál meg lehetne állni: nincs benne erőszak, nem kezelem tárgyként a másikat. Nehéz a házasságban, hogy ne tegyem az ösztöneim tárgyává a másikat. A probléma akkor jelentkezik, amikor azt szeretnénk, hogy kapcsolataink idilliek, a személyek tökéletesek legyenek, avagy amikor önmagunkat helyezzük középpontba, és csak azt várjuk, hogy a mi akaratunkat teljesítsék. Két dologról beszél a pápa. Tulajdonképpen így is fogalmazhatnám: mi tesz képtelenné a szeretetre? Az egyik az ideálhoz való ragaszkodás, a másik, amikor magam vagyok a középpontban. Talán meséltem nektek, hogy mikor 1974-ben pap lettem, semmiféle katolikus könyvkiadás nem volt. Egyetlen könyvem volt a házasságról és sose felejtem el, hogy a hűségről volt benne egy tíz oldalas rész. Olvastam mohón, fiatalként, a hűségről szóló részt, hátha tudom használni egy esküvői beszéden vagy akármin. Arról szólt, hogy a hűség nem jelenti a szexuális hűséget, csak az anyagi hűséget a családhoz és milyen jót tesz a házasságnak, ha szexuálisan megszellőztetjük. Hát láttam egy pár ilyet, hogy milyen jót tesz a házasságnak. Szörnyű. 
Megkaptam egy öreg pap bácsitól Dr. Kausz József Esküvői beszédek című gyűjteményét. Az Esküvői beszédek gyűjteményben majdnem minden prédikáció ezzel fejeződött be: azzal köss házasságot, akivel az oltár elé állsz. Tudjátok, az emberben él egy ellenkező nemű kép, egy fantom férfi és női kép. Úgy látom, az embernek nagyon nagy kísértése, hogy ehhez a fantom képhez hasonlítsa a párját, ehhez az ideálhoz mérje. Pedig ez a fantom kép nem létezik, ezért sose éri el szerencsétlen párotok, amit a fantomképbe beleálmodtatok kamaszkorotokban. Amikor ahhoz méred a párodat, akkor igazságtalan vagy. Azt mondja a pápa, hogy mikor azt szeretnénk, hogy a kapcsolatunk idilli legyen, rá kell jönnünk, hogy nincs idilli. Most már 22 év óta vagyok Budapesten és rengeteg házasság volt a kezem alatt, voltak, akik a hittan csoportjaimban ismerkedtek össze. Ismerem az udvarlási idő elejétől kezdve őket és látom azt, hogy hogyan érkezik meg két ember egymáshoz a realitásba. Milyen traumát okoz, mikor megtapasztalják szegénykéim, hogy a másik épp olyan korlátolt, mint ő. Az okos ember megtapasztalja ezt, és megállapítja, hogy a másik is korlátolt és én is buta tudok lenni, és nem kérik számon egymáson. Ezen kell elgondolkodni, hogy mikor ideges vagyok a páromra, nem mérem-e ahhoz az ideálhoz, ahhoz a fantom féri és női képhez, ami nincsen? A házasság hozott anyagból dolgozik, szóval azzal köss házasságot, akivel az oltár elé állsz. 

 

Kálinger Roland, Rozsé atya a tábori lelkészek misszióban betöltött hivatásáról beszélt katonatársainak. Folytatjuk sorozatunkat, melyben hallgatóinknak is mesél majd a missziós élményeiről, missziós tapasztalatairól. Ma egy nem könnyű témáról, a megsebesült katonákról illetve az elhunyt bajtársak halálának feldolgozásáról mesél.

- Szomorú történetek következnek. A pap nem tud hozzászokni a temetésekhez és a halálhoz, de a pap hivatásához szorosan hozzátartozik az elmúlás, s az, hogy az életben maradottakon segítsen. Talán az egyik legnehezebb missziós feladat, mikor a halállal kell találkozni és halálról illetve az életről kell beszélni a katonáknak. Alapesetben a tábor nyüzsög, sportolnak, futnak, beszélgetnek, zenét hallgatnak a katonák, de ilyenkor a tábor ki van ürülve, néma csend uralkodik, mindenki magába fordul. Nem lehet elmondani azt a hangulatot, ami olyankor vesz erőt a táboron, ha a halál szele megcsapja a katonákat. Nem dramatizálva a helyzetet, Robi atya elmesélte – és egy kicsit őt szeretném megidézni, hiszen ez az ő missziós története –, hogy nem volt annyi orvos, ahány sebesült, s az egyik katonát neki kellett újraélesztenie. Azt mondta, hogy könyékig véresen, ő akkor került legközelebb a halálhoz, de a tábori lelkész nem zuhanhat össze. Nekünk nem lehet rossz kedvünk, nem lehet nehéz napunk. Nekünk kell tartani a lelket a többiekben. Azt hiszem, nekünk, barátoknak és bajtársaknak kötelező megadni a végtisztességet és foglalkozni az élőkkel, családtagokkal. 
...Igen, főtörzsőrmester urat ki is tettem, ezt a kocsit ő vezette. Egy öngyilkos merénylő autóval odaállt mellé, felrobbantotta magát és mivel páncélozott volt a jármű, ezért a benne ülőknek nem lett baja. A fotó két misszióval ezután készült el. Életben maradt, és azóta már másodszor volt kint Afganisztánban. Ahogy mesélték a srácok, volt olyan katona, akit még a PRT missziók elején több ilyen incidens is ért és ez sem vette kedvét attól, hogy kimenjen újra és kint szolgálja a hazáját. Ő katona, ő a feladatra összpontosít. A srácok kint tudják, hogy benne van a hibázás lehetősége, benne van az, hogy nem jönnek haza. Akik ezt igazából nem tudják, azok az itthon lévők. Nem találkoztam olyan emberrel, aki misszióban félt volna. Olyannal, aki úgy jött oda hozzám, hogy Atya, már megint ki kell menni a tábor kerítésén kívülre és fáradt vagyok, ilyennel már találkoztam. Az én missziómban is volt egy haláleset. Természetes halál volt, szívinfarktust kapott az egyik bajtárs. Nem magyar volt, hanem egy montenegrói katona, s az is nagyon megviselte a társaságot. Akkor kaptam észbe, akkor gondolkodtam el, amikor hűtőkonténert kellett keresni, koporsót kellett rendelni, meg kellett szervezni a búcsúztatási szertartást, hogy bizony a Tábori Lelkészi Szolgálatnak egy nagyon nehéz, de nagyon szükséges része ez a gyászmunka is. 

Köszönöm, hogy megtiszteltek ismét figyelmükkel, búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Aquino Szent Tamás gondolataival kezdtük a mai adást, azzal is zárom mai műsorunkat. 

„Add, Uram, hogy szívemet Hozzád irányítsam, és ha lankadnék és botlanék, a javulás szent föltételével állandóan tápláljam.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, november 29