Rádióműsor - 2017. október 11. - 229. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. október 11-ei műsor (229. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/65729

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 229. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Mit Istennek megfelejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal, s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet.” – Görgei Artúr gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják. 

• Az aradi mártírokra emlékező szentmisét tartott a Katolikus Tábori Püspökség, többek között erről is tudósítunk mai adásunkban. 
• Szó lesz arról a könyvről, amelynek bemutatóját tartották „Közös küldetésben – Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” címmel.

 

„Damjanichot a bitó alatt állván fölsegítették a zsámolyra. Egy fejjel volt magasabb a bitófánál. A hóhér zavarban volt, s utasításokat adott legényeinek, hogy a hős lábait hogy kapják föl majd, midőn a test zuhan a zsámolyról. (...) A hóhér kíméletesen köté meg a hurkot a hatalmas, izmos nyakon. Egy intésére a pribékek kikapták a zsámolyt Damjanich alól. 
– Szegény Emíliám! Éljen a haza! – kiáltó a hős, kinek törött lábát térdben akarták hajlítani a pribékek, míg fönn a mester kínlódott a szilárd nyakcsigolyával. A vértanú iszonyúan szenvedett e pár perc alatt, mert teste hol összerándult, hol meg kiegyenesedett: a hatalmas lélek nehezen hagyta el a hatalmas testet.”
Baló Béni református lelkész visszaemlékezéseiből idéztem, amelyet Kacziány Géza lejegyzésében találhatunk. A Magyar Honvédségben is megemlékeztek az aradi vértanúkról. Először Dr. Simicskó István honvédelmi minisztert hallják, aki az egyik halálra ítélt honvédtiszt, Knézich Károly vezérőrnagy emlékszobránál tartott megemlékezésen mondott beszédet.

- Az akkori Magyar Honvédség, amely jövőre lesz 170 éves, pont a 48-as szabadságharc időszakában alakult. Több császári tiszt átállt a magyar ügy mellé és életüket adták a magyar szabadságért. Ékes példája ez az összefogásnak, annak a képessége, amelyre mindig is szükségünk volt itt a Kárpát-medencében és Közép-Európában. Knézich tábornok úr utolsó mondata halálra ítélése előtt a következő volt: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette össze így a kártyákat”. Bölcs üzenet egy végóráját élő tábornoktól, ami figyelmeztetés is egyben nekünk, az utókornak is. Föltehetjük a kérdést magunknak, hogy mi keresztények, szeretjük-e egymást? Képesek vagyunk-e kibírni a XXI. század terheit, kihívásait, az új típusú népvándorlást, amely más civilizációból érkezik Európába? Tanultunk a történelmünkből, tanultunk a történelem hibáiból és példát mutatunk a megértésben, a kölcsönös tiszteletben, a barátságban, az együttműködésben. Ez a helyes út. Ez az egyetlen egy igaz és járható út, ami előttünk áll.

A Katolikus Tábori Püspökség katonai tiszteletadással egybekötött szentmisével, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Szent László kápolnájában emlékezett meg a mártírokról. A szentmisét Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Gyulay Endre szeged-csanádi emeritus megyéspüspök és Bíró László tábori püspök mutatta be a katonalelkészi kar tagjaival. 

 

„Közös küldetésben – Katona és lelkész az ember és a nemzet szolgálatában” címmel jelent meg kötet, amelynek bemutatóját az aradi vértanúk napján tartották a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Az esszé és tanulmánygyűjtemény bemutatóján rögzítettem a most hallható összeállítást.

Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke

- 1940 januárjában a Baumgarten-díjak kiosztása alkalmából a kialakult szokás szerint, Babits Mihály üdvözlő beszéddel köszöntötte a megjelenteket. Ennek során egy régi képet illetve metszetet idézett emlékezetükbe, amely a reformkor híres folyóiratában, az Aurórában jelent meg Vörösmarty Zrínyi versének kísérőjeként. A naiv rajzú rézmetszet - ahogyan Babits mondta -, Zrínyit, a nagy költőt ábrázolta nyugodtan ülve íróasztalnál, miközben az ablakon nehéz ágyúgolyók és tűzcsóvás bombák csapkodtak be, s hulltak előtte a padozatra. E naiv, s kissé kezdetleges elképzelésű rajz illusztrálja a magyar író ember sorsát és helyzetét történelmünk folytonos viszontagságai és veszedelmei közt, de illusztrálja bátorságát és nyugalmát is, s ez a szimbolikus illusztráció, ma találóbbnak tűnhetik föl, mint valaha. A bombazápor között, íróasztalánál nyugodtan dolgozó Zrínyi az egész mai magyar irodalom jelképe lehetne – fejezte be Babits Mihály 1940 januárjában. Ha nem is ilyen körülmények között, de a Katolikus Tábori Püspökség szeretné megköszönni mindazoknak, akik hajlandók voltak arra, hogy tanulmányt írjanak ebbe a könyvbe. Még akkor is, ha nem olyan helyzet van, mint annak idején, de írni mindig fölemelő dolog. Ezt szeretnénk megköszönni ezzel a könyvbemutatóval.

Dr. Holló József ny. altábornagy, miniszteri biztos, a kötet egyik szerkesztője

- Amikor ez a könyv útjára indult Bíró László püspök úr dolgozószobájából, akkor tudtuk, hogy nagyon nagy feladat előtt állunk. Tudtuk, hogy több szerzős könyvet kívánunk kiadni és úgy tálalni a kedves olvasó felé, hogy az érthető, korrekt, tanulmányszerű, oktató, informáló legyen. Keresztény hitünk lényegéhez tartozik, hogy a hit nem lehet idegen az élettől, azaz attól elválaszthatatlan. Az élet védelméért, a családért, az igazságosságért, a szolidaritásért, a jövőért, a világért, a biztonságért vagy éppen a nemzeti kultúránkért, azonosságunkért és értékeinkért való felelősség olyan szempontok, amelyek nem csak önmagukat, a keresztény hívőként meghatározó emberek mindennapjait hatják át, hanem a katonai hivatást hűen betölteni kívánó, a nemzetet és a hazát bátran szolgáló katonáknak is. Tudjuk, és mi katonák és tábori lelkészek ismerjük, hogy a mi eskünk az szigorúbb mindennél. Erősebb, mint a Hippokratészi eskü, mert benne van, hogy életem feláldozásával is és nemzetért és hazáért tesszük. Tiszta szívvel lehet ezt a hivatást csinálni és mindent föladva, visszamondva, önfeláldozóan, úgy, hogy alázatot tanúsítok. A fenti gondolatok jegyében született meg az az elhatározás is, hogy egy kötetben gyűjtsük és foglaljuk össze a témában szakavatott külföldi és hazai, egyházi és közéleti személyiségek, katonák, tábori püspökök, katonalelkészek, rabbik tanulmányait, esszéit. A 32 szerző tartalmas és értékes írásai az ökumené és a párbeszéd jegyében kerültek összeállításra, hiszen a Tábori Lelkészi Szolgálat sajátos hivatása magába foglalja a keresztény egységre való törekvést. A tanulmányok történelmi visszatekintések, esszék, elemzések, önvallomások változatos stílusvilággal és irodalmi eszközökkel közelítenek a megszólított olvasó közönséghez. A célunk az volt, hogy korosztálytól függetlenül, felhívjuk a figyelmet a közös küldetés, a hittel, a kitartással végzett közös szolgálat fontosságára. A vallási, történelmi, irodalmi példák, elemzések, definíciók nem csak következtetések levonására késztetik az olvasót, hanem észrevétlenül, tanítva, továbbgondolásra is inspirálják őt. Hiszen a megtörténült múlt és a velünk élő jelen megértése és felvállalása valóban az egyház és a katona közös küldetése.

Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy, a Zrínyik Kiadó megbízott vezetője

- Egy kiadó életében egy újabb és újabb könyv megjelenése mindig ünnep. Pont egy évvel ezelőtt, az említett háromtagú szervezőbizottság, Holló tábornok úr, Hautzinger ezredes úr és Berta Tibor helynök úr jöttek és hozták a felhatalmazó döntési levelet arról, hogy ez a könyv tervezhető, álljunk neki és készüljön el. Akkor már bejegyzésre került a kiadó gördülő tervébe a mai dátum. Mi tudtuk, hogy mihez tartsuk magunkat a könyv megjelenése kapcsán. Köszönjük a Honvédelmi Minisztériumnak a támogatást és köszönjük a szerkesztő bizottságnak, hogy belecsapott ebbe a munkába. 

Dr. Bábel Balázs, kalocsa-kecskeméti érsek

- Ez a gyűjtemény, amelyet én csak vázlatában ismertem meg, ez egy hézagpótló munka, hiszen nem találkoztunk még ilyesfajta magyar nyelvű összefoglalással. Azt tudtuk mindig, hogy a hadseregeket valamiféle papi, lelkészi emberek kísérték már a római korban is, de az újkori tábori lelkészség eredete az a török fölszabadító harcok idejére esik, amikor már szükségessé vált, hogy hosszú hónapokon keresztül kísérje a katonát a pap, a lelkész, vigasztalást nyújtva és segítve őt. Mert előtte, mint tudjuk, a középkorban sokszor maguk az egyháziak voltak a hadseregek élén. Gondolok itt a mohácsi csatában elesett öt püspökre és a többi főpapra, de egy-két napig tartott egy ilyen ütközet, nem évekre szóló kísérés volt. S ekkor alakult ki a tábori lelkészség, majd pedig a Rákóczi szabadságharc idején, aztán az 1848-49-es szabadságharc idején, majd pedig a monarchiában, utóbb pedig a két háború között és egy darabig még az 1945-ös évek után. Hála Istennek, hogy újra fölállhatott a rendszerváltás után a tábori lelkészség és benne a Tábori Püspökség. Közös ügyet szolgálunk, a nemzet és a béke javát.

Bíró László, tábori püspök

- Az volt a terv, hogy írjunk egy olyan könyvet, amely erősíti a lelkészek identitását, és ami segíti a honvédelmet is abban, hogy egy picikét megismerhessenek bennünket. Volt még egy harmadik szándék is. Sokszor vezetőkkel, laktanya parancsnokokkal beszélgetve szembe találtam magamat azzal is, hogy sokszor a motiváció nagyon gyenge. Miért tesszük ezt, vagy miért tesszük azt? A katonai értékek, az a bizonyos erkölcsi szilárdság, mintha hiányozna a motivációból. Ez a tanulmány, esszé gyűjtemény az első kezdet. Én azt gondolom, hogy úttörő mű. Ez folytatást kíván. Ami vitt bennünket egymás felé, segíti az integrációt egymás felé és bátorít bennünket, hogy egyre mélyebbről fogalmazzuk meg a közös szolgálatunkat.

Dr. Földváry Gábor, jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkár

- Mindenekelőtt, kérem, engedjék meg, hogy tolmácsoljam Simicskó István, Magyarország honvédelmi miniszterének köszöntését mindannyiuk felé. Önök felé, akik itt és most jelen vannak és mindazok felé, akik a most bemutatandó kötet létrejöttében akár szerzőként, akár segítőként, előkészítőként, szerkesztőként részt vettek illetve mindazokat köszönthessem, akikről ez a könyv szól, katonákat, lelkészeket, katonalelkészeket. Hadd reflektáljak érsek atya szavaira, ami a prédikációban hangzott el, hogy mentsem az ifjabb generáció becsületét. Én bár előre szóltam a kollégáimnak, hogy október 6-án, ha valaki az irodába belép, 13 nevet kell tudnia majd fölsorolni, ezt sikerrel teljesítették is. Bár bevallom, sokan nem jöttek ma különféle ügyiratokkal, de aki jött, tudta a neveket. „Közös küldetésben” – ha nem tudnánk pontosan milyen tartalmú ez a könyv, azt gondolom, hogy kevesen találnánk el elsőre, hogy mi az a két hivatás, amelynek összefonódó szolgálatáról esik itt szó: a katonáról és a lelkészről. Pedig valójában nem is olyan szokatlan ez az összekapcsolás. Nemzeti történelmünk számtalan példával szolgál ahhoz, hogy amikor a politikai főhatalom nem riválist, nem fenyegetést látott az erős lelkekben, hanem maga is merített ebből az erőből, akkor a legnagyobb megpróbáltatások is leküzdhetőnek bizonyultak és a közösség, a nemzet végül felül tudott kerekedni az elsőre talán olykor megoldhatatlannak tűnő nehézségeken is. Ilyen áldatlan állapot, ilyen megoldhatatlannak tűnő nehézség volt talán az is, amikor 1950-ben a Tábori Lelkészség megszűntetésre került. A körünkben jelen lévő Boross Péter miniszterelnök úr jegyzi azt az 1994. évi 61. kormányrendeletet – az ő neve szerepel a rendelet alján -, amely a Tábori Lelkészséget újra helyreállította és visszaállította jogaiba. Köszönjük miniszterelnök úr!

Dr. Benkő Tibor vezérezredes, a honvéd vezérkar főnöke

- Ez közös küldetése az egyháznak, a katonáknak, rendfokozattól, beosztástól függetlenül. Ha a hallgatóság követte Isaszegi tábornok úr gondolatait, akkor azt kell mondani, hogy bizony köszönet azért, hogy a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség vezetői, parancsnokai, vezérkarfőnökei itt vannak és fontosnak tartják. Hogy itt van miniszterelnök úr, akinek köszönhető az, hogy közel fél évszázados kihagyás után a Tábori Lelkészi Szolgálat visszatért a Magyar Honvédség kereteibe. Tudom, mint akkori gyakorló parancsnok is, hogy mit jelentett a tábori szolgálat visszahozatala, mennyire volt elfogadott, mennyire volt elismert, támogatott a katonák körében és mindazok fejében, akik azt a negyvenegynéhány évet leélték anélkül, hogy egyházi, vallási kérdéseket gyakoroltak volna. Nem volt egyszerű feladat. Ezért köszönet a könyv kapcsán is a Tábori Lelkészi Szolgálat minden tagjának, akik elindultak ezen az úttörő úton, hogy ismételten visszahozzák és megteremtsék a Tábori Lelkészi Szolgálat lényegét, fontosságát. Köszönet azoknak a parancsnokoknak, akik mindezt segítették és támogatták. Hála és elismerés a most szolgálatot teljesítő tábori lelkészeinknek is, mert ezt a küzdelmes utat végigjárták és végigjárják. Most is göröngyös az út, de amin túl vagyunk, az azt mutatja, hogy jó irányba haladunk, hiszen a „közös küldetésben” napjainkban is minden nap megtestesül. Soha nem fogom elfelejteni, amikor első katonánkat, Kovács Gyula posztumusz hadnagy urat elvesztettük az afganisztáni misszióban, hogy mit jelentett ott a katonák körében a tábori lelkész. Milyen mesterien, odaadóan, áldozatosan tudta kezelni több száz ember dolgát, problémáját és napjainkban is számtalanszor tábori lelkészeknél találják meg a lelki nyugalmat katonáink.

 

Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, tegyék ezt egy hét múlva is. Addig is megköszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Kossuth Lajos gondolataival búcsúzom.

„A Szózat annak visszhangja, mely hangzik az ősök szent hagyományaiból, hangzik az utódok esengéséből mely számon kéri az élő nemzedéktől az elidegeníthetetlen örökséget, hangzik az emlékezések lüktetéséből, mely az éj csendjében haza jár a meghajlott derekak háló kamrájába, mint a lelkiismeret szava a bűn lakába; hangzik a bölcsőkből, hangzik a sírokból, hangzik minden fűszál rezgéséből, melyet a magyar hazának honfivér özönével termékenyített földje táplál.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, október 11