Rádióműsor - 2017. szeptember 13. - 225. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET 2017. szeptember 13-ai műsor (225. adás), mely itt hallgatható  meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/65310

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 225. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink süket fülekre találnak. Ilyenkor ne okoljunk soha másokat, mivel a szemrehányásokban mindig van valami tisztátalan. Sokkal jobb, ha ilyenkor imádkozni kezdünk, érezve szavaink kölcsönös végességét.” – Pilinszky János, az Imádság szerepe a világban című írásának gondolataival köszöntöm önöket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallják.

Mai adásunkban felhívjuk majd figyelmüket a katonai zarándoklatra, ezen kívül folytatjuk Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását.

 

A Honvédelmi Minisztérium Katolikus Tábori Püspöksége katonai zarándoklatra hívja a katonacsaládokat, de az érdeklődőket is szeretettel várják szeptember 23-án, a XXIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatra illetve XI. Családi Napra, amelyet Máriaremetén tartanak. A következőkben Berta Tibor ezredes, általános helynököt hallják Szűcs László interjújában.

- Ebben az évben lesz egy gyalogmenet a zarándoklathoz kapcsolódóan, ami reggel hat órakor fog indulni. Ebben az évben egy rövidített táv lesz, hiszen csak nyolc kilométerről van szó. Az egyházi évnek egyfajta utánzását megpróbáljuk ezzel a gyalogmenettel is érzékeltetni, hogy az egyházi év egy körből áll, ami elindul az adventtel és az adventhez tér vissza, ugyanakkor mégiscsak megyünk előre. A gyalogmenet is valójában egy kört fog leírni, mégpedig a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a máriaremetei kegytemplomhoz tér vissza, ugyanakkor mégiscsak haladnak előre a zarándokok. Remélhetőleg a 10.30 órakor kezdődő szentmise előtt fognak visszaérkezni. Erre is várunk szeretettel minden érdeklődőt a Magyar Honvédségből. Mint minden katonai zarándoklatnak, ennek a zarándoklatnak is a legfőbb eseménye a 10.30 órakor kezdődő katonai tiszteletadással bemutatott szentmise. Ezt azért szeretném elmondani, mert korunkban – bár szerintem ez más korban sem volt másképp, csak akkor talán a híradások nem voltak ennyire látványosan túltengőek, mint most –, nagyon sok fesztivál és mindenféle olyan esemény van, amik el tudják vonni az emberek figyelmét. Most azt is mondhatnám, hogy a mi zarándoklatunk köré is természetesen csoportosulnak olyan dolgok a családi nappal, amik sokkal látványosabbak úgymond, mint a szentmise. Ugyanakkor mégiscsak a zarándoklatnak a legfőbb pontja, a legfőbb eseménye az, hogy ott tudunk lenni egy imádságos légkörben, templomban, ott tudunk lenni az Isten és Jézus Krisztus közelében. Mi erre hívjuk valójában a katonákat, az összes többi, ami ehhez kapcsolódik, az már csak egy járulékos elem. Az, hogy ott a gyereknek lesznek különböző programok, Petrás Mária énekelni fog, vagy a Garabonciás együttes ebéd után tart egy kis előadást, ezek mind nagyon szép dolgok, de a legfőbb esemény, hogy ott találkozhatunk lelkileg az imádságban egymással és Istennel. Minden zarándoklatunk legfőbb pontja, a lélekben, imádságban való találkozás Istennel, Jézus Krisztussal. Azért tettük mindig a Nemzeti Katonai Zarándoklat idejére azt a programunkat is, hogy minden évben ezen a zarándoklaton adjuk át a Kapisztrán Szent János elismeréseket, hiszen ez is az Istennel való kapcsolatunkat erősíti. Ebből adódóan szeretnénk tovább vinni az Isten-ember közötti relációt, és odavinni az ember-ember közötti kapcsolatba. A Kapisztrán Szent János elismerésekkel szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik segítenek bennünket abban, hogy a katonák lelki szolgálatát még jobban tudjuk ellátni. Ebben az elismerésben részesülhet a Magyar Honvédség legfőbb elöljárója, de részesülhet benne az a katona vagy az a polgári közalkalmazott is, aki segíti a munkánkat abban a tevékenységben, hogy a katonákat tudjuk szolgálni. Minden esztendőben szeretnénk megköszönni ezeknek az embereknek azt a nagy-nagy szolgálatot, amit a Katolikus Tábori Püspökségért tesznek. A zarándoklat szép eseménye tud lenni az is, amikor le tudunk ülni egy közös asztalhoz. A lélek éhségének enyhítésére ott van a szentmise, az Istennel való találkozás. Amikor mi emberekkel egy asztalhoz ülünk, akkor ez valójában egyfajta kitágítása annak a kapcsolatnak, ami az apostolok és Jézus Krisztus között volt. Az utolsó vacsora, az szintén egy asztalközösség is volt. Minden egyes zarándoklatnál fontos az, hogy az emberek találkozzanak Istennel, hogy az emberek találkozzanak a másik emberrel a templomban a szentmisén, az asztalközösségben az ebédnél, a délután folyamán a beszélgetésekben. Nagyon bízom abban, hogy egyszer majd kitárul ez a zarándoklat olyan mélységekig, amikor sok-sok távolról érkező helyőrség katonái itt is találkozni tudnak egymással. Ahogyan az elején említettem, a gyalogmenet a máriaremetei kegytemplomtól indul el és a kegytemplomhoz fog visszatérni. A mi életünk is valójában én azt gondolom, hogy az Úristentől indul el és az Úristenhez tér igazából vissza. Abban kell bíznunk és abban kell reménykednünk, hogy ezt az utat - ahogy ezt a rövid, nyolc kilométeres gyalogmenetet is megteszik most szeptember 23-án, akik erre a zarándoklatra jelentkeznek -, minden nehézsége és minden megpróbáltatása ellenére végig tudjuk járni. 

Hogyan lehet jelentkezni a zarándoklatra?

- A Katolikus Tábori Püspökség honlapján minden információ megtalálható. Azért kérünk regisztrációt mindig a jelentkezőktől, hogy ezzel is egyfajta kapcsolatot tudjunk teremteni az emberekkel. Azzal, hogy ők jelentkeznek, és mi válaszolunk, már ez is nagyon fontos a mai világban, én úgy gondolom. Amikor interneten keresztül, egy adatlapot kitöltve valaki arra rászánja magát, hogy eljön a zarándoklatra, gyalogmenetre, akkor mi szeretnénk válaszolni erre a jelentkezésre. Aztán ez a levélbeli kapcsolat, remélhetőleg egy olyan kapcsolatba tud majd átmenni az idők folyamán, hogy máskor is tudunk találkozni. Szeretnénk, hogy ebben az évben - egy picit visszautalva a somogyvári Szent László zarándoklatra -, a lovagi hat próbát itt is ki lehessen próbálni, Kálinger Roland őrnagy, tábori lelkész vezetésével. Ő fogja irányítani ezt a megmérettetést. Erre egyénileg vagy csoportosan is lehet jelentkezni azoknak, akik ki szeretnék próbálni. Bízunk abban, hogy a délután folyamán egy imádsággal, egy nagyon rövid hálaadó istentisztelettel le tudjuk majd zárni ezt a zarándoklatot, hogy igazából mindenki megtalálja azt a formát, ahol lélekben meg tudja azt valósítani, hogy az életében ezzel a zarándoklattal is egyfajta termést tudjon hozni.

További részleteket a www.ktp.hu elektronikus oldalon kaphatnak azok, akik érdeklődnek az esemény iránt.

 

Nádasi Alfonz Hadinapló című kötetének felolvasását folytatjuk Bőzsöny Ferenc tolmácsolásában.

augusztus 14.

Nem nekem való ez az életmód. Minden befutó aktát elrendezni, elintézni. Ücsörgés, üldögélés, mindig teljes glédában mosolyogva felelni az üres kérdésekre. Nem szántam én ezt magamnak. A fene egye meg ezt a hiábavaló, értelmetlen aktakukackodást! Keresek magamnak valami félreeső helyet, ahol hagynak dolgozni és tanulni. Ha pasztorálás lenne, hogy itt vagyok, akkor éjjel-nappal szívesen állnék rendelkezésére mindenkinek. De ez nem az.
Csak egyetlen körülmény nyugtat meg. A kegyelem, ha csörgedezve is, de azért működik. Ma már egypáran hozzám jöttek, hogy mit értettem egyik vagy másik kijelentésen a prédikációban. Na, ez legalább valami.
Keresek valami nyugodt helyet a környéken. Parknak csúfolnak itt egy kertet. Van benne egy lugas. Rögtön kipróbáltam, mennyire tudok ott dolgozni. Nagyszerű! Egészen kellemes, senki sem háborgat, nyugodtan el tudom végezni a munkámat. Breviáriumozni szépen lehet, hiszen nem kell huszonötször abbahagyni hiábavalóságért.
Folyton telefonálok az alakulatokhoz. Az az én életelemem, nem ez a tespedés. Mihelyt egy szusszanásnyi idejük van, azonnal rohanok.
Jellemző beszélgetés folyt le ma a személyügyi előadó és a hadbíró százados között. A százados dühös, mert őt langyosan terjesztették fel kitüntetésre. Inokay kijelentett, hogy neki két kitüntetés mond valamit: az arany vitézségi érem és az első osztályú tűzkereszt. Közbevágtam: Nekem is pontosan ez a véleményem. Még hozzátette, hogy az egész honvédségi kitüntetésrendszer lezüllött. Igazad van, vágtam újra közbe. Mennyi hazugság megy a javaslatokban. Borzalmas!
Megint elrontottam a helyzetemet ezzel a dialógussal. Megkérdeztem az egyik érintettet: Miért kifogásolod, hogy téged langyosan pártolnak a felterjesztésben? Mit tettél itt az íróasztal mellett, ami arra érdemesít, hogy kitüntessenek? Na, lett erre nagy dühöngés. Fröcskölt a nyála, dobálta a cigarettáját, verte az asztalt. Csak vártam, csak vártam. Mikor egyetlen ép mondatot sem mondott újra megkérdeztem: Ennyi az egész bizonyítékod saját magad mellett? Erre még jobban feldühösödött. Ostoba civilnek mondott, de úgy, hogy többes számot használt: Az ostoba civilek gondolkodnak így. Aztán hirtelen megijedt a mondata kezdésétől és imigyen folytatta: De neked ez nem lehet a véleményed.
Majd ha ráérek, szomorkodom, hogy egy tökfilkó íróasztal-hős szó nélkül járkál körülöttem.
Jönnek a tisztek. Nem tudom, mi ütött beléjük, de mindegyik a tegnapi beszéddel kapcsolatban mond valamit. Mintha összebeszéltek volna, azt mondják, hogy nem szokták meg ezt a kemény hangot. Megnyugtattam őket, hogy márpedig amíg én itt leszek, ebből nem engedek. Ha ők kuplerájnak hiszik Oroszországot, én nem. Ha ők tűrik a fegyelmetlenséget, én nem. Ha ők belenyugszanak, hogy naplopó tisztek a csicskásaikkal tolvajkodjanak, én nem. Ha ők röhögve hallgatják, hogyan kapott némelyik nemi bajt valamelyik orosz asszonytó vagy leánytól, én nem. A kutya mindenségit ennek a bandának!
A tábornok olyan ideges, hogy szinte már senkit sem hallgat meg. Hallom, hogy némelyik próbált máris megfúrni engem a tegnapi beszédem miatt, de ő azt válaszolta: Minden nap ilyent kellene a fejetekhez vágni.
Segíts meg, Szűzanyám, hogy holnap jó beszélhessek Rólad.

 

Köszönöm a figyelmüket, hogy megtiszteltek bennünket, búcsúzom, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Pilinszky János gondolataival indítottam mai adásunkat, ezzel is zárom, amely szintén az imádság szerepéről szól.

„Az ember szájában a tiszta szó ritka, akár a színarany. Kivált, amikor valamiféle közvetlen célt kell szolgálnia. Innét, hogy a művészet elvontabb szintjén már sokkal több a „Szép Szó”. S még több az imádság, s főként az Úr csöndjébe valósággal belesemmisülő imádság szintjén. Az imádságnak ez a formája ugyanakkor az önzetlenség iskolája is. Arra tanít, ezerszer jobb a saját bűnünket ismernünk, mint másokét, hiszen a Bárány színe előtt se másokról kell majd beszámolnunk, hanem egyedül saját magunkról, egyedül saját vétkeinkről kell majd számot adnunk.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, szeptember 13