Rádióműsor - 2017. szeptember 27. - 227. adás

INTER ARMA CARITAS - FEGYVEREK KÖZÖTT A SZERETET2017. szeptember 27-ei műsor (227. adás), mely itt hallgatható meg: http://www.honvedelem.hu/cikk/65520

Magazinműsor honvédelemről, hazaszeretetről, katonai hagyományokról, hazánk katonáiról. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Katolikus Tábori Püspökség adása a Mária Rádióban.

A 227. ADÁS ÍRÁSOS - SZERKESZTETT VÁLTOZATA

„Minden régi vallás sajátossága, hogy ismer szent helyeket, ahol jobban lehet megtapasztalni Isten jelenlétét, mint másutt. A modern vallásokat leszámítva minden hitben van szerepe az ilyen erővel telített helyek felkeresésének, a zarándoklatoknak. A zarándoklás a hívő esetében összekapcsolódik a bűnbánat szentségével, hogy feloldozása által objektíve is új életet kezdhessen.” – Idézek abból az Ima- és olvasókönyvből, amelyet a Magyar Honvédség számára állított össze a Katolikus Tábori Püspökség. Köszönti önöket a szerkesztő, Fodor Endre.

 

Szeptember 23-án, Budapesten, a Máriaremetei kegytemplomban tartotta XXIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatát a Magyar Honvédség. Mai adásunk rendhagyó, hiszen a szentmisén, Bíró László katolikus tábori püspök által elmondott beszédet hallhatják. 

  - Mindig öröm számomra itt lenni ezen a zarándoklaton. Az idei évben különösen is megillet a hely, hisz múlt héten több ezer zarándoktárssal jöttünk ki Máriaremetére és került megszentelésre a bencés diáktársam által készített Mindszenty szobor, mely alatt a következő írás olvasható: „Fidelissimus pastor - A leghűségesebb pásztor”. Állhatatosságban termést hozni. Fidelissimus pásztor, azaz Mindszenty József ezt tette: állhatatosságban termést hozott. 
  Nem tudom megállni, hogy ne említsem meg, elmúlt szombat délután sok ezer ember jelenlétében, Fölvidéken végső nyugalomra helyeztük gróf Esterházy János hamvait, a fölvidéki magyarság egyik kiemelkedő szent képviselőjét. Ugyanakkor, Szent László éve van, és így zarándokoltunk el Máriaremetére a mai szombaton. Talán beszédem elején tudunk még figyelni elvont gondolatokra is, ezért bevezetőül két hosszabb idézetet szeretnék megemlíteni. 
  Az egyik Bognasco bíborostól való, aki hosszú éveken át volt az olasz püspöki kar elnöke, most pedig az Európai Püspökkari Konferencia elnöke. Azt mondja Európára: „Napjaink kihívásai láttán, a mi kontinensünk dadogni kezd, mivel irányát vesztette és szorong. Irányát veszítette, mivel nem tudja többé, hogy ő maga kicsoda, miután saját kulturális és vallási gyökereitől annyira elszakadt, hogy már szégyelli saját hagyományait, saját szimbólumait, saját rítusait. Vajon csupán egy szomorú kulturális visszalépésről van szó, vagy netán sötét hatalmaknak adózunk? Az elvilágiasodás, profanizálódás olyan vakságot eredményez, ami lehetetlenné teszi, hogy a népek saját szellemiségüket és saját történelmüket értelmezzék. Hová vezeti ez a népeket?” 
  A másik hosszabb idézet Márai Sándortól való, azt mondja: „Az összeomlásból, mely városaink kapuja előtt rikoltoz, nincs más kivezető út, mint a megújhodott, megtisztult és öntudatos kereszténység. (...) Nem egyházi kérdés ez többé, vagy nem csak az; túlnőtt egyházak és felekezetek magatartásán és szándékain. Európa megmaradásának feltétele, hogy a keresztény erkölcs, annak legtisztább, legszigorúbb értelmében, megint uralkodni kezdjen a lelkekben, társadalmakban, egyének és osztályok öntudatában. Papok, katonák, írók és nevelők küldetése lesz elhinteni a keresztény erkölcs és műveltség igéit az elvadult Európa gyermekeinek a lelkében.” Márai Sándor nem vonja ki a katonát sem abból a felelősségből, hogy az eltévedt európait visszahozza a saját gyökereihez. Örülök annak, hogy a katonák veszik a fáradságot és eljönnek erre a zarándoklatra. Az egészhez képest kevesen vagyunk, mégis közös felelősségünk, hogy visszatérjünk gyökereinkhez és a honvédség is visszataláljon Európa gyökereihez. Ezért zarándokolunk évről évre ide Máriaremetére, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén. 
  Először a szentírási részletről szeretnék néhány szót szólni, aztán Szent László év kapcsán Szent László királyunkról, majd a Szűzanyáról.
  Három szentírási részt hallottunk. Az első Mikeás próféta könyvéből egy rövidke szakasz. Krisztus előtti VIII. században vagyunk, a zsidóság összeomlik, babiloni fogsággal, lerombolt templomokkal találkozunk. A Dávidi dinasztia nem töltötte be hivatását, s a próféta a fogságba esett népet vigasztalja. Jön egy új király. Lesz valaki, aki összefogja majd a szétesett társadalmat. Ne félj, mindig lehet újrakezdeni! – mondja a próféta. Ez az új királyság már nem Jeruzsálemben fog létrejönni, hanem Betlehemben. „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen.” S így szól az eljövendőről – „Akkor biztonságban élnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig: és ez lesz a béke.” Nagyon szép ez a szöveg. Az új királyról szól, aki örökkévaló. Fölsejlik Krisztus előtt a VIII. században, a megtestesült igének, Jézus Krisztusnak az alakja. Ő lesz a béke. Hány és hány háború zajlott már azóta, hogy Ő, aki a béke, megjelent közöttünk? Nem igaz a jövendölés? Ő a béke fejedelme, ez igaz. De nem varázsló, nem erőszakos diktátor. Az Ő békéje egyénben, családban, nemzetben és azon túl akkor tud megszületni, ha egyenként, belülről, közösségben vagyunk vele, a béke fejedelmével. Aki kipróbálta már a vele való közösséget, az megtapasztalja azt a békét, amit csak ő tud adni. Ez a mai zarándoklat is segítsen bennünket közelebb, hogy Krisztus békéje betöltsön bennünket.
  A szentlecke Timóteus levelét idézte. Pál apostol arra hívja az ő kedves tanítványát, Timóteust és benne minden vezető embert, hogy legyen állhatatos Krisztus eljöveteléig. Ismerjük a fluktuációt sokszor a honvédség keretein belül is, a motiváció nélküliséget, az állhatatlanságot. Azt mondja Pál apostol: - Szeretett Fiam, felszólítalak Isten nevében, aki mindeneket éltet és Krisztus Jézus nevében, az igazság mellett ne szűnj meg tanúságot tenni, teljesítsd megbízatásodat! Ez is feladatunk, a hűségben való példaadás. Ki-ki a maga helyén teljesítse megbízatását! Ebből épül a jövő. Összevisszaságokból, hűtlenségekből, motiváció nélküliségekből nem tud jövő épülni.
  Itt van Jézus gyönyörű példabeszéde az evangéliumban. Arról szól az Úrjézus, hogy a magvető vet és a mag, különböző talajra hullik. Az Isten országa itt van közöttünk. Tőlünk függ, hogy személyes életünkben tud-e gyökeret vetni Isten országa? Isten országa köves talajra kerül, a felszínen marad, és a madarak fölcsipegetik vagy pedig irányt ad az életünkben? Tőlünk is függ, hogy a honvédségben belül mennyire tudjuk megjeleníteni Isten országát. Isten országa hatékonyan jelen van közöttünk, de nem erőszakosan. Kinek-kinek személyes felelőssége, hogy a mag gyökeret ver-e bennünk vagy nem, hogy Európa fölismeri-e önmaga indulását, léte irányát vagy hagyja, hogy elsodorják másik irányba? Újra meg újra elmondom, hogy vége van annak az időnek, amikor játszásiból vagyunk keresztények. Vagy komolyan vesszük a béke fejedelmének üzenetét, a megjelent Isten országát vagy leszünk mi is az irányvesztettek között az irányvesztett.
  Szent László évében vagyunk együtt. Szeretem azt az ábrázolás típust Szent Lászlóval kapcsolatosan (Erdélyből maradtak ezek a képek), ahol küzd a kun vitézzel és a kun vitéz tüzet okád. Ez a középkori ábrázolásnak egy gyönyörű, nagyon jó megfogalmazása. A tűz az alvilághoz tartozik, a gonosz szellemek világához. A tüzet okádó kun a középkor szimbólum világában, képi ábrázolásában jelzi, hogy Szent László nem csak egyszerűen kunokkal vív, hanem az Isten elleni erővel is. 
  Többször találkoztam néprajzosokkal, busójárás szakemberével, de gondolhatunk a népmesékre is, melyből kiderül, hogy a mi régi népünk, tisztán látó nép volt. Ez a tisztán látásunk mintha elveszett volna a mai világból. Népünk pontosan tudta, hogy szellemi harcban álltak velünk. Szent László fehér lova, a tüzet okádón túl mind-mind arról szól, hogy szellemi harcban állunk. Isten ellen is erőkkel küzdünk, amelyek persze mindig ember ellen is erősek. Fölismerjük-e felelősségünket családunk vagy a ránk bízottak felett, akiket szolgálunk? Olyan nehezen ismerjük még mindig föl, hogy szellemi harcban állunk. Csak hobbiként kezeljük a vallásosságunkat, nem tudunk egyről a kettőre jutni, mert vakok vagyunk. A középkori ember sok esetben világosabban látott, mint mi, számolt a valósággal.
  Testvérek! Egy Szűzanya kegyhelyen vagyunk együtt. A szobor lábánál található egy kép, amit az idetelepített németek hoztak magukkal a XVIII. században. Cipelték ezt a képet német földről idetelepülve, mint identitásuk jelét, valahova tartozásuk zálogát. Szép ez a hűség, szép az áhítat, ahogyan az idetelepült németek föltekintettek a Szűzanyára. Mit jelent számunkra a Szűzanya? Két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik egy ember, akinek az életében volt egy „igen”, ami meghatározta az életét és a történelem sorsát is. Az ő egyértelmű igenje Istenre azt jelentette, hogy történelmet tudott fordítani gyenge názáreti lányként. A Szűzanya az az embertársunk, aki állt az élet minden körülménye között, a kereszt alatt is. Az állhatatosság szavaiban is ez van benne. 
  Álljunk szilárdan, abban a hitben, amelyre meghívott bennünket az Úr. Azon kiváltságosok közé tartozunk, akik sejtünk valamit ebből a hitből és engedjük, hogy ebben a hitben megmaradva, állhatatosságban, gyümölcsöt termünk. Ámen.

 

Az előző percekben a XXIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatról tudósítottunk, Bíró László katolikus tábori püspök szentbeszédét hallották. Következő adásunkban természetesen interjúkkal beszámolunk majd a katonai zarándoklatról, mint ahogyan arról is, hogy idén kik részesültek a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett elismerésekből. Köszönöm figyelmüket, a szerkesztőt, Fodor Endrét hallották. Műsorunk zárásaként egy ima, amelyet a bevezetőben említett Ima- és olvasókönyvből választottam.

„Istenünk, ezt a Hazát Te adtad nekünk, Te segítettél, hogy azt őseink hősiesen meg is őrizzék. Tégy alkalmassá engem is arra, hogy Hazámat és Nemzetemet védelmezzem, s segíthessek azoknak, akiket rám bíztál, Krisztus a mi Urunk által. Ámen.”

 

ÉSZREVÉTELEIKET, JAVASLATAIKAT VÁRJUK, ÉS TISZTELETTEL FOGADJUK AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEKEN:

POSTACÍM: Katolikus Tábori Püspökség, 1054 Budapest, Szabadság tér 3.

E-mail-ben: berta.tibor@hm.gov.hu 

Típus: 
Rádióműsor
Tartalom dátuma: 
szerda, 2017, szeptember 27