Rigorizmus

Rigorizmus

A latin rigor, 'szigor' szóból - kemény szigorúság.

1. Általános emberi jelenség. Alapja a túlzott igényesség, mellyel az ember a legtöbbet követeli önmagától, másoktól és a világtól. A lét és a kell polaritását egyoldalúan a kell oldalára billenti: aminek lennie kellene, azt fölébe helyezi annak, ami van, s így az erkölcsi komolyság megfojtja a teremtményi örömöt.

2. Az erkölcsteológiában a törvény alkalmazásának bizonytalanságából fakadó erkölcsi kétségek eloszlatásának egyik módszere (erkölcsi rendszerek). Fő képviselői, a janzenizmus hívei szerint mindig a törvényt kell követni, akkor is, ha a szabadság mellett a lehető legbizonyíthatóbb érvek szólnak. A rigorizmus ezen ágát VIII. Sándor pápa 1690-ben elítélte. A mérsékelt rigorizmus szerint követhető a szabad döntés, ha a lehető legerősebb érvek szólnak mellette. A 18. században leuveni tanárok vallották. Az Egyház nem ítélte el, de a teológusok zöme elutasította.

Típus: 
Etika és értéktan
Tartalom dátuma: 
csütörtök, 2015, december 31