A TÁBORI PÜSPÖKÖK ÜZENETE A TÁBORI LELKÉSZEKHEZ

zenet a tábori lelkészekhez és a rájuk bízott katonákhoz

 

A Jézus Krisztusba vetett hit tanúi és a béke őrei

Mindnyájatoknak, országaink tábori lelkészeinek, a katonáknak és családtagjaiknak kegyelem és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! (vö. 1Kor 1,3)

 

Köszöntünk benneteket mi, püspökök és papok, akik a Katolikus Egyház megbízásából a katonák lelkipásztori gondozását végezzük. XVI. Benedek pápa meghívására ezekben a napokban összegyűltünk Péter apostol sírjánál, és megemlékezünk arról, hogy Isten Szolgája II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtt adta ki a „Spirituali Militum Curae” apostoli konstitúciót (SMC 1986. április 21.). Péter utóda ezzel a hadseregben folyó lelkipásztori gondozást az egyházmegyékhez vagy részegyházakhoz hasonló egyházi szervezetté alakította át. Ezzel az volt a célja, hogy még megfelelőbb módon segítse elő a II. Vatikáni Zsinat által szorgalmazott missziós lendületet és keresztény megújulást.

Hálát adunk Istennek azért a világos látásért és értékért, amely akkor II. János Pál intézkedését jellemezte. Ez nem csak megtartotta, hanem meg is erősítette azt a lelkészi szolgálatot, amelyet a katonák társadalmi csoportjáért és katonai környezetben végeznek. A katonák hivatásuknál fogva sajátos körülmények között, és nem ritkán elszigetelten, a hit szempontjából kedvezőtlen körülmények között élnek.

A pápa a maga tekintélyével mindenek előtt szükségesnek tartotta, hogy az Egyház lelkileg támogassa a katonai hivatást, amelyet jogszerű eszköznek ismer el a népek biztonsága és szabadsága szolgálatában, továbbá a béke megőrzésében az igazságosság és a megbocsájtás által. II. János Pál a tábori püspökségeket azzal a szándékkal hozta létre, hogy legyenek Jézus Krisztus evangéliumának tanúi és szolgái a katonák és a honvédség többi alkalmazottai számára, életük sajátosságai és amiatt, „amit korunk társadalma a fegyveres erők feladatáról és természetéről gondol az emberi életben”. (SMC Előszó)

Ezen az V. Nemzetközi Konferencián, amelyet az apostoli konstitúció évfordulóján tartottunk, hálával állapítottuk meg: 1986-ban II. János Pál pápa helyesen döntött. Ezen kívül megvizsgáltuk a rendelkezés megvalósításában azóta megtett utat, túlnyomórész pozitív eredménnyel. Nagy figyelmet szenteltünk azoknak az új kihívásoknak és igényeknek, amelyeket mi is sürgetőnek érzünk, hogy a nagy katonai család tagjainak korszerű válaszokat adhassunk.

Szívünk most lelkészeink felé fordul, akik elfogadták a meghívást a katonai környezet evangelizációjának küldetésére, akik nap mint nap katonák, tisztek és családtagjaik és különösen a legjelentősebb számban képviselt fiatalok között élnek és dolgoznak, tanúságot tesznek a reményről, és velük együtt megélik a hit és a szeretet közösségét. Szívünk mélyéből bátorítjuk őket, hogy folytassák hivatásukat akkor is, ha a körülmények néha igen nehezek, és nagyon reméljük, hogy az Úr Jézus támaszt hivatásokat híveink között.

A lelkészek a hadseregen belül az evangelizáció szívét alkotják és a Jó Pásztor képét hordozzák: hirdetik az evangéliumot, a hitre tanítanak, bevezetnek az imádságba, kiszolgáltatják a szentségeket, tanúságot tesznek a keresztény reményről, és emberileg is elkísérik a katonákat oda, ahol élniük kell. Ezek a papok a tábori püspökségek keretében, a számos diakónussal, szerzetessel és világi hívővel együtt olyan szolgálatot végeznek és olyan tanúságot tesznek, amely mindig is értékes volt és az is maradt, és napjainkban sem vált egyáltalán fölöslegessé. Országaink között számosan vannak olyanok, ahol a tábori püspökségek a lelkészeik révén gyümölcsöző lelkipásztori gondoskodásban részesítik a rendőrség tagjait és más, a közjót szolgáló személyeket, miközben tekintettel vannak ezen szolgálatok sajátosságaira és igényeire.

Sokan vannak azok a katolikusok, akik a katonai pályát választották, és egyszerűségben és hűséggel hirdetik a Jézus Krisztusba vetett hitüket, mialatt tiszteletben tartanak minden más elfogadott vallásos meggyőződést. Nagyra becsüljük a fegyveres erők nem katolikus tagjait is, akik ebben a hivatásban saját meggyőződésüknek megfelelően hozzájárulnak a népek közötti béke és kiengesztelődés művéhez.

Emiatt veletek együtt hálát adunk Istennek azokért az isteni ajándékokért, amelyekben ti a katonák és rendőrök között részesültetek. Őket pedig nagyra becsüljük, mert szolgálatukban gyakran a hősiességig menően nagylelkűek és odaadóak. És veletek együtt ma meghajtjuk térdünket az Atyaisten előtt, és kérjük, hogy adja nekünk a Szentlélek erejét, erősítsen minket a szeretetben, és élessze újjá bennünk a reményt Jézus Krisztusban, aki eljött, aki eljön és újra eljön (vö. Ef 3,14kk). Az Ő színe előtt járjon közben értünk és katonáinkért a Legszentebb Szűz Mária, az Úr és mindnyájunk Anyja, a Béke Királynéja.

Róma, 2006. október 27.

Típus: 
Nyilatkozat