Válogatott idegen szavak és szakkifejezések magyarázata

Válogatott idegen szavak és szakkifejezések magyarázata

 

A

AB OVO: (lt.) = a tojástól, azaz kezdettől, eredendően

ABSZOLÚT: (lt.) = „eloldott”, azaz független, föltétlen, korlátlan, önmagának teljesen elegendő, tökéletes.

ABSZOLUTIZÁL = feltétlenné tesz, feltétlennek tekint valamit, ami nem az.

ABSZTRAHÁL: (lt) = elvonatkoztat

ABSZTRAKT: (lt.) = elvont, elvonatkoztatott.

ABSZURD: (lt.) = rossz hangú, rosszul hangzó. Ebből: ízetlen, képtelen, de nem értelmetlen. Ld. ~ humor

ABSZURDITÁS: = képtelenség, értelmetlenség.

ADEKVÁLT: (lt.) = megfelelő, egyenlő értékű, pontos,.

AD HOC: (lt.) = alkalmi, rögtönzött,

AD MAIOREM DEI GLORIAM: (lt.) = Isten nagyobb dicsőségére

AGNOSZTIKUS: (gr.) = a valóság, az igazság megismerhetetlenségét valló filozófiai, ill. világszemléleti irányzat. Elveti a vallásos világszemléletet

AGÓNIA: (gr.) = végső szenvedés, haldoklás

AGRESSZIÓ: (lt.) = kezdet, bevezetés. Az újkori szerzőknél: megrohanás, támadás; pszichológiai szakkifejezés.

AGRESSZÍV: = támadó, erőszakos, kihívó.

AKCEPTÁL: (lt.) = elismer, elfogad

AKCIDENS: (lt.) = járulékos, mellékes

AKCIDENTÁLIS: (lt.) = járulékos, nem lényegi

AKTUÁLIS: (lt.) = tevékeny, hatékony, (ellentéte a POTENCIÁLIS lehetőség szerinti),  a szó jelentése különbözik a köznapi használattól

AKTUALIZÁLÁS: (lt.) = időszerűvé tétel, hatóvá, működővé tétel; a skolasztikus filozófiában: megvalósítás.

AKTUS: (lt.) = tett, cselekede

ALLEGÓRIA: (gr.) = másként, azaz képekben beszélni; biblikus kifejezés, a Szentírás egyik patrisztikus olvasata

ALLITERÁCIÓ: (lt.) = betűrím, több egymást követő szó kezdő hangjának egyezése.

ALTERNATÍVA: (lt.) = olyan eset, amelyben két lehetőség között lehet választani, illetve az egyik lehetőség a kettő közül.

AMBIENS: (fr.) = személytelen háttér, aminek előterében egy dolog megjelenik

AMFIKTIÓNIA: (gr.) = szakrális törzsszövetség egy központi szentély szolgálatára és védelmére, 6-12 taggal, annak megfelelően, hogy 1vagy 2 hónapig tart-e az adott törzs szolgálata.

AMORALIZMUS: (gr.)(lt.) = mindennemű erkölcs tagadása; az erkölcsi elvek hiánya.

ANAKRONIZMUS: (gr.) = időszerűtlenség, elavult, az adott korral ellentétes

ANALITIKUS: (gr.) (lt.) = elemző. Analitikusan igaz: bizonyításra nem szoruló tétel. ~ ítéletek: azok a kijelentések, amelyekben az alany eleve tartalmazza az állítmányt, tehát elemzés révén jutunk el a predikátumhoz, azaz az állítmányhoz, a fogalomban rejlő jegyet kifejezetten állítjuk az egész­ről, pl. a négyzetnek négy szöge van. Az ~ ellentéte a SZINTETIKUS: összefoglaló, egységesítő, szintézisen (nem elemzésen) alapuló.

ANALÓGIA: (gr.) = megfelelőség, azonos vagy hasonló viszony. Az ~ a hasonlósá­got és egyúttal a különbözőséget is jelenti, hiszen az ilyen viszonyban lévő dolgok egymást magyarázzák, de nem egyformák.

ANAMNÉZIS: (gr.) = visszaemlékezés

ANARHIA: (gr.) = szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot, fejetlenség, rendetlenség, zűrzavar.

ANIMA: (lt.) = lélek

ANIMÁLIS: érzékelő létező vagy faj.

ANOMÁLIA: szabályellenesség, törvénytelenség, rendetlenség, visszásság, hiba

ANONIM: (gr.) = névtelen

ANTAGONIZMUS: ellentét, föloldhatatlan, ellenséges viszony

ANTIHUMÁNUS: (lt.) = nem emberies, nem emberséges vagy emberszerető.

ANTINÓMIA: (gr.) = ellentmondás. A filozófiában két egymást kölcsönösen kizáró és logikailag egyenlő meggyőző erővel igazolható tétel megjelölésére használatos műszó.

ANTROPOCENTRIKUS: (gr.) az ember sorsa a világ középpontja, emberközpontúság

ANTROPOLÓGIA: (gr.) = anthroposz: ember és logosz: szó, beszéd, tan szavak összetételéből.= embertan. A szaktudományos ~-k bizonyos részletszempontból (biológia, pszichológia, kultúra, művészet stb.) foglalkoznak az emberrel. A filozófiai ~ magára az emberre mint emberre reflektál.

ANTROPOMORF: (gr.) emberformájú, ANTROPOMORFIZMUS: nem emberi valóságról emberi módon beszélni

ANTITÉZIS: (gr.) = antithészisz: szembeállítás szóból,=a tézissel (állítással) szembeállított vagy szemben álló állítás, ellentét vagy ellentétel.

APÁTIA: (gr.) = a fosztóképző, pateó szenvedni, = szenvtelenség, képtelenség a valamibe való belevonódásra

APEIRON: (gr.) = az egyik őselem, határtalan, meghatározhatatlan, végtelen (TŰZ, VÍZ, FÖLD)

APOLÓGIA: (gr.) = védekezés, védőbeszéd; APOLOGETIKA: valamilyen nézet megvédésének tudománya

APOLOGÉTÁK: a keresztény ókor írói és gondolkodói, akik védelmezték a keresztény tanrendszert elsősorban a pogány, gnosztikus, ill. zsidó írókkal szemben

APÓRIA: (gr.) = úttalanság, valamely probléma megoldásához elégtelen próbálkozás, mert nem vezet hozzá „út”

A PRIORI: (lt.),= eleve, a tapasztalatot megelőző, a tapasztalatot lehetővé tevő. Ellentéte: A POSTERIORI: utólagos, a tapasztalaton alapuló.

APOTEÓZIS: (gr.) = megisteniülés, a gr. – római mitológia fölfogása arról, hogy az uralkodók az istenek világához kapcsolódnak a ~ révén, általában haláluk után, de néha már életükben is. A görögök hite szerint egyes kiváló hősök holtuk után az istenek gyülekezetébe jutnak, és testük a hamvasztásban halandó salakjuktól megtisztul. Így istenült Héraklész, Akhilleusz vagy Bellerophontész stb. Később históriai személyeket is istenítettek, így Harmodioszt és Arisztogeitónt, valamint a Marathónnál elesetteket. A gondolat a rómaiaknál is meghonosodott, akik Caesartól kezdve császáraikat isteníteni szokták. A császár a Divus (= megistenült) melléknevet, templomot és őt tisztelő papokat kapott.

ARGUMENTUM: (lt.) = érv, bizonyíték, a bizonyítás alapja

ARKHÉ: (gr.) = eredet, kezdet, őselv

ATTRIBÚTUM: (lt.) = állandó tulajdonság,

AUTONÓM: (gr.) = öntörvényű, önálló, azaz nem idegen erők által meghatározott. Az akarat AUTONÓMIÁJA az érzéki indíttatásoktól (öröm vagy kín) való mentesség, az akarat önelhatározó képessége. Ellentéte: HETERONÓMIA: idegen hatalomtól, előírástól, szenvedélyektől vagy érzelmektől való függőség.

AUTORITÁS: (lt.) = tekintély

AXIÓMA: (gr.) = követelmény, sarokigazság, alaptétel, amelyből valamely tudományos elmé­let összes állításai levezethetők, de amelyet maga az elmélet már közvetlenül nem igazol. Az ~-kat az ókortól egészen a 19. század derekáig vagy intuitíve nyilvánvalóknak, vagy a priori igaz tételeknek tekintették. Az AXIOMATIKUS MÓDSZER mai értelmezése nem követeli meg az axióma a priori nyilvánvalóságát. Az axiómáknak csak egyetlen feltételnek kell megfelelniük: belőlük, és csakis belőlük vezethetők le az adott elmélet többi tételei.

 

B

BEHAVIOURIZMUS: (ang.) = A lelki jelenségeket az inger és reakció viszonyára visszavezető lélektani elmélet; lélek nélküli lélektan.

BIOLOGIZMUS: (gr.) (lt.), a biológia törvényeit érvényességi határukon túl is kiterjesztő felfogás, amely a biológiára kíván visszavezetni minden magasabb rendű életmegnyilvánulást.

 

C

CAUSA: (lt.) = ok

CHILIAZMUS: (gr.) = Krisztus ezeréves földi uralmára vonatkozó nézet

CIRCULUS VITIOSUS: (lt.) = hibás következtetés, ördögi kör

CIVILIZÁCIÓ: (lt.) = bizonyos társadalmi, gazdasági és szellemi műveltség, illetve ennek egy adott társadalomra jellemző volta.

COINTIDENTIA OPPOSITORUM: (lt.) = az ellentétek egybeesése, N. Cusanus tétele Istenről

CONSENSUS (KONSZENZUS): (lt.) = egyetértés, összhang, (együtt érzékelés)

 

D

DEDUKTÍV (BIZONYÍTÁS): (lt.) Következtetés az általánosból az egyesre, az egészből a részekre. Ellentéte az INDUKCIÓ. ~ következtető, levezető.

DEFEKTUS: (lt.) = kezdődő hiány, gyöngeség; fogyatkozás, hiba, sérülés.

DEGRADÁLÓDIK: (lt.) = lecsúszik, leértékelődik, kisebb beosztásba kerül.

DEIZMUS: olyan filozófiai és teológiai álláspont, amelyik tagadja a Gondviselés tényét, csak a teremtést fogadják el. A ~ szerint a teremtés után Isten magára hagyta a világot.

DEKLARÁCIÓ: (lt.) = ünnepélyes elvi nyilatkozat, kijelentés.

DEKLARÁL: kihirdet, ünne­pélyesen kinyilvánít, valamit valaminek nyilvánít.

DEONTOLÓGIAI: (gr.) to deon: kötelesség szóból. ~ érvelésnek nevezik azt, amelyik azt állítja, hogy erkölcsi szempontból nem minden cselekedetet minősítenek kizárólag a következményei.

DESKRIPTÍV: (lt) descriptio = leírás. ~ leíró (módszer vagy tudomány).

DETERMINÁCIÓ: (lt) determinatio = meghatározás, pontos elhatárolás. A filozófiában az oksági meghatározottságot értjük rajta. A DETERMINIZMUS szerint a változatlan természeti törvények okozati szükségszerűséggel határoznak meg minden történést, amelyek szigorúan DETERMINÁLTAK. A determinizmus tagadja az akarat szabad önelhatározó képességét. DETERMINISZTIKUSNAK nevezzük az ilyen elméleteket.

DIAKRÓN: több időszakot átfogó

DIALEKTIKA: (gr.) dialektiké tekhné = a vitatkozás művészete. A görög filozófiában az ellentétek legyőzésére irányuló erőfeszítés, Hegel szerint a gondolkodás módszere.

DIALEKTIKUS: ellentétes, szemben álló, szembeszálló; a dialektikát figyelembe vevő.

DIFFERENCIA; (lt.) egyenlőtlenség, megkülönböztetettség, különbözőség, véleménykü­lönbség, nézeteltérés.

DlFFERENCIÁLT: különvált, elkülönült, megoszlott, sok különböző részből álló, kifinomult.

DINAMIKA: (gr.) és (lt.) = mozgástan, erőtan. Köznyelvileg: mozgékonyság, lendület.

DISZCIPLÍNA: (lt.) = fegyelem, fegyelmezettség, illetve: tudományág, tudományszak.

DISZKURZÍV: következtető, egyik képzettől a másikig logikai szükségszerűséggel eljutó, ellentéte: INTUITÍV

DISTINKCIÓ: (lt.) = megkülönböztetés, különbség tétel,

DOMINÁNS: (lt.) = uralkodó, kiemelkedő, túlsúlyban levő.

DUALIZMUS: a valóságot két ellentétes és egymásból nem levezethető alapelvvel magyarázó felfogás.

 

E

EGOIZMUS: (gr.) egó=én, önzés.

EGZAKT: (lt.) = szabatos, egyértelmű, pontosan meghatározott.

EGZISZTENCIA: a latin existentia = valami valósága, létezése, ellentétben egy dolog lényegével vagy minőségével. Az ~ a filozófiában az ember sajátos létmódját jelenti.

EGZISZTENCIÁLIS: létfontosságú, a létezést illető.

EMANCIPÁCIÓ: (lt.) emantipatio a gyermeknek az apai hatalom alóli forma szerinti kibocsátását jelenti, továbbá a rabszolga felszabadítását. Köznyelvileg: nagykorúsodós, felszabadulás, önállóság elnyerése; hátrányos megkülönböztetések megszűnése.

EMÓCIÓ: (lt.) = felindulás, erős érzelem. A lélektanban: a szervezet élettani állapotából fakadó, alacsonyabb rendű érzelem.

EGZORCIZMUS: (lt.) = ördögűzés

EMOTIVISTA: az emocionális, érzelmi kifejezés alakváltozása: az érzelmek jelentőségét túlhangsúlyozó metaetikai irányzat.

EMPIRIZMUS: (gr.) empeira: tapasztalat szóból. Az érzéki tapasztalatokat ismereteink egyedüli forrásának tekintő tan.

EMPIRIKUS: tapasztalati, az érzékileg tapasztalható valóság.

ENTELECHEIA: (gr.) en: benn, a telosz: cél és az ekhein: bírni szavak származékaként azt jelenti, ami magában bírja célját. Arisztotelész szerint minden élőlény magában hordja fejlődésének kezdettől fogva adott belső célját, s e cél elérésére, kibontakoztatására szolgáló erőt. Az ~-nak vagy életelvnek köszönhető, hogy a makkból mindig tölgy fejlődik ki.

EO IPSO: (lt.) = magától értetődően, természetesen; éppen azért.

EPIFÁNIA: (gr.) = rajta megnyilvánulni, vall.tört-ben a „szent” megnyilvánolása

ETIMOLÓGIA: (gr.) és (lt.) = a szófejtés tudománya, a nyelvészetnek a szavak eredetével foglalkozó ága; egy szó eredetének a magyarázata.

ETNIKUM: (gr.) = egy nép jellegzetes sajátosságainak összessége; valamely néphez való tartozás jegyei. Ritkábban: népesség. ETNIKAI: néprajzi, valamely népet jellemző.

ETNOLÓGIA: összehasonlító néprajz; népek és nemzetiségek szociális és kulturális sajátosságait vizsgáló tudományág.

ETOLÓGIA: összehasonlító viselkedéstan, magatartás-kutatás.

EVIDENS: nyilvánvaló, szemmel látható, magától értetődő.

EVIDENCIA: nyilvánvalóság.

EZOTERIKUS: zárt rendszer, titkos tanítás, ahová csak beavatással, vagy különleges technikával lehet bejutni

EXKLUZIVITÁS: (lt.) = kizárólagosság, választékosság, előkelőség.

 

F

FAJSPECIFIKUS: a fajra jellemző sajátosságok.

FANATIZMUS: (lt.) = vakbuzgóság, elvakultság; türelmetlen elfogultság mások meggyőződésével szemben. FANATIKUS: fanatizmussal teli személy.

FENOMENÁLIS: (gr.) phainómenon = megmutatkozás, jelenség. ~ a jelenségekhez tartózó.

FENOMENOLÓGIA: a tapasztalatban megmutatkozónak a vizsgálata. E. Husserl szerint az érzékileg tapasztalhatónak mindig valami nem ér­zéki szolgál alapul.

FILOZÓFIA: (gr.) philein: szeretni, kedvelni és a szophia: bölcsesség szavak összetételéből: a bölcsesség szeretete, általánosan: bölcselet. A filozófia tárgya a létező, mint létező, a létező a maga egészében.

FINALITÁS: a lt. finis: cél szóból: célszerűség, célra irányultság; a céltól való meghatározottság.

FIZIOLÓGIAI: élettani.

FIZIOLÓGIA (gr.) = élettan.

FRIVOL: francia = könnyűvérű, léha, ledér; sikamlós, szeméremsértő, tiszteletlen.

FRUSZTRÁCIÓ: (lt.) = határozott célra irányuló tevékenység meggátolása miatt előállott kellemetlen, bénító élmény.

FUNKCIONÁLIS: valamely funkcióval (feladattal, működéssel) kapcsolatos; annak megfelelő, illetve a működésre vonatkozó (elmélet, kutatás stb.).

 

H

HABITUS: latin szó,= magatartás, szokás, viselkedésmód; lelki alkat, illetve külső megjelenés.

HARMÓNIA: (gr.) = összhang, az egész részeinek arányos egybeilleszkedése.

HEDONIZMUS: a (gr.) hédoné = gyönyör. A ~ ókori gr. filozófiai irányzat, amely szerint az élet ésszerű élvezése a leg­főbb jó.

HERMENEUTIKA: (gr.) herméneusz: hírnök, tolmács, a hirdetés tolmácsolás és magyarázat művészete. A mai ~ szövegek, tanok, események, műalkotások stb. tudományos értelmezésének és magyarázatának lehetőségét, szabályait, törvényeit kutatja.

HEROIKUS: (gr.) és (lt.) = hősies, bátor.

HETERONÓMIA: idegen hatalom uralmának és törvényeinek való alárendeltség; az öntörvényűség, az autonómia ellentéte.

HETERONÓM: nem öntörvényű, amikor valakit nem az ész irányít, hanem szenvedélyei és érzelmei hajtják.

HIERARHIA: (gr.) = szent uralom, rangsor; az egymás fölé rendelt szerepek, hivatalok, tisztségek vagy értékek szigorúan megállapított sorrendje. A katolikus egyházban az egyházi hatalom birtokosainak a rangsora.

HIPOTETIKUS: feltételes, ellentéte: KATEGÓRIKUS.

HIPOTÉZIS: csak részben igazolt tételeken alapuló, a kutatást lendítő feltevés.

HOMOGÉN: egynemű, ellentéte INHOMOGÉN: amiben minőségi különbségek vannak

HORIZONT: (gr.) =látóhatár, látókör. A filozófiában valakinek szellemi, etikai látókörét jelenti; ez lehet tág vagy szűk, korlátolt vagy nyitott stb.

HUMANITÁS: (lt.),=az emberi méltóság, az emberhez méltó magatartás, az emberi méltóság tisztelete és értékelése.

 

I

IDEOLÓGIA: (gr.) = idea, eszme és logosz: tan összetétele. Bizonyos eszmék rendszere, amelyet az a törekvés jellemez, hogy egy bizonyos csoportra jellemző érdekviszonyokat állandósítsa és igazolja. IDEOLÓGIAI: ideológiára vonatkozó, abból fakadó.

IMAGINÁRIUS: képzelt, képzeletben létező.

IMMANENS: benne rejlő, belsőleg hozzá tartozó, határokon belül maradó.

IMMANENCIA: valaminek immanens volta, például a dolgoké a világban vagy egy dolog képzetének immanens volta a tudatban; a határok túl nem szárnyalása.

IMPERATIVUS: (lt) = parancsoló mód, parancs formájában hozott törvény. KATEGORIKUS I ~ : az erkölcsi törvény föltétlen követelménye, kiváltképpen I. Kant írásaiban.

IMPULZUS: hirtelen rövid hatás; ösztönzés, indítás, hirtelen elhatározás.

IMPULZÍV: lobbanékony.

INDIVIDUÁLIS: egyedi, egyéni, sajátos, egy meghatározott egyénre jellemző.

INDIVIDUALISTA: önző, magának való.

INDIVIDUUM: egyed, önállóan létező élő szervezet; egyén, egyéniség.

INDUKTÍV (bizonyítás): (lt.) inductio: bevezetés szóból. Hasonló esetekből való következtetés útján történő bizonyítás. Az egyik legalapvetőbb logikai módszer. Nem választható el a dedukciótól: egyik sem tekinthető önmagában elégséges, egyetemes módszernek. ~ : logikai indukción alapuló, az indukció módszerét használó.

INFORMATÍV: tájékoztató, felvilágosító jellegű, (lt.) informatio: felvilágosítás, tájékoztatás, meghatározás

INKARNÁCIÓ: (gr.) = testélevés, megtestesülés

INSTRUMENTÁLIS: (lt.) instrumentum = eszköz, valamire való, eszköznek tekintett.

INTENCIONALITÁS: a latin intendere: irányozni szóból: irányultság, szándékoltság.

INTENCIÓ: szándék, akarás, törekvés.

INTERNALIZÁL: belsővé tesz, azonosul valamivel.

INTERSZUBJEKTÍV: személyek, illetve szubjektumok közötti.

INTERTESTAMENTÁLIS: a két szövetség közötti, (Ó és Új)

INTIMSZFÉRA: (gr.) és (lt.) = bizalmas érdekkör, ami idegenekre nem tartozik.

INTOLERANCIA: türelmetlenség, főként más nézetekkel szemben.

INTOLERÁNS: türelmetlen, kiváltképpen politikai vagy vallási kérdésekben.

INTUÍCIÓ: (lt.) intuitio: szellemi vagy belső látás szóból. Az igazság előzetes logikai okfejtés nélküli, közvetlen felismerése, amely a korábban szerzett tapasztalatokon alapul.

INTUITÍV: az intuíción alapuló megismerés, viselkedés.

IPSO FACTO: tényből kifolyólag, következőleg.

IRRACIONALIZMUS: a racionalizmus ellentéte. Az a tan, amely szerint a valóság nem az ész által ismerhető meg, hanem az érzelmekben és élményekben fedezhető fel.

IRRACIONÁLIS: az ész számára felfoghatatlan.

IRRELEVÁNS: lényegtelen, jelentéktelen; amivel nem kell számolni.

 

K

KARAKTER: (gr.) = jellem, jellemszilárdság.

KATEGÓRIA: (gr.) állítani, kijelenteni igéből: a legáltalánosabb logikai fogalom; osztály, csoport, fokozat.

KAUZÁLIS: oksági, okszerű.

KAUZALITÁS: a latin causa: ok szóból: okság, oksági összefüggés. A mechanikus kauzalitás tana a mechanika törvényeire vezeti vissza a világ egész minőségi sokféleségét; a kiindulási állapot kizárólagosan megszabja a fejlődés további menetét. Ellentéte a TELEOLÓGIA.

KIBERNETIKA: az összetett rendszerek vezérlésével foglalkozó tudomány. KIBERNETIKUS: a kibernetikával kapcsolatos.

KOGNITÍV: (lt.) cognitio: megismerés: megismerő, a megismerésre vonatkozó, ismeretet feldolgozó stb.

KOMMENTÁR: magyarázat, magyarázó jegyzetek, művek stb.

KOMMUNIKÁCIÓ: az emberek közötti érintkezések és kapcsolatok, valamint közlések területe.

KOMPENZÁCIÓ: kiegyenlítés, pótlás.

KONDICIONÁLÁS: feltételes reflexek kialakítása; erőnlét fokozása; valamely anyag sajátos kezelése.

KONFLIKTUS: összeütközés, nézeteltérés, küzdelem stb.

KONKLÚZIÓ: következtetés; végső eredmény, végkövetkeztetés; a szillogizmus zárótétele.

KONKRÉT: tényleges, kézzelfogható; nem elvont, tárgyi, elkülönített eset.

KONKRETIZÁL: kézzelfoghatóvá tesz azáltal, hogy egyes meghatározott esetekre vonatkoztat; megvalósít, a gyakorlatba átültet.

KONSTRUÁL: alkot, létrehoz, megtervez, megszerkeszt.

KONSTRUKClÓ: elgondolás, megtervezés, megszerkesztés.

KONSTRUKCIONIZMUS: vagy konstruktivizmus: a formális elemeket hangsúlyozó, a tartalmi valóságot elhanyagoló szemlélet.

KONSZENZUS: (lt.) = egyetértés, közös beleegyezés, elismerés.

KONTEXTUS: szövegösszefüggés, az a valóságmező, amelyben az adott mű keletkezett, és amelyben értelmezhető.

KONTINGENS: esetleges, nem szükségszerű; megszabott rész, hányad.

KONTRADIKTÓRIKUS: egymást lényegileg kizáró ellentét, pl. igen – nem; jó – rossz

KONVENCIÓ: megegyezés, egyezmény, szerződés; bevett szokás, viselkedési szabály.

KOZMIKUS: (gr.) koszmosz: szépen elrendezett egész: a világegyetemmel, a mindenséggel kapcsolatos; a világűrből származó.

KRITÉRIUM: (gr.) és (lt.) = ismérv, megkülönböztető jegy; fontos mozzanat.

KVALITATÍV: (lt.) = minőségi.

KVANTITATÍV: (lt.) = mennyiségi.

 

L

LEGÁLIS: törvény szerinti, jogos.

LEGALITÁS: (lt.) = törvényesség, jogosság; valami­nek jogos volta.

LEGITIM: törvényes, jogszerű, törvényszerű;

LEGITIMÁL: törvényesít, igazol, felhatalmaz.

LEGITIMIZÁCIÓ: törvényesítés

LINGVISZTIKAI: nyelvészeti, nyelvtudományos; nyelvészeti elemzés.

LOGIKA: a (gr.) logosz=szó, beszéd, tan stb. A gondolkodás törvényeinek, elveinek és szabályainak a tana.

LOGIKAI: a logikával összefüggő elmélet, eljárás stb.

LOGIKUS: a logika szabályainak megfelelő, a logikán alapuló.

LOGOSZ: szó, beszéd, tan, szellem, értelem, sors stb.

 

M

MATERIÁLIS: anyagi, a FORMÁLISSAL ellentétben: tartalmi.

MAXIMA: (lt.) = életszabály, életelv.

METAETIKA: (gr.) meta -val, -vel, között, túl. A metaetika az etikai érvelés és beszéd sajátosságaira reflektáló etikai elmélet.

METAFIZIKA: szó szerinti: a fizikán túli. A létező egészére vonatkozó tudomány. Az ISMERETMETAFIZIKA az emberi megismerést a létező létének a szempontjából vizsgálja.

MOTIVÁCIÓ: a lt. movere: mozgat, indít szóból = indítás, a cselekvés kiváltó indítékai.

MOTÍVUM: indíték, erkölcsi indíték.

MOTIVÁL: megokol, megindokol, indít.

 

N

NATURÁLIS: természeti.

NATURALISTA: a latin natura: természet szóból = annak az elméletnek (naturalizmus) a híve, amely a valóságot kizárólag természeti törvényekkel kívánja magyarázni. Az etikában olyan hibás érvelés, amely az erkölcsi legyent a vanból kívánja levezetni.

NEURÓZIS: (gr.) =testi és lelki zavarokban, tünetekben megnyilvánuló, anatómiailag ki nem mutatható idegbetegség.

NIHILIZMUS: a latin nihil: semmi szóból: minden szabály, elv, erkölcs, törvény tagadása; a lét teljes hiábavalóságát hirdető felfogás.

NOMOSZ: (gr.) = törvény.

NONKOGNITÍV: (lt.) a kognitív ellentéteként az ésszerű, a racionális megismerés tagadása.

NORMA: (lt.) = szabvány, minta, pontos előírás, zsinórmérték, erkölcsi szabály.

NORMATÍV: irányadó, szabályt adó, mértékül szolgáló; értékelő (szellemi) tevékenység.

NORMATIVITÁS: szabályozás, szabályszerűség.

NOSZTALGIA: (gr.) és (lt.) = távoli, elmúlt dolgok utáni vágyakozás, sóvárgás.

NOSZTALGIKUS: távoli, elérhetetlen dologra vágyódó.

NOUMENÁLIS: (gr.) noumenon: elgondolt létező szóból = a nem érzékelhető, elgondolható, az empirikus tapasztalatokon túli azt túlszárnyaló.

 

O

OBJEKTÍV: a tárgyra vonatkozó, az emberi tudattól függetlenül létező, tárgyilagos, egyetemes érvényű.

OBJEKTIVISZTIKUS: az objektivizmusra épülő, ezt az elméletet valló nézet.

OBJEKTIVIZMUS: áltárgyilagosság, olyan vizsgálati módszer, amely azt állítja, hogy az objektív valóság megisme­résére a megismerő szubjektum nem nyomja rá a maga bélyegét, hogy megállapíthatók minden értelmezés nélküli puszta tények (bruta facta).

OBJEKTUM: a latin obiectum: szembeállított, szemben álló szóból: a meg ismerés tárgya, ami szemben áll a megismerő alannyal, a szubjektummal.

ONTOLÓGIA: (gr.) on: létező, lét és logosz: szó, beszéd, tan szavakból = léttan, a lét értelmének a vizsgálata.

ONTOLÓGIAI: az ontológiával kapcsolatos, ahhoz tartozó. Az ontológiai istenérv Isten fogalmából következtet a létére.

ORIENTÁCIÓ: tájékozódás, valamihez való igazodás.

OUTPUT: (ang) = kimenet, kimenő teljesítmény.

 

P

PACIFIZMUS: mindennemű háborút ellenző irányzat, amely tagadja az „igazságos” háború lehetőségét is.

PARADIGMA: (gr.) és (lt.) = bizonyításra vagy összehasonlításra alkalmazott példa; rago­zási minta. A tudományelméletben: néhány elismert és a konkrét tudományos munka számára modelleket nyújtó példa; bizonyos tudományos hagyomány (pl. az arisztotelészi dinamika), amelyet később felvált egy újabb (pl. a modern mechanika) ~ vagy hagyomány.

PARADOX: (gr.) = önmagának látszólag ellentmondó; szokatlan, furcsa stb.

PARADOXON: a bevett mértéktől eltérő, látszólag képtelen, a valóságban azonban jól megalapozott vélemény vagy tétel; látszólagos ellentmondás.

PAR EXCELLENCE: (lt.) kiváló képpen, sajátosan

PARS TO TOTO: (lt.) = részből az egészre

PARTIKULARITÁS: részlegesség, szűkkörűség, nem az összeshez való tartozás.

PARTIKULARIZMUS: (lt.) = kisebb csoportok érdekeinek a közösség rovására történő érvényesítése, szűkkövűség.

PER DEFINITIONEM: definíció szerint, a definícióból eredően, annak megfelelően, az érvelés egyik módja.

PLURÁLIS: többes számú, többszörös stb.

PLURALITÁS: (lt.) = többség, többszörösség, valaminek a többes volta.

PLURALIZMUS: a társadalomban egyidejűleg együtt élő különféle eltérő eszmék, meggyőződések, értékrendek összessége, illetve ennek a sokféleségnek az elfogadása.

POSZTULÁTUM: követelmény, kívánalom; olyan önmagában nem ellentmondásos elméleti tétel, amelyet feltéte­lez egy kétségbevonhatatlan gyakorlati tétel: pl. az erkölcsi követelmény tagadhatatlan léte posztulálja az akarat szabadságát.

POTENCIALITÁS: (lt.) = lehetőség, lehetőség szerinti állapot, lehetőség szerinti létezés.

POZITIVISTA: a pozitivizmus híve. A pozitivisták elutasítanak mindent, ami nem érzéki-anyagi természetű; nem ismernek más alapot, mint a pozitív „tényeket”, vagyis a külső és belső észlelést. Csak az empirikus résztudományokat ismerik el tudományként; a filozófiának szerintük csak az a feladata, hogy megalkossa a résztudományok eredményeinek a szintézisét.

PRAGMATIKUS: gyakorlatias, a gyakorlatias hasznosság híve.

PRAGMATIZMUS: (gr.) pragma: tett, cselekvés szóból. Az a filozófiai irányzat, amely szerint az igazság kritériuma nem az eszmének a vol­taképpen úgy sem megismerhető valósággal való megegyezése, ha­nem a cselekedetek gyakorlati hasznossága, praktikus értéke.

PRAKTIKA: (gr.) és (lt.) = fogás, fortély; mesterkedés.

PRAXIS: (gr.) = gyakorlat, tevékenység, cselekvés; szűkebb értelemben erkölcsi gyakorlat.

PREKONCEPCIÓ: előzetes föltételezés, tapasztalat nélküli értékítélet

PREMISSZA: (lt.) = előzmény, kiindulási pont; a szillogizmus két tétele, amelyekből a következményt (konklúzió) levonjuk.

PRESKRIPTÍV: (lt.) = előírás, rendelet jellegű, előíró.

PRINCÍPIUM: (lt.) = első elv, alapelv; a filozófiában a legvégső alap, amely kizárja még a lehetőségét is, hogy oka iránt érdeklődjünk: a princípium mögé már nem kérdezhetünk.

PROGNOSZTIZÁL: (gr.) és (lt.) = előre jelez, előre megmond.

PROPRIUM: (lt.) = valaki tulajdona, sajátja; sajátságos, jellemző.

PSZEUDOFOGALOM: (gr.) pszeudo: ál-; szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak állítólagos, látszólagos vagy hamis voltát jelzi.

PSZICHÉS: (gr.) = lelki jellegű, a lélekkel összefüggő.

PSZICHOLÓGIA: (gr.) pszükhé: lélek és a logosz: tan összetételéből: lélektan.

 

R

RACIONÁLIS: ésszerű, értelmes; értelemmel felfogható.

RACIONALITÁS: a latin ratio: értelem, ész, érv, ok szóból = ésszerűség, értelemszerűség:

RACIONALIZÁLÁS: ésszerűsítés, a mélylélektanban elhárító mechanizmust értünk rajta, amelyben a be nem vallott, igazi motívumok helyébe a „felettes én” által tolerált látszatmegalapozások lépnek.

RACIONALIZMUS: a valóság megismerésében az értelmi tényezőt egyoldalúan kiemelő, az érzéki tapasztalás szerepét megokolatlanul kirekesztő ismeretelméleti felfogás, amely szerint a megismerés egyetlen alapja a ráció, az értelem. Mint világnézet a racionalizmus elutasítja a hittitkokat, a vallást az erkölcsre vezeti vissza.

RADIKÁLIS: (lt.) = gyökeres, mélyreható, alapos; erőszakos, szélsőséges.

RASSZISTA: francia = a rasszizmus követője.

RASSZIZMUS: olyan elmélet, amely a különféle emberfajták között magasabb és alacsonyabb rendűeket különböztet meg.

REAKCIÓ: (lt.) = visszahatás, ellenhatás, válasz külső behatásra.

REALIZÁL: lt. res: dolog = megvalósít, valóra vált.

REDUKÁL: a latin reducere: visszavezetni, visszahozni, visszavinni szóból,=csökkent, kisebbít; egyszerűsít, visszavezet.

REDUKCIONISTA: a redukcionizmus híve.

REDUKCIONIZMUS: a magasabb rendű valóság meg nem engedett, s véghez sem vihető teljes visszavezetése az alacsonyabb rendűre: pl. az élet visszavezetése a fizikai törvényekre.

REFLEKTÁL: a latin reflectare: visszahajlani, visszafordítani szóból = saját tevékenységére, viselkedésére, megismerésére, gondolkodására figyel.

REFLEXIG: visszaverődés, az értelem visszafordulása önmaga tevékenységére; önmegfigyelés.

REFLEXIÓS SZINT: a reflexióban megvalósuló elvonatkoztatás, illetve visszafordulás mértéke.

REGISZTRÁL: (lt.) = lajstromoz, bejegyez, jegyzékbe vesz, rögzít.

REGRESSUS AD INFINITUM: (lt.) = visszamenetel a végtelenig; az okok vagy magyarázatok vég nélküli keresése akkor is, amikor már logikailag nem megengedhető a további kérdés (pl. princípium esetében).

REHABILITÁCIÓ: (lt.) = valaki becsületének, jó hírének helyreállítása; elveszett fizikai képesség visszaállítása, illetve ezek hátrányainak a kiküszöbölése.

REKONSTRUÁL: (lt.) = eredeti formájában visszaállít; múltbeli eseteket emlékeiből vagy adatok alapján összeállít; helyreállit, kiegészít a hiányzó részekkel.

RELATIVIZÁL: (lt.) = viszonytagosít.

RELATIVIZÁLÁS: viszonytagosítás.

RELATIVIZMUS: az emberi megismerés, az erkölcsi alapelvek és értékek, az erkölcsök viszonylagosságát hirdető tan. Ellentéte: egyetemesség.

RELEVANCIA: (lt.) = fontosság, jelentőség.

RELEVÁNS: fontos, jelentős.

REPREZENTÁNS: (lt.) = valamit kiválóan képviselő személy, valaminek jellegzetes képviselője.

 

S

SAPIENTIA: latin szó = bölcsesség; kevésbé szabatosan: belátás, okosság vagy ismeret.

SCIENTIA: latin szó = tudomány; jártasság, belátás.

SKOLASZTIKA: a (gr.) és (lt.) eredetű schola: iskola szóból: a középkori iskolákban művelt filozófia, általában a középkori keresztény filozófia és teológia.

SKOLASZTIKUS: a skolasztika teológusa, filozófusa; a skolasztikával kapcsolatos, rá jellemző.

SPECIFIKÁLÁS: (lt.) = részletezés, felsorolás; valaminek egyedi, sajátos különbségeit kifejtő közelebbi meghatározása.

SPECIFIKUS: sajátos, sajátosan jellemző; fajlagos.

SPEKULATÍV: (lt.) = eszmélődő, szemlélő; elméleti gondolkodásra hajló; elvont, a tapasztalatot elhanyagoló, eszmékből következtető gondolkodás.

SPONTÁN: kényszer nélküli, szabad, önkéntes; ösztönös, önkéntelen, nem megfontolt.

SPONTANEITÁS: (lt.) = önkéntesség, szabad elhatározás; ösztönösség, önkéntelenség.

STANDARD: angol = minta, alap, mérték, alapvető fontosságú; szabvány, általánosan elfogadott. (sztenderd)

STRUKTÚRA: (lt.) = szerkezet, felépítés; az egymást kölcsönösen meghatározó alkotóelemek rendszere.

SUB ROSA: (lt.) = a rózsa alatt. Képletesen és közmondáskép bizalmasan vagy titoktartás mellett, közölni valamit valakivel. Már az ókorban a rózsa a hallgatás jelképe volt. A mítosz szerint a szerelem istene egy szép rózsát ajándékozott a hallgatás istenének, Harpokratesnek. Aki azért adta e virágot a hallgatási istenének, hogy ne fedezze fel Vénusz titkos beszédeit és tetteit. Innen ered a szokás, hogy a víg lakomákon az asztal fölébe rózsákat függesztenek. Ez a rózsa bátorítja őket, hogy beszédeiket nem fogják dobra ütni. Régi várakban, kastélyokban ma is vannak úgynevezett „sub rosa”-szobák; így pl. a sárospataki várban is.

SYNDERESIS: (gr.) szüneidészisz: lelkiismeret: a jó és rossz megkülönböztetésének a priori készsége, az erkölcsi alapelvek habitusa.

 

SZ

SZANKCIÓ: (lt.) = a törvény jogerőre emelése, szentesítése; a törvényhez fűzött megtorló intézkedés.

SZEGMENS: Valaminek a részlete, szelete

SZILLOGISZTIKUS: (gr.) SZILLOGIZMUS = következtetés, mégpedig deduktív módon: a premisszákból való levezetés útján.

SZINONIMA: (gr.) = rokon értelmű szó vagy kifejezés.

SZIMPATIKUS: (gr.) = együtt szenvedő

SZINTETIKUS: (gr.) = összefoglaló, egységesítő, szintézisen alapuló. Szintetikus ítélet: ismeretgyarapító ítélet, ellentéte az ANALITIKUS.

SZINTÉZIS: összefoglalás, egységbe foglalás; két ellentérnek egy magasabb egységben való feloldása, egyesítése.

SZOCIALIZÁLÓDÁS: (lt.) = az egyén beilleszkedése az adott társadalomba; az adott társadalomra jellemző szabályok és normák elsajátítása.

SZOFISTÁK: a (gr.) szophosz: bölcs szóból = bölcselkedők; a Kr. e. 5. század derekán fellépő, de szorosan vett iskolát ki nem alakító görög filozófiai irányzat tagjai.

SZTOICIZMUS: szenvedélymentes, természetes életmódot, szigorú erkölcsiséget tanító ókori görög-római filozófiai iskola.

SZTOIKUS: (gr.) és (lt.) = a megpróbáltatásokat bölcs belátással elviselő ember.

SZUBJEKTUM: a latin subiectum: alávetett szóból = alany. A szubjektum ontológiai értelemben a szubsztanciát jelenti, azaz az önálló, magábanvaló és magánakvaló létezőt. Logikailag a kijelentések alanya, amelyre az állítmány vonatkozik. Ismeretelméletileg tekintve az öntudatot jelenti mint a megismerés alapját. Pszichológiailag az „én” mint az élmények átélője. Etikailag az önmagát birtokló, magáról rendelkező és tetteiért felelős személy.

SZUBJEKTIVIZMUS: egyéni, önkényes, elfogult ítéletalkotás; a valóságról, a tényekről tudomást venni nem hajlandó szemléleti mód; az egyén előtérbe helyezése; az egyéniség szerepének eltúlzása.

SZUBSZTANCIA: a latin substantia: az alatta álló és a (gr.) hüpokeimenon: alatta fekvő kifejezésekből = az önálló, önmagának- és önmagábanvaló létező, a tulajdonságok hordozója; valami egész és egy, ami a rajta végbemenő változások ellenére is önmagával azonos marad.

SZUBSZTANCIÁLIS: lényeges, a szubsztanciához tartozó.

 

T

TABU: polinéz = valamely hely, tárgy vagy személy érintésének, megnevezésének, továbbá bizonyos viselkedésformáknak nagyon súlyos, társadalmilag szankcionált tilalma.

TELEOLÓGIA: (gr.) telosz: cél és logosz: tan származéka. A célról mint alapról szóló tanítás, amely szerint a természetben minden egy bizonyos előre megszabott cél megvalósítására jött létre, és minden jelenség ennek kiteljesedését szolgálja. A szó szoros értelmében csak akkor beszélhetünk teleológiáról, ha a célt meghatározó okként értelmezzük. Ilyenformán a célra irányítottság, a célszerűség szoros értelemben nem azonos a teleológiával. Ellentéte a mechanikus kauzalitás tana, amely a világ egész rendjét és minőségi sokféleségét mechanikus törvényekre vezeti vissza.

TÉMA: a beszéd tárgya, bővebb kifejtésre alkalmas gondolat; valamely alkotás alapeszméje, tartalma, alapgondolata.

TEMATIKUS: (gr.) és (lt.) = a témára vagy tematikára vonatkozó; tárgyilag megfogalma­zott, kiemelt, feldolgozott.

TEMATIKUSAN: kiemelten, tárgyilag megfogalmazottan, tárgykör szerint csoportosítottan.

TENDENCIA: irány, irányzat; meghatározott célra való irányulás; valamely jelenség kibontakozásának az iránya; egyoldalúság, szándékos ferdítés stb.

TEOLÓGIA: a (gr.) theosz: Isten és logosz: tan összetételéből = istentan, hittan, Istenről való tudomány.

TEONÓMIA: a (gr.) theosz: Isten és nomosz: törvény összetételéből: isteni törvényhozás, az Isten által hozott tör­vények összessége stb.

TEÓRIA: a (gr.) theória = nézés, szemlélődés; elmélet, a közvetlen érdektől mentes törekvés a megis­merésre.

TERMINOLÓGIA: latin és (gr.) = szakszókincs, valamely szakterület gyakran használt, a szakemberektől általánosan ismert és a köznyelvhez is közel álló szavainak az összessége.

TERMINUS: valamely fogalmat pontosan megjelölő műszó; fogalom mint az ítélet és következtetés eleme.

TERRORISTA: olyan személy, aki politikai célokból rémtetteket követ el; a terroriz­mus híve.

TERRORIZMUS: a rémület és megfélemlítés légköre; a rémületkeltés politikai célokra való alkalmazásának az elmélete.

TOLERANCIA: (lt.) = türelmesség, kiváltképpen mások vallása, világnézete vagy politikai meggyőződése iránt.

TOLERÁNS: elnéző, türelmes, toleranciát valló és gyakorló.

TOTALITÁS: a latin totum: egész szóból = teljesség, összesség.

TRADÍCIÓ: (lt.) = áthagyományozás, hagyomány, szokás.

TRADICIONÁLIS: hagyományos, szokásos.

TRANSZCENDÁL: felülemelkedik, átlép, meghalad.

TRANSZCENDENCIA: (lt.) transcendere: átlép, meghalad szóból. A benne nem rejlés ténye, például egy dolog benne nem rejlése a tudatban. Mint dolog nincs a tudatban, hanem csak mint képzet. Átlépés, túlhaladás, felülmúlás; magasabb rendű, felsőbb rendű. Filozófiailag: az empirikus valóság nem empirikus lehetőségi feltétele.

TRANSZCENDENTÁLIS: a transzcendenciára irányuló; az empirikus valóság nem empirikus lehetőségi feltételére való reflexió.

 

U

UNIVERZALIZÁLÁS: (lt.) = egyetemesítés, ettől különböző az általánosítás.

UNIVERZALIZÁLHATÓ: egyetemesíthető.

UTILITARISTA: (lt.) = haszonelvű; az utilitarizmus követője.

UTILITARIZMUS: haszonelvűség; olyan etikai elmélet, amely a hasznosságot tekinti az erkölcsi érvelés alapjának.

 

V

VERBÁLIS: (lt.) = szóban, szóbeli, beszédben megnyilatkozó.

VITÁLIS: (lt.) = az élettel összefüggő; életbevágó stb.

 

Összeállította: dr. Hankovszky Béla