Beküldte somodi.viktor -
Válogatott idegen szavak és szakkifejezések magyarázata
A
AB OVO: (lt.) = a tojástól, azaz kezdettől, eredendően
ABSZOLÚT: (lt.) = „eloldott”, azaz független, föltétlen, korlátlan, önmagának teljesen elegendő, tökéletes.
ABSZOLUTIZÁL = feltétlenné tesz, feltétlennek tekint valamit, ami nem az.
ABSZTRAHÁL: (lt) = elvonatkoztat
ABSZTRAKT: (lt.) = elvont, elvonatkoztatott.
ABSZURD: (lt.) = rossz hangú, rosszul hangzó. Ebből: ízetlen, képtelen, de nem értelmetlen. Ld. ~ humor
ABSZURDITÁS: = képtelenség, értelmetlenség.
ADEKVÁLT: (lt.) = megfelelő, egyenlő értékű, pontos,.
AD HOC: (lt.) = alkalmi, rögtönzött,
AD MAIOREM DEI GLORIAM: (lt.) = Isten nagyobb dicsőségére
AGNOSZTIKUS: (gr.) = a valóság, az igazság megismerhetetlenségét valló filozófiai, ill. világszemléleti irányzat. Elveti a vallásos világszemléletet
AGÓNIA: (gr.) = végső szenvedés, haldoklás
AGRESSZIÓ: (lt.) = kezdet, bevezetés. Az újkori szerzőknél: megrohanás, támadás; pszichológiai szakkifejezés.
AGRESSZÍV: = támadó, erőszakos, kihívó.
AKCEPTÁL: (lt.) = elismer, elfogad
AKCIDENS: (lt.) = járulékos, mellékes
AKCIDENTÁLIS: (lt.) = járulékos, nem lényegi
AKTUÁLIS: (lt.) = tevékeny, hatékony, (ellentéte a POTENCIÁLIS lehetőség szerinti), a szó jelentése különbözik a köznapi használattól
AKTUALIZÁLÁS: (lt.) = időszerűvé tétel, hatóvá, működővé tétel; a skolasztikus filozófiában: megvalósítás.
AKTUS: (lt.) = tett, cselekede
ALLEGÓRIA: (gr.) = másként, azaz képekben beszélni; biblikus kifejezés, a Szentírás egyik patrisztikus olvasata
ALLITERÁCIÓ: (lt.) = betűrím, több egymást követő szó kezdő hangjának egyezése.
ALTERNATÍVA: (lt.) = olyan eset, amelyben két lehetőség között lehet választani, illetve az egyik lehetőség a kettő közül.
AMBIENS: (fr.) = személytelen háttér, aminek előterében egy dolog megjelenik
AMFIKTIÓNIA: (gr.) = szakrális törzsszövetség egy központi szentély szolgálatára és védelmére, 6-12 taggal, annak megfelelően, hogy 1vagy 2 hónapig tart-e az adott törzs szolgálata.
AMORALIZMUS: (gr.)(lt.) = mindennemű erkölcs tagadása; az erkölcsi elvek hiánya.
ANAKRONIZMUS: (gr.) = időszerűtlenség, elavult, az adott korral ellentétes
ANALITIKUS: (gr.) (lt.) = elemző. Analitikusan igaz: bizonyításra nem szoruló tétel. ~ ítéletek: azok a kijelentések, amelyekben az alany eleve tartalmazza az állítmányt, tehát elemzés révén jutunk el a predikátumhoz, azaz az állítmányhoz, a fogalomban rejlő jegyet kifejezetten állítjuk az egészről, pl. a négyzetnek négy szöge van. Az ~ ellentéte a SZINTETIKUS: összefoglaló, egységesítő, szintézisen (nem elemzésen) alapuló.
ANALÓGIA: (gr.) = megfelelőség, azonos vagy hasonló viszony. Az ~ a hasonlóságot és egyúttal a különbözőséget is jelenti, hiszen az ilyen viszonyban lévő dolgok egymást magyarázzák, de nem egyformák.
ANAMNÉZIS: (gr.) = visszaemlékezés
ANARHIA: (gr.) = szervezett hatalom és irányítás nélküli állapot, fejetlenség, rendetlenség, zűrzavar.
ANIMA: (lt.) = lélek
ANIMÁLIS: érzékelő létező vagy faj.
ANOMÁLIA: szabályellenesség, törvénytelenség, rendetlenség, visszásság, hiba
ANONIM: (gr.) = névtelen
ANTAGONIZMUS: ellentét, föloldhatatlan, ellenséges viszony
ANTIHUMÁNUS: (lt.) = nem emberies, nem emberséges vagy emberszerető.
ANTINÓMIA: (gr.) = ellentmondás. A filozófiában két egymást kölcsönösen kizáró és logikailag egyenlő meggyőző erővel igazolható tétel megjelölésére használatos műszó.
ANTROPOCENTRIKUS: (gr.) az ember sorsa a világ középpontja, emberközpontúság
ANTROPOLÓGIA: (gr.) = anthroposz: ember és logosz: szó, beszéd, tan szavak összetételéből.= embertan. A szaktudományos ~-k bizonyos részletszempontból (biológia, pszichológia, kultúra, művészet stb.) foglalkoznak az emberrel. A filozófiai ~ magára az emberre mint emberre reflektál.
ANTROPOMORF: (gr.) emberformájú, ANTROPOMORFIZMUS: nem emberi valóságról emberi módon beszélni
ANTITÉZIS: (gr.) = antithészisz: szembeállítás szóból,=a tézissel (állítással) szembeállított vagy szemben álló állítás, ellentét vagy ellentétel.
APÁTIA: (gr.) = a fosztóképző, pateó szenvedni, = szenvtelenség, képtelenség a valamibe való belevonódásra
APEIRON: (gr.) = az egyik őselem, határtalan, meghatározhatatlan, végtelen (TŰZ, VÍZ, FÖLD)
APOLÓGIA: (gr.) = védekezés, védőbeszéd; APOLOGETIKA: valamilyen nézet megvédésének tudománya
APOLOGÉTÁK: a keresztény ókor írói és gondolkodói, akik védelmezték a keresztény tanrendszert elsősorban a pogány, gnosztikus, ill. zsidó írókkal szemben
APÓRIA: (gr.) = úttalanság, valamely probléma megoldásához elégtelen próbálkozás, mert nem vezet hozzá „út”
A PRIORI: (lt.),= eleve, a tapasztalatot megelőző, a tapasztalatot lehetővé tevő. Ellentéte: A POSTERIORI: utólagos, a tapasztalaton alapuló.
APOTEÓZIS: (gr.) = megisteniülés, a gr. – római mitológia fölfogása arról, hogy az uralkodók az istenek világához kapcsolódnak a ~ révén, általában haláluk után, de néha már életükben is. A görögök hite szerint egyes kiváló hősök holtuk után az istenek gyülekezetébe jutnak, és testük a hamvasztásban halandó salakjuktól megtisztul. Így istenült Héraklész, Akhilleusz vagy Bellerophontész stb. Később históriai személyeket is istenítettek, így Harmodioszt és Arisztogeitónt, valamint a Marathónnál elesetteket. A gondolat a rómaiaknál is meghonosodott, akik Caesartól kezdve császáraikat isteníteni szokták. A császár a Divus (= megistenült) melléknevet, templomot és őt tisztelő papokat kapott.
ARGUMENTUM: (lt.) = érv, bizonyíték, a bizonyítás alapja
ARKHÉ: (gr.) = eredet, kezdet, őselv
ATTRIBÚTUM: (lt.) = állandó tulajdonság,
AUTONÓM: (gr.) = öntörvényű, önálló, azaz nem idegen erők által meghatározott. Az akarat AUTONÓMIÁJA az érzéki indíttatásoktól (öröm vagy kín) való mentesség, az akarat önelhatározó képessége. Ellentéte: HETERONÓMIA: idegen hatalomtól, előírástól, szenvedélyektől vagy érzelmektől való függőség.
AUTORITÁS: (lt.) = tekintély
AXIÓMA: (gr.) = követelmény, sarokigazság, alaptétel, amelyből valamely tudományos elmélet összes állításai levezethetők, de amelyet maga az elmélet már közvetlenül nem igazol. Az ~-kat az ókortól egészen a 19. század derekáig vagy intuitíve nyilvánvalóknak, vagy a priori igaz tételeknek tekintették. Az AXIOMATIKUS MÓDSZER mai értelmezése nem követeli meg az axióma a priori nyilvánvalóságát. Az axiómáknak csak egyetlen feltételnek kell megfelelniük: belőlük, és csakis belőlük vezethetők le az adott elmélet többi tételei.
B
BEHAVIOURIZMUS: (ang.) = A lelki jelenségeket az inger és reakció viszonyára visszavezető lélektani elmélet; lélek nélküli lélektan.
BIOLOGIZMUS: (gr.) (lt.), a biológia törvényeit érvényességi határukon túl is kiterjesztő felfogás, amely a biológiára kíván visszavezetni minden magasabb rendű életmegnyilvánulást.
C
CAUSA: (lt.) = ok
CHILIAZMUS: (gr.) = Krisztus ezeréves földi uralmára vonatkozó nézet
CIRCULUS VITIOSUS: (lt.) = hibás következtetés, ördögi kör
CIVILIZÁCIÓ: (lt.) = bizonyos társadalmi, gazdasági és szellemi műveltség, illetve ennek egy adott társadalomra jellemző volta.
COINTIDENTIA OPPOSITORUM: (lt.) = az ellentétek egybeesése, N. Cusanus tétele Istenről
CONSENSUS (KONSZENZUS): (lt.) = egyetértés, összhang, (együtt érzékelés)
D
DEDUKTÍV (BIZONYÍTÁS): (lt.) Következtetés az általánosból az egyesre, az egészből a részekre. Ellentéte az INDUKCIÓ. ~ következtető, levezető.
DEFEKTUS: (lt.) = kezdődő hiány, gyöngeség; fogyatkozás, hiba, sérülés.
DEGRADÁLÓDIK: (lt.) = lecsúszik, leértékelődik, kisebb beosztásba kerül.
DEIZMUS: olyan filozófiai és teológiai álláspont, amelyik tagadja a Gondviselés tényét, csak a teremtést fogadják el. A ~ szerint a teremtés után Isten magára hagyta a világot.
DEKLARÁCIÓ: (lt.) = ünnepélyes elvi nyilatkozat, kijelentés.
DEKLARÁL: kihirdet, ünnepélyesen kinyilvánít, valamit valaminek nyilvánít.
DEONTOLÓGIAI: (gr.) to deon: kötelesség szóból. ~ érvelésnek nevezik azt, amelyik azt állítja, hogy erkölcsi szempontból nem minden cselekedetet minősítenek kizárólag a következményei.
DESKRIPTÍV: (lt) descriptio = leírás. ~ leíró (módszer vagy tudomány).
DETERMINÁCIÓ: (lt) determinatio = meghatározás, pontos elhatárolás. A filozófiában az oksági meghatározottságot értjük rajta. A DETERMINIZMUS szerint a változatlan természeti törvények okozati szükségszerűséggel határoznak meg minden történést, amelyek szigorúan DETERMINÁLTAK. A determinizmus tagadja az akarat szabad önelhatározó képességét. DETERMINISZTIKUSNAK nevezzük az ilyen elméleteket.
DIAKRÓN: több időszakot átfogó
DIALEKTIKA: (gr.) dialektiké tekhné = a vitatkozás művészete. A görög filozófiában az ellentétek legyőzésére irányuló erőfeszítés, Hegel szerint a gondolkodás módszere.
DIALEKTIKUS: ellentétes, szemben álló, szembeszálló; a dialektikát figyelembe vevő.
DIFFERENCIA; (lt.) egyenlőtlenség, megkülönböztetettség, különbözőség, véleménykülönbség, nézeteltérés.
DlFFERENCIÁLT: különvált, elkülönült, megoszlott, sok különböző részből álló, kifinomult.
DINAMIKA: (gr.) és (lt.) = mozgástan, erőtan. Köznyelvileg: mozgékonyság, lendület.
DISZCIPLÍNA: (lt.) = fegyelem, fegyelmezettség, illetve: tudományág, tudományszak.
DISZKURZÍV: következtető, egyik képzettől a másikig logikai szükségszerűséggel eljutó, ellentéte: INTUITÍV
DISTINKCIÓ: (lt.) = megkülönböztetés, különbség tétel,
DOMINÁNS: (lt.) = uralkodó, kiemelkedő, túlsúlyban levő.
DUALIZMUS: a valóságot két ellentétes és egymásból nem levezethető alapelvvel magyarázó felfogás.
E
EGOIZMUS: (gr.) egó=én, önzés.
EGZAKT: (lt.) = szabatos, egyértelmű, pontosan meghatározott.
EGZISZTENCIA: a latin existentia = valami valósága, létezése, ellentétben egy dolog lényegével vagy minőségével. Az ~ a filozófiában az ember sajátos létmódját jelenti.
EGZISZTENCIÁLIS: létfontosságú, a létezést illető.
EMANCIPÁCIÓ: (lt.) emantipatio a gyermeknek az apai hatalom alóli forma szerinti kibocsátását jelenti, továbbá a rabszolga felszabadítását. Köznyelvileg: nagykorúsodós, felszabadulás, önállóság elnyerése; hátrányos megkülönböztetések megszűnése.
EMÓCIÓ: (lt.) = felindulás, erős érzelem. A lélektanban: a szervezet élettani állapotából fakadó, alacsonyabb rendű érzelem.
EGZORCIZMUS: (lt.) = ördögűzés
EMOTIVISTA: az emocionális, érzelmi kifejezés alakváltozása: az érzelmek jelentőségét túlhangsúlyozó metaetikai irányzat.
EMPIRIZMUS: (gr.) empeira: tapasztalat szóból. Az érzéki tapasztalatokat ismereteink egyedüli forrásának tekintő tan.
EMPIRIKUS: tapasztalati, az érzékileg tapasztalható valóság.
ENTELECHEIA: (gr.) en: benn, a telosz: cél és az ekhein: bírni szavak származékaként azt jelenti, ami magában bírja célját. Arisztotelész szerint minden élőlény magában hordja fejlődésének kezdettől fogva adott belső célját, s e cél elérésére, kibontakoztatására szolgáló erőt. Az ~-nak vagy életelvnek köszönhető, hogy a makkból mindig tölgy fejlődik ki.
EO IPSO: (lt.) = magától értetődően, természetesen; éppen azért.
EPIFÁNIA: (gr.) = rajta megnyilvánulni, vall.tört-ben a „szent” megnyilvánolása
ETIMOLÓGIA: (gr.) és (lt.) = a szófejtés tudománya, a nyelvészetnek a szavak eredetével foglalkozó ága; egy szó eredetének a magyarázata.
ETNIKUM: (gr.) = egy nép jellegzetes sajátosságainak összessége; valamely néphez való tartozás jegyei. Ritkábban: népesség. ETNIKAI: néprajzi, valamely népet jellemző.
ETNOLÓGIA: összehasonlító néprajz; népek és nemzetiségek szociális és kulturális sajátosságait vizsgáló tudományág.
ETOLÓGIA: összehasonlító viselkedéstan, magatartás-kutatás.
EVIDENS: nyilvánvaló, szemmel látható, magától értetődő.
EVIDENCIA: nyilvánvalóság.
EZOTERIKUS: zárt rendszer, titkos tanítás, ahová csak beavatással, vagy különleges technikával lehet bejutni
EXKLUZIVITÁS: (lt.) = kizárólagosság, választékosság, előkelőség.
F
FAJSPECIFIKUS: a fajra jellemző sajátosságok.
FANATIZMUS: (lt.) = vakbuzgóság, elvakultság; türelmetlen elfogultság mások meggyőződésével szemben. FANATIKUS: fanatizmussal teli személy.
FENOMENÁLIS: (gr.) phainómenon = megmutatkozás, jelenség. ~ a jelenségekhez tartózó.
FENOMENOLÓGIA: a tapasztalatban megmutatkozónak a vizsgálata. E. Husserl szerint az érzékileg tapasztalhatónak mindig valami nem érzéki szolgál alapul.
FILOZÓFIA: (gr.) philein: szeretni, kedvelni és a szophia: bölcsesség szavak összetételéből: a bölcsesség szeretete, általánosan: bölcselet. A filozófia tárgya a létező, mint létező, a létező a maga egészében.
FINALITÁS: a lt. finis: cél szóból: célszerűség, célra irányultság; a céltól való meghatározottság.
FIZIOLÓGIAI: élettani.
FIZIOLÓGIA (gr.) = élettan.
FRIVOL: francia = könnyűvérű, léha, ledér; sikamlós, szeméremsértő, tiszteletlen.
FRUSZTRÁCIÓ: (lt.) = határozott célra irányuló tevékenység meggátolása miatt előállott kellemetlen, bénító élmény.
FUNKCIONÁLIS: valamely funkcióval (feladattal, működéssel) kapcsolatos; annak megfelelő, illetve a működésre vonatkozó (elmélet, kutatás stb.).
H
HABITUS: latin szó,= magatartás, szokás, viselkedésmód; lelki alkat, illetve külső megjelenés.
HARMÓNIA: (gr.) = összhang, az egész részeinek arányos egybeilleszkedése.
HEDONIZMUS: a (gr.) hédoné = gyönyör. A ~ ókori gr. filozófiai irányzat, amely szerint az élet ésszerű élvezése a legfőbb jó.
HERMENEUTIKA: (gr.) herméneusz: hírnök, tolmács, a hirdetés tolmácsolás és magyarázat művészete. A mai ~ szövegek, tanok, események, műalkotások stb. tudományos értelmezésének és magyarázatának lehetőségét, szabályait, törvényeit kutatja.
HEROIKUS: (gr.) és (lt.) = hősies, bátor.
HETERONÓMIA: idegen hatalom uralmának és törvényeinek való alárendeltség; az öntörvényűség, az autonómia ellentéte.
HETERONÓM: nem öntörvényű, amikor valakit nem az ész irányít, hanem szenvedélyei és érzelmei hajtják.
HIERARHIA: (gr.) = szent uralom, rangsor; az egymás fölé rendelt szerepek, hivatalok, tisztségek vagy értékek szigorúan megállapított sorrendje. A katolikus egyházban az egyházi hatalom birtokosainak a rangsora.
HIPOTETIKUS: feltételes, ellentéte: KATEGÓRIKUS.
HIPOTÉZIS: csak részben igazolt tételeken alapuló, a kutatást lendítő feltevés.
HOMOGÉN: egynemű, ellentéte INHOMOGÉN: amiben minőségi különbségek vannak
HORIZONT: (gr.) =látóhatár, látókör. A filozófiában valakinek szellemi, etikai látókörét jelenti; ez lehet tág vagy szűk, korlátolt vagy nyitott stb.
HUMANITÁS: (lt.),=az emberi méltóság, az emberhez méltó magatartás, az emberi méltóság tisztelete és értékelése.
I
IDEOLÓGIA: (gr.) = idea, eszme és logosz: tan összetétele. Bizonyos eszmék rendszere, amelyet az a törekvés jellemez, hogy egy bizonyos csoportra jellemző érdekviszonyokat állandósítsa és igazolja. IDEOLÓGIAI: ideológiára vonatkozó, abból fakadó.
IMAGINÁRIUS: képzelt, képzeletben létező.
IMMANENS: benne rejlő, belsőleg hozzá tartozó, határokon belül maradó.
IMMANENCIA: valaminek immanens volta, például a dolgoké a világban vagy egy dolog képzetének immanens volta a tudatban; a határok túl nem szárnyalása.
IMPERATIVUS: (lt) = parancsoló mód, parancs formájában hozott törvény. KATEGORIKUS I ~ : az erkölcsi törvény föltétlen követelménye, kiváltképpen I. Kant írásaiban.
IMPULZUS: hirtelen rövid hatás; ösztönzés, indítás, hirtelen elhatározás.
IMPULZÍV: lobbanékony.
INDIVIDUÁLIS: egyedi, egyéni, sajátos, egy meghatározott egyénre jellemző.
INDIVIDUALISTA: önző, magának való.
INDIVIDUUM: egyed, önállóan létező élő szervezet; egyén, egyéniség.
INDUKTÍV (bizonyítás): (lt.) inductio: bevezetés szóból. Hasonló esetekből való következtetés útján történő bizonyítás. Az egyik legalapvetőbb logikai módszer. Nem választható el a dedukciótól: egyik sem tekinthető önmagában elégséges, egyetemes módszernek. ~ : logikai indukción alapuló, az indukció módszerét használó.
INFORMATÍV: tájékoztató, felvilágosító jellegű, (lt.) informatio: felvilágosítás, tájékoztatás, meghatározás
INKARNÁCIÓ: (gr.) = testélevés, megtestesülés
INSTRUMENTÁLIS: (lt.) instrumentum = eszköz, valamire való, eszköznek tekintett.
INTENCIONALITÁS: a latin intendere: irányozni szóból: irányultság, szándékoltság.
INTENCIÓ: szándék, akarás, törekvés.
INTERNALIZÁL: belsővé tesz, azonosul valamivel.
INTERSZUBJEKTÍV: személyek, illetve szubjektumok közötti.
INTERTESTAMENTÁLIS: a két szövetség közötti, (Ó és Új)
INTIMSZFÉRA: (gr.) és (lt.) = bizalmas érdekkör, ami idegenekre nem tartozik.
INTOLERANCIA: türelmetlenség, főként más nézetekkel szemben.
INTOLERÁNS: türelmetlen, kiváltképpen politikai vagy vallási kérdésekben.
INTUÍCIÓ: (lt.) intuitio: szellemi vagy belső látás szóból. Az igazság előzetes logikai okfejtés nélküli, közvetlen felismerése, amely a korábban szerzett tapasztalatokon alapul.
INTUITÍV: az intuíción alapuló megismerés, viselkedés.
IPSO FACTO: tényből kifolyólag, következőleg.
IRRACIONALIZMUS: a racionalizmus ellentéte. Az a tan, amely szerint a valóság nem az ész által ismerhető meg, hanem az érzelmekben és élményekben fedezhető fel.
IRRACIONÁLIS: az ész számára felfoghatatlan.
IRRELEVÁNS: lényegtelen, jelentéktelen; amivel nem kell számolni.
K
KARAKTER: (gr.) = jellem, jellemszilárdság.
KATEGÓRIA: (gr.) állítani, kijelenteni igéből: a legáltalánosabb logikai fogalom; osztály, csoport, fokozat.
KAUZÁLIS: oksági, okszerű.
KAUZALITÁS: a latin causa: ok szóból: okság, oksági összefüggés. A mechanikus kauzalitás tana a mechanika törvényeire vezeti vissza a világ egész minőségi sokféleségét; a kiindulási állapot kizárólagosan megszabja a fejlődés további menetét. Ellentéte a TELEOLÓGIA.
KIBERNETIKA: az összetett rendszerek vezérlésével foglalkozó tudomány. KIBERNETIKUS: a kibernetikával kapcsolatos.
KOGNITÍV: (lt.) cognitio: megismerés: megismerő, a megismerésre vonatkozó, ismeretet feldolgozó stb.
KOMMENTÁR: magyarázat, magyarázó jegyzetek, művek stb.
KOMMUNIKÁCIÓ: az emberek közötti érintkezések és kapcsolatok, valamint közlések területe.
KOMPENZÁCIÓ: kiegyenlítés, pótlás.
KONDICIONÁLÁS: feltételes reflexek kialakítása; erőnlét fokozása; valamely anyag sajátos kezelése.
KONFLIKTUS: összeütközés, nézeteltérés, küzdelem stb.
KONKLÚZIÓ: következtetés; végső eredmény, végkövetkeztetés; a szillogizmus zárótétele.
KONKRÉT: tényleges, kézzelfogható; nem elvont, tárgyi, elkülönített eset.
KONKRETIZÁL: kézzelfoghatóvá tesz azáltal, hogy egyes meghatározott esetekre vonatkoztat; megvalósít, a gyakorlatba átültet.
KONSTRUÁL: alkot, létrehoz, megtervez, megszerkeszt.
KONSTRUKClÓ: elgondolás, megtervezés, megszerkesztés.
KONSTRUKCIONIZMUS: vagy konstruktivizmus: a formális elemeket hangsúlyozó, a tartalmi valóságot elhanyagoló szemlélet.
KONSZENZUS: (lt.) = egyetértés, közös beleegyezés, elismerés.
KONTEXTUS: szövegösszefüggés, az a valóságmező, amelyben az adott mű keletkezett, és amelyben értelmezhető.
KONTINGENS: esetleges, nem szükségszerű; megszabott rész, hányad.
KONTRADIKTÓRIKUS: egymást lényegileg kizáró ellentét, pl. igen – nem; jó – rossz
KONVENCIÓ: megegyezés, egyezmény, szerződés; bevett szokás, viselkedési szabály.
KOZMIKUS: (gr.) koszmosz: szépen elrendezett egész: a világegyetemmel, a mindenséggel kapcsolatos; a világűrből származó.
KRITÉRIUM: (gr.) és (lt.) = ismérv, megkülönböztető jegy; fontos mozzanat.
KVALITATÍV: (lt.) = minőségi.
KVANTITATÍV: (lt.) = mennyiségi.
L
LEGÁLIS: törvény szerinti, jogos.
LEGALITÁS: (lt.) = törvényesség, jogosság; valaminek jogos volta.
LEGITIM: törvényes, jogszerű, törvényszerű;
LEGITIMÁL: törvényesít, igazol, felhatalmaz.
LEGITIMIZÁCIÓ: törvényesítés
LINGVISZTIKAI: nyelvészeti, nyelvtudományos; nyelvészeti elemzés.
LOGIKA: a (gr.) logosz=szó, beszéd, tan stb. A gondolkodás törvényeinek, elveinek és szabályainak a tana.
LOGIKAI: a logikával összefüggő elmélet, eljárás stb.
LOGIKUS: a logika szabályainak megfelelő, a logikán alapuló.
LOGOSZ: szó, beszéd, tan, szellem, értelem, sors stb.
M
MATERIÁLIS: anyagi, a FORMÁLISSAL ellentétben: tartalmi.
MAXIMA: (lt.) = életszabály, életelv.
METAETIKA: (gr.) meta -val, -vel, között, túl. A metaetika az etikai érvelés és beszéd sajátosságaira reflektáló etikai elmélet.
METAFIZIKA: szó szerinti: a fizikán túli. A létező egészére vonatkozó tudomány. Az ISMERETMETAFIZIKA az emberi megismerést a létező létének a szempontjából vizsgálja.
MOTIVÁCIÓ: a lt. movere: mozgat, indít szóból = indítás, a cselekvés kiváltó indítékai.
MOTÍVUM: indíték, erkölcsi indíték.
MOTIVÁL: megokol, megindokol, indít.
N
NATURÁLIS: természeti.
NATURALISTA: a latin natura: természet szóból = annak az elméletnek (naturalizmus) a híve, amely a valóságot kizárólag természeti törvényekkel kívánja magyarázni. Az etikában olyan hibás érvelés, amely az erkölcsi legyent a vanból kívánja levezetni.
NEURÓZIS: (gr.) =testi és lelki zavarokban, tünetekben megnyilvánuló, anatómiailag ki nem mutatható idegbetegség.
NIHILIZMUS: a latin nihil: semmi szóból: minden szabály, elv, erkölcs, törvény tagadása; a lét teljes hiábavalóságát hirdető felfogás.
NOMOSZ: (gr.) = törvény.
NONKOGNITÍV: (lt.) a kognitív ellentéteként az ésszerű, a racionális megismerés tagadása.
NORMA: (lt.) = szabvány, minta, pontos előírás, zsinórmérték, erkölcsi szabály.
NORMATÍV: irányadó, szabályt adó, mértékül szolgáló; értékelő (szellemi) tevékenység.
NORMATIVITÁS: szabályozás, szabályszerűség.
NOSZTALGIA: (gr.) és (lt.) = távoli, elmúlt dolgok utáni vágyakozás, sóvárgás.
NOSZTALGIKUS: távoli, elérhetetlen dologra vágyódó.
NOUMENÁLIS: (gr.) noumenon: elgondolt létező szóból = a nem érzékelhető, elgondolható, az empirikus tapasztalatokon túli azt túlszárnyaló.
O
OBJEKTÍV: a tárgyra vonatkozó, az emberi tudattól függetlenül létező, tárgyilagos, egyetemes érvényű.
OBJEKTIVISZTIKUS: az objektivizmusra épülő, ezt az elméletet valló nézet.
OBJEKTIVIZMUS: áltárgyilagosság, olyan vizsgálati módszer, amely azt állítja, hogy az objektív valóság megismerésére a megismerő szubjektum nem nyomja rá a maga bélyegét, hogy megállapíthatók minden értelmezés nélküli puszta tények (bruta facta).
OBJEKTUM: a latin obiectum: szembeállított, szemben álló szóból: a meg ismerés tárgya, ami szemben áll a megismerő alannyal, a szubjektummal.
ONTOLÓGIA: (gr.) on: létező, lét és logosz: szó, beszéd, tan szavakból = léttan, a lét értelmének a vizsgálata.
ONTOLÓGIAI: az ontológiával kapcsolatos, ahhoz tartozó. Az ontológiai istenérv Isten fogalmából következtet a létére.
ORIENTÁCIÓ: tájékozódás, valamihez való igazodás.
OUTPUT: (ang) = kimenet, kimenő teljesítmény.
P
PACIFIZMUS: mindennemű háborút ellenző irányzat, amely tagadja az „igazságos” háború lehetőségét is.
PARADIGMA: (gr.) és (lt.) = bizonyításra vagy összehasonlításra alkalmazott példa; ragozási minta. A tudományelméletben: néhány elismert és a konkrét tudományos munka számára modelleket nyújtó példa; bizonyos tudományos hagyomány (pl. az arisztotelészi dinamika), amelyet később felvált egy újabb (pl. a modern mechanika) ~ vagy hagyomány.
PARADOX: (gr.) = önmagának látszólag ellentmondó; szokatlan, furcsa stb.
PARADOXON: a bevett mértéktől eltérő, látszólag képtelen, a valóságban azonban jól megalapozott vélemény vagy tétel; látszólagos ellentmondás.
PAR EXCELLENCE: (lt.) kiváló képpen, sajátosan
PARS TO TOTO: (lt.) = részből az egészre
PARTIKULARITÁS: részlegesség, szűkkörűség, nem az összeshez való tartozás.
PARTIKULARIZMUS: (lt.) = kisebb csoportok érdekeinek a közösség rovására történő érvényesítése, szűkkövűség.
PER DEFINITIONEM: definíció szerint, a definícióból eredően, annak megfelelően, az érvelés egyik módja.
PLURÁLIS: többes számú, többszörös stb.
PLURALITÁS: (lt.) = többség, többszörösség, valaminek a többes volta.
PLURALIZMUS: a társadalomban egyidejűleg együtt élő különféle eltérő eszmék, meggyőződések, értékrendek összessége, illetve ennek a sokféleségnek az elfogadása.
POSZTULÁTUM: követelmény, kívánalom; olyan önmagában nem ellentmondásos elméleti tétel, amelyet feltételez egy kétségbevonhatatlan gyakorlati tétel: pl. az erkölcsi követelmény tagadhatatlan léte posztulálja az akarat szabadságát.
POTENCIALITÁS: (lt.) = lehetőség, lehetőség szerinti állapot, lehetőség szerinti létezés.
POZITIVISTA: a pozitivizmus híve. A pozitivisták elutasítanak mindent, ami nem érzéki-anyagi természetű; nem ismernek más alapot, mint a pozitív „tényeket”, vagyis a külső és belső észlelést. Csak az empirikus résztudományokat ismerik el tudományként; a filozófiának szerintük csak az a feladata, hogy megalkossa a résztudományok eredményeinek a szintézisét.
PRAGMATIKUS: gyakorlatias, a gyakorlatias hasznosság híve.
PRAGMATIZMUS: (gr.) pragma: tett, cselekvés szóból. Az a filozófiai irányzat, amely szerint az igazság kritériuma nem az eszmének a voltaképpen úgy sem megismerhető valósággal való megegyezése, hanem a cselekedetek gyakorlati hasznossága, praktikus értéke.
PRAKTIKA: (gr.) és (lt.) = fogás, fortély; mesterkedés.
PRAXIS: (gr.) = gyakorlat, tevékenység, cselekvés; szűkebb értelemben erkölcsi gyakorlat.
PREKONCEPCIÓ: előzetes föltételezés, tapasztalat nélküli értékítélet
PREMISSZA: (lt.) = előzmény, kiindulási pont; a szillogizmus két tétele, amelyekből a következményt (konklúzió) levonjuk.
PRESKRIPTÍV: (lt.) = előírás, rendelet jellegű, előíró.
PRINCÍPIUM: (lt.) = első elv, alapelv; a filozófiában a legvégső alap, amely kizárja még a lehetőségét is, hogy oka iránt érdeklődjünk: a princípium mögé már nem kérdezhetünk.
PROGNOSZTIZÁL: (gr.) és (lt.) = előre jelez, előre megmond.
PROPRIUM: (lt.) = valaki tulajdona, sajátja; sajátságos, jellemző.
PSZEUDOFOGALOM: (gr.) pszeudo: ál-; szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalomnak állítólagos, látszólagos vagy hamis voltát jelzi.
PSZICHÉS: (gr.) = lelki jellegű, a lélekkel összefüggő.
PSZICHOLÓGIA: (gr.) pszükhé: lélek és a logosz: tan összetételéből: lélektan.
R
RACIONÁLIS: ésszerű, értelmes; értelemmel felfogható.
RACIONALITÁS: a latin ratio: értelem, ész, érv, ok szóból = ésszerűség, értelemszerűség:
RACIONALIZÁLÁS: ésszerűsítés, a mélylélektanban elhárító mechanizmust értünk rajta, amelyben a be nem vallott, igazi motívumok helyébe a „felettes én” által tolerált látszatmegalapozások lépnek.
RACIONALIZMUS: a valóság megismerésében az értelmi tényezőt egyoldalúan kiemelő, az érzéki tapasztalás szerepét megokolatlanul kirekesztő ismeretelméleti felfogás, amely szerint a megismerés egyetlen alapja a ráció, az értelem. Mint világnézet a racionalizmus elutasítja a hittitkokat, a vallást az erkölcsre vezeti vissza.
RADIKÁLIS: (lt.) = gyökeres, mélyreható, alapos; erőszakos, szélsőséges.
RASSZISTA: francia = a rasszizmus követője.
RASSZIZMUS: olyan elmélet, amely a különféle emberfajták között magasabb és alacsonyabb rendűeket különböztet meg.
REAKCIÓ: (lt.) = visszahatás, ellenhatás, válasz külső behatásra.
REALIZÁL: lt. res: dolog = megvalósít, valóra vált.
REDUKÁL: a latin reducere: visszavezetni, visszahozni, visszavinni szóból,=csökkent, kisebbít; egyszerűsít, visszavezet.
REDUKCIONISTA: a redukcionizmus híve.
REDUKCIONIZMUS: a magasabb rendű valóság meg nem engedett, s véghez sem vihető teljes visszavezetése az alacsonyabb rendűre: pl. az élet visszavezetése a fizikai törvényekre.
REFLEKTÁL: a latin reflectare: visszahajlani, visszafordítani szóból = saját tevékenységére, viselkedésére, megismerésére, gondolkodására figyel.
REFLEXIG: visszaverődés, az értelem visszafordulása önmaga tevékenységére; önmegfigyelés.
REFLEXIÓS SZINT: a reflexióban megvalósuló elvonatkoztatás, illetve visszafordulás mértéke.
REGISZTRÁL: (lt.) = lajstromoz, bejegyez, jegyzékbe vesz, rögzít.
REGRESSUS AD INFINITUM: (lt.) = visszamenetel a végtelenig; az okok vagy magyarázatok vég nélküli keresése akkor is, amikor már logikailag nem megengedhető a további kérdés (pl. princípium esetében).
REHABILITÁCIÓ: (lt.) = valaki becsületének, jó hírének helyreállítása; elveszett fizikai képesség visszaállítása, illetve ezek hátrányainak a kiküszöbölése.
REKONSTRUÁL: (lt.) = eredeti formájában visszaállít; múltbeli eseteket emlékeiből vagy adatok alapján összeállít; helyreállit, kiegészít a hiányzó részekkel.
RELATIVIZÁL: (lt.) = viszonytagosít.
RELATIVIZÁLÁS: viszonytagosítás.
RELATIVIZMUS: az emberi megismerés, az erkölcsi alapelvek és értékek, az erkölcsök viszonylagosságát hirdető tan. Ellentéte: egyetemesség.
RELEVANCIA: (lt.) = fontosság, jelentőség.
RELEVÁNS: fontos, jelentős.
REPREZENTÁNS: (lt.) = valamit kiválóan képviselő személy, valaminek jellegzetes képviselője.
S
SAPIENTIA: latin szó = bölcsesség; kevésbé szabatosan: belátás, okosság vagy ismeret.
SCIENTIA: latin szó = tudomány; jártasság, belátás.
SKOLASZTIKA: a (gr.) és (lt.) eredetű schola: iskola szóból: a középkori iskolákban művelt filozófia, általában a középkori keresztény filozófia és teológia.
SKOLASZTIKUS: a skolasztika teológusa, filozófusa; a skolasztikával kapcsolatos, rá jellemző.
SPECIFIKÁLÁS: (lt.) = részletezés, felsorolás; valaminek egyedi, sajátos különbségeit kifejtő közelebbi meghatározása.
SPECIFIKUS: sajátos, sajátosan jellemző; fajlagos.
SPEKULATÍV: (lt.) = eszmélődő, szemlélő; elméleti gondolkodásra hajló; elvont, a tapasztalatot elhanyagoló, eszmékből következtető gondolkodás.
SPONTÁN: kényszer nélküli, szabad, önkéntes; ösztönös, önkéntelen, nem megfontolt.
SPONTANEITÁS: (lt.) = önkéntesség, szabad elhatározás; ösztönösség, önkéntelenség.
STANDARD: angol = minta, alap, mérték, alapvető fontosságú; szabvány, általánosan elfogadott. (sztenderd)
STRUKTÚRA: (lt.) = szerkezet, felépítés; az egymást kölcsönösen meghatározó alkotóelemek rendszere.
SUB ROSA: (lt.) = a rózsa alatt. Képletesen és közmondáskép bizalmasan vagy titoktartás mellett, közölni valamit valakivel. Már az ókorban a rózsa a hallgatás jelképe volt. A mítosz szerint a szerelem istene egy szép rózsát ajándékozott a hallgatás istenének, Harpokratesnek. Aki azért adta e virágot a hallgatási istenének, hogy ne fedezze fel Vénusz titkos beszédeit és tetteit. Innen ered a szokás, hogy a víg lakomákon az asztal fölébe rózsákat függesztenek. Ez a rózsa bátorítja őket, hogy beszédeiket nem fogják dobra ütni. Régi várakban, kastélyokban ma is vannak úgynevezett „sub rosa”-szobák; így pl. a sárospataki várban is.
SYNDERESIS: (gr.) szüneidészisz: lelkiismeret: a jó és rossz megkülönböztetésének a priori készsége, az erkölcsi alapelvek habitusa.
SZ
SZANKCIÓ: (lt.) = a törvény jogerőre emelése, szentesítése; a törvényhez fűzött megtorló intézkedés.
SZEGMENS: Valaminek a részlete, szelete
SZILLOGISZTIKUS: (gr.) SZILLOGIZMUS = következtetés, mégpedig deduktív módon: a premisszákból való levezetés útján.
SZINONIMA: (gr.) = rokon értelmű szó vagy kifejezés.
SZIMPATIKUS: (gr.) = együtt szenvedő
SZINTETIKUS: (gr.) = összefoglaló, egységesítő, szintézisen alapuló. Szintetikus ítélet: ismeretgyarapító ítélet, ellentéte az ANALITIKUS.
SZINTÉZIS: összefoglalás, egységbe foglalás; két ellentérnek egy magasabb egységben való feloldása, egyesítése.
SZOCIALIZÁLÓDÁS: (lt.) = az egyén beilleszkedése az adott társadalomba; az adott társadalomra jellemző szabályok és normák elsajátítása.
SZOFISTÁK: a (gr.) szophosz: bölcs szóból = bölcselkedők; a Kr. e. 5. század derekán fellépő, de szorosan vett iskolát ki nem alakító görög filozófiai irányzat tagjai.
SZTOICIZMUS: szenvedélymentes, természetes életmódot, szigorú erkölcsiséget tanító ókori görög-római filozófiai iskola.
SZTOIKUS: (gr.) és (lt.) = a megpróbáltatásokat bölcs belátással elviselő ember.
SZUBJEKTUM: a latin subiectum: alávetett szóból = alany. A szubjektum ontológiai értelemben a szubsztanciát jelenti, azaz az önálló, magábanvaló és magánakvaló létezőt. Logikailag a kijelentések alanya, amelyre az állítmány vonatkozik. Ismeretelméletileg tekintve az öntudatot jelenti mint a megismerés alapját. Pszichológiailag az „én” mint az élmények átélője. Etikailag az önmagát birtokló, magáról rendelkező és tetteiért felelős személy.
SZUBJEKTIVIZMUS: egyéni, önkényes, elfogult ítéletalkotás; a valóságról, a tényekről tudomást venni nem hajlandó szemléleti mód; az egyén előtérbe helyezése; az egyéniség szerepének eltúlzása.
SZUBSZTANCIA: a latin substantia: az alatta álló és a (gr.) hüpokeimenon: alatta fekvő kifejezésekből = az önálló, önmagának- és önmagábanvaló létező, a tulajdonságok hordozója; valami egész és egy, ami a rajta végbemenő változások ellenére is önmagával azonos marad.
SZUBSZTANCIÁLIS: lényeges, a szubsztanciához tartozó.
T
TABU: polinéz = valamely hely, tárgy vagy személy érintésének, megnevezésének, továbbá bizonyos viselkedésformáknak nagyon súlyos, társadalmilag szankcionált tilalma.
TELEOLÓGIA: (gr.) telosz: cél és logosz: tan származéka. A célról mint alapról szóló tanítás, amely szerint a természetben minden egy bizonyos előre megszabott cél megvalósítására jött létre, és minden jelenség ennek kiteljesedését szolgálja. A szó szoros értelmében csak akkor beszélhetünk teleológiáról, ha a célt meghatározó okként értelmezzük. Ilyenformán a célra irányítottság, a célszerűség szoros értelemben nem azonos a teleológiával. Ellentéte a mechanikus kauzalitás tana, amely a világ egész rendjét és minőségi sokféleségét mechanikus törvényekre vezeti vissza.
TÉMA: a beszéd tárgya, bővebb kifejtésre alkalmas gondolat; valamely alkotás alapeszméje, tartalma, alapgondolata.
TEMATIKUS: (gr.) és (lt.) = a témára vagy tematikára vonatkozó; tárgyilag megfogalmazott, kiemelt, feldolgozott.
TEMATIKUSAN: kiemelten, tárgyilag megfogalmazottan, tárgykör szerint csoportosítottan.
TENDENCIA: irány, irányzat; meghatározott célra való irányulás; valamely jelenség kibontakozásának az iránya; egyoldalúság, szándékos ferdítés stb.
TEOLÓGIA: a (gr.) theosz: Isten és logosz: tan összetételéből = istentan, hittan, Istenről való tudomány.
TEONÓMIA: a (gr.) theosz: Isten és nomosz: törvény összetételéből: isteni törvényhozás, az Isten által hozott törvények összessége stb.
TEÓRIA: a (gr.) theória = nézés, szemlélődés; elmélet, a közvetlen érdektől mentes törekvés a megismerésre.
TERMINOLÓGIA: latin és (gr.) = szakszókincs, valamely szakterület gyakran használt, a szakemberektől általánosan ismert és a köznyelvhez is közel álló szavainak az összessége.
TERMINUS: valamely fogalmat pontosan megjelölő műszó; fogalom mint az ítélet és következtetés eleme.
TERRORISTA: olyan személy, aki politikai célokból rémtetteket követ el; a terrorizmus híve.
TERRORIZMUS: a rémület és megfélemlítés légköre; a rémületkeltés politikai célokra való alkalmazásának az elmélete.
TOLERANCIA: (lt.) = türelmesség, kiváltképpen mások vallása, világnézete vagy politikai meggyőződése iránt.
TOLERÁNS: elnéző, türelmes, toleranciát valló és gyakorló.
TOTALITÁS: a latin totum: egész szóból = teljesség, összesség.
TRADÍCIÓ: (lt.) = áthagyományozás, hagyomány, szokás.
TRADICIONÁLIS: hagyományos, szokásos.
TRANSZCENDÁL: felülemelkedik, átlép, meghalad.
TRANSZCENDENCIA: (lt.) transcendere: átlép, meghalad szóból. A benne nem rejlés ténye, például egy dolog benne nem rejlése a tudatban. Mint dolog nincs a tudatban, hanem csak mint képzet. Átlépés, túlhaladás, felülmúlás; magasabb rendű, felsőbb rendű. Filozófiailag: az empirikus valóság nem empirikus lehetőségi feltétele.
TRANSZCENDENTÁLIS: a transzcendenciára irányuló; az empirikus valóság nem empirikus lehetőségi feltételére való reflexió.
U
UNIVERZALIZÁLÁS: (lt.) = egyetemesítés, ettől különböző az általánosítás.
UNIVERZALIZÁLHATÓ: egyetemesíthető.
UTILITARISTA: (lt.) = haszonelvű; az utilitarizmus követője.
UTILITARIZMUS: haszonelvűség; olyan etikai elmélet, amely a hasznosságot tekinti az erkölcsi érvelés alapjának.
V
VERBÁLIS: (lt.) = szóban, szóbeli, beszédben megnyilatkozó.
VITÁLIS: (lt.) = az élettel összefüggő; életbevágó stb.
Összeállította: dr. Hankovszky Béla