Emlékképek és írások Kálló Ferenc tábori esperesről 7.

Kálló Ferenc mindenkinek példaképe lehet. Minden érdekelte, a sajtó, a politika, a személyes kapcsolatok egyaránt. Minden ügyet segített, amelyről feltételezte, hogy népe szolgálatába tudja állítani. Katonái rajongásig szerették, prédikációira minden alkalommal zsúfolásig megtöltöttek a kórház kicsi kápolnáját. 1930-tól haláláig hirdette betegeinek az evangélium szociális igazságait. A tábori miséken mondott prédikációiban, a vidéki helyőrségeken tartott lelkigyakorlatain hallgatói,akik az ország minden tájáról összegyűltek megéreztek az eddig szokatlan, új hangot, amelyből emberi melegsége áradt feléjük. Az egyszerű parasztlegények és a munkásifjak is egyaránt a maguk papjának vallottak. Hász tábori püspöknek ez nem tetszett, nem tűrte sokáig ezt a forradalmi stílust és raportra is hívta, de eredménytelenül! Az Új Hírekben pedig 1948. július 5-én az a hír jelent meg, hogy Kálló Ferencet egy ízben Gömbös Gyula is még honvédelmi minisztersége idején, s magas állást ajánlott neki, ha népszerűsíti hívei között ellenszenves politikáját. De Kálló visszautasított minden kitüntetést és megmaradt, ami volt: magyarnak, kereszténynek és embernek - irta a lap. Hász ezek után el akarta távolítani a főváros közeléből,, de Kálló Ferencnek ebben az időben olyan összeköttetései voltak, hogy püspöke kénytelen volt meghátrálni.

 A háborús hangulat növekedésével Kálló kapcsolatai is mindinkább kiszélesedtek. Mindenütt ott volt, ahol szegény országunkat menteni próbálták. Összeköttetései a háború kezdetén már elértek a kormányzó kabinetirodájáig és az illegális baloldali munkásszervezetekig is. Kívülálló, semleges személye, papi mivolta és elsősorban feddhetetlen jelleme mindenkiben bizalmat ébresztett. Hetényi Varga Károly őt méltató munkájában írja: Ellenálló, szervező, később embermentő tevékenységének szerteágazó szálai [...] szinte kibogozhatatlanok. Teljes feltárásuk mégis nem csupán egyházi történetírásunk hasznára válna, de nagy mértékben hozzájárulna a dialógus elmélyítéséhez is. Arról nem is szólva, hogy ezzel a munkával elsősorban mártírhalálának tartozunk.

 1939-ben kitört a második világháború, hazánk 1940. november 20-án csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Tovább erősödött Németországgal szembeni gazdasági kiszolgáltatottságunk is. A harmincas évek derekától tehát hazánk az egyre agresszívabbá váló náci Németország és az új hatalmi tényezővé váló Szovjetunió célkeresztjébe került. Egymással szövetkezve, majd egymás ellen élet-halál harc vívásával a két totális diktatúra olyan új európai rend megteremtésére törekedett, amelyben nem volt hely a független Magyarország számára. A második világháború kitörése után hazánk kétségbeesett kísérleteket tett annak érdekében, hogy mozgásképességét megőrizze és elkerülje a legrosszabbat: a fenyegető náci megszállást. Nagy eredmény volt, hogy erre csak a háború ötödik évében, 1944. március 19-én került sor. 1941. június 26-án ismeretlen repülőgépek támadása érte Kassát és Rahot. A korabeli jelentések szerint a szovjet légierő bombázott, bár ezt a kérdést a mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A következő napon hazánk hadba lép a Szovjetunió ellen: kétszázezer magyar katona harcolt a Keleti Fronton, ahol 1943-ban a Vörös Hadseregtől súlyos vereséget szenvedett. Kálló Ferenc számára mindez azt jelentette, hogy hazánk fegyvert fogott tőlünk teljesen idegen érdekekért, majd később többek között azt, hogy félmillió zsidó testvérünket kiszolgáltattuk hóhérainak. Élete ettől kezdve még nagyobb szolgálat. Felmérte, hogy mit várt tőle, a paptól a kor, mindenekelőtt azonban mit várt tőle Isten itt és most. Amikor hazánkban éppen a kereszténységet akarták egy új keresztes hadjárat ideológiai szolgálatába állítani, így fogalmazta meg programját: Pap vagyok, tanítom azt a szeretetet, amelynek tanítását Krisztus számomra megparancsolta. A krisztusi szeretetnek eddig is szerény és csendes harcosa még fáradhatatlanabbul küzdött a háború üldözöttjei és kiszolgáltatottjai védelméért. Munkája egyre inkább illegális téren, konspirációs körökben bontakozott ki igazán. Amikor 1948. február 2-án a Martinelli - korábban Szervita - tér 8. sz. házban lelepleztek a róla szóló emléktáblát dr. Zeoke Pál, az alábbiakat mondta ünnepi beszédében: Még 1942-ben történt, hogy ennek a háznak a falai közé összehívtam a munkásság és a haladó értelmiség néhány tagját. Ezek között szerepeltek Kálló Ferenc, Szeder Ferenc, Péter Borisz, Kerekesházy József, Tomor Ede, Simkó Elemér, Zarubay Emil, Gács Ödön és még sokan mások.

 Összejöveteleink nem merültek ki megbeszélésekben, hanem ipari munkások és üldözöttek tevőleges megsegítését is végeztük. Még ha csak kevesek, néhány ember összefogása is volt azokban a rettenetes embertelen időkben, megfelelő helyen és módon bizony lehetett tenni és sokat tenni egymásért, s erre kiváló példa Kálló Ferenc szürke eminenciásként kézben tartott szervezet tevékenysége, amelyről 1948. február 2-án a Magyar Nemzet így foglalt össze: A bátor katolikus pap szervezetet létesített Zeoke Pál főispán, Kerekesházy József későbbi országos népfőügyész és az utóbb szintén kivégzett Tartsay Vilmossal és másokkal együtt a Hitler-háború szabotálására. Ekkor dobták tömegesen a frontra, büntetőszázadokba az elégedetlenkedő hadiüzemi munkásokat. Zeoke és Kerekesházy vezérkari tisztekkel hoztak össze Szeder Ferenc és Kabok Lajos szociáldemokrata képviselőket, akik ezentúl pontos adatokat közölték a hadiüzemben tervezett intézkedésekről. Péter Borisz vezérkari százados, akihez a Veres Pálné utcai I. Hadtestparancsnokságon az anyagi osztály tartozott, utána mindig értette módját, hogy megakadályozza a büntetőszázadok elindítását, sőt a brutális hadiüzemi parancsnokokat különböző ürügyekkel le is váltotta, így például a Weiss-Manfred-gyár egyik hadüzemi parancsnokát is. Igen, mert a német megszállás után, a magyar hatóságok közreműködésével kezdetét vette a zsidókérdés nemzetiszocialista módra való rendezése, a végső megoldás. Rekordsebességgel követték egymást azok az intézkedések, amelyeket a zsidókérdésre specializálódott náci szakemberek, a hírhedt Judenkommando tagjai Európa sok országában már kipróbáltak és begyakoroltak. Bekövetkezett a legrosszabb: a zsidók sárga csillaggal való megjelölése, majd 1944. május 15-én megindultak a deportáló vonatok. Két hónap alatt 437402 vidéki zsidót szállítottak a Harmadik Birodalom fennhatósága alatt álló munka-, ill. megsemmisítő táborokba. Március 18-án Hitler magához rendelte Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját és távollétét kihasználva parancsot adott az ország megszállására. Hazánk tragikus helyzetbe került.

 Az új vezetés kiszolgáltatta a vidék magyar zsidóságát a nácik gyilkos fajgyűlöletének. A deportáltak szinte mindannyian odavesztek. Hazánk szuverenitása 1944. március 19-én megszűnt. A hitleri Németország azért szállta meg hazánkat, hogy az ország anyagi és emberi erőforrásait korlátozás nélkül a végső győzelem szolgálatába állíthassa. A tényleges hatalom Edmund Veesenmayer követ és a birodalmi megbízott kezében összpontosult. Bábkormányt hoztak létre és hozzákezdtek a magyar társadalom lefejezéséhez. Kálló esperes ez időben folytatott tevékenységéről Falus Ottó tudósított a legrészletesebben, aki hosszú ideig közvetlen munkatársa volt az illegális munkában. Néhány alkalommal összekötőként is működött Kálló Ferenc és a Magyar Front között. Falus, korábbi néven Friedler baloldali mozgalmakban nevelkedett, s már korábban is szervezett vasmunkás volt. A felszabadulás után a Kommunista Párt tagja, hamarosan szervező titkára, ifivezető, járási és megyei szervező, majd a Néphadsereg politikai tisztje. Kapcsolata Kálló esperessel akkor szilárdult meg, amikor 1942. március 15-én röpcédulák osztogatása miatt lebukik. Falus szerint Kálló a Petőfi-verseket olykor kissé átköltötte, aktualizálta, és Proli Berta vagy más aláírással szignálva óvatosan terjesztette. Ezúttal néhányat Falusra is rábízott, akit aztán emiatt letartóztattak, s azonnal a frontra akarták küldeni. Napokig vallatták, de nem árulta el a versek szerzőjének nevét. Kálló Ferenc mindent megmozgatott, Falust kiszabadította az őrizetből és elhelyezte a helyőrségi kórházban. Hogy a frontszolgálattól megmentse, a biztonság kedvéért megoperáltatta. Később maga Falus is foglalkozott átköltéssel, s valószínűleg ezért kapta a Lantos fedőnevet. Az ostrom utolsó heteiben Kántor Pál névre szóló hamis papírokkal bujkált.

Kálló esperes fedőneve – mint ahogy már olvashattuk fent – az illegalitásban: Néni. A mozgalom jelszava: Szereti Ön Petőfit? Melyre a válasz: Mintha csak a testvérem lenne. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum részére összeállított 29 oldalas kéziratában Falus Ottó beszámol a Budán lévő katonai egészségügyi intézmények háborúellenes tevékenységéről s ezen belül Kálló esperes szerepéről. Ennek a dokumentum bevezetőjében a következőképpen értékeli Kálló Ferenc tevékenységét:

1. Ő az első az antifasiszta harcosok közül, aki ilyen széles népfront kapcsolatokat épített ki.

2. Ő volt az első, aki már 1942. áprilisában Petőfi forradalmi verseivel lepte meg a sebesült honvédtiszteket úgy, hogy az általa írt imakönyv lapjai köze rejtette őket.

3. Ő volt az első, aki még Bajcsy-Zsilinszkyt is megelőzve felismerte az elnyomott munkásság harci csoportjaival való összefogás szükségességét. A Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Béke Párt felhívásait ugyanúgy tanulmányozta, s ahol kellett, felhasználta, mint a forradalmi krisztusi tanításokat, vagy a Kisgazda Párt, illetve a Paraszt Párt útján szerzett értesüléseket.

4. Az első volt, aki rajongásig szeretett költőjének, Petőfi Sándornak a verseit is át merte formáltatni, ki merte bővíttetni, s ha kellett, meg hamisíttatott is újakat, melyekben az ellenállási mozgalom felhívásait tömörítette, és terjesztette a sebesült tisztek között.

Nyilván Falus Ottó helyzetéből adódóan tudomása lehetett Kálló Ferenc esperes több kapcsolatáról is. Erről tanúskodnak jelentéseiből az alábbi részletek is: Miközben a maga csoportját újabb kórház-egységekkel, majd más csoportokkal erősítette, ő maga – a kiválasztott bajtársakra bízva a csoportok irányítását – egyre több szervezet vezetőjével lépett kapcsolatba: Lázár Károly tábornok testőrparancsnok, Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes, Dezsényi Miklós fhdgy, aki a Márciusi Ifjak csoportjának és a Nemzeti ellenállás Szent-Györgyi Albert altal irányított csoportjának is a tagja volt, Kálló munkatársa lett. 1944. júniusában kapcsolatba került Pálffy Györggyel, a Magyar Front vezetőjével és Sólyom Lászlóval is. Ettől kezdve állandó kapcsolatot teremtett a Magyar Front Katonai Bizottságával Kántor Pál hdgy. összekötőjén keresztül. (Falus-kézirat, 5. old.)

Számos üldözött számára biztosított átmeneti menedéket valamelyik budapesti kórházban, amíg megfelelő igazoló iratokkal el nem látta... (Falus-kézirat, 5-6. old.) Kálló Ferenc százakba és ezrekbe plántálta át lelkének igazát, és nem nézte, szegény vagy gazdag, aki rászorul, zsidó vagy keresztény, orosz vagy német, angol vagy szlovák, csak egyet tudott: akit üldöznek, azt neki segítenie kell! – Számos hadifogoly sebesült: angol, orosz, francia, amerikai repülő talált menedéket a csoportjához tartozó kórházakban. Magyar munkaszolgálatosok, szlovák és román származású szökevények találtak ott védelemre. (Falus kézirat,6. old.)

1944. szeptemberében, amikor az összegyűjtött egyenruhák, kézifegyverek és katonai igazolványok elérték a szükséges mennyiséget, tervbe vette a fegyveres akciógárdát, amit a 3. támponton (Budakeszi szanatórium) dr. Csutkay ezredes egységénél akartak beépíteni...

Ez időben az egyes kórházak betegszobáiban bújtatott ellenállok szekrényei, de meg a matracok is fegyvereket rejtegettek. Ilyen volt Tassy és Görgey betegszobája is a 11-es Honvéd Kórház belosztályán. Ide jártak az ellenállok, nem csak röplapokért, de fegyvereket is hoztak a Kálló-csoport által védett hadifoglyok, tisztek, az illegálisan harcoló munkásmozgalom számára. (Falus-kézirat, 6. old.)

Amikor Kálló értesült a Magyar Frontban szervezett németellenes és antifasiszta pártok koalíciójáról, elsőként kereste velük a kapcsolatot, amit Sólyom László személyében meg is talált.(Falus-kézirat, 7. old.)

A Kálló-csoport által továbbított felhívások és verses röpcsik száma 1942. április és október között – pontosan ellenőrizhető – 25 db-t tesz ki, és egy Heine-vers kivételével mind Petőfitől készült. 1944. március 28-tól kb. ötven vers született... Ezeket az anyagokat a kórház írógépén leírni szigorúan tilos volt! Ezért Balogh Mária vagy Szabó Feri gépeltek le Rákoscsabán a Vannai u. 3-ban elrejtett írógépen. A verseket, Béke Párt és Magyar Front felhívásokat régi térképek hátára, közönséges számlakönyv-lapokra, irkalapokra írták, ezek könnyen megsemmisíthető és szinte figyelmet sem keltő fecnik igen jól rejtve maradhattak a figyelő szemek előtt... (Falus-kézirat, 9. old.)

Amikor Kálló már más ellenállókat megelőzve szervezni kezdte a budai honvédkórházakban a csoportot, a Tiszti Kórházzal kezdte, ahol dr. Medgyesy Sándor őrnagy, dr. Jeney Lászlo őrnagy, dr. Aranyi Sándor őrnagy orvosokat vonta be a munkába. A 11-es helyőrségiben dr. Leitner Ferenc orvos alezredes, dr. Zarday Imre orvos százados, dr. Reszegh József orvos hdgy., dr. Németh László orvos őrnagy, dr. Konrády László orvos zászlós, dr. Szalay Benő orvos őrnagy, dr. Stefaics Géza orvos alezredes, dr. Szutrely Gyula orvosokkal és dr. Cenner Mihállyal állt kapcsolatban. Budakeszin dr. Csutkay Istvan orvos alezredes lett a munkatársa, aki dr. Horvath Miklós orvos századost, dr. Finta Istvánt, dr. Ribiczey Sándor orvos századost vonta be munkába. A Vöröskereszt Kórházban dr. Reszegh József orvos hadnagy, majd kesőbb dr. Konrády László orvos hadnagy tartották vele a kapcsolatot. (Falus-kézirat, 2-3. old.)