| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Apostoli Nuncius |
|
1942-ben született az északkelet-olaszországi Montebellunában. 1973-ban lépett szentszéki diplomáciai szolgálatba, 2000. január 6-án maga II. János Pál pápa szentelte püspökké a Szent Péter-bazilikában 2007-ben érseki címet váltott: a tunéziai Foratiana helyett a származási helyéhez közel eső Oderzo (Opitergium) érseki címét kapta. Nuncius
A Szentszéknek az államhoz és a kormányhoz akkreditált állandó képviselője, föltéve, hogy az illető országban joga van arra, hogy ő legyen a diplomáciai testület rangelsője (doyenje). Ez általában a régi katolikus hagyományokkal rendelkező országokban biztosított. Ha a Szentszék diplomáciai képviselőjének erre nincs joga, pronuncius név illeti. Ugyancsak államokhoz és kormányokhoz küldött pápai követ az internuncius is. A diplomáciai jog szerint a nincius és a pronuncius nagykövetnek számít. Az internuncius fokozata „rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter”. Előfordul az is, hogy a Szentszéknek valamelyik állandó képviseletét - többnyire átmenetileg - a követnél alacsonyabb rangú diplomata, ügyvivő vezeti. Az első nunciust VI. Sándor pápa (ur. 1492-1503) nevezte ki 1503-ban Velencébe, Angelo Leonini személyében. III. Pál pápa (ur. 1534-49) 1537-ben elrendelte az állandó írásbeli érintkezést a nunciusokkal, akik jelentéseiket az államtitkárnak küldték és azokat a Vatikáni Levtárban helyezték el az államtitkári válaszokkal és utasítások fogalmazványaival együtt. XIII. Gergely pápa (ur. 1572-85) határozta meg pontosan a pápai diplomaták osztályait. A ninciusok tevékenységét az egyházi előírások mellett nemzetközi szerződések (pl. 1815-ben a bécsi kongresszus, 1961-ben a bécsi gyűlés határozatai) is szabályozzák.
|