VIRÁGVASÁRNAP

„Amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:
»Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön [Zsolt 118,26;],
és Izrael királya!«
Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva:
»Ne félj, Sion leánya!
Íme, királyod jön
szamárcsikón ülve!« [Zak 9,9;]” (Jn12,12-15)

Virágvasárnap a Húsvét előtti utolsó vasárnap, az Úr Jézus szenvedésének kezdete. A nép messiásként fogadja Jézust, de úgy, amiből látszik, hogy teljesen félreértették az egész nyilvános működését, igehirdetését, azt, amit Önmagáról mondott. Győztes királyként fogadják, ezért terítik Eléje ruháikat, tördelnek pálmaágakat, azt gondolták ugyanis, hogy csodatévő hatalmával most fogja legyőzni a rómaiakat, és alapítja meg Dávid birodalmát. Jézus azonban nem politikai uralmat akart létrehozni, nem politikai értelemben vett ország az Ő Országa, amelynek eljöveteléért naponta imádkozunk a Miatyánkban: "Jöjjön el a Te Országod"

A tömeg ünnepli Jézust, mint Megváltót, de nem értik meg Őt, ez Passiójának, szenvedésének kezdete. Lelkileg szenved, a meg nem értéstől, félreértéstől, s közben a zajos tömeg olyat követel Tőle, amit nem tud, és nem is akar megtenni.

A liturgia barkaszentelési körmenettel kezdődik, ami jeruzsálemi eredetű, ahol ilyenkor pálmaágakat szenteltek és azzal vonultak be a templomba, emlékezve Jézus ünnepélyes bevonulására. A barka az újjáéledő természet első jele, így Európa ezen a részén a pálmák örökzöldjét helyettesítik, szimbolizálva az élet legyőzhetetlenségét, amit Krisztus szerzett meg nekünk. A szentelt barkához sok hiedelem kapcsolódott, használták orvosságként, vihar ellen, de ezek a szokások a tisztelet mellett sokszor babonásak.

Ilyenkor, vidékenként fából faragott, szamárháton ülő Jézus szobrot vittek körbe, ez a szokás megvolt Bártfán is, de Németország egyes vidékein ma is gyakorolják.

A Misében idén a Máté Passiót éneklik, amely Jézus szenvedését beszéli el Máté Evangéliuma szerint. Ez az ének segít belekapcsolódni Krisztus szenvedésébe, hiszen a szeretet hasonulni akar.

Van ennek az ünnepnek még egy személyes jellege is. "Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek Betfagéhoz, az Olajfák hegyéhez, Jézus előre küldött két tanítványt. Azt mondta nekik: »Menjetek be a faluba, amelyik előttetek van. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket.«" (Mt21,1-3) Az Úr Jézusnak a szamárra is szüksége van.