SZENT KRISTÓF VÉRTANÚ


Emléknapja: július 24.


A harckocsizók védőszentje

A III. században élt. Sok legenda övezi alakját, miközben történelmi személyéről nem sokat tudunk. Azok közé a szentek közé tartozik, akik egy keresztény eszményt testesítenek meg. Legendáiban az Egyház a Krisztus-kereső ember vágyát és Istennek azt az irgalmát fogalmazta meg, hogy aki Őt keresi, az rátalál. Az egyik történet szerint Kristóf a megáradt folyón vállain átvitt egy gyermeket, s miután átért, kiderült, hogy Krisztust hordozta.

Urunk, Istenünk, Te megadtad Szent Kristófnak azt a kegyelmet, hogy a világban Téged hordozzon. Tedd, kérünk, hozzá hasonlóvá katonáinkat is, akikre mások életét bíztad! Add, kérünk, hogy minden szolgálatukban megtapasztalják azt a boldogító örömet, hogy a testvéreikben Neked szolgálhatnak! Amen!

Ábrázolása: Legkorábbi, bizánci képein hosszú ruhában, zöldellő bottal, prédikátorként (kappadókiai barlangtemplomok freskói) vagy fiatal harcosként katonaszentek között látható. A görög és orosz ikonokon a 15. századtól kutyafejű óriás (utalás megtérése előtti életére). A nyugati egyházban a 11. sz. óta ismert az álló, fiatal óriás alakja. Vízben állva, bottal, vállán a gyermek Jézussal ábrázolták a tizennégy segítőszent között. Vértnúságát ritkán ábrázolták (A. Mantegna, Pádua, Eremitani-kápolna, freskó, 15. sz.). A középkorban a hirtelen halál és a szerencsétlenségek ellen védő szentje volt, ezért nagyméretű képét olykor templomokk külső falára, várostornyokra és várakra festették, gyakran úgy, hogy jó messziről látható legyen (eligazodásban is segítsen).