| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Péternek egykor – örökölve székét,
Szíveden hordtad – népünk szabadságát
Tisztelet, áldás adassék az Úrnak,
Benedetto, a comói származású Odescalchi család sarja fiatalon a Szentszék szolgálatába állt, majd novarai püspöki működését követően Rómában élt és már bíborosként szerény életvitelével és jótékonykodásával tűnt ki kortársai közül. A XVII. század közepén ugyanis Rómában tobzódott a barokk, nemcsak pazar stílusával, de könnyed életszemléletével is. 1676-ban a konklávé Odescalchi bíborost választotta Szent Péter utódává, aki XI. Ince néven lépett a pápai trónra. Továbbra is a lehető legegyszerűbben élt, és minden energiáját a jó egyházkormányzat megvalósításának szentelte. Kora kihívásai közül meg kell említeni a gallikanizmust, amely XIV. Lajos Franciaországában törekedett a pápa hatalmának korlátozására, és ezzel az Egyháznak az állam általi befolyásolására. Ince pápa ennek bátran ellenállt. A másik nagy feladat a török elleni küzdelem volt. Ekkor erősödött meg ismét az oszmán birodalom annyira, hogy expanziós törekvései felújításával 1683-ban Magyarország még szabad részein is átgázolva egészen Bécsig nyomult előre. Kis híja volt, hogy a Kara Musztafa nagyvezír vezette seregek el nem foglalták a császárvárost. XI. Ince volt az, aki a szentszéki diplomácia segítségével európai összefogást hozott létre a kontinenst fenyegető veszéllyel szemben. A legnagyobb munka az volt, hogy a „legkeresztényibb király" hagyományos jelzővel ékeskedő francia királyt, XIV. Lajost rávegye, hogy ne támadja hátba nyugatról a Habsburg császárt, miközben az keleten küzd a törökkel szemben. Emellett sikerült létrehozni a Szent Ligát a Szentszék, a Birodalom, Velence és Lengyelország részvételével, amelynek csapatai 1683. szeptember 12-én visszaverték a Bécset ostromló török sereget, majd ellentámadásba lendülve az évszázad végére egész Magyarországot felszabadították a hódoltság alól. A szentéletű pápa nemcsak diplomáciailag, de anyagilag is nagylelkűen támogatta a vállalkozást, így méltán emlékezik meg róla a főváros az 1930-as években emelt budavári szoborral.
Márk atya, mint korának kapucinus szerzetesei, mindenekelőtt igehirdető volt. Elöljárói sokáig nem tartották alkalmasnak a prédikátori feladatra. Isten azonban a "félredobott követ" is felhasználja tervei megvalósításához. Aviánói Márk mégis kapott egy esélyt. És ő nem okozott csalódást. A rend gyakorlatát követve a különböző északolasz városokban prédikált, legfőképp adventben és nagyböjtben. Padovában egy alkalommal áldásától csodálatos módon meggyógyult egy régóta beteg apáca. Ettől kezdve híre elterjedt egész Európában. Nagylelkű és rendíthetetlen volt, energikusan védelmezte az Egyház jogait, és a szegényeket a hatalmaskodók önkényével szemben. A tökéletes bűnbánat apostolaként fáradhatatlanul hirdette a halálos bűn súlyosságát, hogy ösztönözze az embereket az Istennel való kibékülésre a szentgyónásban. Az Oltáriszentség nagy tisztelőjeként szavának és saját példájának hatásával a híveket a szentmise buzgó átélésére vezette. A pápa kérésének engedelmeskedve Márk atya többször látott el diplomáciai küldetést. Kibékítette egymással a német fejedelmeket és igyekezett békét szerezni az európai uralkodók között. I. Lipót császár a bizalmába fogadta, és sokszor kikérte véleményét, nemcsak lelki ügyekben, de a nemzetközi politika kérdéseiben is. Aviánói Márk ezzel járult hozzá Boldog XI. Ince pápa nagy tervének sikeréhez, a török Magyarországról való kiűzéséhez. Bécs 1683-as török ostromakor a császár kérésére Márk atya pápai követi kinevezést kapott és padovai kolostorából az egyesült keresztény sereghez sietett. Sikerült kibékítenie az egymással rivalizáló hadvezéreket, és a győzelem szeptember 12-én nem maradt el: ennek emlékét őrzi Szűz Mária Szent Nevének ünnepe. Aviánói Márk fáradhatatlanul folytatta misszióját és nem kis része volt a Szentszék, Lengyelország, a Velencei Köztársaság és a Német-Római Császárság közötti szövetség létrejöttében. Az eredmény ismeretes: 1686. szeptember 2-án Buda vára, majd egész Magyarország felszabadult a török uralom alól. Márk atya egy Szűzanya-képpel a kezében vonult be a felszabadított fővárosba. Másnap ünnepi misében adott hálát a győzelemért a mecsetből visszaalakított Mátyás-templomban. Később sikerült rávennie a császárt, hogy elkötelezze magát a felszabadított Magyarország templomainak újjáépítésére. Amikor 1697-ben a török ellentámadása miatt ismét veszélybe került Magyarország, Aviánói Márk nagy engesztelő zarándoklatot rendezett. A máriapócsi könnyező Szűzanya Bécsbe vitetett képét hordozta körbe a városon. Nemsokára megérkezett a fényes zentai győzelem híre, mely végleg kiszabadította Magyarországot az Oszmán Birodalom érdekszférájából. A kegyképet ettől kezdve Márk atya Madonnájaként emlegették, és mivel a bécsiek ragaszkodtak hozzá, Máriapócsra egy másolatát küldték vissza, amely azonban később szintén könnyezett. Éppen a bécsi udvar és a Szentszék időközben kiújult nézeteltérései elsimítása végett tartózkodott Márk atya Bécsben, mikor 1699-ben halálosan megbetegedett és augusztus 13-án meghalt. Utolsó óráiban maga I. Lipót és a császárné is könnyek között térdepelt ágya mellett. Ravatalához szinte az egész város elzarándokolt. Testét a császár parancsára a bécsi kapucinus templomban, egy külön kápolnában helyezték nyugalomra, nem messze a Habsburg uralkodók sírjaitól. Noha már életében szentként tisztelték, Aviánói Márk boldoggá avatási eljárása I. Lipót halála miatt megakadt, s a későbbi korok szelleme (felvilágosodás, jozefinizmus) sem kedvezett neki. A bécsi katolikusok szorgalmazására 1912-ben Szent X. Piusz pápa felújította a boldoggá avatási eljárást, amit sok tekintélyes egyházi személy, majd maga Boldog IV. Károly király is szorgalmazott. A világháborúk által tovább hátráltatták az ügyet, de a hosszú és alapos vizsgálatok végeztével, 1991 júniusában a pápa kinyilvánította, hogy Aviánói Márk hősies fokon gyakorolta a teológiai és sarkalatos erényeket, majd 2002. április 23-án a Szenttéavatási Kongregáció elismerte a Márk atya közbenjárására 1941-ben bekövetkezett csodás gyógyulás hitelességét. Lelkiségének egyik legfontosabb üzenete a bűnbánat és az Isten irgalmába helyezett feltétlen bizalom. Nem véletlen, hogy a Szentatya éppen az Isteni Irgalmasság vasárnapján, 2003. április 27-én avatta őt boldoggá. Példája egyben arra is biztatást jelent, hogy Európa keresztény identitásának megőrzésén, az apostolkodás és az ima révén pedig megerősítésén fáradozzunk. Amikor Európa újraegyesítésére törekszünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik a múltban az egységes Európának a "lelkét" adták, ami nélkül ez az egység ma sem jöhetne létre.
|