SZENT GELLÉRT PÜSPÖK, VÉRTANÚ


Emléknapja: szeptember 24.

A műszaki katonák védőszentje

Eredeti neve Gerardo Sagredo. Lombardiai származású szerzetes, Magyarország egyik első püspöke. 980. április 23-án született és 1046. szeptember 24-én halt meg.

Gellért olyan magyar szent, aki nem Hazánkban született. Apja, Gerardo velencei patrícius volt, és rokonságban állt a velencei dózséval. Eredetileg a György névre keresztelték. Hét éves korában súlyosan megbetegedett. ezért szülei a bencések Szent György tiszteletére alapított monostorába vitték, és felajánlották a lovagszentnek. Megígérték, ha fölépül, ő is szerzetes lesz. Hamarosan meggyógyult és a monostor növendéke lett. 15 éves volt, mikor édesapja a Szentföldre zarándokolt és ott meghalt. György ekkor édesapja emlékére a Gellért nevet vette föl. Hamarosan édesanyját is elvesztette. 25 éves korára Gellért kiváló szerzetessé vált tudományban, imádságban, önmegtagadásban és munkában egyaránt, ezért Bolognába küldték tanulni. 7 év múlva tért vissza a kolostorba, ahol apáttá választották. Akárcsak édesapjának, Gellértnek is az volt a vágya, hogy a Szentföldre zarándokolhasson. Ezért 3 év múlva lemondott apáti tisztségéről, és hajóra szállt. Egy vihar miatt azonban Isztria partvidékén kellett kikötniük, ahol a Szent András kolostorban találkozott Razin pannonhalmi apáttal, aki Rómából hazafelé tartva rábeszélte, hogy kísérje el őt Magyarországra.

A legenda szerint 1015 júliusában (más vélemények szerint viszont csak 1020 után) érkezett meg Pécsre Mór püspökhöz, akivel István királyhoz ment Székesfehérvárra. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én a király és a főurak előtt prédikált Nagyboldogasszonyról. A szónoklat után - a legenda szerint - Gellért lelkében elragadtatva egy hegyet pillantott meg, melynek sziklái közt holtan látta önmagát, összetört tagokkal véresen feküdni. Megértette a látomást: Isten nem azt akarja, hogy a Szentföldre menjen, hanem itt kell maradnia, mert itt fogja elnyerni a vértanúság koronáját. Istvánnak nagyon tetszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotában tarttatta, és fiának, Imre hercegnek a nevelését bízta rá.

1023-ban Bakonybélbe ment, ahol remeteként böjtölt, imádkozott és dolgozott. Beszéli még a legenda, hogy egy napon írás közben elnyomta az álom a kunyhója előtt. Arra ébredt, hogy egy kis szarvasborjú védelmet keresve mellé telepedett. Sietve megetette az árva kis jószágot és az nem is távozott el tőle. Más alkalommal, amikor az erdőből fával megrakodva hazatért, kunyhója ajtajában egy farkas feküdt. Jöttére az hozzá ment és a lábaira rogyott. A remete ekkor vette észre, hogy a vad oldalán seb tátong. Kimosta és bekötözte a sebet, majd a kunyhójába vitte a farkast. Mikor az magához tért, hálás kutya módján megnyalta a remete kezét, és szelíden a kis szarvas mellé heveredett.

A remeteségre manapság is emlékeztet egy kút, amelyet a környékbeli faluk népe Nagyboldogasszony és Gellért ünnepén búcsújárással szokott megtisztelni. Az itteni nép úgy emlegeti, hogy a kutat három forrás táplálja, amelyet még Gellért nevezett el az Atya, Fiú és Szentlélek tiszteletére. Más hagyomány szerint az apátsági templomból éjjelente angyalok szoktak ide szállni.

Gellértnek néhány év múlva föl kellett áldoznia remete hivatását, hiszen Ajtony legyőzése után István király őt teszi meg csanádi püspökké. Valójában egyházszervezés, keresztény térítés várt rá, amit nagy bölcsességgel végzett el. Gellért azonosítja az ősi pogány Boldogasszony alakját Máriával. A legenda szerint ő javasolta Szent Istvánnak, hogy az országot a Boldogasszonynak ajánlja föl. Gellérthez kapcsolódik „symphonia Ungarorum”, a „magyarok szimfóniája” ismert jelenete is: éjszakai szállásán egy magyar szolgáló őrölt kézimalmával, és közben énekelt. Gellért dallamot szépnek, különösnek találta, a lányt pedig jókedvvel végzett munkájáért megjutalmazta. Így ő lett a magyar népköltészet első említője.

Szent István halála után a keresztény és európai értékrend a védelmében szembe került Aba Sámuellel, aki 1044. tavaszán Csanádon 50 főurat kivégeztetett ezért április 22-i, húsvétra tervezett koronázást Gellért megtagadta, s félelmetes, prófétai szavaiban megjósolta a király halálát, a pogánylázadást és saját vértanúságát. Gellért ezzel megnyitotta a magyar püspökök azon sorát, akik a hatalommal is szembeszállva védelmezik az igaz értékeket.

Péter király uralma ellen 1046-ban a Tiszántúlon lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival az ősz első napjainak egyikén Székesfehérvárról Budára igyekezett, hogy ott fogadja az oroszok közötti számkivetésből visszatérő Vazul-fiakat. Egyik este Diósd községben vacsora után megjövendölte püspöktársainak, hogy az volt az utolsó vacsorájuk. Másnap, 1046. szeptember 24-én misét mondott a Szent Szabina templomban, ahol szintén megjövendölte vértanúságukat, és azt is, hogy társuk Beneta püspök nem fog részesülni a vértanúság dicsőségében. Ha arra gondolunk, hogy a csanádi püspök ezekben a vészterhes időkben teológiai műveket írt, világos, hogy semmiképpen sem kereste a vértanúságot, hanem inkább csak elfogadta azt.

Még aznap, a Buda felé tartó püspököket egy lázadó pogány csapat elfogta a pesti révhez közel, s egy kivételével megölték őket. Gellértet taligára tették, és a Kelenhegyről (a mai Gellért-hegy) letaszították, majd dárdával átszúrták és egy sziklán koponyáját szétzúzták. Holttestét először pesten a Boldogságos Szűz templomában temették el, majd végakarata szerint Csanádra vitték. A fakoporsót, amelyben addig nyugodott, kőkoporsóba helyezték. Ennek födelére tették azt a csuklyás szerzetesruhát, melyben Gellért halált szenvedett, valamint a teveszőrből készül gallért, továbbá azt a követ, amelyen fejét összezúzták, azonkívül a vasövet és ostort, melyekkel sanyargatta magát, végül egy edényt, amelyben a vérét gyűjtötték össze. A templom oltárköve az a szikladarab volt, amelyen a fejét összezúzták. Mindezek a középkorban nagy tiszteletben álltak. Az ereklyéi később szétszóródtak. Egy részük Velencébe, illetőleg a szomszédos Murano városkába került. Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A spontán módon kialakult népi kultuszt követte a hivatalos szentté avatás 1083. július 26-án, Szent László király kérésére.

Felmutat égbe - Szent Gellért keresztje,
Ahhoz, ki hozzánk küldte - ki az Eszme.
Apostolod volt – boldog magyar nemzet:
Áldjuk a Szentet!

Őseleinket - a krisztusi hitre
Végtelen keggyel – kegyes Isten vitte.
Gellérttől nyertünk – hogy jó volt a kezdet:
Áldjuk a Szentet!

Életét még zöld – keresztünkre tűzte,
Lett vértanunknak – s főpapoknak tükre.
Fehér virághoz – piros rózsát szerzett:
Áldjuk a Szentet!

Istenünk, Te a vértanúság győzelmével koronáztad és a hallhatatlanság dicsőségével övezted Szent Gellért püspököt. Engedd jóságosan, hogy akinek emlékét áhítatos lélekkel ünnepeljük itt a Földön, annak örök oltalma műszaki munkákban szolgáló katonáinkat védelmezze a Mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.