SZENT SEBESTYÉN VÉRTANÚ


Emléknapja: január 20.

A beteg és sebesült  katonák védőszentje

A vértanúként tisztelt Sebestyén a középkor legnépszerűbb szentjei közé tartozik. 
Mint a  tizennégy segítőszent egyikéhez, hozzá fordultak pestis és más járvány idején, hiszen a régiek a betegséget úgy élték meg, mint hegyes nyilakat a testben, ahogyan azt Sebestyénnek is el kellett szenvednie. A betegséget már a kereszténység előtt is nyilakkal szimbolizálták, pl. Apolló nyilai, de az Ószövetség szerint is a betegség nyilai gyötrik az embert: „Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet...” (Jób6,4) Már a longobárdok idején az akkori pestisjárványban Szent Sebestyén közbennjárásáért folyamodtak a Legenda Aurea szerint: „valaki azt az isteni kinyilatkoztatást kapta, hogy a járvány csak akkor szűnik meg, ha Páviában oltárt emelnek Szent Sebestyénnek. A Szent Péter bilincseiről elnevezett templomban meg is építették az oltárt. Mire azonnal abbamaradt a csapás. Rómából pedig idehozták Szent Sebestyén ereklyéit.”

Szent Sebestyén ünnepét egészen a 354. évi római naptárig lehet visszavezetni. Emlékének fő központja a Via Appián lévő katakombába volt, amelyet róla neveztek el. Itt épült föl már a 4. században a tiszteletére épült bazilika a San Sebastiano amely ma is Róma hét főtemplomának egyike.

Életének pontos adatai nem ismertek, csak az egyértelmű, hogy kultusza széles körben elterjedt, és korai eredetű. Már Szent Ambrus (339-397 Itália) tanúsítja Szent Sebestyén tiszteletét. A 118. zsoltárról mondott 20. beszédében azt mondja, hogy Sebestyén édesanyja milánói volt, így Milánó, amelynek Ambrus volt a püspöke, igényt tartott a vértanúra és közbenjárására. Sebestyén Diocletianus társcsászára, Maximianus idejében (286-305) került Rómába, és ott szenvedett vértanúságot 298 körül. Ambrus beszéde azt jelenti, hogy Szent Sebestyén tisztelete 380 táján már elérte Milánót. Szent Ambrus így imádkozik Szent Sebestyén ünnepének prefációjában: „Tiszteletre méltó Urunk, boldog mártírodnak, Sebestyénnek neved megvallásáért kiontott vére csodáidat hirdeti: hogy a gyöngeségben megmutatkozik a Te erőd, s fáradozásainkban Te adsz előmenetelt, és az erőtlen betegeknek gyógyulást adsz szented imáira. ”

Szent Sebestyén tiszteletét az is tanúsítja, hogy III. Sixtus pápa (432-440), kolostort alapított a bazilika mellett. és a szerzeteseket bízta meg azzal a feladattal, hogy gondoskodjanak a szent tiszteletének folyamatosságáról, az istentisztelet rendjéről és a zarándokok gondos ellátásáról. Ebben a kolostorban keletkezett az 5. század első felében a Szent Sebestyén-legenda. Ez a szenvedéstörténet tele van csodás eseményekkel, hirtelen megtérésekkel és a keresztény hit védelmét szolgáló terjedelmes szónoklatokkal. A zarándokok áhítatos vágya és kíváncsisága a csodálatos iránt inspirálta ezt a legendát.

A legenda szerint, amit aztán Jacobus de Vragine is földolgozott a középkor legolvasottabb könyvében, a Legenda aureában (1260), Szent Sebestyén római katona volt, a császári gárda tisztje. Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus császár nagyra becsülte, és közvetlen szolgálatára rendelte. Sebestyén meggyőződéses keresztény és ugyanakkor katona is volt. Egyszerre tudott császári tiszt és valódi keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. Legendája tehetséges szónoknak mondja Sebestyént, aki bajtársait hitre akarta vezetni, támogatta és erősítette a bebörtönzött keresztényeket. A kiterjedt keresztényüldözésnek végül maga Sebestyén is áldozatul esett, a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Egy oszlophoz kötözték, hogy halálra nyilazzák, amikor azt gondolták, hogy meghalt, ott hagyták a testét. Egy hívő római özvegy, Iréne házába vitte a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg az föl nem épült. Amikor sebei behegedtek, Sebestyén azonnal a császár elé járult, akit szemrehányásokkal illetett a keresztényekkel szembeni kegyetlen és igazságtalan eljárásai miatt. Amikor Sebestyén újra megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.

A legenda írójának meggyőződése volt, hogy a keresztény hit és élet legyőzhetetlen; bárhogyan gyötörjék és kínozzák is, maga a hívő személy halhatatlan, ezért a Bibliából is ismert technikával, a dublettel, megismétli, és így fokozza Sebestyén szenvedését és helytállását. Eszerint Sebestyén újra az üldözők kezére kerül, halálra ítélik, és bunkókkal halálra verik, és egy csatornába dobják. Egy Lucina nevű római asszony temeti el.

A Római Martirológium január 20-ára teszi Szent Sebestyén temetését, így liturgikus ünnepe is ehhez a dátumhoz kötődik mind a mai napig.

A Legenda aurea így beszél Szent Sebestyénről: Sebestyén (Sebastianus) a ‚követő’ (sequens), a ‚boldogság’ (beatitudo), az astim, azaz ‚város’ és az ana, azaz ‚fölfelé’ szavakból tevődik össze, mintegy ‚aki a legfőbb Város és a mennyei dicsőség boldogságát követi’, vagyis birtokolja és megszerzi. Mégpedig Ágoston szerint öt pénzen: a szegénységen az Országot, a fájdalmon a vigasságot, a munkán a nyugalmat, a szégyenen a dicsőséget, a halálon az életet. Sebestyén neve a ‚nyereg’ szóból (bastum) is eredhet. Krisztus a harcos, az Egyház a ló, a nyereg pedig Sebestyén, akinek közvetítésével küzdött az Egyházban Krisztus, és aki sok vértanút felülmúlt. Sebestyén neve másképpen: ‚körülvett’ vagy ‚körüljáró’, mivel Sebestyént a nyílvesszők úgy vették körül, mint sünt a tüskéi, és a vértanúkat körüljárta, mindegyiket megerősítette. A prefektus Diocletianus császár előtt följelentette Sebestyént, akit az magához hívatott: „Mindig palotám első emberei közül valónak tartottalak, és te titokban az én üdvöm ellen és az istenek sérelmére voltál.” Sebestyén így válaszolt: „Mindig a te üdvöd érdekében tiszteltem Krisztust, mindig a Római Birodalomért imádtam az egekben lakozó Istent.” Diocletianus a mező közepén megköveztette Sebestyént és katonáival rányilaztatott, s azok úgy telelövöldözték nyílvesszőkkel, hogy olyan lett, mint egy sündisznó. Azt hívén, hogy már meghalt, eltávoztak. Sebestyén azonban néhány napon belül felépült sebeiből, és odaállt a palota lépcsőjére, és a császárokat keményen megfeddte a keresztények ellen elkövetett bűneik miatt. Így szóltak a császárok: „Nemde ez a Sebestyén az, akit már rég halálra nyilaztattunk?” Sebestyén így válaszolt; „Az Úr azért méltóztatottengem feltámasztani, hogy találkozhassam veletek és megfeddjelek titeket bűneitek miatt, amiket Krisztus szolgái ellen követtek el.” A császár erre addig ütlegeltette, mígnem kilehelte lelkét. Testét a csatornába dobatta, hogy a keresztények ne tisztelhessék vértanúként. Szent Sebestyén azonban a következő éjszakán megjelent Szent Lucának, s fölfedte, hol van a teste, és meghagyta, hogy az apostolok lábaihoz temessék el. Így is történt. Diocletianus és Maximianus császárok idejében szenvedett vértanúságot. Ők az Úr 187. éve táján kezdtek uralkodni.

Szent Sebestyént a középkorban számos testvérület és kézműves-céh választotta védőszentjéül, ereklyéinek birtoklásáért több város vetélkedett.

Szent Sebestyén vértanú (himnusz)

Dicsőséges Szent Sebestyén,
Kinek sok seb esett testén,
Vére földre öntetvén
Az ellenségnek nyilai
Tested liggatták a dárdái
És sok kínzó szerszámi.

De a szeretetnek nyila
Szíved inkább hasogatja,
Hogysem ellenség nyila.
Mert az nem csak a nyilakat
Győzte meg, de a kínokat,
Kínzó tyrannusokat.

Azért Isten a pestisben
Téged tett orvosunkká, a mi
Testünknek sérelmében.
Minthogy ez a nyavalya
Országunkat háborgatja,
Segítségedet óhajtja.

Istenünket dicsőítvén,
Hálát adva hű imában,
Rossz nyavalyát elűzze.
Majd földi éltünk befejezvén
Veled legyünk a mennyégben,
Lelkünk örvendezzen.

Istenünk, add meg nekünk az erősség lelkét, és taníts minket Szent Sebestyén vértanú ragyogó példájával a beteg katonákat segíteni, gyógyulásukért mondott imáinkban kérjük, fogadd el Szent Sebestyén közbenjárását. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.