| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Gábriel alakja az Ószövetségben és az Újszövetségben is megjelenik. Az Ószövetségben megmagyarázza Dánielnek látomása értelmét: „Történt pedig, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam és az értelmét kerestem, íme, elém állt egy férfihoz hasonló alak. Az Uláj felől emberi szót hallottam, mely kiáltott és szólt: " Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!» Erre ő odajött és megállt ott, ahol én álltam; amikor odajött, remegve arcra borultam, s ő azt mondta nekem: «Értsd meg, emberfia, hogy az utolsó időkben megy teljesedésbe ez a látomás.» Amikor hozzám szólt, arcra estem a földön, de ő megérintett, a lábamra állított, és azt mondta nekem: «Megmutatom neked, mi történik majd az átok idejének végén; mert vége lesz az időnek. Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és a perzsák királya, a kecskebak pedig a görögök királya, és a nagy szarv, amely a szemei között volt, az első király.” (Dán 8,16-26) Egy másik helyen: „Még beszéltem és imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, és Istenemnek színe elé terjesztettem könyörgésemet Istenemnek szent hegyéért, még mondtam az imádságot, mikor íme, Gábriel, az a férfi, akit az előbbi látomásban láttam, gyorsan hozzám repült és megérintett az esti áldozat idején. Hogy megmagyarázza, így szólt hozzám: «Dániel, máris eljöttem, hogy megmagyarázzam neked a dolog értelmét. Amikor imádkozni kezdtél, elhangzott egy szózat, s én eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert te kedvelt férfi vagy: figyelj tehát a szózatra és értsd meg a látomást.” (Dán 9,21-27). Az Újszövetségben, Lukács evangéliuma szerint Gábriel Isten hírvivője, akaratának közvetítője, aki azt mondja magáról, hogy: az Úr színe előtt áll (Lk1,19). Előbb Zakariásnak, Keresztelő Szent János apjának adja hírül fia születését (Lk1,5-20), majd Názáretben Máriánál is megjelenik, hogy közölje vele Jézus fogantatását, a Megtestesülést, azaz, hogy az Isten emberré lett, és az emberek üdvére fog megszületni. „Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: «Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.»” (Lk.1,26-38). Az Üdvözlégy imádságunk ezt a jelenetet idézi föl. A Magyar Koronázási Palást rekonstrukcióján is ott szerepel alakja, csakúgy, mint a Szentkoronán, ami mutatja önálló tiszteletét is. Gábriel arkangyal őrködik Budapest fölött is a Hősök tere obeliszkjén. A magyar népi kalendáriumban a káposzta vetőnapja. A Katolikus Egyházban 1969-től Szent Mihállyal és Szent Rafaellel szeptember 29-én együtt is ünneplik a három főangyalt. Gábrielt az iszlám vallás is tiszteli (arab neve Dzsibril), ugyanis hitük szerint ő tárta fel Mohamed prófétának a Koránt. Egyes apokrif iratok szerint (a Biblián kívüli, azzal hasonló témájú szövegek a 3. század körüli időkből. A szó rejtett, titkos jelentésű.) a Szodomát és Gomorát elpusztító angyalok neve Gábriel és Uriel voltak.
Menj el sietséggel
Üdvözlégy, Te kegyes.
Tégedet az Isten
Világítsa meg az Úr
Ábrázolása: Az angyalok teremtett szellemi létezők, így nincs nemük, nem férfiak és nem nők, mégis ábrázolásukban hol inkább a nőies, hol inkább a férfias vonások a mérvadóbbak. 4. században a katakombákban ifjú v. szakálltalan férfiként ábrázolták szárnyak és glória nélkül. Az 5. századtól szárnyas, glóriás alakként jelenik meg. A 14. századtól, főként Itáliában az ifjú leányos vonásokat kapott, s ez vált általánossá a reneszánsz és barokk képeken. A 18. századtól újra erőteljes ifjú.
|