Nemzeti Támogató Elem és Logisztikai Mentorcsoport búcsúztatása

Kaposvár, 2011. november 17.

Tisztelt Vezérőrnagy Úr, Tisztelt Ezredes Urak! Tisztelt Katonák, Bajtársaim! Tisztelt Hozzátartozók!

Mint minden misszióba készülő katona Önök is alapos felkészítést kaptak, így biztosak lehetünk benne, hogy biztonsággal és hatékonyan tudják végrehajtani majd azt, amire felkészültek.

Lelkészként kötelességem azonban felhívni a figyelmet még valamire.

Szakmailag kiválóak, a feladatot tökéletesen végre tudják hajtani. Ám az ember több mint a feladat, amit végrehajt. Az elkövetkező 6 hónap lehet sikeres, de egyben lelketlen is.

A misszióban lévő ünnepek, különösen az olyanok mint a nemsokára eljövő karácsony vagy az itthon maradt szeretteink születésnapja, a házassági évforduló, a gyermek első iskolai napja és hasonlók mind-mind olyanok, melyek nem szakmai feladatok.

Egy katona sem attól lesz gyenge, ha érzelmeit kimutatja, hanem ha azokkal nem tud mit kezdeni.
Ahhoz, hogy ebben is erősek legyünk, ahogy az Egyesült Állomokban ezt hívják, meglegyen a spirituális fitneszünk, jó ha ott van valaki, aki ebben a kiképzőnk, őrzőnk, mesterünk, társunk. Nem gondolom, hogy ez csak a tábori lelkész, vagy vallásgyakorlás lenne, azt sem, hogy elég lenne a mentális felkészítés eszközeinek alkalmazása.

Kell valami, ami az embert egy nagyobb egész felé irányítja!

Egy jó barát, aki ott van mellettünk,

Egy jó könyv, amiben elmerülhetünk,

Egy mély ima, ami többé válik mint szavak összessége,

vagy egy bajtárs, akiben a végletekig meg merünk bízni.

A misszióban részben ez a csodálatos és sokakat vissza is vonz e mélységek tapasztalata.

Ne feledjük azt sem, hogy a magyar emberek gondolnak Önökre. Több katona mesélte nekem, hogy az itthoni élő emberek nem értik meg őket. Nem tisztelettel néznek rájuk. Azért jó, ha tudják: csak itt Kaposváron rendszeresen imádkozunk Önökért az istentiszteleteinken és a városban is van, hogy egy egész közösség teszi ezt. Nem ítélkezve, nem kombinálva, tisztán imákban elmerülve, hogy egy jó ügyért szolgáljanak és biztonsággal hazatérjenek!

 Azt gondolom, hogy nincs hitelesebb annál, hogy végezetül egy jelenleg is Afganisztánban lévő lelkész kollégám szavait idézzem, akit kifejezetten a mai napra kértem meg, hogy üzenjen Önöknek. Onnan "odaátról", ide Kaposvárra. Így szól az üzenet:

AZ ELSŐ, AMI FONTOS HOGY NE FÉLJETEK!

NE CSAK AZ ELLENSÉGTŐL, HANEM ATTÓL SEM, HOGY OTTHON HAGYJÁTOK

SZERETTEITEKET.

AKIT SZERETNEK ARRA VÁRNI FOGNAK!

FONTOS HOGY TUDJÁTOK: JÓ CÉLÉRT DOLGOZTOK!

FONTOS HOGY MEGTALÁLJÁTOK AZ ITT ÉLŐ EMBEREKBEN ÉS EBBEN AZ ORSZÁGBAN AZ ÉRTÉKET.

AZ ITTENI EMBEREK HITE PÉLDAÉRTÉKŰ.

NE CSAK A ROSSZAT LÁSSÁTOK BENNÜK ÉS ABBAN A VILÁGBAN, AHOVA KERÜLTÖK, HANEM VEGYÉTEK ÉSZRE AZ EZERNYI JÓT IS.

TÖLTSÉTEK KI HASZNOSAN AZ IDŐT ÉS HA EGY TÁBORI LELKÉSSZEL TALÁLKOZTOK NE MENJETEK EL MELLETTE, MERT ÉRTETEK VAN OTT!

BÍZZATOK ISTENBEN, TARTSÁTOK KARBAN AZ AK-T, ÉS JÖJJETEK HAZA!

Markovics Milán Mór főhadnagy, tábori lelkész