Halottak napi megemlékezés


Szombathely, 1999. november 1.



Örökkévaló Istenünk, életnek és halálnak Ura!

Mint zarándok néped gyermekei jöttünk ide, de tudni véljük azt is, hogy Te vagy az az Isten, aki jössz felénk és akinek útja titkos, a végtelenből a végtelenbe fut. Imádkozva, emlékezve, vagy csak egyszerűen fejet hajtva állunk előtted azoknak a sírjai közelében, akik már régen, vagy csak mostanában indultak el Kháron ladikján a nagy útra, amely a végesből a végtelenbe, az időből az örökkévalóságba, e világból a túlvilágra, az embertől az Istenig vezet. Amikor itt állunk a sírok tövében, talán érezzük, hogy fagyottá válik az egykori élmény, gondolataink szárnyalásra megtörik, és a szavak, amelyeket szeretnénk mondani, megrekednek szívünk fájdalmának szorításától.

Örökkévaló Atyánk, Te aki felkutatod és válladra emeled az eltévedt bárányt, Te aki megkeresed és magadhoz veszed az elgurult drahmát, Te aki várod és elébe sietsz a tékozló fiúnak, Te aki a pislákoló mécsbelet nem oltod ki, Te aki a megroppant nádat nem töröd tovább, légy irgalmas Atyja meghalt szeretteinknek.

Hozzád fordulunk mi, képmásodra teremtett emberek, kikre e világot bíztad, hogy Neked, a Teremtőnek szolgálva gondoskodjunk róla s benne egymásról. Sokszor elveszítjük ingyen nekünk kínált barátságodat de Te sohasem hagytál bennünket az engedetlenség bűnéből fakadó halál hatalmában és mindenkinek irgalmasan segítségére siettél és sietsz most is, hogy aki Téged keres, az rád találjon.

Minduntalan örömhírt és reményt akarsz sugározni életutunk sötét éjszakáiban, mint a Világ Világossága. Légy elhunyt szeretteink világító tornya a mennyek országa felé vezető útjuk végén.

Újra meg újra szeretetedet és jóságodat mutatod fel életutunk rejtelmes és kusza labirintusaiban, mint biztos és vezérlő utunk. Légy elhunyt szeretteink megmentő Ariadné fonala, a kiúttalannak vélt halál völgyének ösvényén.

Szüntelen föltárod előttünk irgalmadat és igazságosságodat életutunk fagyos szeretetlenségeiben s igaztalan eseményeiben, mint jóságos atya és igazságos bíró. Légy elhunyt szeretteink igaz atyja és jóságos bírája amikor eléd állnak a béke országának ítélet kapujában.

Urunk, Istenünk! Te tudod egyedül, hogy a mulandóság partjain, az örök élet tengere mellett, nem kell restellnie magát annak, aki kicsinynek vallja magát vagy aki kísérőért kiált és segítség után nyúl. Jézus Krisztus, a Te Szent Fiad, mint legnagyobb ember sem szégyellte bevallani a félelmét a haláltól. De ugyanakkor kinyújtotta kezét a halállal vergődő társa felé a Golgota keresztjéről és elmondta a megváltó és üdvözítő szavakat: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”

Add meg Kegyes Istenünk, hogy elhunyt szeretteink is meghallják Szent Fiad áldott és irgalmas szózatát. Ámen.


Berta Tibor őrnagy, helyőrségi lelkész