IMA A SZIKLAKÓRHÁZNÁL


Budapest, 2009. február 10.

Mindenható Isten, Történelem Ura!

Hozzád fordulunk alázatos főhajtással, hogy Neked mondjunk köszönetet azokért az orvosokért, ápolókért, nővérekért, valamennyi embertársunkért, akik ebben a kórházban dolgoztak és szolgálták a sebesült, megsérült és bajbajutott embertestvéreiket a II. Világháború utolsó hónapjaiban és az 1956-os forradalom szabadságot felmutató napjai alatt.

A rájuk való megemlékezés szent kötelességünk, hiszen meg akarták valósítani örök parancsodat - „Szeresd felebarátodat” - ,de még inkább azért, mert e parancsot tettekre is váltották hivatásukat gyakorolva a világégés harcai alatt, és a szabadságharc izzó napjaiban.

Kérünk, Urunk, életüket, a betegekért és a sebesültekért végzett szolgálatukat jutalmazd meg örök jóságoddal, mert odaadó törődéssel álltak embertársaik betegágya mellé, hogy elgyengült testüket ápoló kezeikkel felemeljék, lázas homlokukat megtöröljék, sebesült végtagjaik fájdalmát enyhítsék, a sérültek egész embervalóját szerető és ápoló, vigaszt nyújtó és reményt keltő szívvel és tettre kész akarattal, fáradhatatlanul segítsék.

Legyen ezért jutalmuk az az ország, melyet a Te Szent Fiad ígért meg mindazoknak, akik az Ő példájára irgalmas szamaritánusként oda tudtak lépni felebarátiakhoz, hogy sebeiket bekötözve, fájdalmaikat enyhítve, betegségüket gyógyítva felmutassák a törődő szeretet áldozatos példáját.

Erre kérünk, Örökkévaló Urunk a Te Szent Fiad által, aki a kereszt fáján legyőzte a bűnt és a halált és feltámadásával megnyitotta mindnyájunk számára az örök élet kapuját, aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

Berta Tibor ezredes, általános helynök