MUNKÁCSI (MIHÁLOVICS) JÓZSEF

érsek, bíboros

Torda, (Torontál vm.) 1814. január 16. – Zágráb, 1891. február 18.

A gimnáziumot Temesváron és Szegeden, a teológiát Temesváron végezte. 1834-ben a püspöki irodában dolgozott. 1836. augusztusban szentelik pappá.

Temesváron a belvárosi temlomban lelkész.

1837-ben püspöki szertartó, 1841-ben titkár, majd irodaigazgató. 1848. februártól csanádi kanonok.
1839, 1843, 1847-ben püspökének kísérője az országgyűlésen. 1849

1849. júniusától a HM hadlelkészi osztályának tanácsosa. A szabadságharc után a temesvári császári- királyi bíróság megfosztotta állásától, vagyonától és négy éves várfogságra ítélte, melyből 1,5 évet Lipótvárban le is töltött.

1852-ben kegyelmet kapott, de hivatal nélkül 4 évig rendőri felügyelet alatt állt.

Tordán káplán, 1855. októbertől a kormány engedélyével Németbesenyőn helyettes plébános.

1859-től esperes és tanfelügyelő.

1861. májusban a király visszaadta kanonokságát. Temesvár-gyárváros plébánosa, majd országgyűlési képviselője lesz.

1868-ban vaskaszentmártoni apát, majd kinevezik dulmi címzetes püspökké 1870. márciusában.

1870 július 17-én zágrábi érsek. 1877-ben bíboros lett.

1878-1885 között tataroztatta a székesegyházat.1881ben le akart mondani, de a király kérésére megmaradt érseki székén. A horvátok között is megmaradt magyarnak, személyzetét is közülük válogatta.