A magyar hadsereg katolikus tábori lelkészei

1848-1849-ben

Andrási Pál Rafael
Csíksomlyó, 1815. augusztus 8. -Kolozsvár, 1893. február 18.
Ferences szerzetes.
1848-ban a marosvásárhelyi ferences ház főnöke.
Támogatást nyújtott a mezőségi menekülteknek, majd a császári és  királyi hadsereg elől elmenekült. Ezt követően tábori lelkész az erdélyi hadseregben. Részt vett a Mack József-féle székelyföldi összeesküvésben. Letartóztatják, első fokon kötél általi halálra, majd kegyelemből 15 évi várfogságra ítélik. Kufsteini rabságából 1857-ben amnesztiával szabadul ki.

Bardocz János
1821. június 21-én született Sepsiszentgyörgyön.
1848-ban a gyulafehérvári gimnázium tanára, püspök-helyettesi titkár és aljegyző. Korának egyik legismertebb forradalmi, köztársasági beállítottságú népszónoka. Mint népszónok, Kossuth feltétlen híveként szónoklataiban lelkesen támogatta a trónfosztást és az ország függetlenségi harcát.
Tábori lelkész az erdélyi hadseregben. Részt vett a Mack-féle összeesküvésben: fellázította a környékbeli csángó falvakat. Az osztrák hatóságok elfogták, és Marosvásárhelyre hurcolták, de börtönéből megszökött és ismét emigrált. Önmagával és az életével meghasonlottan halt meg 1869-ben.

Beke Miksa
Győrben született 1821. szeptember 7-én.
Győri egyházmegyés lelkész.
Tábori lelkész a II. hadtestben. Komáromi kapitulánsként amnesztiában részesült és útlevelet kapott az USA-ba. Plébános lett az USA-ban Seymour városában (Wisconsin).

Benkő Pál
Kézdivásárhelyen született 1822. február 6-án.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
A szabadságharcban a magyar hadsereg tábori lelkésze.

Benőfy Sámuel (Brujmann Sámuel)
Miskolc, 1821 – Arló, 1887. október 7.
Egri egyházmegyés lelkész.
1849. május 31-én szabályosan elbocsátották egyházmegyéjéből, majd június 20-án Görgey Artúr hadügyminiszter tábori lelkésszé nevezte ki, Mednyánszky Cézár tábori főlelkész pedig a 3. Ferdinánd-huszárezredhez osztotta be. Világosnál esett hadifogságba. 1849. december 8-án beszüntették ellene a vizsgálatot, majd december 11-én szabadlábra helyezték.

Bierbauer József
Székesfehérvári származású cisztercita lelkész.
1800-ban (vagy 1799 végén) született. 1835. június 16-tól kezdődően a 4. Sándor-huszárezred római katolikus tábori lelkésze. Ezredével együtt a magyar hadsereghez csatlakozott. 1848. október 19-én kinevezték a feldunai hadtest főpapjává. 1849. április 16-án megfosztották állásától és a szabadságharc után visszaküldték kolostorába. Ott is érte a halál 1853-ban.

Brassoványi József
1820-ban született csanád megyei római katolikus lelkész.
1849. április 29-én tábori lelkészi hivatal elnyeréséért folyamodott a hadügyminisztériumhoz. Klapka György tábornok, helyettes hadügyminiszter 1849. május 10-én nevezte ki az V. hadtest tábori lelkészévé. Ebben a minőségében részt vett az aradi, majd a temesvári vár ostromában.

Breinfolk Gusztáv Mihály
Pozsony, 1821. szeptember 15. – Budapest, 1892. november 24.
Piarista szerzetes, tanító.
Korda János szegedi nemzetőr őrnagy és térparancsnok 1848-ban tábori főlelkésznek ajánlotta. Czigler Ignác javaslatára a hadügyminisztérium már 1848. december 22-én jóváhagyta tábori lelkészi kinevezését, de a gyakorlatban erre a Debrecenbe való átköltözés miatt csak 1849. február 26-án került sor (szegedi ideiglenes vár, és helyőrségi lelkész). 1849. június 13-ától kezdődően szegedi vár, helyőrségi és kórházi rendes lelkész. 1850. május 5-től a 4. gróf Schlik huszárezred tábori lelkésze. 1852. október 1-től a nagyváradi, 1854. október 1-től a hainburgi katonai nevelőintézet lelkésze. 1858. június 1-től a marburgi kadét iskola papja, 1858. november 1-től a teresianstadt-i katonai korházi lelkész. 1861. június 5-én kilépett a rendből. 1862-ben felhagyott a tábori lelkipásztorkodással és átlépett a kalocsa-bácsi egyházmegyébe. 1882-ben nyugdíjazták.

Bucsánszky József
Rozsnyói egyházmegyés lelkész.
Egyházmegyéjéből nyert elbocsátást követően a 43. honvédzászlóalj őrmestere. 1849 januárjában a HM elnöki osztályának segédfogalmazója, majd Vidasics Ede tábori főlelkész előterjesztésére 1849. február 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel a hadügyminiszter kinevezte a HM tábori lelkészi osztályának segédfogalmazójául.

Buday Károly
Zenta, 1812. október 15 – Dautova (Bács-Bodrog vm.), 1887. április 7.
Kalocsa-bácsi egyházmegyés lelkész.
Az adai nemzetőrség századosa, akit a lakosság egy része 1848. május 9-én törvénytelenül plébánossá választott. 1849. augusztus 6-tól tábori lelkész Görgey Artúr tábornok hadseregében. Világosnál esett hadifogságba.

Buzáth Linus
1812. szeptember 16-án született Nagyszőlősön.
Ferencesek szerzetes.
1849 nyarán tábori lelkész a Kazinczy Lajos honvéd ezredes parancsnoksága alatti hadtestben. A zsibói fegyverletételt követően visszatért rendházába.

Canczler Róbert László
Az 1810-es évek elején született Nagybányán.
Szepes megyei lelkész.
1844. augusztus 20-tól a 60. Gustav Wasa sorezred tábori lelkésze. 1848 szeptember Csány László kormánybiztos parancsára, mint tábori kórházi lelkész Nagykanizsán maradt.

Chárusz László
Beckó (Trencsén vm.), 1819. december 7. – Trencsén, 1906. július 19.
Piarista szerzetes.
Önként csatlakozott a magyar hadsereghez. 1849-ben Mednyánszky Cézár tábori főlelkész segéde és titoknoka. Görgey tábornok 1849. május 12-én tábori lelkésszé nevezte ki, majd május 15-én a hadsereg főparancsnokság mellett működő rögtönítélő bírósághoz rendelte. Mednyánszky előterjesztésére 1849. július 1-től kinevezték a HM hadlelkészi osztály titkárául.

Christ Ferenc
Kustánfalva (Bereg vm), 1802 – Felső-Schönborn (Bereg vm) 1867. február 17. Szatmári egyházmegyés lelkész, gimnáziumi tanár.
1837. október 1-től a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1838. október 1-től a munkácsi helyőrség tábori lelkésze. 1848-ban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg oldalára állt.

Czigler Ignác
Buda, 1793. július 1. – Buda, 1857. augusztus 2.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
1817. március 1-től a 32. Habsburg-Estei Ferdinánd főherceg sorgyalogezred tábori lelkésze. 1822. február 1-től a magyar királyi nemesi testőrség lelkésze. 1830. október 25-től magyarországi cs. kir. tábori főlelkész. 1848-ban beosztottaival együtt a magyar szabadságharc mellé állt, decemberben a HM-en belül megszervezett tábori lelkészi osztály vezetője. 1849. május 16-án áthelyezték az osztrák főhadsereg tábori lelkészének (Armee-Feldsuperior), a szolgálatot 1849. május 24-én vette át. A cs. kir. csapatok által fedezve 1849. július 23-án tért vissza Budára. A szabadságharc leverését követően haláláig ismét magyarországi tábori főlelkész.

Csery Nep. János
Ürmény (Nyitra vm.), 1791. október 9. – Privigye (Nyitra vm.), 1856. február 26.
1849 júniusában Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte kórházi lelkésznek a debreceni katonai kórházakhoz. 1849. július 17-én kezdte meg tábori lelkészi szolgálatát.

Dudás János
Alsóméra (Abauj-Torna vm.), 1812. május 5. – Bukarest, 1860.
Nagyváradi egyházmegyés lelkész.
1847. május 11-én kinevezték a 37. Mihály orosz nagyherceg sorgyalogezred tábori lelkészévé. Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. február 3-án kinevezte a 14. Lehel huszárezred tábori lelkészének. Ezredével együtt részt vett Arad, majd Temesvár ostromában. A szabadságharc leverését követően az USA-ba emigrált, áttért az anglikán, majd a református hitre. A krími – háború alatt és azt követően a törökországi magyar emigránsok református lelkésze. 1858-ban rövid időre ideiglenesen visszatér az USA-ba. Élete végén egyre inkább az alkohol .és a kábítószer rabjává vált, ezzel együtt növekvő anyagi szükségleteit szélhámosságok útján fedezte. 1860-ban Bukarestben megőrült. Halála előtt visszatért a katolikus hitre.

Eismann Miklós
Gyulafehérvár, 1811. július 16 – Nagyszeben (Zsibó?), 1849. augusztus 30.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
Czecz János ezredes (majd tábornok) felterjesztésére 1849. május 13-án kinevezték a nagyszebeni katonai kórházakhoz tábori lelkésznek. Kolerában halt meg.

Erdősi (Poleszni) Imre
Nyitra, 1814. november 4. – Nyitra, 1890. február 9.
Piarista szerzetes.
1849. január 16-tól kezdve a feldunai (februártól: VII.) hadtestben hadosztály lelkész. Részt vett a téli és a tavaszi hadjáratban (a branyiszkói csata hőse), Guyon tábornok közeli barátja. 1849 április-májusában a VIII. hadtest lelkésze, majd 1849. június 21-én áthelyezik a IV. hadtesthez. 1849. július 25-én kinevezték a IV. hadtest felügyelő lelkészének.

Farczádi Mihály
1816. január 17-én született Kolozsváron.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
1846. november 12-én kinevezték az 51. Károly Ferdinánd sorezred tábori lelkészének. Mivel ezrede szembefordult a szabadságharccal, egész oltárszerelvénnyel egyetemben átállt a magyar hadsereg oldalára. Bem tábornok 1848. december 29-én nevezte ki az erdélyi hadsereghez tábori lelkésznek.

Fazekas Radó (Rajmund)
Bakonybél, 1809. október 23 – Szécsény, 1852. január 31.
Ferences szerzetes.
1849. január 26-án Perczel Mór tábornok kinevezte a karcagi katonai kórházhoz lelkésznek. 1849 júliusában saját kérésére áthelyezték a hódmezővásárhelyi katonai kórházba.

Fodor Antal
Marosvásárhely, 1807. június 6 – Fenyéd(?), 1885. július 25.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
A szabadságharcban a magyar hadsereg tábori lelkésze, 1849 augusztusában esett fogságba. 1850. január 9-én a csíkszeredai cs. kir. hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amely ítéletet Wohlgemuth br. altábornagy 1850. április 26-án 12 évi vasban letöltendő várfogságra enyhített.

Follmann Károly
A sziléziai Troppau-ban született 1819-ben, 1845-ben szentelték pappá.
Egri egyházmegyés lelkész.
1846. november 1-től a 6. Württenberg huszárezred tábori lelkésze. Ezredével együtt a magyar szabadságharc mellé áll.

Frideczky György
Válon (Fejér vm.) született 1820. április 14-én.
Zágrábi egyházmegyés lelkész.
1849. június 10-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a 2. Sándor cár sorgyalogezred tábori lelkészének. 1850-es években rövid ideig a gráci katonai kórház lelkésze.

Frint Mihály
Mecenzéf (Abaúj vm.), 1808. november 28. – Nagyvárad, 1887. június 14.
Nagyváradi egyházmegyés lelkész.

Gasparich Kilit Márk
Drávaegyház (Zala vm.), 1810. április 10. – Pozsony, 1853. szeptember 2.
Horvát földműves családból származó ferences szerzetes.
1848-ban a muraközi magyar kormányhoz hű erők vezéralakja, tábori lelkész a Zala megyei nemzetőrségben. 1848 októberétől tábori lelkész Perczel mór tábornok seregében. 1849 január-februárjában terveket szőtt Muraköz fellázítására, miközben Nemegyei Bódog honvéd őrnagy, majd Perczel Mór oldalán harcolt. Számos ütközetben vezette rohamra a magyar csapatokat. A szabadságharc leverése után álnéven bujdosott, az utópista szocializmus híve, részt vett a Mack-May – féle összeesküvésben. 1852. február 9-én letartóztatták, a bécsi cs. kir. haditörvényszék 1853. augusztus 10-én kötél általi halálra ítélte. Az ítélet pozsonyi végrehajtását követően jeltelen sírba temették.

Geisler János
1813. május 8-án született.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
1846-49. tábori lelkész. 1848-ban a 14. (1. székely) határőr-gyalogezred lelkésze. Ezredével együtt a magyar hadsereg oldalára állt, 1849. április 14-én Mészáros Lázár kinevezte tábori lelkésznek korábbi ezredéhez. 1857. január 17-én ragadta el a halál.

Gonzeczky János
Buda, 1803. november 24. – Pest, 1849. október 8.
Szatmári egyházmegyés lelkész.
1829. március 5-től 1837. szeptember 30-ig a 39. Dom Miguel sorgyalogezred tábori lelkésze. 1842. február 26-tól a 2. Lajos bajor király dragonyosezred tábori lelkésze. 1844. június 1-től áthelyezték a mezőhegyesi katonai ménesintézethez. 1848. októberében csatlakozott a magyar hadsereghez. Decemberben a császárért való imádság helyett egy hazafias imádságot vezetett be. 1849. augusztus 13-án letartóztatták és kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet egy nappal később golyó általi halálra módosították és Hám János szatmári püspök közbenjárása ellenére október 8-án végrehajtották.

Hattyúfi (Schwanfelder) Kristóf
Székesfehérvári katolikus lelkész.
1821. december 13-án született Lázárföldön (Torontál vm.). 1849 nyarán tábori lelkészi állást kért a vallás és közoktatási minisztériumtól. A szabadságharc végén Komáromba menekült, ahol Zichy Ottó gr. honvéd ezredes felterjesztésére 1849. augusztus 26-án Klapka tábornok kinevezte tábori lelkésznek. A kapitulációt követően politikai amnesztiában részesült, ennek ellenére az egyházi hatóságok eljárást indítottak ellene. Engedély nélkül visszatért Rácalmásra, áttért az evangélikus hitre és megnősült. Válaszul a székesfehérvári szentszéki bíróság 1851. június 5-én megfosztotta hivatalától és kiközösítette a katolikus egyházból.

Hérics Antal
1825. február 13-án született Zalaegerszegen.
1849. szeptember 12-től a II. hadtest tábori lelkésze Komáromban, szeptember 22-től egy városi kórház ellátására utasították.

Hornyik István Jeremiás
1805-ben született.
Minorita szerzetes.
1849 januárjában tábori lelkészi állásért folyamodott az OHB-hoz. 1849. január 20-tól számítandó illetménnyel Mészáros Lázár hadügyminiszter kinevezte debreceni térlelkésznek.

Horváth Ignác
Szabadka, 1820. július 31 – Dusnok, 1897. május 24.
Kalocsa-bácsi egyházmegyés lelkész.
1848-ban tábori lelkészi állásért folyamodott a hadügyminisztériumhoz. Honvéd őrmester a 3. Ferdinánd huszárezredben, majd Görgei tábornok 1849. május 15-én kinevezi a Kmety hadosztály tábori lelkészének.

Horváth János
Ebergőc (Sopron vm.), 1823. június 12.   - ?, 1907.
Győri egyházmegyés lelkész.
1848. június 1-től az 1. Császár – huszárezred tábori lelkésze.

Horváth Kálmán
Pest, 1804. december 15. – Pest, 1871. szeptember 26.
Minorita szerzetes tanár.
1849. május 12-én tábori - , vagy kórházi lelkészi állást kért a HM-től. 1849. július 27-én a HM hadlelkészi osztálya a szegedi táborba rendelte tábori lelkésznek.

Hyross Bernát Károly
Szalka (Hont vm.), 1818. november 1. – Zamárdi (?), 1872. november 18.
Bencés szerzetes tanár.
1849. június 11-én nevezte ki Görgei Artúr tábornok hadügyminiszter „kórodai lelkészül”.

Ihász György Gábor
Vaszar (Veszprém vm.), 1805. január 12. – Eger, 1880. szeptember 21.
Ciszterci szerzetes, a magyar nyelv tanára.
1849 nyarán a császári kormány elleni szónoklatokat tartott Tamásiban, majd a komáromi várba menekült, ahol Klapka tábornok helyőrségi lelkészként alkalmazta.

Kapy (Kappy) Bódog Félix
1822. július 22-én született, 1846. november 11-én pappá szentelték.
Nagyváradi egyházmegyés lelkész.

Kerényi Frigyes (Kerndler Ferenc)
1825-ben született Temesvárott.
Damjanich János tábornok 1849. február 10-én kinevezte a III. hadtest lelkészének, mindazonáltal állásában csak 1849. június 25-én erősítették meg. 1855. február 16-tól kezdődően a 12. német-bánáti határőrgyalogezred tábori lelkészeként adminisztrátor Beresztócon.

Klinczai József
Nyitrai egyházmegyés lelkész.
1821. szeptember 21-én született. 1849. augusztus 20-án kinevezték a VIII. hadtest első hadosztályhoz
tábori lelkésznek.

Kocsis János
1800-ban született Szántón (Abaújszántón?).
Három évig tevékenykedett a kassai egyházmegyében.
1828. augusztus 10-től a 34. Vilmos porosz herceg sorgyalogezred tábori lelkésze. 1848-ban ezredének 3. zászlóaljával a magyar hadsereg oldalára áll.

Kolba Dániel
Szlovák nemzetiségű szepes megyei lelkész.
1849. márciusának elején Görgei Artúr felhívására csatlakozott a magyar hadsereghez. Mednyánszky
Cézár felterjesztésére 1849. március 29-én kinevezték Görgei táborába lelkésznek. 1849 nyarán felső-magyarországi hadsereg tábori lelkésze. Világoson esett hadifogságba.

Kolosi János
Mezőmadaras, 1808. január 1. – Felvinc (Alvinc?) 1873. december 12.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
1849. április 14-én kinevezték az erdélyi hadsereg tábori lelkészének. 1849 nyarán a Küküllő vidékén egy kb. 2000 fős nemzetőr alakulat mozgósított a betörő orosz – osztrák csapatok ellen. 1849. szeptember 18-án a marosvásárhelyi cs. kir. hadbíróság 10 évi várfogságra ítélte.

Korének József
Illava (Trencsén vm.), 1817 – Szomolya (Borsod vm.), 1883. július 29.
1847. január 22-től a 8. Koburg - huszárezred tábori lelkésze. Radikális politikai beállítottságú pap,
Kossuth politikai híve. 1848. október 20-án engedély nélkül elhagyja állomáshelyét és Magyarországra szökött. A szabadságharcban korábbi ezredével együtt vett részt.

Kornis József
Arad, 1819. december 12. – Buda, 1868. november 6.
Csanádi egyházmegyés pap.
Az aradi nemzetőrökkel részt vett a délvidéki harcokban. 1849. február 20-án kinevezték az V. hadtest lelkészének. Hadtestével részt vett Arad, majd Temesvár ostromában.

Kovrik Artúr
Szamosújváron született 1817. október 14-én.
Nagyváradi egyházmegyés lelkész.
1848 nyarán nemzetőr papként részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Számos felségsértő beszédet tartott, melyek közül egyet nyomtatásban is megjelentetett. 1849 július végén kinevezték az V. hadtest tábori lelkészének. A pesti cs. kir. haditörvényszék kötél általi halálra ítélte 1850. március 27-én, de Haynau az ítéletet még aznap 16 évi vasban eltöltendő várfogságra enyhítette.

Krantzl, Gabriel
Selmecbánya, 1785. augusztus 26. – Pétervárad, 1853. december 5.
Ferences szerzetes.
1816. november 16-tól kezdve a peschierai cs. kir. helyőrség lelkésze, 1822-ben az alexandriai kórházban tevékenykedett, 1823. november 1-étől a mantuai helyőrség lelkésze, 1839. augusztus 27-től haláláig a péterváradi vár lelkésze. 1848-ban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg mellé állt, noha a szabadságharccal nem szimpatizált különösképpen.

Krix Béla
1821-ben született.
Csanádi egyházmegyés lelkész.
Görgei Artúr hadügyminiszter 1849. június 10-én kinevezte a Pancsován székelő első dandárság tábori lelkészének.

Lápossy (Láposi) Géza Márton
Stridóváron (Zala vm) nemesi családban született 1822. november 11-én.
Zágrábi egyházmegyés lelkész.
1848 október végétől tábori lelkész a 35. Zrínyi honvédzászlóaljban.

Liebhart (Liebhard) Lukács
Sopron, 1813. április 8.
Ciszterci szerzetes.
1848 nyarán a Baranya megyei nemzetőrség tábori lelkésze, főhadnagya, majd századosa. Scitovszky János pécsi püspök közreműködésével elfogják, megfosztják állásától és Zircre internálják. Három hónapos fogságából a magyar csapatok szabadítják ki. 1849. május 29-én Budán tábori lelkészi állásért folyamodott, ezt 1849. július 16-án nyerte el.

Lőrinc Károly
1817. április 2 – 1875. március 5.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
1848-49-ben a 11. székely határőr huszárezred tábori lelkésze.

Lukácsik (Lukatschik) Ferenc
1814-ben született.
Szatmári egyházmegyés lelkész.
1843. augusztus 30-tól a 39. Dom Miguel sorezred tábori lelkésze. 1848 októberében alakulatával a magyar hadsereg oldalára állt. A szabadságharcot követően purifikálták, továbbra is tábori lelkész, az 1850. február 8-tól Munkácson, 1855. december 11-től Nagyváradon, 1856. november 1-től Péterváradon, 1857. április 1-től a 62. E. H. Heinrich sorgyalogezrednél, 1860. augusztus 1-től a bábolnai katonai ménesintézetnél. 1869. február 1-től katonai plébános Nagyszebenben. 1890. május 23-án hunyt el.

Lukesch Flórián
1820-ban született.
Csanádi egyházmegyés lelkész.
1849 május második felében kinevezték tábori lelkésznek a IV. hadtest egyik (később Peretzi ezredes vezénylete alatt álló) hadosztályhoz.

Lutter Ferdinánd
Bér (Nógrád vm.), 1820. szeptember 3. – Budapest, 1891. december 30.
Piarista szerzetes tanár.

Magyari Lajos
1817-ben született csanádi egyházmegyés lelkész.
1849. február 16-án kinevezték az aradi tábor tábori főlelkészének. Számos, politikai kérdést is érintő prédikációt tartott, a Habsburg – ház trónfosztását is hirdette és magyarázta. 1888-ban hunyt el.

Marán János
1819-ben született.
Egri egyházmegyés lelkész.
1849 januárjától az egri katonai kórház lelkésze. 1892. július 11-én Kistályán halt meg.

Marczell Ákos Joachim
Kisudvarnok (Pozsony vm.), 1813. március 17. – Kőhidgyarmat (Esztergom vm.), 1892. január 21.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
Kihirdette a Habsburg – ház trónfosztását, Buda bevétele alkalmából pedig Te Deum-ot tartott. 1849. július 16-án kinevezték Perczel Mór vezénylete alatti táborba hadlelkésznek. A szabadságharc után megfosztották hivatalától és három évi vasban eltöltendő várfogságra ítélték. Olmütz – ben raboskodott.

Markovich Antal
Pozsonyzávod (Pozsony vm.), 1808. június 10. – Buda, 1867. július 26.
Piarista szerzetes tanár.
1848. július 24-én Mészáros Lázár hadügyminiszter kinevezte a „Mészáros” hadigőzösre tábori lelkésznek.

Mednyánszky Cézár br.
Beckó (Trencsén vm), 1824. július 9. – Hyéres (Franciaország), 1857. április 20.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
1849. január 5-től tábori főlelkész a feldunai (februártól: VII.) hadtestben. 1849. június 24-én Görgei Artúr hadügyminiszter kinevezte a HM hadlelkészi osztályába igazgató tanácsosul. 1852. február 3-án, távollétében a pesti cs. kir. hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Papi működésével felhagyva, magánéleti viharai és anyagi nehézségei következtében 1853-ban világkörüli útra indult. Önkezével vetett véget életének.

Menyhárt Lajos
Kissallóban (Bars vm.) született esztergomi egyházmegyés lelkész.
1837. március 16-tól a peschiera-i és legnano-i cs. kir. helyőrség lelkésze. 1846. május 10-től 1849. november 15-ig komáromi várlelkész. 1849. szeptember 13-án tábori főlelkésszé („törzs tábori lelkésszé”) nevezték ki. 1849. december 27-én tífuszban halt meg.

Mely Károly
1820. június 8-án született Pesten.
Székesfehérvári egyházmegyés lelkész.
Korponay János ezredes parancsnoksága alatti népfelkelő sereg tábori lelkésze lett.

Mihály Lőrinc
Román nemzetiségű görög szertartású római katolikus lelkész, költő.
1849-ben tábori lelkész a nemzetőrségben, majd Kazinczy Lajos ezredes hadtestében. Az 1850-es évek végén halt meg.

Miodonyszky (Miodonszky), Józef
Lengyel nemzetiségű római katolikus lelkész.
1849. február 9-én Mészáros hadügyminiszter kinevezte a lengyel légió tábori lelkészének. A légióval mindvégig rendkívül rossz volt a viszonya. A tavaszi hadjáratban nem követte alakulatát. A HM megfosztotta állásától és kitörölték a tábori lelkészek létszámából.

Molnár János
Bakonyszentlászló (Veszprém vm.), 1816. május 3. – Szabadbattyán, 1888. július 31.
Székesfehérvári egyházmegyés lelkész.
1848. március 26-án szentbeszédében üdvözölte a polgári átalakulást és hallgatóságát a Batthyány – kormány támogatására szólította fel. A székesfehérvári nemzetőrség tagja. 1849. májusában Görgei kinevezte tábori lelkésznek, de még Székesfehérváron marad. 1849. július 23-án kinevezték tábori lelkésznek Kmety György hadosztályához.

Munkácsi (Mihálovics) József
Torda, 1814. január 16. – Zágráb, 1891. február 18.
1849. júniusától a HM hadlelkészi osztályának tanácsosa. A szabadságharc után a temesvári cs. kir. bíróság megfosztotta állásától és négy éves várfogságra ítélte. Az amnesztia után ismét segédlelkész, 1861-ben visszakapta a címzetes kanonoki címet, egyúttal temesvár-gyárváros plébános, 1868-ban vaskaszentmártoni apát, 1870 márciusában címzetes püspök, néhány hónap múlva már zágrábi érsek, 1877-ben bíboros.

Muntyán János
1808. január 3-án született görög katolikus lelkész.
Bem tábornok 1848. december 8-án nevezte ki tábori lelkésznek az erdélyi hadsereghez.

Niewiadomski, Józef
1813-ban született krakkói egyházmegyés lelkész.
1848. május 25-én, mint egykor a dzsidásoknál szolgált tiszt, kérte hogy nevezzék ki valamely lengyel ezredhez tábori papnak. 1849. május 29-én kinevezték a „lengyel lovas ezred” tábori lelkészéül. A szabadságharc után Törökországba menekül.

Orosz Antal
Szatmári egyházmegyés lelkész.
1849. május 29-én kinevezték a 12. Nádor – huszárezred tábori lelkészének. 1891. szeptember 9-én halt meg.

Pados János
Dunaföldvár, 1820. június 21. – Nemestördemic (Zala vm.), 1892.
Székesfehérvári egyházmegyés lelkész.
1848. szeptember 1-től a dunántúli önkéntes mozgó nemzetőrség tábori lelkésze. 1849 júniusában Székesfehérvárott három ízben prédikált az oroszok ellen meghirdetett keresztes hadjárat keretében, s a császári kormányt gyalázta. 1849. július 3-án önként csatlakozott a Kmety – hadosztályhoz és fegyverrel a kezében részt vett a nyári hadjáratban. A pesti cs. kir. hadbíróság 1850. január 5-én 6 évi vasban történő várfogságra ítélte. Munkácson, majd Olmütz-ben raboskodott.

Pap Melkizedek Mihály
Gyöngyös, 1809. július 31. – Vác, 1873. augusztus 28.
Ferences szerzetes tanár.
Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. március 25-én kinevezte az 1. Császár-huszárezred tábori lelkészének. Világosnál esett hadifogságba.

Paulovics Ferenc Vazul
1786-ban született Nagytapolcsányban (Nyitra vm.)
Ferences szerzetes.
1813. október 7-től a 28. sz. cs. kir. katonai kórház lelkésze. 1815. október 15-én áthelyezték a pétervárdai katonai kórházhoz. 1817. július 16-tól a mezőhegyesi ménesintézet lelkésze.

Pflum János
Szend (Komárom vm.), 1807. november 8. – Pest, 1849. március 2.
Veszprémi egyházmegyés lelkész.
1848. decemberének közepén kinevezték a pesti 1. sz. katonai kórház tábori lelkészének. 1849. január 5-én átállt a cs. kir. hadsereg oldalára, továbbra is a katonai kórházban működött, ahol súlyosan megbetegedett és meghalt.

Pozsgai (Posgay) Alajos
Visz (Somogy vm.), 1824. június 18. – Komárom, 1849. augusztus.
Nemesi származású veszprémi egyházmegyés lelkész.
A szabadságharcban tábori lelkész a Mednyánszky Sándor őrnagy (majd alezredes) parancsnoksága alatti dandárban. Ragályos betegségben halt meg.

Prámer Alajos
Tokaj, 1821 – Sátoraljaújhely, 1894. május 17.
Kassai egyházmegyés lelkész.
1848-ban a liberális papság egyik vezéralakjaként a káptalanok eltörlése és a presbiteri rendszernek a katolikus egyházban való meghonosítása mellet foglalt állást. Elöljárósági engedéllyel tábori lelkésznek állt be a VII. hadtestbe.

Rasska Ádám
Szakolca (Nyitra vm.), 1788. szeptember 4. – Lipótvár, 1852. március 20.
Ferences szerzetes.
1817 tavaszán nevezték ki a lipótvári helyőrség lelkészének, amely posztot haláláig folyamatosan betöltötte. A szabadságharcban a várőrséggel együtt a magyar hadsereg oldalára állt.

Rentz, Theodosius István
Kapucinus szerzetes.
1818. december 4-én született Esztergomban. Görgei Artúr hadügyminiszter nevezte ki katonai kórházi lelkésznek 1849 májusában.

Rónay Jácint
Székesfehérvár, 1814. május 13. – Pozsony, 1889. április 17.
Bencés szerzetes.
Bölcseleti doktor, 1847. december 29-től az MTA levelező tagja. 1848-ban a győri nemzetőrök tábori lelkésze. 1849. május 2-án kelt napiparancsában Görgei tábornok kinevezte a VII. hadtest tábori lelkészének. Hadlelkészi állását nem foglalta el. 1850-1866 között Londonban élt. Az emigráció politikai és mindenek előtt tudományos életének meghatározó alakja, Széchenyi István gróf röpiratának, a „Blick”-nek a megjelentetésében is fontos szerepet játszott. 1867-től az MTA rendes tagja, országgyűlési képviselő, pozsonyi nagyprépost majd címzetes skodári püspök. 1871-72-ben Rudolf trónörökös magyar történelem tanára, majd Mária Valéria főhercegnő nevelője.

Rózsafy (Rosen) Pál
Csanádi egyházmegyés lelkész.
Aradon született 1824. szeptember 18-án.
1848 őszétől tűzmester volt a 4. lovas ütegnél. Mednyánszky Cézár br. előterjesztésére Görgei Artúr tábornok 1849. május 15-én kinevezte az I. hadtest tábori lelkészének.

Rudics Dénes
Rábacsanak (Sopron vm.), 1812. március 13. – Nagyvárad, 1849. augusztus 22.
Ciszterci szerzetes.
A szabadságharcban fegyverrel a kezében védte hazáját, majd 1849 júliusától tábori lelkész volt a IV. hadtest Igmándy Sándor alezredes (majd ezredes) parancsnoksága alatt álló hadosztályában. Kolerában halt meg.

Saaghy Vendel
Tejfalu (Pozsony vm.), 1810. április 24. – Muzsla (Esztergom vm.), 1890. március 17.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
1848 nyarán nemzetőr hadnagyként kardot viselt. Jeszenák János br. kormánybiztos felhívására 1849 június elején a nyitrai piarista templomban az orosz csapatoknak tulajdonított borzalmakról prédikált, és a népet a népfelkelésben való részvételre bíztatta. 1849. július 15-én alkalmazást kért Mednyánszky Cézár tábori főlelkésztől. Egy nappal később kinevezték a közép – tiszai hadseregbe tábori lelkésznek.

Sándor József
Magyarkanizsa, 1817. január 26. – Dautova, 1873. augusztus 15.
Kalocsa-bácsi római egyházmegyés lelkész.
A szabadságharcban az 1-ső honvéd vadászezred katonája, majd 1849. március 6-tól tábori lelkésze.

Schaeffer Antal
Csanádi egyházmegyés lelkész.
1820. január 1-én született Németszentpéteren. 1849. július 18-án kezdte meg működését, mit az aradi katonai kórházak lelkésze.

Schmidt János
Selmecbánya, 1822. április 26. - ? , 1890. március 16.
Váci egyházmegyés lelkész.
1849. július végétől a magyar hadsereg tábori lelkésze. Világosnál esett fogságba.

Schwendtner Mihály
Pest, 1820. január 6. – Budapest, 1885. november 25.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
1848-ban a radikális papság köztársasági beállítottságú vezéralakja, az egyházi reformmozgalom szószolója, Kossuth politikai híve. 1849. január 18-án kinevezték tábori lelkésznek, de csak 1849 márciusának elején foglalta el állomáshelyét a II. hadtestnél. 1849. május 2-án tábori misét mondott Rákos mezején. A szabadságharc után a pesti cs. kir. hadbíróság 1851. december 2-án kötél általi halálra ítélte. Az uralkodó az ítéletet 1852. március 27-én 6 éves várfogságra enyhítette.

Simon Ferenc
Budafok, 1818. szeptember 19. – Budapest, 1890. április 23.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
1848 november közepén felszentelte a 15. (2. székely) határőr-gyalogezred 1-ső zászlóaljának nemzeti színű lobogóját és beszédet is mondott. 1848. január 18-án nevezték ki tábori lelkésznek. 1849. március elején csatlakozott a VII. hadtesthez, amelynek a világosi fegyverletételéig hadlelkésze volt. 1849. május 22-én ő mondta a szentbeszédet a Budavár bevétele alkalmából tartott Te Deum-on. 1849. június 3-án a budaörsi plébánia búcsúján az „istentelen dinasztia” ellen prédikált. A szabadságharc után a pesti cs. kir. hadbíróság kötél általi halálra ítélte, de az uralkodó ezt 1852. március 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával két éves várfogságra mérsékelte.

Strba József
Besztercebányai egyházmegyés lelkész.
1849-ben a magyar hadsereg tábori lelkésze, az aradi vár feladását (1849. augusztus 17.) követően az osztrák hatóságok szabadon engedték és visszakísérték egyházmegyéjébe.

Szabó János
Altorja, 1819. november 19. - ?, 1879. december 28.
Erdélyi egyházmegyés lelkész.
Csányi László kormánybiztos nevezte ki tábori lelkésznek a 15. (2. székely) határőr-gyalogezredhez korábbi állása megtartása mellett.

Szabó Richárd
Szentgyörgyvölgye (Zala vm.), 1820. május 6. – Késmárk, 1873. augusztus 9.
Váci egyházmegyés lelkész, újságíró és szerkesztő, író.
Állomáshelyét 1849. március 13-án határozták meg a 16. Károlyi – huszárezred papjaként. Ebben a minőségében végigharcolta a szabadságharcot. A szabadságharc után 1855-ben áttért a református hitre. 1858-ban Kolozsvárról Pestre költözött. Számos újságcikk és regény szerzője, szerkesztette többek között a Divatcsarnok, a Képes Családi lapok, a Gyermekbarát és a Magyar Bazár c. lapokat.

Szombathy Ferenc
Csurgó (Somogy vm.), 1820 – Csobánka, (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), 1871. szeptember 9. Székesfehérvári egyházmegyés lelkész.
A világosi fegyverletételt követően az alsó-magyarországi táborból Komáromba menekült. Itt 1849. szeptember 2-án beosztották Janik János ezredes hadosztályába tábori lelkészül. A szabadságharc után 1853. július 6-tól a 19. Schwarzenberg sorgyalogezred tábori lelkésze.

Szomolnoky István Benedek
Premontrei szerzetes.
1849. április 24-én nevezték ki tábori lelkésznek a felső-magyarországi hadsereghez. Ebben a minőségében végig szolgálta a szabadságharcot.

Szontagh Imre
Szatmári egyházmegyés lelkész.
Tábori lelkész a 13. Hunyadi-huszárezredben. 1849 július elejétől a szentesi katonai kórházban tevékenykedett. A szabadságharc után a szatmári szentszék hat heti szemináriumi fogsággal büntette. 1872. november 29-én ragadta el a halál.

Takács Ignác
Győri egyházmegyés lelkész.
1821. április 15-én született. 1849-ben tábori lelkész Komáromban, 1849. szeptember 24-től a Kossuth-vonalon működő kórházakat látta el.

Takács István
1849. szeptember 11-én Komáromban tábori lelkészként beosztották Rakovszky Samu honvéd ezredes hadosztályába.

Takács János
Mednyánszky Sándor honvéd alezredes javaslatára Komáromban tábori lelkésszé nevezték ki 1849. augusztus 30-án.

Tannenbergi Leutter Ferenc
Besztercebányán született esztergomi egyházmegyés lelkész.
1839. október 1-től haláláig a 2. Sándor cár sorgyalogezred tábori lelkésze. 1846-ban megjelentetett egy imakönyvet, amely a lelkészek betegek és haldoklók körüli tevékenységét volt hivatva szolgálni. 1848-ban ezredével a magyar hadsereg mellé állt. Részt vett a szerb felkelők elleni harcokban, különösen a sebesültek ápolásában tűnt ki. 1849. május 19-én halt meg.

Támár Imre
Törökszentmiklós, 1822. március 22. – Nagykálló, 1873. április 7.
Egri egyházmegyés lelkész.
1849. június 22-én Budapesten tábori lelkészi állomásért folyamodott Mednyánszky Cézár br. tábori főlelkésznél. Ezután fogalmazó a HM tábori lelkészi osztályában. 1849. július 16-án kinevezték a 18. Attila huszárezred tábori lelkészének.

Tomanóczy Antal
Kassai egyházmegyés lelkész.
1821-ben született. 1849. április 26-án nevezték ki tábori lelkésznek a felső-magyarországi hadsereghez.

Tóth János
Tábori lelkész 1849-ben a IV. hadtestben. 122. honvéd zászlóaljba volt beosztva.

Tóth Xaver Ferenc
Buda, 1800 – Budapest, 1888.
Csanádi egyházmegyés lelkész.

Ujhelyi Imre
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
1838. augusztus 1-én kinevezték a pizzighettone-i cs. kir. katonai büntetőintézet lelkészének. 1841. augusztus 1-től az 5. Radetzky huszárezred tábori lelkésze. 1848. december 10-én kinevezték a HM hadlelkészi osztályába titkárnak. A szabadság harc után purifikálták, továbbra is az 5. huszárezred lelkésze volt. 1852. október 6-án áthelyezték a haditengerészethez St. Biaggio-ba (Velence).

Ujlaky Szilárd (Joachimstadt Constantin)
Devecser (Veszprém vm.), 1803. május 13. – Alsóbogátpuszta (Somogy vm.), 1871. április 20.
Piarista szerzetes.
1838. október 22-től a 2. Hannover-huszárezred tábori lelkésze. A szabadságharcban ezredével együtt a magyar hadsereg oldalára állt. 1849 március végén Kossuth, mint előléptetésre érdemes egyént ajánlotta Bem altábornagy figyelmébe. A szabadságharc leverése után megfosztották tábori lelkészi állásától és 1849 december végén elbocsátották.

Ungváry (Pisely) György
Ungvár, 1814. október 3. – Bécs, 1887. július 18.
Esztergomi egyházmegyés lelkész.
Kunszt József esztergomi helynök 1848. augusztus 8-án prezentálta a 3. Ferdinánd huszárezred tábori lelkészének. Ezredével részt vett a szabadságharcban, szolgálatáért a magyarországi HM dicséretben részesítette. Mednyánszky Cézár tábori főlelkész támogatásával Görgei Artúr 1849. május 24-én budapesti térlelkésznek nevezte ki. Buda kiürítése során helyben maradt és a cs. kir. csapatok bevonulásakor jelentkezett Czigler Ignác cs. kir. tábori főpapnál. Először az invalidus palotában, majd a pesti cs. kir. hadbíróság mellett teljesített szolgálat. 1849 őszén a pesti cs. kir. hadbíróságon vizsgálatot folytattak ellen a szabadságharcban kifejtett tevékenysége miatt, de október végén purifikálták. Ezután ismét a 3. huszárezred tábori lelkésze. 1860-basn áthelyezték az 1. műszaki ezredhez Krems-be, majd 1867-ben a klagenfurt-i helyőrségi kórházba. 1869. február 1-én nyugdíjazták, ezt követően önállású káplán (curatus) Bajcson (Komárom vm.). 1876. október 14-től a Szent Adalbert intézet tagja.

Vajda Ignác Hilár
Esztergomban született 1789. november 23-án.
Ferences szerzetes.
1818. november 11-től egy Bécs melletti helyőrség tábori lelkésze volt. 1819. november 20-án áthelyezték a 31. Leiningen-Westerburg sorgyalogezredhez. 1837. július 1-től a bábolnai katonai ménesintézet tábori lelkésze. 1838. október 1-től a bécsi katonai főkórházban szolgált. 1839. július 30-án az uralkodó kinevezte erdélyi tábori főpapnak. 1848 őszén a nagyszebeni helyőrséggel a cs. kir. hadsereg oldalára állt. Miután a magyar hadsereg elfoglalta Nagyszebent (1849. március 11.), átállt a honvédség oldalára, továbbra is erdélyi tábori főlelkész volt.

Vályi Imre
Besztercebányai egyházmegyés lelkész.
1849-ben a magyar hadsereg tábori lelkésze, az aradi vár átadását követően a cs. kitr. hatóságok szabadon bocsátották és visszakísérték egyházmegyéjébe.

Vidasics Ede
Eger, 1810. november 28. – Debrőd (?) (Abaúj-Torna vm.), 1858. szeptember.
Premontrei szerzetes, tanár.

Zmijewski, Hipolit
Lengyel ferences szerzetes.
Görgei Artúr hadügyminiszter 1849. június 27-én kinevezte a lengyel légió ideiglenes lelkészének.