FOLBA JÁNOS

vezérőrnagy, vezéresperes

Morvaszentjánosban (Pozsony vármegye) született 1880. aug. 31-én.

A jogakadémiát Pozsonyban, zenei tanulmányait Bécsben, a teológiát Esztergomban végezte, ahol 1903. június  24-én  pappá szentelték.

Kistapolcsányban káplán, majd gróf Wenckheim István családjánál nevelő Nagylévárdon. 1909-től Temesváron a tiszti nevelőintézet tanára s a Temesvári Oltáregylet igazgatója.

1914-től tábori lelkész a limanovai 10. lovashadosztálynál, a 15. gyaloghadosztálynál és a 13. hadtestnél. 1918-tól a budapesti Bocskai István Reáliskola tiszti nevelőintézetének tanára.

1923. szeptember 1-től tábori esperes Budapesten, 1926. december 15-től Székesfehérváron, majd a tábori püspökség irodaigazgatója és püspöki helynöke volt.

Előkészítette a magyar és nemzetközi nyilvántartású személyazonossági számrendszert.

1920-27 között összegyűjtötte a Magyarországon található háború előtti és háborús katolikus katonai anyakönyveket, hazahozatta Bécsből a közös hadsereg Magyarországot érintő anyagának kb. 14.000 kötetét és füzetét. Az egyházi-katonai és nemzetközi anyanyelvi nyilvántartás s a vonatkozó magánjogtörténet szakértője.

1940. május 1-én nyugalomba vonult, de külön felkérésre, mint, nyugállományú  lelkész a testőrség lelkésze volt 1944. október 15-ig.

Budapesten hunyt el  1967. november  5-én, sírja a Rákoskeresztúri Köztemetőben van.

Művei:

A tót nyelv vezérfonala. Budapest, 1927.

Modern történelemszemlélet. Budapest, 1942. (Klny. Út, Igazság, Élet)

Szentbeszéd hadigondozó vasárnapra. Budapest, 1942. T.E.



REQUIEM aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei.

Requiescat in pace. Amen.