KÁLLÓ FERENC

ezredes, tábori esperes

Szegeden született 1894. december  8.-án. Édesapja, Kálló Gyula tanító. Hatan voltak testvérek. (Testvérei: Gyula, Elemér, Antal, Sándor, Aurél) 1901 Beíratják a szarvasi katolikus elemi iskola I. osztályába.1905 A négy elemi osztály elvégzése után a szarvasi evangélikus gimnázium I. osztályába iratkozik.1913 Jeles eredménnyel érettségizik. Felveszik a nagyváradi papneveldébe.

1917. június 15-én szentelték pappá Nagyváradon. Ezután Békésen, Endrődön, 1918-ban Békésszentandráson, 1919-ben Újkígyóson, 1921-ben Csorváson volt káplán. Szociális érzékenységét mind állami mind egyházi részről bizalmatlanság fogadta. 1922. január 1-én betegszabadságra küldték (valójában fölfüggesztették). 1922. szeptember 9-től Debrecenben káplán, de 1923. szeptember 1-én újra fölfüggesztették. Ekkor Rómához fordult védelemért. 1923. november 14-től Csorváson, 1925. július 1-től Orosházán, 1926. július 27-től Endrődön káplán. Kérelmére 1927. január 1-ével az egyházmegye elbocsátotta, tábori lelkész lett.

1927. február 1-től a budapesti 1. Vegyes Dandár beosztott lelkésze lett főhadnagyi rendfokozatban. 1928. május 1-től tábori lelkész. 1930. szeptember 15-től Szombathelyen a 3. számú honvéd és közrendészeti kórház lelkésze. 1933-ban tanulmányúton Rómában tartózkodik. 1935-1940 között Budapesten a 9. számú honvéd kórház lelkésze. 1933-1940 között megszervezte a Prohászka Ottokár Társaságot. 1938-ban részt vett a Történelmi Emlékbizottság és a Népfront szervezésében. 1939-ben a kárpátaljai bevonuláskor a 2. lovas dandár beosztott lelkésze. 1940. május 15-től szeptember 3-ig Szolnokon az I. gyorshadtest vezető lelkésze. 1940. szeptember 1-től tábori alesperes 1940. szeptember és 1943. november között  Budapesten a 11. helyőrségi kórház lelkésze. 1942. szeptember 1-től tábori esperes 1944-ben a budapesti I. hadtesthez vezényelték.

Ellenezte a hadbalépést Németország mellett. A Nemzeti Ellenállási Mozgalom budai csoport tagja (fedőneve: Néni), a Helyőrségi Kórházban sebesültek, hadifoglyok és zsidók mentésének szervezője. Röpcédulákat terjeszt, a háború ellen prédikál, és kapcsolatba kerül különböző ellenállási mozgalmakkal.  Körülbelül 2 évig Horthy Miklósné gyóntatója volt. 1944-től megalakította a Magyar Front helyi csoportját a Budai Honvéd Kórházban. Orvosok, ápolók, írnokok voltak a Kálló-csoport tagjai. A kórházban nagyon sok szökött munkaszolgálatos talált menedéket, a legnagyobb veszélyben levőket a fertőző osztályon rejtették el. Kálló Ferenc sokaknak maga készített hamis keresztleveleket. A háttérből szervezett és irányított, mégis gyanússá vált a hatóságok előtt. A Szálási puccs után társai bujtatni akarták, de ezt nem fogadta el. 1944. október 15-én a nyilas hatalomátvételkor lázas beteg lett, október 28-án este elhurcolták azzal az ürüggyel, hogy haldoklóhoz hívják. Kihallgatása és megkínzása után a Hidegkúti út végén agyonlőtték.

Holttestét abban a kápolnában ravatalozták fel, ahová áldozatos életének annyi emléke fűzte. November 8-án temették el a Farkasréti temetőben.

Halálának évfordulóján, 1946. október 29-én a Honvédelmi Minisztérium post mortem lelkész-ezredessé nevezte ki.

A Világ Igaza kitüntetést 2005. november 28-án kapta meg.

M: Beteg honvédek imakönyve. Budapest 1942. Sz.S.-88-H.V.K.

REQUIEM aeternam dona ei, Domine, et lux perpetua luceat ei.

Requiescat in pace. Amen.

Kálló Ferenc tábori esperesről AJÁNLÓ című rovatunkban olvashatnak bővebben.