TÁBORI LELKÉSZEK AZ I. VILÁGHÁBORÚBAN

A VÁCI EGYHÁZMEGYÉBŐL

REQUIEM aeternam dona eis, Domine, et lux perpetua luceat eis.

Requiescant in pace. Amen.





ANTAL PÁL

tartalékos tábori lelkész

Született: Paláston (Hont Megye) 1889 január 25.-én. A középiskolát Selmecbányán, a teológiát Vácon végezte. 1913 június 22.-én szentelték pappá.

Káplán volt Palotáson, Pestszentlőrincen, Jászkarajenőn és Nagykőrösön.

1914-ben valószínűleg a mozgósításkor vonult be tábori lelkészi szolgálatra. A Váci Egyházmegye kimutatásában 1915-ben a tábori lelkészek névsorában szerepel.

1927-től Felsőgödön lelkész, majd ugyanott plébános 1933-tól. 1938-tól esperes.

Meghalt 1951 december 20-án. Felsőgödön temették el.

BÁN FRIGYES

tartalékos tábori lelkész

Született: Kunszentmiklóson, 1880 június 10.-én. Pappá szentelték Vácott 1904 június 17.-én.

Mint káplán működött Tápiógyökén, Kókán, Uriban, Kiskunmajsán, Kiskunfélegyházán és Dorázsmán.

Dorozsmán volt káplán, amikor bevonult tábori lelkészi szolgálatra, valószínűleg még a mozgósításkor. 1915-ben szerepel a tábori lelkészek kimutatásában.

Vitézsége jutalmául megkapta a II.oszt. katona-lelkészi érdemkeresztet (Körlevél 1915.XII.20. -73. old. 3849/1915: Cruce II.classis Pro Piis Meritis est insignitus.) Nem ismeretes, hogy hol és meddig teljesített szolgálatot. Az 1919 február 12.-ei váci egyházmegyei körlevél (4. old.) közli, hogy a katonai szolgálatból megérkezett és elfoglalta kápláni helyét Dorozsmán.

A két háború közti időben káplánként működött Pesterzsébeten a főplébánián.

„Ha háborús élményeiről érdeklődtünk, csak ennyit mondott: Aranyoskám, elmúlt, megúsztam víz nélkül is.” (+Kracker Mihály albertirsai ny.iskolaigazgató közlése.)

1948-ban nyugdíjazták.

Albertirsán kisegíti a plébánost amikor 1949 április 26-án agyvérzésben meghal.  Albertirsán temették el.

BUCSÁNYI SÁNDOR

tartalékos tábori lelkész
 

Született: Vácrátóton 1886 október 16.-án. Tanulmányait Vácon végezte. Pappá szentelték 1911 június 24.-én.

Káplán volt Nógrádon, Nagykátán és Püspökhatvanban, majd Zagyvarékason és Tápiószelén.

1915-ben Tápiószelén volt káplán, amikor bevonult tábori lelkészi szolgálatra.

A katonai szolgálatból visszatérve Isaszegre került káplánnak. 1927-től Csömörön plébános. 1956-ban
ment nyugdíjba és Vácrátóton élt.

1960. március 1-én hunyt el. Csömörön temették el.

Kitüntetése:

II. oszt. katonai-lelkészi érdemkereszt (Piis Meritis)

FILÓ JÓZSEF

tartalékos tábori lelkész
 

Született: Galgamácsán 1885 július 14.-én
Összes tanulmányait Vácon végezte. Pappá szentelték Vácott, 1908 június 29.-én.

Káplán volt Újkécskén, Romhányban, Kiskunhalason és Mindszenten.

Mindszenti káplán korában, 1914-ben, valószínűleg mozgósításkor vonult be tábori lelkészi szolgálatra.
1915-ben a hadbavonult lelkészek névsorában szerepel. Unokahúga emlékezése szerint csaknem az összes frontokon járt, így Lengyel-, Orosz-, és Olaszországban.

Kitüntetése:

II. oszt. katonai-lelkészi kereszt (Piis Meritis)

A Váci Egyházmegyei körlevél adatai szerint 1918 végén az összeomláskor került haza és Kecskemétre került káplánnak.

1924-től plébános Romhányban. 1939-től kerületi esperes.

1959. december 29-én halt meg, temetése Romhányban volt.

FITZ ISTVÁN

tábori lelkész
 

Született: Budapesten 1884 augusztus 26.-án.
A középiskolát a Budapesten a piaristáknál végezte, a teológoát Vácon. Pappá szentelték 1907 február 3.-án Vácott. 

Káplán volt Kakucson, Újhartyánban, Fóton és Újszászon.1914-től házi lelkész Széchenyi Pál családjánál Ötvösön.

A mozgósításkor behívják tábori lelkésznek. Mint tábori lelkész részt vett az Orosz-, és Lengyelországi ütközetekben. Tábori lelkészi élete csak néhány hónapig tartott, mert gyenge fizikuma miatt nem bírta ezt az életet.

A frontról visszatérve 1915 május havában ő lett első gyóni lelkész 1915-től. 1919-től plébános lett Újhartyánban. 1921-től kerületi esperes, 1941-től tiszteletbeli kanonok.

1958-ban nyugdíjba vonul.

1971 február 15-én halt meg. Újhartyánban temették el.

FORGÁCS JÁNOS

tartalékos tábori lelkész 

Született: Csömörön 1882 augusztus 24.-én. Középiskoláit Budapesten és Vácon végezte. Pappá szentelték Vácott 1907június 29.-én.

Káplán volt Ceglédbercelen, Újkécskén, Soroksáron és Újpesten.

Újpesten káplán, innen vonult be tábori lelkésznek 1915 augusztus 19.-én. Szolgálati helye ismeretlen.

Kitüntetése:

Katona lelkészi érdemkereszt II. osztálya (Piis Meritis)

Leszerelése után ismét Újpestre kerül káplánnak.

1926-ban lett plébános Ceglédbercelen. 1952. július 7-én halt meg. Kívánsága szerint a Csömörön temették el.

HANGAY RUPERT

tartalékos tábori lelkész  

Született: Budapesten 1886. november 19.-én. A teológiát Vácon végezte. Pappá szentelték Vácott 1909 június 29.-én.

Káplán volt Újhartyánban, Vás-felsővároson. Vácott székesegyázi karnagy és a Szent József Intézet igagatója.

Mint Vác-Felsővárosi káplán és fegyházi kisegítő lelkész 1914-ben vonult be tábori lelkésznek, valószínű, hogy a háború kitörésekor. 1917-i szolgált.

Kitüntetése:

A Vöröskereszt II. oszt. tisztikeresztje 1916

A harctérről visszatérve 1917 őszén palotási adminisztrátornak nevezték ki. 1928-tól kerületi esperes. 1939-től 1957-ig plébános Dunaharasztiban.  1957-ben nyugállományba vonul.
1971 január 18-án hunyt el. Temetése Siófokon volt.

Dr. HERRHOF MÁTYÁS

tartalékos tábori lelkész 

Született Békásmegyeren 1891 június 24.-én. Pappá szentelték Vácott, 1915 május 09.-én.

Meghalt: Vácott, 1971 november 01.-én.

A váci Szent József intézetben prefektus 1916-17-ben.

Innen került a frontra. Két évet tölt tábori lelkészi szolgálatban. Hogy hol, nem ismeretes.

Amikor visszajön a hadiszolgálatból, ideiglenesen Dányba került káplánnak.

(Váci körlevél: 1919. II. 12. – 4. old. – 906/1919.)

HOITSY LAJOS PÁL

tartalékos tábori lelkész 

Született Sóváron 1891 április 16.-án. Pappá szentelték Vácott 1914 június 14.-én.

Taksonyban káplán, amikor behívják 1915-ben tábori lelkészi szolgálatra. A harctéren tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül megkapta a lelkészi érdemkereszt II. osztályát (Piis Meritis), valamint a II. oszt. Vöröskereszt tiszti keresztjét. Doberdónál 1916. november 20-án a sebesültek ellátása közben tüdőlövést kapott, és ennek nyoma egész életén át megmaradt.

A harctérről hazatérve Bagra került káplánnak, majd 1924-től Pécelen kihelyezett lekész. 1929-től Vácrátóton plébános. 1938-tól plébos Nógrádverőcén.Itt lett esperes is. A halál a budakeszi tüdőszanatóriumban éri 1955. szeptember 19.-én. Nógrádverőcén temették el.

„Bátyám a Doberdón sebesült meg egy gránátszilánktól. A gránát egy része márvány lapra van erősítve,
rajta a felírás: „Doberdó 1915-1916.” (Hoitsy Andor ny. posta főellenőr közlése.)

HORNYIK KÁROLY

tartalékos tábori lelkész
 

Született: Csongrádon 1889 január 05.-én. A gimnáziumot Keckeméten, Kiskunfélegyházán és Vácon végezte. A teológiát Vácon végezte el. Pappá szentelték 1911 december 15.-én.

Káplán volt Püspökszilágyon, Nagykátán, Szegváron Kiskunmajsán, Sződön. 1914-ben ideiglenes adminisztrátor

Kókai káplán korában hívják be tábori lelkészi szolgálatra a háború vége felé 1918-ban. Az összeomláskor kerül haza és Jászkarajenőre küldik káplánnak.

Itt oltja ki fiatal életét (31 éves, 8 éve pap) két gyilkos puskagolyó 1919. május 04.-én.

Halálának története:

1919. május 4-én vasárnap a szentmise után hamarosan vörös katonák vették körül a plébániát, ahová nagy ordítozás közben berontottak. Az első lövés Kósa József plébánost érte. A szemén hatolt be a lövés, melytől azonnal meghalt. A földre zuhanó testet káplánja Hornyik Károly  átölelte, amikor őt is lövés éri, mely a száján hatolt be és hátul a koponyán jött ki. Még lélegzett, amikor hasba lőtték.

A gyilkosság délelőtt 11 óra körül történt. A plébános édesanyjával és húgával is gorombáskodtak a vörös katonák, s mindent ami a kezük ügyébe került elvittek.

Minden szertartás nélkül, gyalulatlan deszkakoporsóban földelik el őket a temető árkában.

A két pap földi maradványait 1919 október 28-án exhumálták, majd a beszentelés és az engesztelő szentmise után gyászkocsikon Kecskemétre vitték.

A végleges temetés 1919. október 29-én Kecskeméten volt a Szentháromság temetőben a családi kriptákban.

HORNYIK SÁNDOR

tartalékos tábori lelkész
 

Született: Csongrádon 1889. június 01.-én. Iskoláit Kecskeméten, kiskunfélegyházán és Vácon végezte. Teológiát Bécsben tanult a Pázmáneumban. Pappá szentelték 1910 július 14.-én.

Káplán volt Alsónémediben, majd Pusztavacson.

Az 1914. évi mozgósításkor mint pusztavacsi lelkész vonult harcba. Az északi harctéren bátor viselkedéséért megkapta a II. oszt. lelkészi érdemkeresztet (Piis Meritis). Ugyancsak megkapta a Vöröskereszt II. oszt. ezüst érdemkeresztet hadiékítménnyel. Mindkettőt 1915-ben. Fényképét Litvániából küldte Édesanyjának 1916. december 25.-i keltezéssel.

Öccse, Hornyik János nyugalmazott kántortanító közlése szerint volt a francia fronton is, ahol önfeláldozóan gondozta a kolerás betegeket.

A háborúból visszatérve Soroksárra került káplánnak 1917-ben.

Később egyházi elöljáróival összekülönbözött és aposztatált. Pusztavacson lett postamester. 1945-ben övéinek védelmezésekor agyonlövik.

KARDOSS BÉLA

tartalékos tábori lelkész 

Született: Nagyszombatban 1890 augusztus 26.-án. Pappá szentelték Vácott, 1913 június 23.-án.

Káplán volt Nézsán, Kiskunhalason, Rákoscsabán, Sándorfalván, Újpesten, Vecsésen.

Vecsésről 1916-ban vonult be tábori lelkészi szolgálatra. „Wolhyniába mentünk és a Rokitnoi mocsaraknál állomásoztunk. Itt nagyon rossz dolgunk volt. Egy éjjel havazott és reggelre több mint 2500 katona fagyott meg a nagy hó alatt. Nekem is elfagytak a lábaim, úgyhogy hazahoztak és a 11-es honvédkórházba kerültem, ahol lassan meggyógyultam. A püspök úr Vecsésre helyezett káplánnak. Aztán már nem is mentem sehová.” (Részlet Kardoss Béla 1972. szeptember 21.-i keltezésű leveléből.)

KÁROLYI LAJOS

tartalékos tábori lelkész

Született: Nagykárolyban (Szatmár megye) 1888. február 02.-án. A középiskolát Esztergomban, a teológiát Vácon végezte el. Pappá szentelték Vácott, 1913 június 12.-én.

Káplán volt Turán, Jászkarajenőn és Sáriban.

Sáriban káplán, amikor bevonult tábori lelkészi szolgálatra 1915-ben. Részt vett az Orosz harctéren a Wolhyniai csatákban. Magatartásáért megkapta a Vöröskereszt II. oszt. tisztikeresztjét. Mint százados és helyettes tábori esperes tért haza a frontról, tele lábsebekkel, 1916-ban.

Leszerelése után Nagykőrösre került káplánnak.

1964-ben halt meg.

LATZKOVITS  REZSŐ

tartalékos tábori lelkész

Született: Budapesten 1884 december 14.-én. Pappá szentelték Vácott, 1907 június 29.-én.

A háború kitörésekor Soroksárról vonult be tartalékos tábori lelkészi szolgálatra. A harctéren szerzett betegsége következtében 1917 szeptember 20.-án Sebenicoban hősi halált halt.

(Váci Egyházmegye Hivatalos Közlönye 1917. Szeptember 26. 4352/1917. 50. oldal)

Dulce et Decorum est Pro Patria Mori!

NAGY GÉZA

tartalékos tábori lelkész

Született: Budapesten 1892 március 05.-én.

Pappá szentelték 1914 július 05.-én.

A váci Szent József intézetben lett prefektus. Innen hívták be tábori lelkésznek, 1915-ben. 1916 októberében a 46. gyalogezred kötelékében részt vesz a 8. Isonzói csatában. A csata utáni pihenő alatt, 1916. október 22.-én szentmisét tartott a gabrovicai templomban. Részt vett rajta József királyi herceg is.  1918-ban szerelt le s jött haza az olasz front poklából.

Kitüntetései:
Ferenc József rend lovagkeresztje a kardokkal
II. oszt. tábori lelkészi kereszt a kardokkal
IV. Károly Signum Laudis
Károly csapatkereszt
Sebesülési érme egy sávval

Béke évek:
Koronás Sign. Laudis 1922
Háborús emlékérem
1942 áprilisában avatták vitézzé.

1963-ban halt meg.

Dr. OLAJKÁR ALAJOS

tartalékos tábori lelkész

Született: Vácott 1891 június 04.-én. Pappá szentelték Vácott, 1915 május 09.-én.

Fóton káplán, amikor tábori lelkészi szolgálatra hívják 1916-ban.
A 13-as huszárokhoz vonult be. Kinn volt az orosz, a román és az olasz fronton. 1917-ben megkapja a II. oszt lelkészi érdemkeresztet. Mint százados szerel le 1918-ban. A háború végén jön haza és Nógrádra kerül káplánnak.

1948-ban halt meg.

Kitüntetései:

Ferenc József rend lovagkeresztje a kardokkal
II. oszt. lelkészi érdemkereszt
IV. Károly Signum Laudis a kardokkal
Károly csapatkereszt
Vöröskereszt II. oszt. keresztje hadiékítménnyel
Sebesülési érem

lovag PAYER-PALOTÁSY ISTVÁN

tartalékos tábori lelkész  

Született: Szenczen 1883.augusztus 18.-án.

Pappá szentelték, 1906 augusztus 24.-én.

Sándorfalván káplán. Onnan hívják be 1915-ben tábori lelkésznek. Érdemei elismeréséül a „lovag” címet nyerte.

Leszerelése után 1918-ban Csongrádra kerül hitoktatónak.

Vitézzé avatták.  (Országos Vitézi Szék 1560/Biz.III.941.sz.)

1942-ben szentmártonkátai plébános korában nevét „Palotásy”-ra magyarosította.
1967-ben halt meg.



Dr. SZÉKELY FERENC

tartalékos tábori lelkész 

Született: Kiscellben 1887 március 09.-én.
Pappá szentelték 1911 június 24.-én.

Nagykőrösről vonul be 1914 augusztusában a szolnoki tartalék kórházhoz, ahol egy esztendeig teljesített lelkészi teendőket. 1915 augusztusában ment ki az olasz harctérre, ahol a 46. gyalogezred tábori lelkésze volt.
Részt vett a 2-11. isonzói csatákban 1916 októberéig. Azután különböző tábori kórházakban működött egészen az összeomlásig.

A háború végén visszatérve Hatvanba került káplánnak.

1922 szeptember – 1924 márciusáig a komáromi helyőrségnek volt lelkésze.

Kitüntetései:

II. oszt katonai lelkészi érdemkereszt (Piis Meritis) a kardokkal

Signum Laudis (I.F.J.) a kardokkal

Vöröskereszt II. oszt. tiszti jelvény

Károly csapatkereszt