A KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG

FELHÍVÁSA 

 az

54. NEMZETKÖZI

KATONAI ZARÁNDOKLATON 

való részvételre

A ZARÁNDOKLAT IDEJE:

2012. Május 09 – 15.

A ZARÁNDOKLAT HELYE:

Lourdes

Jelentkezési határidő:

2012. március 01.

Jelentkezési lap:

Jelentkezési lap az 54. Lourdesi Nemzetközi Katonai Zarándoklatra (Word dokumentum, 35 Kb)

A zarándoklat nem számít szolgálati útnak, egyéni, személyes döntésen alapuló önkéntes vállalás eredménye.

A zarándoklaton való részvétel kötelező feltétele (állományilletékes vagy alakulatnál szolgáló) tábori lelkész ajánlása, melyet a jelentkezési lapon aláírásával igazol.

A zarándoklat tervezett programja:

Május 09. Szerda

06.00 óra: Indulás Budapestről - Érkezés Novarába kb. 20.00 órakor

Május 10. Csütörtök

06.00 óra: Indulás Novarából - Érkezés Lourdes-ba kb. 21.00 órakor

Május 11. Péntek

09.00: Gyertyagyújtás

Délelőtt és délután 18.00 óráig fakultatív programok a magyar zarándokoknak

18.30 óra: Megnyitó ünnepség a katonai táborban

21.00-22.00 óra: Nemzetközi megnyitó ünnepség (X. Szent Piusz földalatti bazilika)

Május 12. Szombat

09.30-10.30 óra: Magyar nyelvű keresztút a lourdes-i kálvárián

11.00-12.00 óra: Magyar nyelvű szentmise a katonai tábor kápolnájában

14.00-15.30 óra: Találkozó a polgári és katonai hatóságok és a püspökök között

16.00-17.00 óra: Eucharisztikus körmenet (Rózsafüzér tér)

17.00-17.30 óra: Betegek megáldása (X. Szent Piusz földalatti bazilika)

18.00-18.30 óra: Koszorúzás a Hősök Emlékművénél (Peyramale tér)

21.00-23.00 óra: Gyertyás körmenet

Május 13. Vasárnap

10.00-11-45 óra: Nemzetközi szentmise (X. Szent Piusz földalatti bazilika)

15.00-16.00 óra: Záróünnepség (X. Szent Piusz földalatti bazilika)

Május 14. Hétfő

07.00 óra: Indulás Lourdes-ból

Kb. 20.00 óra: Érkezés Novarába

Május 15. Kedd

07.00 óra: Indulás Novarából

Kb. 22.00 óra: Érkezés Budapestre

ÚTVONAL:

1. nap: Budapest – Novara

(E71-E653-E57-E59-E61-E70-es

autópályákon)

2. nap: Novara-Lourdes

(E25-E80-N21-es autópályákon)

Oda és visszautazás közben Novara város szélén található katonai objektumban lesz a szállás. Reggelit a laktanya büféjében lehet venni, kb. 2-3€-ba kerül.

A Budapestre való érkezés az Olaszországból való indulás és a forgalom függvényében változhat.

A RÉSZVÉTELI DÍJ:

Szállás a Cité Saint Pierre zarándokszálláson:   58 000,- Ft 

Szállás a Katonai Táborban sátrakban(csak egyenruhában):   30 000,- Ft

A részvételi díj tartalmazza a lourdes-i szállások és a napi háromszori étkezés valamint az olaszországi szállás költségeit valamint a regisztrációs díjat. Az utazás és a csoportos utasbiztosítás költségeit a HM TLSZ Katolikus Tábori Püspökség biztosítja.

A részvételi díjat a Katonai Ordinariátus CIB Banknál vezetett 11100104–18080540–38000007 számú számlájára lehet befizetni. Kérjük az átutalás, befizetés közleményének rovatában szerepeljen az utazó neve és az „54. PMI” szöveg.

SZÁLLÁS ÉS ÉTKEZÉS:

Az olaszországi tranzitszállást laktanyában biztosítjuk. Lourdes-ban a Katonai Táborban való szállást csak egyenruhás katonák vehetik igénybe. A részvételi díj nem tartalmazza az útközbeni étkezések költségét.

Lourdes-ba utazás közben nem tudunk ellátást biztosítani, ezért kérjük, mindenki gondoskodjon saját ellátásáról. Lourdes-ba érkezést követően a zarándokok teljes ellátásban részesülnek, mindenki a saját szállásán. A visszaútra személyenként két hidegcsomagot rendeltünk, ami plusz költséggel nem jár! A visszaúton egy alkalmas helyen megállunk, ahol ki lehet egészíteni saját beszerzésű élelmiszerekkel.

KÖTELEZŐ ÉS AJÁNLOTT FELSZERELÉSEK:

Kötelező felszerelés katonáknak:

2000 M hadi/gyakorló egyenruha (Bocskai sapkával)

fenti hiányában vagy kiegészítéseképpen hozható végső esetben 91/93 M hadi/gyakorló egyenruha is.

esővédő felső

A Katonai Tábor lakóinak kötelező felszerelés:

hálózsák (0°C-os minősítéssel!)

MH evőeszközkészlet (kanálgép)

Felszerelés polgáriaknak (közalkalmazott, hozzátartozó)

alkalomhoz illő öltözet,

esőkabát (esernyő a tömeg miatt nem javasolt)

meleg ruha (pulóver/könnyű kabát)

Ajánlott felszerelés mindenkinek

napi 2l folyadék

fejpárna  

könnyű takaró

meleg alsóruha

zseblámpa

EGYÉB FONTOS TUDNIVALÓK:

Katonáknak a részvétel végig egyenruhában történik, az oda- és a visszautazás során is. Az autóbuszon az utazáskor a zarándokcsoport parancsnoka engedélyezheti a szerelvénykönnyítést, de megállásoknál, leszálláskor kötelező a teljes, szabályos – egységes – egyenruha viselet. Katonáknak civil ruhát nem javaslunk hozni, bár lehetséges. A katonai táborban elszállásolt katonáknak a szálláshelyen és azon kívül is mindenkor kötelesek szabályosan viselni az egyenruhát! Ezt a francia hatóságok figyelik, és betartatják.

 A polgáriaktól ugyanakkor azt kérjük, hogy a rendezvényeken megfelelő alkalmi; hosszabb álláshoz, vonuláshoz is kényelmes ruházatban jelenjenek meg. A buszon javasolt a kényelmes, egész napos utazáshoz alkalmas viselet azzal a fenntartással, hogy a megállások, leszállások alkalmával szedjük rendbe a ruházatunkat.

Hagyomány szerint ennek a zarándoklatnak nemcsak hitéleti, hanem katonai és társadalmi vetülete is van. Jelenlétünkkel, viselkedésünkkel, alakiasságunkkal Hazánkat, Nemzetünket, és a Magyar Honvédséget képviseljük.

Kérjük, hogy aki vállalta azt, hogy katonaként, egyenruhában vesz részt a zarándoklaton az ezen tájékoztatóban foglaltakat és az előzetes eligazításon elmondottakat tartsa magára nézve kötelező érvényűnek.

A zarándoklat ideje alatt a csoportért, a zarándokcsoport parancsnoka felel, ezért kérjük, hogy bármilyen jelentenivaló, gond, probléma, kérés, rosszullét stb. esetén forduljanak hozzá, mert mint összekötő is, ő tud ebben segítséget nyújtani. A zarándoklat ideje alatt a napirendet, és az öltözetet a zarándokcsoport parancsnoka határozza meg.

A buszon légkondicionáló, audió-videó rendszer, minibár és - elkerülhetetlen esetekre – toalett található. A minibárban kávé és üdítő vásárolható forintért a pihenőn lévő sofőrtől. A busszal utazás közben 4,5 óránként fogunk megállni fél órára. Törekedni fogunk arra, hogy mindig nagyobb, mosdóhelyiséggel bőségesen ellátott helyen álljunk meg, a torlódások elkerülése érdekében. Az autóbuszban tilos a dohányzás! A menetidő betartása érdekében kérünk mindenkit, hogy a pontosságra fokozottan ügyeljen!

További információ és felvilágosítás:

Fejér Ádám százados, főtiszt

Telefon: 1/474-12-71

HM: 2/21 733

Mobil: 30/398-48-57

E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. ;

A LOURDES-I JELENÉSEK EMLÉKNAPJA

A Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében a 14 éves Soubirous Szent Bernadettnek 18 alkalommal jelent meg a Boldogságos Szűz Mária:  február 11, 14, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 27, 28, március 1, 2, 3, 4, 25, április 7, és július 16.-án.

Bernadett február 11-én egyik testvérével és egy barátnőjükkel rőzsét gyűjteni indult. A folyóhoz érve édesanyja intésének engedelmeskedve megállt és levetette a zokniját, nehogy a sekély vízen átlábolva a zokni elázzon, s ő megbetegedjen a ködös, hideg időben. Emiatt lemaradt két társától. A közeli barlangban meglátott egy különlegesen szép, fehér ruhás hölgyet: kék övet viselt, lábain egy-egy sárga rózsa, a kezében rózsafüzér volt. Bernadett nem tudta, kit lát, társai semmit sem észleltek.

A jelenés február 24-25.-én a bűnbánatra, a bűnösökért való imádságra intette. Február 25.-én fölszólította, hogy fakasszon forrást a barlang meghatározott pontján, igyon belőle és mosdjon meg benne. Március 2.-án megbízta, „mondja meg a papságnak, hogy építsenek kápolnát és jöjjenek körmenetben” a jelenések helyére. Egyre többen március  4-én már több mint 10 ezren kísérték el Bernadettet a barlanghoz, de a látomásokban csak a kislány részesült. Március 25-én a hölgy lourdes-i dialektusban megmondta Bernadettnek: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” (a szeplőtelen fogantatás dogmáját 1854. december 8-án hirdette ki IX. Pius pápa).

A  természetfeletti jellegét 1862-ben a tarbes-i püspök, 1891-ben XIII. Leó pápa hivatalosan is elismerte.

LEXIKON

A szeplőtelen fogantatás (lat. conceptio immaculata):

Teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása.

Üdvtörténeti jelentősége miatt a hagyomány alapján IX. Pius pápa 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. Mária különleges módon részesült a krisztusi megváltásban, s így számára Isten elővételezte a kegyelmi állapotot, hogy mentes legyen az áteredő bűntől. A  szeplőtelen fogantatás kifejezés hallatára még katolikus hívők is sokszor Jézus szűzi fogantatására gondolnak, de itt Mária kegyelmi kiváltságáról van szó.

A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyház hitében. Az efezusi zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó szüzességbe. Az egyházi íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. Nazianzi Szent Gergely szerint Mária „egészen megtisztult, mielőtt fiát foganta”. Ez önmagában nem állítja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, de tükrözi a meggyőződést Mária valamilyen kiváltságáról. A nyugati egyházatyáknál is megtalálható az állítás, hogy Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt.

Az efezusi zsinat után a tétel egyre jobban kibontakozott a keleti atyáknál is, s az irányzat megmaradt a keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16. századtól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. A 7. századtól keleten már ünnepelték Mária fogantatását, s az ünnep a 9. századtól nyugatra is átterjedt. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára vagy arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát szenvedne. Ez volt a nézete Aquinói Szent Tamásnak és Szent Bernátnak is. Duns Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet. Amikor a trienti zsinat (1545-63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s így a kérdést továbbra is nyitva tartotta.

Az egyházi tanítás szerint a szeplőtelen fogantatás tétele kinyilatkoztatott igazság, de be volt foglalva más igazságokba, és a dogmafejlődés révén lett nyilvánvalóvá. A dogmatörténeti kibontakozás nem azonos a teológiai következtetéssel. Az utóbbi ott érvényesül, ahol egy kinyilatkoztatott tételből természetes igazság hozzáadásával új fölismeréshez jutunk. Az előbbinél viszont az Egyház hitének lassú kibontakozásáról van szó. IX. Pius így azt hirdette ki, mint ami már benne volt az Egyház hitében.

A szentírási alapot a hagyomány az ősevangéliumban (Ter 3,15) és a Napbaöltözött Asszonyban (Jel 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő ill. a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária. A másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten Anyja méltóságának. A szeplőtelen fogantatás tételét tehát nem szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani. A megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a szeplőtelen fogantatásban, mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta. Benne az Egyház előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Ef 5,27), tehát illett, hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől. A dogma kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, amit úgy kell érteni, hogy annak következményei sem sújtották. Tehát mentes volt a rendetlen hajlamoktól (concupiscentia), s ha földi életét halállal fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét.

Lourdes

Kisváros Franciaországban, a Pireneusok északi lábánál, a Gave de Pau folyó partján, a tarbes-i egyházmegyében. Lakossága 1850 körül 4 ezer, 2001-ben 16 ezer fő. A központjában lévő dombon ősi vár áll, mely 1789-ben börtön, később laktanya, a 20. század végén a Pireneusok múzeuma.

A lourdes-ijelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helye. A polgármester 1858. júniusában: „higiéniai okokból” elbarikádoztatta a barlangot és a forrást.

Laurence tarbes-i püspök, aki már a jelenések idején is járt a helyszínen, 1858. július 28-án vizsgálóbizottságot állított fel, melynek megállapításai (Bernadett teljes józansága, szerénysége, kétségtelen őszintesége), valamint a csodás gyógyulások alapján 1862. január 18-án hivatalosan elismerte a jelenések valódiságát és megadta az egyházi hozzájárulást a Lourdes-i Boldogasszony kultuszához. Ekkor a barlang körüli terület már egy éve a tarbes-i püspökség tulajdonában volt. Bernadett leírása alapján Joseph Fabisch elkészítette a „fehér hölgy” szobrát, melyet 1864-ben állítottak föl a jelenések barlangjában. Ekkor kezdték építeni a Szeplőtelen Fogantatás neogót templomot is, melyben 1871-ben mondták az első misét. 1876-ban basilica minor rangot kapott, s a pápa franciaországi nunciusa megkoronázta a kegyszobrot.

A zarándokok egyre növekvő száma miatt e bazilikától kissé lejjebb 1889-ben Rózsafüzér tit-ra szenteltek templomot 15 kápolnával. XIII. Leó pápa (ur. 1878-1903) a vatikáni kertekben lourdes-i barlangot építtetett.

A tarbes-i egyhmegye hivatalos neve 1912-től Tarbes és Loudes-i Egyházmegye lett. A centenárium évében, 1958-ban Roncalli bíboros (a későbbi XXIII. János pápa) fölszentelte a Szeplőtelen Fogantatás-bazilika alatti kriptát és a föld alatti Szent X. Pius pápa-templomot. 1870 óta az asszumpcionisták francia nemzeti zarándoklatot, a domonkosok rózsafüzér-zarándoklatot vezetnek évente Lourdesba. A zarándokok száma 1870-ben 30 ezer, 1930-ban 220 ezer, 1950-ben 1,6 millió, 1958-ban (a centenárium évében): 6 millió, 1970-ben 2,1 millió, 2000-ben kb. 5 millió (ebből kb. 70 ezer beteg) mintegy 130 országból, ezzel Lourdes a világ egyik legkeresettebb kegyhelye, aminek egyik oka a zarándoklatok kitűnő szervezettsége is.

Csodák és gyógyulások

A jelenések óta több ezer gyógyulás és számos csodás esemény történt Lourdes-ban, elsősorban a
forrás körül, de a barlangnál és a templom előtti nagy téren is, mely a szentségi körmenetek alkalmával tele van (hordágyon, tolókocsiban) betegekkel. A forrás vizének kém. összetétele megegyezik az ivóvizével, ebből látják el a fürdőt, melynek vizét naponta 2x cserélik (a forrás vízhozama a 20. század végén napi közel 150.000 liter). Az első csodás gyógyulás 1858 március 1-én Catherine Latapie-val történt, akinek évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. Louis Borriette kőfaragó 20 éve volt vak fél szemére, amikor 1858. márciusában a forrásból hozott víztől visszanyerte látását.

Az orvosok kezdettől központi szerepet játszanak Lourdes történetében. Az 1858. április 7-i jelenésnél jelen volt a jelenések valódiságában kételkedő Pierre Dozous helyi orvos is, s megállapította, hogy Bernadett kezét az elragadtatás közben kb. 10 percig minden károsodás nélkül égette egy gyertya lángja. 1861-ben egy bizottság Vergez professzor vezetésével 100 gyógyulásból 15-öt minősített csodásnak. 1882 óta orvosi hivatal vizsgálja ki a gyógyulásokat, melyeket 1 év elteltével ellenőriznek, s megállapításaikat elküldik a párizsi Lourdes-i Nemzetközi Orvosi Bizottságnak. Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizpttság ajánlása alapján a megyéspüspök. nyilvánítja csodásnak a gyógyulást (2001-ig 66 esetben). A csodás gyógyulások rövid összefoglalása a bazilika előtti téren, fényképekkel illusztrálva látható. Loudes-ban tért meg a Nobel-díjas orvos és író, Alexis Auguste Carrel.

Legyünk a Jézussal való találkozás örömteli tanúi

XVI. Benedek pápa a Hit évével az egyház figyelmének középpontjába akarja állítani a Jézus Krisztussal való találkozást és a hit szépségét – olvasható a január 5-én kiadott közleményben. A dokumentum lelkipásztori irányelveket tartalmaz a világegyház, a püspöki konferenciák, az egyházmegyék és a plébániák, közösségek, lelkiségi mozgalmak számára.

A Hit évének megnyitása egybeesik két fontos dátummal: a II. Vatikáni Zsinat kezdetének 50. évfordulójával és a Katolikus Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulójával. (A zsinatot 1962. október 11-én hirdette meg Boldog XXIII. János. A katekizmus közzététele 1992. október 11-én Boldog II. János Pál nevéhez fűződik.) A Szentatya pápaságának kezdeteitől nagy figyelmet fordított a II. Vatikáni Zsinat tanításának helyes megértésére, elősegítve azt, amit ő maga a „reform hermeneutikájaként” és a „folyamatosság megújításaként” határozott meg.

A Hit évének lezárása szintén jelentőségteljes dátumhoz fűződik: 2013. november 24-e Krisztus Király, a Világegyetem Urának ünnepe.

A pápa a Hittani Kongregációt bízta meg azzal, hogy lelkipásztori irányelveket fogalmazzon meg a Hit évére. A jegyzék kidolgozásában a Hittani Kongregáció vezetésével több szentszéki hivatal is közreműködött. Az előkészítő bizottság tagjai: William Levada, Francis Arinze, Angelo Bagnasco, Ivan Dias Francis George, Zenon Grocholewski, Marc Ouellet, Mauro Piacenza, Jean-Pierre Ricard, Stanislaw Rylko és Christoph Schönborn bíborosok, továbbá több érsek és püspök, köztük Salvatore Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke.

A jegyzék bevezető sorai hangsúlyozzák: a Hit éve hozzá akar járulni a Jézusba vetett hit megújításához, a hit újrafelfedezéséhez, hogy így a keresztények hiteles és örömteli tanúbizonyságot tehessenek mindazok előtt, akik keresik Istent. A lelkipásztori útmutatások arra hivatottak, hogy elősegítsék a Jézussal való találkozást a hit nagy tanúin keresztül éppúgy, mint a hit tartalmának egyre elmélyültebb ismeretének terjesztésével.

A Hit évét XVI. Benedek ünnepi szentmiséje nyitja meg. Az év során a pápa számos más fontos eseményen vesz részt, így az őszi püspöki szinódus ülésein és a 2013-as ifjúsági világtalálkozón.

Ökumenikus kezdeményezések hivatottak megkönnyíteni a keresztények egymáshoz való közeledését: ünnepi ökumenikus szertartás alkalmával minden megkeresztelt megvallja Jézus Krisztusba vetett hitét.

A püspöki konferenciák bátorítják a hitoktatók minőségi képzését és a helyi katekizmusok és más katekétikai segédanyagok felülvizsgálását, hogy meggyőződjenek arról, hogy összhangban vannak-e a Katolikus Egyház Katekizmusával. Bátorítják a kommunikációs és művészeti nyelvezetek minél teljesebb használatát. A rádió, TV, film és kiadványok segítik, hogy a hittel kapcsolatos témák szélesebb körökbe eljussanak.

A közlemény szerint egyházmegyei szinten a Hit éve újabb alkalmat jelent a hit és az értelem közötti kreatív párbeszédre, főként a katolikus egyetemeken. E célból értekezletek, kiállítások szervezését javasolják.

Ez az időszak rendkívül alkalmas a bűnbánati szertartásokra is, amelyek során kérjük Istent, hogy bocsássa meg főként a hit ellen elkövetett bűnöket. Plébániai és közösségi téren továbbra is elsősorban a szertartásokban és szentmisékben ünnepeljük a hitet és erősödünk meg benne – szerepel a jegyzékben.

Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa mellett megkezdi működését egy titkárság, melynek célja, hogy összehangolja a különböző szentszéki hivatalok kezdeményezéseit és mindazt, aminek világegyházi jelentősége van. Javaslatokkal is élhet a Hit évével kapcsolatban, és saját internetes honlapot működtet, amely tájékoztat a folyamatban lévő eseményekről.

A jegyzék útmutatásai az egyház minden tagját arra hívják, hogy kötelezzék el magukat a Hit évében, hogy felfedezzék és osztozzanak abban, ami minden keresztény számára a legdrágább: Jézus Krisztus hitében, Aki az emberek Megváltója, a Világegyetem Ura, a „hit szerzője és bevégzője” (Zsid. 12,2).

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír