A LOURDES-I JELENÉSEK

1858. február 11 ködös és nyirkos reggelén, mivel Louise Soubirous nem akarja, hogy lányai Bernadett és Toinette valamint barátnőjük, Jeanne Abadie elmenjenek fát szedni nehogy megbetegedjenek.

Az anya végül elengedi őket, de Bernadett lelkére köti, hogy maradjon alaposan felöltözve. A Petits Fossés utcát elhagyva a lányok a Baous utcán (ma Barlang utca) haladnak. Nagyon gyorsan kiérnek a városból a Baous kapun át. Messzebb az Öreg Hídon tudnak átmenni a Gave folyó másik partjára. Még messzebb átmennek a Savy csatorna másik oldalára és annak mentén haladnak, keresztül egy nagy réten. (ma ez a Rózsafüzér tér) Úgy hallották, hogy ott találnak gazdátlan, kidőlt fákat.

A társait követő Bernadett épp azon a helyen áll meg, ahol a csatorna eléri a Gave-ot, azaz a Massabielle barlangnál.

Bernadett idejében egy csatorna folyt éppen a Barlang előtt. Az, hogy ma elegendő hely van ott több ezer zarándok számára, azért lehetséges, mert 1858 és 1900 között kétszer is szabályozták a Gave medrét 350 méter hosszan és kb. 28 méter szélességben. A csatornát és a Merlasse patakot feljebb elterelték, és medrüket betemették.

Bernadett Soubirous ide jött fát gyűjteni. Bár húga és barátnője átkelt a csatornán, Bernadett tétovázva veti le cipőjét, hogy csatlakozhasson hozzájuk. Eközben a Massabielle szikla mélyedéséből „szélzúgáshoz hasonló zajt" hall, magyarázza később. A zaj ereje meglepi, azonban egyetlen ág sem mozdul. Aztán egy fénykoszorúban álló fiatal lány körvonalait veszi észre, aki „olyan fiatal és olyan alacsony", mint ő, aki csak 140 cm magas 14 évesen.

Ezután 1858. február 11. és július 16. között Bernadett Soubirous tizenhét másik találkozást él meg a Szép Hölggyel. Néhányszor egy szó sem hangzik el, más alkalmakkor pedig igen.

A gesztusok és szavak, amiket egymással váltott  a „Szép Hölgy” és Bernadett a Barlangnál a tizennyolc jelenés során, alkotják Lourdes üzenetét.

Február 18.-án, csütörtökön, a harmadik jelenés során ígéretek hangzanak el:

—,‚Megtenné, hogy eljön ide tizenöt napon keresztül?"

— „Igen", válaszolja Bernadett.

— „Nem evilági boldogságot ígérek Önnek, hanem a másik világét."

Bernadett meg van hatva: soha senki nem beszélt még vele ilyen megbecsüléssel.

1858. február 25.-én, csütörtökön valami belső késztetés ismét a Massabielle Barlanghoz vonzza. A „Szép Hölgy" kilencedik alkalommal jelenik meg és azt mondja: „Megtenné, hogy térdre borul és megcsókolja a földet a bűnösökért... enne az itt növő fűből? Menjen, igyon a forrásból és mosakodjon meg benne!" Bernadett nem érti, de teljesíti ezeket a megalázó kéréseket: letérdel, bemegy a Barlang mélyére és kaparni kezdi a sáros földet. Szájához emeli a koszos vizet, bekeni vele az arcát, undorodva visszadobja, újrakezdi.

Az emberek körülötte kiabálni kezdenek: „Megőrült!" Végül azonban tiszta víz fakad a sárból. A „Szép Hölgy”, akinek nevét Bernadett még nem ismeri, megértette vele, hogy mindig meg kell emlékeznie másokról imáiban, főként a bűnösökről, a vétkesekről.

Ezután a kilencedik jelenés után környezetében teljes az értetlenség.

1858. március 1.-én, hétfőn még sötét van, mikor egy bizonyos Catherine Latapie, a szomszédos Loubajac faluból idejön a Barlanghoz. Sokan vannak már itt, akik Bernadettre várnak. Latapie asszony bemártja béna karját a forrás vizébe, és rögtön újra tudja használni! Feltűnés nélkül hazaindul. Útközben összetalálkozik egy kapucnit viselő fiatal lánnyal. Bernadett az, aki a tizedik találkozásra érkezik. Az első csodás gyógyulások lázba hozzák a lelkeket: van, aki visszanyeri látását, más hirtelen kigyógyul súlyos betegségéből.

Március 2.-án a „hölgy" megfogalmazza utolsó kérését: „Menjen és mondja meg a papoknak, hogy építsenek itt egy kápolnát, és hogy körmenetben jöjjenek ide".

1858. március 4.-én, csütörtökön hajnalban közel 8 000 ember vár égi jelre a Barlanggal szemben. Ez az utolsó alkalom a jelenés által kért tizenötből. Az elragadtatás után lelkes tömeg követi Bernadettet, mikor az hazafelé indul. „A szép hölgy mosolygott rám és imádkoztunk, meséli, de nem köszönt el."

Március 24.-e estéjén, vagyis három héttel az utolsó jelenés után, Bernadett újra késztetést érez, hogy a Barlanghoz menjen. Másnap van Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe.

Március 25.-én, csütörtökön, a tizenhatodik jelenés alkalmával, miután Bernadett háromszor is kérte őt: „Kisasszony, legyen olyan jó és árulja el, kicsoda Ön?" A „hölgy" végtelenül kedvesen azt mondja neki bagnére-sur-bigorre-i nyelvjárásban: „Que soy era Immaculada Councepciou" (magyarul: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás")

A Katolikus Egyház 1854-ben, három évvel a lourdes-i jelenések előtt nyilatkoztatta ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját.

Első jelenés

1858. február 11. csütörtök

A 14 éves Soubirous Bernadett valamint húga a 12 éves Toinette és egy kis barátnőjük, a 13 éves Jeanne Abadie elindultak rőzsét gyűjteni Lourdes városának szélére. Bernadett a Massabielle Barlangban egy fiatal fehérruhás leányt látott halvány fényben, aki rámosolygott, de nem szólt semmit.

1861. május 28.-án írja le először Bernadett mi is történt az első jelenéskor:

„ A Gave partjára mentem fát szedni két másik lánnyal. Miután a lányok átgázoltak a patakon a túlsó partra, sírni kezdtek. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy miért sírnak, azt válaszolták, hogy hideg a víz. Kértem, hogy dobjanak ők is köveket a vízbe, hogy átmehessek anélkül, hogy le kellene vennem a cipőmet. Ők azt válaszolták, hogy tegyek csak én is úgy, ahogy ők. Akkor kicsit arrébb mentem, hogy lássam, át tudok-e menni anélkül, hogy levenném a cipőmet. Nem tudtam. Visszamentem hát a barlanghoz, hogy levegyem a cipőmet. Mikor hozzákezdtem, zúgást hallottam. A rét felé fordultam, láttam, hogy a fák lombja meg sem rezdült. Tovább oldoztam a cipőmet, ugyanazt a zúgást hallottam. Felemeltem a fejem és a barlang felé néztem. Egy fehérbe öltözött hölgyet pillantottam meg: fehér ruhája volt, kék öve és egy sárga rózsa mindkét lábfején, rózsafüzére is ilyen színű volt. Ennek láttán megdörzsöltem a szemem, mert azt hittem, káprázik. Benyúltam a zsebembe a rózsafüzéremért. Keresztet akartam vetni, de képtelen voltam a kezemet a homlokomhoz emelni. A látomás keresztet vetett. Akkor a kezem megremegett; próbáltam én is utánozni és akkor sikerült. Imádkoztam a rózsafüzért; a látomás is morzsolta rózsafüzére szemeit, de az ajka nem mozgott. Amikor befejeztem az imádkozást, a látomás hirtelen eltűnt. Megkérdeztem a másik két lányt, hogy láttak-e valamit, azt mondták, hogy nem. Tudni akarták, mi történt, és kértek, hogy meséljem el nekik. Mondtam, hogy láttam egy fehérruhás hölgyet, de nem tudom, ki volt az, és hogy ne mondják el senkinek. Ez után ők azt mondták, hogy nem szabad idejönnöm többet. De én nemet mondtam nekik.”

Második jelenés

1858. február 14. vasárnap

 A farsangi időszak utolsó vasárnapja volt ez a nap. Bernadett benső indíttatást érzett, hogy a barlanghoz menjen. Édesanyja csak hosszas kérlelés után engedte el. A két másik kislány is vele ment, ahogy az első alkalommal. Bernadettnél egy kis üveg szenteltvíz volt, hogy meghintse vele a jelenést, ha ismét látná a barlangnál. Bernadett kérésére mindannyian letérdelnek és elkezdik imádkozni a rózsafűzért. Bernadett ismét megpillantja a szép hölgyet, karján a rózsafűzérrel. Szenteltvizet hint a mosolygó hölgy felé ezen szavak kíséretében: “Ha Istentől van, maradjon, ha nem, távozzon!” Minél buzgóbban hinti Bernadett a szenteltvizet, a jelenés „Szép Hölgye” annál kedvesebben mosolyog és közeledik, majd a kislány felé hajol, mintha magához akarná ölelni. 

Erre Bernadett elsápad, elragadtatásba esik. A vele levők azt hiszik, mindjárt meghal. A közeli malomba futnak segítségért. A molnár karjára kapja a kislányt. Közben megérkezik a kislányok értesítésére az édesanya is. Ütésre emeli a kezét. De a molnárék megvédik Bernadettet.

Harmadik jelenés

1858. február 18. csütörtök

Ezen a napon Millet asszony - Bernadett anyjának munkaadója - és Peyret kisasszony kísérték Bernadettet a barlanghoz. 

Első ízben ezen a napon szólalt meg a „Szép Hölgy” Először tiszta franciasággal szól Bernadetthez, de ezt ő nem érti. Ekkor a jelenés hölgye a helyi nyelvjárásban beszélt a leányhoz.

Tintát, tollat és papírt is vittek magukkal, hogy a jelenés írja le mondanivalóját. Bernadett kéri a hölgyet: “Kérem, legyen oly jó, és írja fel a nevét a papírra!”.

„Az én mondanivalómat nem szükséges leírni” szól a válasz, s a Szép Hölgy ezt kéri: „Megtenné, hogy eljön ide tizenöt napon keresztül?,” “Igen, megígérem.” - feleli Bernadett. A jelenés a következőt mondja még: “Nem az evilági boldogságot ígérem önnek, hanem a másik világét.”

Negyedik jelenés

1858. február 19. péntek

Néhány asszony, akik között Bernadett nagynénje is ott van, kísérik el. Alig imádkoznak el három Üdvözlégyet, megimétlődik a jelenés, amely körülbelül egy negyedóráig tart. Bernadett most visz első ízben egy szentelt gyertyát a barlanghoz, melyet minden további látogatás alkalmával magával visz, március 3-ig, a 14. jelenésig.

Ötödik jelenés

1858. február 20. szombat

A kísérők csoportja immár 30-ra nőtt. Ezen a napon is az előző napihoz hasonló események ismétlődtek meg. A jelenések befejeződése után Bernadett mindig rögtön visszanyeri szokásos egyszerűségét, alig akar beszélni a jelenésekről. Csak annyit mond határozottan, hogy az “aquero”t, a “szép fehér hölgyet” látta ismét, aki rámosolygott és üdvözölte őt.  

Bernadette ezen a napon negyven percig imába merülve térdelt a jelenés előtt. Szemeivel állandóan a barlang felé tekintett, miközben arcán semmihez sem hasonlítható báj tükröződött. Arca mintha fénylett volna. Tekintete ragyogott, de néha fátyolossá vált, mert könny borította el nézését.

Mint későbbi jegyzeteiből kitűnik, a jelenés annyira lekötötte figyelmét, hogy a jelenlevőkről mit sem tudott.

Hatodik jelenés

1958. február 21. vasárnap

Bernadette reggel hat órakor érkezett a barlanghoz. A sok ember között alig tudott a megszokott helyére menni.

A jelenés azt mondja Bernadettnek: “Imádkozzon a bűnösökért!”.

Ezen a napon Dozous doktor - Lourdes orvosa - is elismerte a jelenések természetfelettiségét.
Pedig azért jött, hogy a tudomány szavával, annak nevében leleplezze, ahogyan ő mondta, a beteges gyermek képzelődéseit. Amikor látta, hogy a kislány az elragadtatás alatt megőrizte önuralmát és öntudatát, ami abból látszott, hogy Bernadette a mellette levőnek többször odanyújtotta elaludt gyertyáját meggyújtásra, s emellett érverését és szívműködését is rendesnek találta, - megállapította, hogy nem hisztérikus képzelgéssel áll szemben.

Ennél a látomásnál figyelte meg, hogy a kis látnok arca egyszer elszomorodott és két nagy könnycsepp pergett végig arcán.

Mint később megtudta tőle, ez azért történt, mert a „Szép Hölgy” is szomorúan nézett a távolba és aztán így szólt Bernadetthez :"... imádkozzék a bűnösökért..."

A jelenés alatt úgy tűnt, mintha a gyermek újjászületett volna.

Egyszer olyan volt, mint aki az örömtől szólni sem tud, másik pillanatban pedig a könnyekig elérzékenyült alázatosan imádkozó kifejezés tette széppé az arcát.

Dozous doktorral ekkor egy Estrade nevű író is jelen volt. Azt mondták: "Itt imádkozni kell és nem filozofálni, okoskodni. " 

Nyolcadik jelenés

1858. február 24. szerda

A barlangnál 200-300 ember gyűlik össze. Látják, hogy Bernadett arca csupa szomorúság. Hallják, amint ezt dadogja: “Bűnbánat… bűnbánat…  bűnbánat…” Elmondja, hogy a Hölgy ezt kívánta tőle, a bűnösökért engesztelésül.  

Kilencedik jelenés

1858. február 25. csütörtök

A barlangnál ismét nagy sokaság gyűlik össze. Ez alatt a jelenés alatt Bernadett látszólag különösen viselkedik, de ez annak tulajdonítható, amit a jelenés közölt vele. “Leányom, egy utolsó titkot bízok rád amely reád és csak reád vonatkozik, és amit senkinek sem mondhatsz el. „ 

„Megtenné, hogy térdre borul és megcsókolja a földet a bűnösökért… enne az itt növő fűből? Menjen igyon a forrásból és mosakodjon meg benne. A jelenés hölgye ujjával a barlangra mutat, Bernadett zavaros vizet pillant meg, amelyből nem tud inni. Háromszor is megpróbálja, is mindig mélyebbre ás. Végre negyedszerre iszik belőle, és megmosakszik benne. Azután eszik a fűből. A körülötte álló közül többen azt mondják, hogy megtébolyodott.

Tizedik jelenés

1858. február 26. péntek

A jelenés ezúttal 800 ember jelenlétében zajlik le. Bernadett ismét iszik a vízből, amely az egyre bővebben buzgó forrásból ered, és eszik a fűből.

Tizenegyedik jelenés

1858. február 28. vasárnap

Még többen, mint a tegnapi nap (1150 ember) kísérik el Bernadettet a forráshoz. A tarbes-i rendőrparancsnok is lejött a titkárával együtt, akire igen nagy hatással voltak az események. Beszámolója szerint a jelenés elég sokáig tartott. Délután ismét egy kihallgatás következik, az ügyész, a felügyelő és egy nyomozati tiszt jelenlétében. A középiskola igazgatója is kihallgatja Bernadettet négyszemközt. Arra gondolja, hogy talán merevgörcsben szenved, de a beszélgetés után meg van győződve arról, hogy a leányka valóban lát valamit.

Bernadett arcán ezen a napon a szokottnál is bőségesebb öröm tündökölt.

 

Tizenkettedik jelenés

1858. február 28. vasárnap

A rendőrségi jegyzőkönyv szerint 1500-an vannak jelen. Bernadett ismét iszik a forrás vizéből, és megmosakszik abban. Ezen a napon van először egy pap is jelen. Az újonnan szentelt pap, Dezirat abbé az, a közeli Omex faluból. Figyelmesen szemléli Bernadettet, majd később így nyilatkozik: “Milyen tökéletes béke, micsoda nyugalom! Milyen fennköltség! Lehetetlen, hogy egy gyerek ilyesmit kitaláljon: olyan természetes, és kedves! Mintha a paradicsom küszöbén álltam volna!” 

Tizenharmadik jelenés

1858. március 2. kedd

A jelenlevők száma már 1560-ra rúg. Bernadett hallja a kérést: “Menjen, mondja meg a papoknak, hogy építsenek itt egy kápolnát és körmenetben jöjjenek ide”

Peyramale atya, Lourdes plébánosa olyan szigorúan fogadja Bernadettet, hogy ijedtségében csak a körmenet jut az eszébe, a kápolna nem. Ijedten megy este vissza, hogy közölje az üzenet kiegészítését. A plébános azt feleli, hogy előbb kérdezze meg a hölgy nevét.

Tizennegyedik jelenés

1858. március 3. szerda

Kora reggel 3-4000 körül van a barlangot körülvevő sokaság száma, de nem történik semmi. Délután Bernadett visszatér és 100 ember jelenlétében látja a jelenést.  A plébános nevében megkérdezi a Hölgy nevét, de az csak mosolyog, és nem ad választ. Bernadett elmegy a plébánoshoz, aki szerint a képzelete játszik vele, de ismételten azt kéri, hogy kérdezze meg a hölgy nevét.

Tizenötödik jelenés

1858. március 4. csütörtök

Ezen a napon volt a jelenések harmadik napján említett tizenöt jelenés utolsó napja. Sok ember jön Lourdes-ba, a barlangnál húszezer ember van jelen. A pireneusi kis városka rendőrségét, akik erősítést kaptak a szomszéd falvakból, teljesen lefoglalja a tömeg kordában tartása. Bernadett háromnegyed órát tölt elragadtatásban a barlangnál. A Hölgy csak mosolygott, amikor Bernadett a neve után érdeklődött. De még mindig kéri, hogy kápolnát építsenek arra a helyre.

A polgármester, rendőrkapitány és más hivatalnokok is jelen voltak. Nagy csodát reméltek, és azt, hogy a titokzatos valaki bemutatkozik .

Bernadett a jelenés után kijelentette, hogy a hölgy nem búcsúzott el.

Ezután egy húsz napig tartó szünet következik a jelenésekben, amely alatt Bernadett nem megy ki a barlanghoz.

Tizenhatodik jelenés

1858. március 25. csütörtök

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe ez a nap. A március 24-ről 25-re virradó éjszaka megint azt a megmagyarázhatatlan késztetést érzi Bernadett, hogy a massabielle-i barlanghoz menjen. Reggel 5 óra van, amikor néhány családtag kíséretében elindul. Már 40-50 ember várakozik ott, többek között a rendőrfelügyelő is. Bernadett rögtön meglátja a Hölgyet, aki mosolyog. Bernadett egy órán át elragadtatásban van. Háromszor megkérdezi a hölgy nevét, aki csak mosolyog. Bernadett összeszedi minden bátorságát, és negyedszerre is felteszi a kérdést: ”Kisasszony, legyen olyan jó és árulja el, kicsoda ön?”. A hölgy végtelenül kedvesen azt mondja neki bagnere-sur-bigorre-i nyelvjárásban: „Que soy era Immaculada Councepciou” – „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. 

Ezután ismét szünetelnek a jelenések.

Bernadette későbbi lejegyzéseiben megjegyzi, hogy a jelenés soha nem volt olyan jóságos és bátorító, mint ekkor.

Tizenhetedik jelenés

1858. április 7. szerda

Mivel Bernadett előző nap szentgyónáshoz járult, mindenki arra számít, hogy a barlanghoz fog menni. Csak úgy, mint máskor, egy égő gyertyát tart bal kezében, jobbjával a lángot védve a széltől. Az elragadtatás ideje alatt ujja 15 percig beleér a lángba. A jelenlévő orvos - dr. Douzous – semmilyen égési sebet nem állapít meg, és meg van győződve arról, hogy Bernadett tényleg lát valamit.

Az orvos megcsinálta az ellenpróbát : Az elragadtatás után többször is a kislány keze alá tartotta a gyertyát, de Bernadett mindannyiszor elkapta kezét a lángból, s azt mondta : " Maga megéget engem ! "

Ezután az eddigi leghosszabb megszakítás következik be a jelenésekben.

Tizennyolcadik jelenés

1858. július 16. péntek

Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén Bernadett újra késztetést érzett, hogy a barlanghoz menjen. Este 8 órakor megy oda. Időközben a hatóságok lezárták és palánkokkal elkerítették a barlangot és környékét. Bernadett Lucile nagynénjével együtt letérdelt a Gave patak túlsó partján. Rövid ideig elragadtatásba kerül, úgy, mint pár hónappal azelőtt. Amikor ezután felteszik neki a kérdést, hogy kapott-e valamilyen választ a Szűzanyától a kérdéseire, nemmel felel, de azt is hozzáteszi, hogy még soha nem látta ilyen szépnek a Hölgyet és ezt mondja: „Közelebb volt mint valaha”.