Tíz éve adták át a legnagyobb katonatemetőt
honvedelem.hu/2012. június 23.       Németek és magyarok emlékeztek Budaörsön Ha megadjuk a végtisztességet minden elesett katonának, létrejöhet a béke bennünk is, mert a hősi halottak sírjai a béke követei. A Don és a Volga, az Odera és a Spree partján, Budaörsön s Gyimesbükkön is – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter azon a katonai tiszteletadással rendezett megemlékezésen, amelyet június 23-án, szombaton tartottak a Budaörs és Budakeszi között lévő német−magyar katonai temetőben, a sírkert létrehozásának 10. évfordulóján.   A honvédelmi miniszter beszédében hangsúlyozta: „Európának emlékeznie kell, hogy éljen, és hogy megtalálhassa a boldogulás ösvényeit, hogy megértsük, milyen értékes dolog mindannyiunk közös békéje és szabadsága. Soha nem szabad felednünk: összetartozunk”. „A nagy háborúk korszaka véget ért. Új évszázadot kezdtünk. Reményeink szerint a béke és szabadság évszázadát” – mondta a honvédelmi miniszter, majd aláhúzta: „Ez a remény, ez a hit hozott ma ide bennünket, hogy a béke erősebb a háborúnál, az élet a halálnál, az emlékezés a feledésnél.” Hende Csaba kijelentette: hazánk nagyra értékeli mindazt a segítséget, amit a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetségtől kapott a magyar hadisírok gondozásában. Ezért természetesen a magyar kormány és a Magyar Honvédség segítségére mindig számíthatnak. Az emlékező kegyeleti ünnepségen – amelyen a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezető beosztású tisztviselői mellett részt vett Reinhardt Führer, a Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség, a VDK elnöke, valamint helyettese, Heinz Kalberer is – elhangzott: csaknem tizenötezer német és több mint hatszáz magyar katona nyugszik a sírkertben, amely a legnagyobb ilyen temető, s ahová Budapestről, illetve környékéről, valamint Pest és Komárom-Esztergom megyékből szállították a felkutatott katonák földi maradványait. A Német Háborús Sírokat Gondozó Népi Szövetség képviselői külön köszönetüket fejezték a lelkiismeretes, bajtársias hadisírgondozásért, amit a magyarok végeznek, s amire nagy szükség van még napjainkban is, hiszen havonta ezrekről érkezik valamilyen híradás, emlék. Hangsúlyozták: e temetők ma már a megbékélés, a partnerség jelképei. Emlékművekként kell rájuk tekinteni, amelyek arra figyelmeztetnek, milyen szörnyű tragédiákhoz vezethet az önkényuralom, a sovinizmus, egyszersmind mennyire közös jövőnk záloga a tolerancia és az együttműködés. E katonák tragédiája, halála türelemre, megértésre, együttműködésre, békére kötelez mindannyiunkat. Erre figyelmeztet az a hathektáros békepark is, amely a sírokat csaknem hétszáz díszfával körülvéve a megbékélést jelképezi – hangzott el. A megemlékezés ökumenikus imádsággal, majd koszorúzással folytatódott. A HM TLSZ Katolikus Szolgálati Ág részéről Bíró László tábori püspök mondott megemlékező imádságot. A résztvevők az emlékezés virágait a temető közepén álló óriáskeresztnél helyezték el.   További képek a honvedelem.hu oldalon

Spiritus renovat

A lélekgondozók katolikus szolgálatosai

A kőbaltától eljutottunk az űrrakétáig, ám lelki, szellemi, erkölcsi életünk, érzelmeink, kapcsolataink emberhez méltó értése és gyakorlása még meglehetősen földi. Tehát jócskán van pótolni- és tennivalónk! Mindez teszi nélkülözhetetlenné a Tábori Lelkészi Szolgálatot, annak katolikus, protestáns és zsidó szolgálati ágát. Most induló sorozatunkban e szolgálatokat mutatjuk be. Elsőként a katolikus szolgálati ág életét ismertetjük.

Spiritus renovat, azaz a Lélek megújít. Ez a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat Katolikus Szolgálati Ág címerének (HM TLSZ KSZÁ) jelmondata, ezt viselik katonai egyenruhájuk csapat karjelzésén a szolgálat papjai. Azt fémjelzi: a lélek megtartó, megújító erejének jelentősége általában is igaz, de hatványozottan érvényes a katonai szolgálatot, és honvédelmi hivatást teljesítőkre, akiknek különösen szükségük van lelki, erkölcsi, szellemi erőforrásokra, hitre, vagyis transzcendens kapocsra, és kapcsolatra. Ez kiváltképp kézzelfogható, ha a hit, és a hitélet a templomban, és a szertartásokban ölt testet. Hiszen nem csak anyagból vagyunk, s nem csak kenyérrel él az ember.

S ennek jegyében idézhetjük még erőshitű nagy gondolkodóink, alkotóink köréből Márai Sándort és Mécs László pap-költőt, akik középpontba az emberek ügye felé forduló szolgálatot helyezték, mert csakis ez ad(hat) értelmet az életünknek. Emberek vagyunk, tehát ember módjára emberek között kell élnünk. Szívvel, lélekkel, hittel. Ennek mozgatóereje pedig a szeretet, ami érdeklődés, megértés, elfogadás, együttérzés és cselekvés. Amint Pál apostol írja a korintusiaknak szóló levelében:”ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok” A szeretet lélek- és kapcsolatépítő, megtartó és megújító erő. A szereteten nyugvó hit pedig maga az érték, a minőség.

Nem csak kenyérrel él az ember

És mégis: erre kevesebb figyelmet fordítunk a kelleténél, jóllehet, mai világunk számtalan gondja-baja éppen a lelki, erkölcsi, szellemi hiányokból vagy épp helytelen felfogásukból, gyakorlásukból támad egész-ségünkre, egységünkre. Éppen ezért hirdette meg a Katolikus Egyház az újraevangelizáció gondolatát, annak idején pedig boldog emlékezetű II. János Pál pápa a kreatív kereszténységet. Ez utóbbi már a Római Birodalom bukása után is átsegítette Európát a korabeli világválságon. Ma sem kisebb feladat hárul ránk…

E megújulásért mindent megtesz a Tábori Lelkészi Szolgálat, mint a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, s ezen belül a Katolikus Szolgálati Ág. A katolikus katonai lelki szolgálatot még teljesebbé teszi a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre, amely az elmúlt év október 6-án alakult meg.

A HM TLSZ egyik önálló szervezeteként működik a Katolikus Szolgálati Ág. Két egységből áll: a Katolikus Tábori Püspökségből és a Katolikus Tábori Lelkészi Karból. A tábori püspökség ugyanakkor a Magyar Katolikus Egyház – személyi, vagyis nem területhez kötött – egyházmegyéje. Hivatalos egyházi neve: Katonai Ordinariátus, mely az egyházi egyetemes normák, a Katolikus Egyház Törvénykönyve, az Apostoli Szentszék által 1999-ben jóváhagyott Szabályzat (Statutum) valamint az 1986-ban kiadott „Spirituali militium curae” kezdetű apostoli konstitúció alapján működik.

A HM TLSZ Katonai Szolgálati Ág konkrét tevékenységét az Apostoli Szentszék és a Magyar Köztársaság 1994-es megállapodása (Accordo), az Alaptörvény 60. paragrafusában rögzített lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény, az egyházakról szóló 1990. IV. törvény, valamint az 1994. évi kormányrendelet illetve a Szervezeti és Működési Szabályzat (2011) és a Magyar Honvédség Szolgálati Szabályzata útmutatásai határozzák meg.

Szolgálata szerint a tábori lelkész kettő hierarchiának is tagja: az egyházinak, mely az adott felekezet formájában nyilvánul meg, általánosan a püspöki, illetve – kiemelt vezető vagy kisegítő - lelkészi, papi rangban jelenik meg; a katonai hierarchia pedig a szolgálati alárendeltség tekintetében ölt testet. A lelkészi szolgálat a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe tartozik, felügyeletét a miniszter által átruházott jogkörben a HM parlamenti államtitkár gyakorolja. E minőségében katonai rendfokozatot viselhet: a lelkész őrnagyi, a kiemelt lelkész alezredesi rendfokozatra jogosult. Az általános helynök, illetetve hivatalvezető ezredesi, a püspök pedig tábornoki (dandártábornok) rendfokozatot visel. Jelenleg a katolikus tábori püspök nem visel katonai rendfokozatot, egyházi tisztségén túl a Honvédelmi Minisztérium alkalmazottja. (A mostani helyzetben a katolikus szolgálati ágban egy ezredesi, egy alezredesi, három őrnagyi, kettő századosi és kettő főhadnagyi rendfokozatban levő pap teljesít szolgálatot.)

A püspökség állományában a tábori püspök, az általános helynök, és a főtiszt (jelenleg nem lelkészi beosztás), Budapesten teljesíti szolgálatát, míg a lelkészi kar tagjai a különböző helyőrségekben és alakulatoknál (Debrecen, Budapest, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Székesfehérvár, Szolnok) tevékenykednek, ez idő szerint nyolcan. (Az állománytáblában 14 rendszeresített hely van, ebből kettő betöltetlen.) Egy kisegítő tábori lelkész Veszprémben teljesít szolgálatot.

Melyek a fő feladatok? A Magyar Honvéd kérdéseire válaszolva Bíró László tábori püspök és Berta Tibor ezredes, általános helynök elmondta: a 2004-es sorkatonai szolgálat megszűnte után átalakultak a hit- és kegyességi élet szereplői és körülményei, az megkönnyítette úgymond az átállást, hogy lényegi összetevőiben a nemzetközi és szövetségesi, a jogi háttér, és a honvédelmi vezetés viszonyulása változatlan maradt, s így kellően összpontosíthattak a katonák vallásgyakorlásának biztosítására. A tábori lelkészek különös gondot fordítanak a katonák és családtagjaik egyéni és közösségi lelki gondozására, továbbá az élet- és vallásismereti, erkölcsi-etikai értékek oktatására, nevelésére; biblia- és imaórákat tartanak.. Megtartják a szentmiséket és istentiszteleteket, kiszolgáltatják a szentségeket (keresztség, elsőáldozás, bérmálás, házasságkötés, betegek szentsége) és elvégeznek más egyházi szertartásokat. Kezdettől fogva fontos és lényeges feladatnak tekintik a bizalmi fórum biztosítását. De gondot viselnek a katonák vallási és szakirodalommal való ellátására is; így például speciális kalendáriumot jelentetnek meg a püspökség internetes weboldalán, de új katonai ima- és olvasókönyvet is készítettek 2010-ben.

Mindamellett a tábori lelkészek munkájukkal az egyes katonai szervezetek parancsnokait is segítik.

Egy nagy (katona)család tagjai vagyunk

A szolgálati ág lelkészei részt vesznek a katonai rendezvényeken, csapatünnepségeken, megemlékezéseken, zászlóátadásokon, missziós búcsúztató és visszafogadó alkalmakon, amelyeken imát, beszédet, áldást mondanak és felekezeti szertartást tartanak. Természetesen így zajlik ez a nagy vallási ünnepeken is. A tábori lelkészek tevékeny részt vállalnak a nyugállományú katonák testületei, továbbá a honvédséghez kapcsolódó intézmények, valamint a hagyományápoló szervezetek által rendezett eseményeken is.

A katonacsaládokról való gondoskodás példája, hogy 2003-tól a püspökség környezet- és természetvédelmi tábort szervez a katonaszülők gyermeknek a Kis-Balaton melletti Zalaváron. De említhetjük az évenkénti versmondó versenyeket, rajzpályázatokat, amelyek szintúgy a lelki gazdagodást mozdítja elő. Sok száz gyermek élhet át élményeket ily módon, ami kedvezően befolyásolja szüleik közérzetét is, hogy lám ekképpen is egy nagy család tagjai vagyunk.

Apropó, család! Erre külön figyelmet szentel a Katolikus Szolgálati Ág, annál is inkább, mivel Bíró László a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke és a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke is. Számára tehát természetes, hogy a család – s persze vele együtt a legszentebb kisközösség katona tagja -törékenységének, épségének megóvása küldetésük egyik pillére.

Hiszen hogy is szól a Szentírás? Így. „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”. Bíró László hozzáteszi: A csak önmagáért való élet magányt, hiányt hoz. Mélyebb-tágabb összefüggéseket tekintve ezért a család, a gyermek védelme szintén szent küldetés, a házasság nem magánügy, hanem közügy. A házasságra épülő család a társadalom közjava. Ennek okán a Nemzeti Katonai Zarándoklathoz kapcsolódóan hat esztendeje szervezi a püspökség családi napot, amelyre minden év szeptemberének végén kerítenek sort Budakeszi-Makkosmárián. Ez év októberében pedig második alkalommal kerül megrendezésre a Családerősítő Hétvége.

Az önmagunkért való élet magányt, hiányt hoz

„Hívom a családokat…” kezdetű júniusi levelében Bíró László fölteszi a kérdést: mi értelme a sok küszködésnek, a sok munkának, ha a vége csak annyi: „na, ezt is megoldottam?” A püspök alaptétele: az ember életének minősége kapcsolatain múlik. S a krisztusi aranyszabály szerint „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük”. Ez a társadalmi együttélés alapja!

Ugyancsak júniusban ért véget Milánóban a Családok VII. Világtalálkozója, melyen a munka és az ünnep összefüggései körül forogtak a gondolatok. „Az élet minőségét nem az anyagi gazdagság határtalan hajszolása határozza meg – mondja Bíró László -, de a fix állás és a havi fizetés viszont szükséges az alapfeltételekhez. Kell a munka, hogy ünnep lehessen a családban, és kell az ünnep, hogy a munka ne pusztán horizontális látásmódú társadalmi jelenség legyen. Az ünnep a transzcendenciális igényünket és kötődésünket jeleníti meg. Ami a boldogságot adja, az a kapcsolat, a szeretet. Ennek híján hány gazdag embert látunk, aki valójában szegény. E világtalálkozón XVI. Benedek pápa azt mondta: „A munka, amely a család egységét hivatott szolgálni, a család ellen dolgozik, mert megszállta a profit. Az ünnep, bár a család egységét szolgálná, a család széteséséhez vezet, mert megszállta a fogyasztás”. Aki nem tud megállni, hogy ünnepeljen, az áldozatává válik a munkának, a kapcsolat pedig eszköz lesz, a profit pedig cél – s itt az ember véget ér…

Különleges alkalmakat, ünnepeket szül (kell hogy szüljön!) a kiemelkedő, korszakos katonai esemény, és annak főszereplője, a hős. Ha történelmünket tekintjük végig, bizony az javarészt hadtörténelem, tele hősökkel. A jó értelemben vett hőskultusz átjárja a közösséget, lelket önt belé. Ezért is jó, hogy van a Magyar Hősök Emléknapja. Szükségünk van példaként követhető hősökre – vallja Bíró László és Berta Tibor -, értéket, minőséget mutatnak meg elsősorban a fiataloknak. Hőseinket úgy tiszteljük igazán, ha nem fáradunk bele a rájuk való megemlékezések eseményeibe. Hőseink nem az olcsó, talmi sztárvilág gyorsan múló csillogását adják, sokkal inkább az odaadás, a jó cselekedet szívet melengető érzését, a maradandóságot. Ezért tartunk szentmisét és ökumenikus istentiszteletet minden évben az emléknap előtti szombaton Budapesten a Mátyás-templomban.

A kard és kereszt egysége

Még a hősöknél és júniusnál maradva: e hónap 19-én tartja a szolgálati ág immár negyedik alkalommal a Katolikus Tábori Lelkészek Nap-ját, amikor Kapisztrán Szent János ferences áldozópapra emlékeznek, aki minden katolikus tábori lelkész védőszentje.

Minden nagy királyunk (Szent Istvántól Hunyadi Mátyásig), fejedelmünk (Bethlen, Bocskai, Thököly, Rákóczi), kormányzónk (Szilágyi Mihály, Hunyadi János, Horthy Miklós) egyszerre volt kiváló katona és hittel alázatos istenhívő. Akárcsak Dobó István („A falak ereje nem a kőben, hanem a védők lelkében vagyon”), Balassi Bálint, a két Zrínyi Miklós, sőt Zrínyi Ilona, hogy a nők tevékeny részvételéről sem feledkezzünk meg. S hosszan sorolhatnók a neveket Kratochwill Károlytól a ludovikás tisztjeink sokaságáig.

Mátyás király egyenesen úgy fogalmazott, hogy a haza szolgálata egyben Isten szolgálata is. Ugyanezt vallották s vállalták a Krisztus felkent szolgái, ha csatlakoztak a hadhoz. (Ez a középkorban kiváltképpen természetes volt.) A kard és kereszt egysége jegyében küzdött Kapisztrán János Hunyadi János mellett, s ugyanezen szövetséget vállalva vált vértanúvá Apor Vilmos, Mindszenty József vagy Márton Áron. Mindszenty mártíromsága különös fényt kap 2012-ben évfordulója kapcsán, a „fehér mártírnak” legkevesebb két fontos üzenete van a mának: a hűség és a helytállás.

A fentiekhez szorosan kapcsolódik a zarándoklat is, amely szerves része a püspökség tevékenységének. Nemzetközi téren 1994 óta részesei vagyunk a Nemzetközi - májusi lourdes-i – Katonai Zarándoklatnak, itthon pedig ugyanezen évtől minden ősszel szervezi a püspökség a Nemzeti Katonai Zarándoklatot, melynek helyszíne Budakeszi-Makkosmária kegyhelye. A püspökség 2002 óta tagja annak az előkészítő bizottságnak, mely a nemzetközi zarándoklatot organizálja. A mi püspökségünk készítette elő Budapesten 2007-ben az 50. jubileumi kegyes menetet.

A zarándoklat lényege szerint az emberi psziché része, oltalomvágyból fakad és a felemelő megtisztulás érzéséhez, a katarzishoz vezet. Az úton-lét egyetemes értelmű: utazás a kiengesztelődésért, a jobbik énünkhöz való visszatalálásunkért.

A külföldi kiküldetés észak-atlanti szövetségesi kötelezettségeink sorába tartozik. (A szolgálati ág egyik lelkésze ez idő szerint is külföldön van, két tagja pedig most készül föl.) A misszióban teljesített tábori lelkészi szolgálat alapvető feladataiban ugyanaz, mint az itthoni, ám még fontosabbá válik, hogy távol a hazától, a családtól, a megszokott környezettől, különleges helyzetben kell helytállniuk a missziót teljesítőknek. Az ő „lelki állapotuk minősége” rendkívül fontos a külszolgálat szemszögéből; elég, ha csak a megfelelni akarásra, a „barátságtalan” közegre, a lehetséges veszélyekre s megoldandó speciális feladatokra, netán sebesülésre gondolunk. S itt valóban ország-világ előtt kell bizonyítani. A tábori lelkészeknek is, hiszen ők részei a katonák, a kontingens biztonságának. A tábori körülmények kötött személyes, meghitt, bizalmi légkört kell a lelkésznek megteremtenie a katonákkal való törődésben és közös szolgálat vállalásában.

További előrelépés a Mária Rádió és a Honvédelmi Minisztérium közötti együttműködési megállapodás értelmében, hogy „Inter arma caritas” címmel a rádió állandó rovatot és magazinműsort indít a tábori lelkészek közreműködésével. Célja nemes: a katona és a társadalom közötti híd szerepét kívánja betölteni, azaz az aktuális és történelmileg jeles eseményekről, kiemelkedő múltbéli és jelenlegi katona személyiségekről, fegyvernemi védőszentekről, katonaszentekről tájékoztat, erősít lelkileg, követvén a katona-lelkipásztor szolgálatának lényegét: „Fegyverek között a szeretet.” Az éteren át – tehát szó szerint is lesz égi, légi kapcsolat a lelkek között.

Kis tábori lelkészi történet

Mint fentebb említettük, a kard és kereszt egységében a vitézek és a lelkészek történelmi sorsközösségben éltek.

Az állandó hadseregek felállításától kezdődően még inkább vállalták a lelkipásztorok, hogy ilyen értelemben is egyházuk katonáiként segítsék az intézményesített – katonai – közösséget. Történelmi tény: a katonák vallásosságára (bizonyos időszakokat leszámítva) minden állam nagy gondot fordított. A katonaság mindig is igényelte a kereszténység erkölcsi erőit, értékeit a honvédő hivatásának maradéktalanabb ellátásához. „Az egyház a katona lelkiismeretét, a haza szolgálatának hivatását morális egységbe foglalja” –állapítja meg Borovi József a magyar tábori lelkészet történetét megörökítő művében, amelyet a Zrínyi Kiadó jelentetett meg még 1992-ben. A könyv teljes terjedelmében megtalálható a püspökség honlapján (www.ktp.hu/történet).

Borovi megállapítja, hogy a katonák lelki szolgálata, a papok működése a seregekben „az emberiség történetének homályába vesző, de kimutatható örök emberi igénye”. A katonák között végzett lelkészi szolgálat ősidők óta működik a hun-magyar táltosoktól a kelta bárdokon, római haruspexeken át napjaink keresztény és nem keresztény hithirdetőiig. A háborúkat mindig „pro aris et focis”, vagyis a hazáért és a vallásért” vívták. Kezdődött a felnőtté avatással, folytatódott a harcos felkészüléssel, a hadba vonulással s végződött a győzelmi hálaadó szertartásokkal, szerződéskötésekkel, esetleg a végtisztesség méltó megadásával. A vesztes ütközeteket az uralkodók többnyire Isten büntetésének tekintették, mert úgymond kiveszett az istenfélelem a világi katonákból.

Hazánk történelmében számtalan pap volt katona is egyben: katonát állított, vezette a bandériumát, várat épített s ha kellett életét áldozta. Elég Muhira, Mohácsra, a „két pogány közt” vívott küzdelmekre, a világháborúkra, legutóbb 1956-ra gondolnunk.

Vezérkari és tábori káplánok már annak előtte is léteztek, hogy a Habsburg-ház alatt hazánk katonáinak lelki gondozását a jezsuiták kezükbe vették volna. Tisztelettel tekintettek a korabeli tábori lelkészekre, amint azt egy 1733. évi szabályzatból kiolvashatjuk: „… a katonalelkész azért van, hogy életmódjában mindenkinek tiszteletreméltó előképe legyen, azért minden… tisztnek, nemkülönben közembernek kötelessége őt tiszteletben tartani, mint lelki atyját respektálni…”

Gyökeres változást az állandó „császári-királyi” hadsereg létrehozása (1715), valamint a jezsuita rend feloszlatása és az önálló Apostoli Tábori Helynökség szentesítése (1773) hozott.  A kormányzati fejlődés és a hívek rendezett vezetése a hatalmi körök pontos elhatárolását igényelte. Végül is Mária Terézia önállósági törekvése kerekedett felül s VI. Ince pápával kiegyezett. Olyannyira pontosan dolgozták ki az új kiváltságlevelet, hogy az 1826-ig érvényben maradt, az Apostoli Tábor Helynökség pedig az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregének önálló egyházi katonai hivatalává vált s 1918-ig működött. Az első időkben kizárólag katolikus lelkészek szolgáltak, később fokozatosan a protestánsokat is bevonták.

A közös hadseregtől történő különválást a Batthyány-kormány 1848 nyarán megkísérelte ugyan és kísérleti jelleggel meg is kezdte működését, ám a szabadságharc elbukása mindent átírt e téren is. A világosi fegyverletételt követően a tábori lelkészeket is utolérte a Habsburg-bosszúvágy, ám többségük mégsem hagyta el hazánkat. Haynau két tábori lelkészt kivégeztetett.  Ettől kezdve a császári és királyi hadseregben a Habsburg-irányvonal és nyomás érvényesült, amin még az 1867-es kiegyezés sem enyhített sokat. A hadvezetés a csapatok összetételéhez illeszkedően szervezte meg a lelkészi állásokat. A Monarchia felbomlásával szervezetként a lelkészi szolgálat is megszűnt a hadseregben.

1919 szeptembere újabb korszakhatár: megalakult a teljesen önálló magyar katonai lelkészség, s már ekkor hangsúlyt kapott, hogy ökumenikus szolgálat képzelhető el a továbbiakban. A második világégésben még tovább nőtt a tábori lelkészet létszáma és jelentősége, majd 1945 után egyre kevesebben lettek. 1951-ben hivatalosan már egyetlen katonalelkészt sem tartottak nyilván. 1955-ben nyugdíjazták az utolsó tábori lelkipásztort. A nyáj e tekintetben pásztor nélkül maradt… bár hivatalosan sohasem szüntették meg a szolgálatot.

A legújabbkori fordulatot 1990 s az új, lelkiismereti és vallásszabadságról szóló VI. törvény hozta. Az Antall-kormány valamennyi történelmi egyházzal megállapodást kötött, majd 1994-ben létrejött az ökumenikus alapon működő Tábori Lelkészi Szolgálat, azon belül pedig a protestáns és a zsidó szolgálati ág mellett a katolikus, hogy mindinkább kiteljesítse küldetését, a katonalelkek gondozásának szolgálatát.