A NEMZETI KATONAI ZARÁNDOKLAT TÖRTÉNETE



1994 szeptemberében hívták meg dr. Ladocsi Gáspár tábori püspököt a zala megyei Búcsúszentlászlóra, hogy mutassa be az ünnepi szentmisét Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén. Az akkori plébános Horváth Albin ferences kérésére a következő években a Fogolykiváltó Boldogasszony napi szentmisét Ladocsi püspök úr mutatta be a tábori lelkészekkel, akik évről évre katonákkal érkeztek a zarándoklatra.

1998-tól a Magyar Honvédség Dunántúli Kiképző Központ elöljárói fontosnak tartották a zarándoklat katonai jellegét még jobban kidomborítani, így több éven keresztül az alakulat Szombathelyen levő  Savaria Laktanyájának tisztjei, tiszthelyettesei és sorkatonái látták el a különböző feladatokat a zarándoklaton: előkészítési munkálatok, logisztikai és egészségügyi biztosítás, díszelgő alegység biztosítása.

Ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket az egykori  Savaria Laktanya  parancsnokainak és vezetésének, hogy a búcsúszentlászlói zarándoklatot támogatták.
Név szerint (a teljesség igénye nélkül):
Náday Gyula alezredes,
Dömény Sándor ezredes,
Csönge József alezredes,
Busa László alezredes,
Boros Géza alezredes,
+Horváth Tamás alezredes,
Juhász Attila alezredes,
Kovács Ödön őrnagy,
Török János őrnagy.

A zarándoklatokon több alkalommal közreműködött a veszprémi és a kaposvári helyőrségi katonazenekar.

2003-ban a zarándoklaton részt vett dr. Szabó Tamás tábori püspök meghívására František Rábek szlovák tábori püspök.

2006-ban különböző megfontolások, valamint a Magyar Honvédségben kialakult változások miatt a zarándoklat helyszínét a Budakeszi mellett levő Makkosmária búcsújáróhelyre helyeztük át.

A zarándoklatot az évek során családi programokkal, előadásokkal, koncertekkel igyekeztünk gazdagítani.

2007-ben az ünnepi szentmisét élő adásban közvetítette a Mária Rádió.

2009-ben a zarándoklat szentmiséjét dr. Juliusz Janusz c.érsek, apostoli nuncius mutatta be.

A BÚCSÚJÁRÓHELY TÖRTÉNETE


A kegyhely története a 18. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet a tölgyfára függesztette.

Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária-kép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egy templomot és egy kis kolostort épített.

A Trinitárius Rend: „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" a török harcok idején egész Dél-Európában fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek erre a célra. A Rend története mintegy kilencezer olyan szerzetesről is tud, aki saját magát cseréltette ki egy-egy hadifogolyért.

Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.

A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett. II. József császár 1784-ben a Trinitáriusok Rendjét is feloszlatta és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték le, és ott őrizték. A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt romos lett.

Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.

A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén.

A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Ekkor honosodott meg a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.

A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a Budakeszi Plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.

A szerzetesrendek felosztása után 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe a Székesfehérvári Egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya lett a kegytemplom vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Utána a Domonkos Rend vette át a kegyhelyet, egy ideig a noviciátus is itt működött. Utánuk a Székesfehérvári Egyházmegye folytatta és folytatja a kegytemplom gondozását.

A kegytemplomban ez idő szerint is a „foglyokért" imádkozunk a Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz. A kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik...); akik felszabadításukért fáradoznak; a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal kerüljék a szenvedélyek csapdáit.

Hiszen a bűn mindig egy jajkiáltás
A Sors felé, hogy mért nem marad
Az ember mindig tiszta s szabad,
Vadba beoltott, nemes rózsa-szem.
(Ady Endre)

MAKKOSMÁRIA MEGKÖZELÍTHETŐSÉGE


GYALOGOSAN:


A Normafától a zöld kereszt jelzésű kb. 2,5 km-es erdei úton.




TÖMEGKÖZLEKEDÉSSEL:


A Moszkva térről induló 22-es busszal budakeszi templomig, majd onnan a Makkosi úton kb. 15-20 percnyi sétával a kegytemplomhoz.



GÉPJÁRMŰVEL:


1. Budakesziről a Fő utcáról a katolikus templomtól kb. 100 méterre levő Napsugár utcán felfelé kell haladni a Makkosi útra, melynek végén található a kegytemplom. (Az út nagyon rossz állapotban van, csak lassan lehet haladni.)

2. Budakesziről a Fő utcáról a katolikus templomtól kb. 100 méterre levő Napsugár utcán felfelé kell haladni a Makkosi útra, melyről jobbra fordulva a Megyeri útra érhetünk, majd balra kell fordulni a Gerinc utcába, melyen felfelé haladva balra elérjük Besenyő utcát melyről jobbra fordulva a Makkosi útra érünk ki. (Az út nagyon keskeny, csak személygépkocsival járható)

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ ÉS TÁJÉKOZTATÁS:     
                                                            
Berta Tibor ezredes, általános helynök

Tel.: 1/474-12-71; HM: 21-733, Mobil: 30/955 90 04

dr. Hankovszky Béla őrnagy, kiemelt tábori lelkész

Mobil: 20/66 25 560

LOURDES 2011. (3.)

ktp.hu/hírek


2.

A zarándoklás archaikus gyökerei

„Embernek lenni azt jelenti: vallásosnak lenni.”

(Mircea Eliade)

Minden „valamire való vallásban”, amelynek van történelme és vannak archaikus gyökerei, megtalálható a zarándoklás jelensége.

A felszínes szemlélőnek, aki csak a hitvitákat, vagy vallási indíttatású háborúkat látja, úgy tűnhet, hogy alapvető különbség van az egyes vallások között, holott a töréspont nem itt húzódik. A valódi különbség a vallásos és a profán világszemlélet között van. A nem vallásos világszemlélet szerint a világ egynemű, azaz homogén: minden hely, idő, dolog, személy egyforma. A vallásos ember számára, tartozzon bármelyik valláshoz is a világ magától értetődően törésekkel, szakadásokkal van tele, ami azt jelenti, hogy vannak erővel telített, azaz szent helyek, idők, személyek, és vannak erő híján lévő dolgok. Minden kor minden embere megszentelt világban akart élni, egészen a „modernitás” megjelenéséig, amely deszakralizálta, profanizálta az univerzumot.

A zarándoklás igénye és késztetése a vallásos tapasztalatból fakad, amely szerint egyes helyeken megnyilvánul a „szent”, akit a vallások Istennek, vagy isteneknek neveznek, és különböző nevekkel illetnek. Ezeken a szent helyeken „összeér a föld az éggel”, itt jobban lehet könyörögni, megtisztulni, kérdezni és választ kapni. (A legújabb régészeti föltárások alapján valószínűsíthető, hogy a Stonehegne is ilyen zarándok célokat szolgált már Kr.e. 4. évezredben, hiszen körülötte nincsenek település nyomok.)

A vallásos világtapasztalás tudatosítja az ember bűnösségét, tisztulási vágyát és lehetőségét. A modern ember (a modernitás nem értékkategória, hanem a világhoz való viszonyulást fejezi ki, szemben az archaikussal) elfojtja a bűntudatát, helyette inkább „szomatizál”, azaz pszichoszomatikus betegségekben szenved. A zarándoklás a testi-lelki gyógyulás szándékával történik.

A vallásos, archaikus világszemlélet megtapasztalja az ember kiszolgáltatottságát, függését a természet erőitől, a „sorstól”, az Istentől. Ez a bizonytalanság azonban nem fenyegető, hiszen a vallások közmeggyőződése szerint a „szent” jóindulatát ellehet nyerni. A modern ember elhitte, hogy a sorsa mindenestől a saját kezében van, így magára maradt szorongásaival, és nincs eszköze arra, hogy ezt föloldja. A zarándoklás a biztonság és az oltalomvágyból fakad.

A zarándok, tartozzon bármelyik valláshoz is, azzal, hogy elindul, távolodik az otthontól, bizonyos értelemben régi énjétől és gondjaitól. Közeledik a „szenthez”, a „nálánál nagyobbhoz”, s a Vele való találkozásban megtalálja a jobbik énjét. A különböző vallási rítusok és eszközök segítségével megtisztul, föloldozódik, megerősödik. Így indul hazafelé: megerősödve, megváltozott gondolkodásmóddal, s így lehetősége van arra, hogy az otthon gondjait megoldja, önmagát jobban elfogadja.

A zarándoklás valóságát a katarzis élményével lehet leírni. Maga a katarzis tisztulást, tűz általi tisztulást jelent, ami arra utal, hogy az ember találkozva a „széppel” - általában a művészetek közvetítésével - fájdalmasan tapasztalja annak hiányát, s ugyanakkor a vágyat is arra, hogy benne is ott legyen az az érték, amit átél. Az, aki már átélt ilyen katarzist, tudja hogy az olyan, mint a tűz égetése. A különböző vallások hasonlítanak abban, hogy a „szent” számukra „misterium tremendum et fascianus” azaz „félelmetes és elbűvölő titok”. Ezt fejezi ki a Zsidókhoz írt levél fölkiáltása is: „Rettenetes az Élő Isten kezébe esni” (10,31), s mégis vonzza az embert, mint Mózest az égő csipkebokor. A zarándoklás tehát szenvedés vállalást jelent.