MAGYARORSZÁG PRÍMÁSA


Dr. ERDŐ PÉTER

bíboros, esztergom-budapesti érsek és metropolita


Budapesten született 1952. június 25-én.
Pappá szentelték Budapesten 1975. június 18-án.
Püspökké szentelése Rómában volt 2000. január 6-án.
Pupp-i c. püspökké és a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé kinevezve 1999. november 5-én.

Érseki kinevezése: 2002. december 7-én.

Érseki székfoglalása: 2003. január 11-én.

Bíborossá kreálta II. János Pál pápa 2003. október 21-én.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 2005. szeptember 7-től.

Jelmondata:

"INITIO NON ERAT NISI GRATIA"

"Kezdetben nem volt más, csak a kegyelem"

1970-ben érettségizett a Budapesti Piarista Gimnáziumban. Ugyanebben az évben felvételt nyert az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendékei közé, és az Esztergomi Hittudományi Főiskola hallgatója lett. Egy évvel később elöljárói a budapesti Központi Papnevelő Intézetbe küldték, és a Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta teológiai tanulmányait.

1975. június 18-án szentelte pappá Lékai László Budapesten, a Bakáts téri templomban. Ezt követően 1977-ig káplán Dorogon.

1975-ben a licenciátust, 1976-ban pedig a teológiai doktorátust szerzett.

1977 és 1980 között Rómában a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Pápai Lateráni Egyetemen kánonjogot tanult, itteni tanulmányai befejezéseként kánonjogi doktorátust szerzett. 1980 és 1986 között teológiai tanár az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. 1983-ban habilitált a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián. 1986 és 1988 között a Pápai Gergely Egyetem megbízott tanára, 1988 és 2002 között pedig meghívott professzora.

1995-ben és 1996-ban kutatói ösztöndíjas Berkeleyben, a University of Californián.

1988 és 2002 között egyetemi tanár, tanszékvezető a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián, amely 1993 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karaként működik. 1996 és 1998 között dékán, majd 1998–2003-ig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora.

1994–1995-ben az Esztergomi Érseki Bíróság helynöke. 1994 és 1998 között az Esztergom-Budapesti

Főegyházmegye püspöki helynöke. Pápai prelátus (1990), apostoli protonotárius (1994).
1999. november 5-én II. János Pál pápa Pupp-i címzetes püspökévé, a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, és 2000. január 6-án Rómában, a Szent Péter bazilikában püspökké szentelte. 2002. december 7-én a pápa az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyébe főpásztori székébe helyezte át, ünnepélyes prímási, érseki beiktatására 2003. január 11-én került sor. Esztergom 82. érseke. 2003. szeptember 28-án a Bíborosi Kollégium tagjává nevezik ki, II. János Pál pápa a 2003. október 21-i konzisztóriumon kreálja bíborossá. Címtemploma a Szent Balbina-templom.

2003. október 10-én védte meg akadémiai doktori disszertációját, 2007 májusától a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 2005. szeptember 7-én megválasztják a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökévé, ugyanez év október 6-án pedig az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökévé.

Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció, a Katolikus Nevelés Kongregációja, a Pápai Törvénymagyarázó Tanács, valamint az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bíróságának tagja.

Tudományos szakterülete az egyházjog, illetve a középkori kánonjogtörténet és egyháztörténet. Aktív résztvevője a nemzetközi kánonjogi tudományos közéletnek, nemzetközi tudományos testületek elnökségi tagja: Consociatio Internationalis Studio Iuris Canonici Promovendo (Róma), Stephan Kuttner Institute of Medieval Canon Law (München), valamint Associatio Winfried Schulz (Berlin).

Több folyóirat és kiadványsorozat alapítója, elindítója, illetve szerkesztője: Folia theologica, Folia Canonica, Kánonjog, Teológia (1996 és 1998 között) Studia Theologica Budapestinensia, Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici, Pázmány Könyvek. Szerkesztő-, illetve tudományos bizottsági tag az alábbi folyóiratoknál és kiadványoknál: Communio. Nemzetközi katolikus folyóirat (Budapest), Revista Española de Derecho Canónico (Salamanca), Magyar Felsőoktatás (Budapest), Bulletin of Medieval Canon Law (München–Róma), Amateca Teológiai Kézikönyv Sorozat (Milánó, magyar kiadásban: Szeged), Forum Canonicum (Lisszabon), Forum iuridicum (Varsó).

Vendégprofesszorként meghívást kapott Buenos Airesbe (Pontificia Universidad Católica Argentína, 1996), valamint Rómába (Pápai Lateráni Egyetem, 1997).

2001-től a European Academy of Sciences and Arts (Salzburg) tagja. A Katolikus Egyház képviseletében részt vett a vallásszabadsággal és az egyházakkal kapcsolatos törvény-előkészítő munkában, valamint az egyházi delegáció tagjaként közreműködik több, Magyarország és az Apostoli Szentszék közötti megállapodás előkészítésében. 1990 és 2001 között több állami felsőoktatási testület – egyebek mellett a Magyar Rektori Konferencia elnöksége és a Felsőoktatási és Tudományos Tanács –, valamint kuratórium tagja.

Főbb művei:

Tudományos munkájának eredményeként eddig mintegy 250 tanulmánya és 20 kötete jelent meg.

Az ókeresztény kor egyházfegyelme (Budapest, 1983)
Az Egyházi Törvénykönyv magyar fordítása és magyarázata (Budapest, 1985, 2001)
L'ufficio del primate nella canonistica da Graziano ad Uguccione da Pisa (Róma, 1986)
Introductio in historiam scientiae canonicae (Róma, 1990, spanyol kiadás: Buenos Aires, 1993, bővített olasz kiadás: Róma, 1999)
Egyházjog (Budapest, 1992)
Egyház és vallás a mai magyar jogban (Schanda Balázzsal, Budapest, 1994)
Az egyházjog teológiája (Budapest, 1995, olasz kiadás: Torino, 1996, német kiadás: Münster, 1999, spanyol kiadás: Budapest, 2002)
Bonn-Budapest. Kanonistische Erträge einer Zusammenarbeit (szerkesztő, Würzburg, 1997)
Az egyházjog forrásai Történeti bevezetés (Budapest, 1998, német kiadás: 2002)
Egyházjog a középkori Magyarországon (Budapest, 2001)
Az élő egyház joga (összegyűjtött tanulmányok, Budapest, 2006)
Geschichte der Wissenschaft vom kanonischen Recht. Eine Einführung (Berlin, 2006)
Mission et culture (Budapest, 2007)
Storia delle fonti del diritto canonico (Velence, 2008)