MEGALAKULT A KATOLIKUS TÁBORI PÜSPÖKSÉG BARÁTI KÖRE

ktp.hu/hírek

A Katonai Ordinariátus Budapest V. kerület Szabadság téri Székházában tartottak találkozót a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre kezdeményezői 2011. október 1.-én, szombaton.

A KTP Baráti Köre megalakulásának célját jól szimbolizálja az alábbi történet, melyet Bíró László tábori püspök osztott meg a jelenlevőkkel: 

Öt pont a kanadai vadlibákról

1. A vadlibák csoportosan, „V” alakban szállnak. Repülés közben szárnyuk mozgatása és a levegő felhajtóereje fenntartja a következő libákat. Így lehetséges, hogy 70%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.  

Ha egymást segítve dolgozunk, közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt.

2. Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon társai erőfeszítései által. 

Ha van annyi eszünk, mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.

3. Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen. 

A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, és a megfelelő pillanatban át kell adni, vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést.

4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.

A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a „gágogás” bíztató legyen.

5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, és addig együtt maradnak, amíg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek saját közösségükhöz vagy hármasban, vagy már csak kettesben, olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a sajátjukat.

Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.

A találkozó Bíró püspök bevezető előadásával kezdődött, melyben három témáról beszélt:

- a laikusok Egyházban betöltött szerepéről és tevékenységéről,

- az Egyház missziójáról és az új evangelizációs tevékenység főbb szempontjairól,

- a Katolikus Tábori Püspökség és a tábori lelkészek feladatairól.

A laikus (világi krisztushívő) az Egyházban ugyanolyan méltósággal bír, mint a szerzetes vagy a pap. Karizmája éppen a laikus állapotban rejlik, hogy tudniillik ott tudja megjeleníteni az Egyházat, ahol a szerzetes vagy a pap nem tud jelen lenni. A laikus elnevezés már maga is jelzi ezt a sajátos helyet és jelenlétet az Egyházban, hiszen Isten a világban hívja meg őket, hogy saját hívatásuk, foglalkozásuk, szolgálatuk gyakorlásával az evangélium szellemében élve, belülről - mint a kovász a kenyér létrejöttekor - vegyenek részt a világ megszentelésének munkájában.

Az új evangelizáció témájában a krisztushívők élő hitéről és az ebből fakadó tevékeny szolgálatról volt szó. Fontos, hogy meg tudjuk látni az Isten iránti készséget az emberekben. A magyar társadalomban is érzékelhető az Isten hiánya, ugyanakkor az emberekben ott rejtőzik az érzék az Isten iránt. Mindnyájunk hivatása: esélyt adni a velünk együtt szolgálóknak, hogy az Isten iránti érzék kibontakozhasson, felszínre kerülhessen, tudatosodjon, és elmélyüljön. Közös hivatásunk: az evangelizáció alanyává lenni saját környezetünkben. Az evangelizáció alanyává válni nem azt jelenti, hogy még többet nyüzsgünk, vagy beszélünk. A hit továbbadása nem jelenthet erőszakos terjeszkedést. A misszió nem más, mint a hit túlcsordulása, melynek előfeltétele hitünk gyakorlása, a hiteles keresztény élet.

A Tábori Püspökség jelenlétét a Magyar Honvédségen belül egyre inkább valósággá kell tenni. Az értékkereső társadalomban gyümölcsözővé kell válnia a szolgálatnak. A tábori lelkészek teológiai képzésben részesültek, de továbbra is készek elmélyülni a katonai ismeretekben. A helyőrségekben szolgáló katonákkal való kapcsolat lehetősége segíti őket az egészséges papi identitás megfogalmazásában és megvalósításában. Ahova a Katonai Ordinariátus objektív okok miatt, nem tud lelkészt küldeni, vagy ahol a tábori lelkész külszolgálatban teljesíti feladatait a Baráti Kör felelős képviselője, összekötő lehet a helyőrség és a püspökség között.

A jelenlevők ezután véleményüket és javaslataikat mondták el. Az értékes hozzászólások nyomán az alábbi elhatározások születtek meg:

1. A Katonai Ordinariátusnak mint minden egyházi intézménynek az a hivatása és küldetése, hogy biztosítsa a találkozást Isten és ember, ember és ember között. Azért, hogy ezt a hivatást az Ordinariátus be tudja tölteni, megszólítja és hívja azokat a katonákat és közalkalmazottakat, akik ebben a küldetésben részt szeretnének venni.

2. Megalakul a Katolikus Tábori Püspökség Baráti Köre azzal a vízióval, hogy a különböző helyőrségekben létrejönnek azok a pártolói közösségek, melyek hosszútávon katalizálni tudják a helyőrségekben a katonacsaládokkal és a házastársakkal való szolgálat munkáját, az ifjúsággal történő foglalkozást, a társadalmi-szociális terülten kiteljesedő karitász tevékenységet. A pártolói közösségekbe a helyőrségi lelkészeknél illetve a Katolikus Tábori Püspökségen lehet jelentkezni.

3. A személyes meghívás útján minden helyőrség és alakulat képviselteti magát a Baráti Körben, mely negyedévenként egy-egy szombaton tartja meg összejövetelét.  A következő találkozók időpontjai: 2012. február 11., május 26., szeptember 08., november 24.

4. Az alakuló fórumon résztvevők a mostani összejövetelről információt adnak az adott helyőrség parancsnokának.