A Don-kanyarban elesett hősökről és áldozatokról emlékeztek meg Balatonfűzfőn egyházi és katonai tiszteletadással január 12-én, az urivi csata tragikus eseményeinek 69. évfordulóján.

A mámai templomromnál és a Jézus Szíve-templomban megtartott mementó a kelet-balatoni kistérség elesettjeire emlékére szentmisével kezdődött, a honvédség Légierő Zenekarának és tisztikarának szolgálatával. A szentáldozatot Szécsi Ferenc kisegítő tábori lelkész mutatta be.

Szentbeszédében kegyelettel emlékeztetett a tragédiára. Kiemelte: ma sokan felteszik a kérdést a fiatalok közül, hogy mi közünk nekünk egy 69 évvel ezelőtti eseményhez. Ha elgondolkodunk ezen, rá kell döbbennünk, hogy a mai fiatalok csak akkor érthetik meg a régi események mához is szóló tanulságait, ha meglátják az akkori és mai történet összefüggéseit. Ezért kíséreljünk meg most egy merész párhuzamot vonni a mai korral - mondta Szécsi Ferenc.

Hogy mit okoz, milyen pusztításokat idéz elő egy háború a környezetben és a lelkekben egyaránt, azt ma is láthatjuk gyakran a tévé képernyőjéről. Az emberek otthonát bombatalálat éri, menekülniük kell, sokszor az országhatárokon túlra, az asszonyok elveszítik férjüket, a gyermekek árván nőnek fel… Ha belegondolunk, hány és hány magyar veszíti el otthonát ma is, egyik napról a másikra, keservesen megszerzett lakásukat lefoglalják, s végig kell nézniük, amint idegenek költöznek be oda, s ők fedél nélkül maradnak. Sokan kényszerülnek a hazájukat is elhagyni, bár nem fegyverrel kényszerítik őket erre, hanem megélhetési okokból muszáj ezt tenniük. S milyen sok gyermek nő fel árván, ide-oda csapódva, gyökértelenül, mert szülei elválnak. A párhuzamokat még hosszan lehetne folytatni, de ebből is kitűnik: mai életünk sem könnyű, rengeteg probléma között kell élnünk. Manapság nemcsak hazánk, hanem egész Európa, az egész világ sorsfordító időket él át.

Igen, ma is egy idézőjeles háborúban élünk - állapította meg Szécsi Ferenc. S hogy miért kell visszanyúlnunk a múltunkba, a 69 évvel ezelőtti eseményekhez és azok résztvevőihez, hőseinkhez, az események áldozataihoz?! Azért, hogy meglássuk a mai különösen nehéz történelmi szituációban is, hogyan kell helytállni a kilátástalan a legkilátástalanabb helyzetekben is. Hogy meglássuk mi vagy Ki adott erőt katonáinknak akkor a harcokban, mikor maguk előtt látták a végtelen hómezőt, s elindultak hazafelé.

A kisegítő tábori lelkész XVI. Benedek Porta Fidei, a Hit kapuja című apostoli levelét idézte, melyben a Szentatya meghirdette a Hit évét: a Hit kapuja az Istennel való közösségre vezet. A hit nem egy elvont elmélet, hanem a feltámadott Krisztussal való találkozásnak az öröme, lelkesedése, amely akkor erősödhet meg, ha az ember a mindennapokban megtapasztalja, meglátja Isten gondviselő szeretetét - írja a pápa. Ha megkérdezünk egy túlélőt, aki a Don-kanyarból visszatért, beszámol róla, hogy még ott, az élet-halál küzdelemben, az elkeseredettség közepette is megtapasztalta az Úr szeretetét, például bajtársain vagy az ott élőkön keresztül, akik szegénységükben is tudtak adni nekik egy-egy falatot, hogy ne haljanak éhen, míg visszatalálnak hazájukba. És ez kapaszkodót adhat nekünk is, hogy nehéz helyzetünkben Isten kezébe tehetjük le életünket, gondjainkat - hangzott el a homíliában.

A szertartás után a hagyományoknak megfelelően katonai tiszteletadással emlékeztek meg a templom külső falánál, a hősök emléktáblái előtt, s meggyújtották az emléktüzet. Sáfár Albert dandártábornok ünnepi beszédében felidézte a 2. magyar hadsereg doni tragédiáját. Elmondta: még beszélni sem volt szabad róluk évtizedeken át, csak néma kesergésekben élt tovább emlékük. Ezért méltó, hogy emléküket minden évben megidézzük, és tisztelegjünk helytállásuk előtt. Az ünnepség Balatonfűzfő város vegyeskarának műsorával és koszorúzásokkal zárult