Labore Granum és a három búzakalász

Beszélgetés dr. Ladocsi Gáspár püspök, dandártábornokkal

Bizonyára hosszú ideig emlékeznek a szigetközi takaros, tiszta falu, Nagybajcs lakói 1994. június 18. napjára. A falu határában lovas-bandérium várta az érkezőt, aki nem vendégként jött. Hazaérkezett a szó nemes értelmében véve. Édesapja a község temetőjében alussza örök álmát. Édesanyja másik két gyermekével, rokonságával könnyezve fogadta a püspöki ornátusban érkező fiát, dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, római katolikus tábori püspököt, aki a labdarúgópályán felállított tábori oltárnál mondta el szülőfalujában első tábori miséjét. A falu apraja-nagyja együtt énekelte földijük érkezésekor az ősi egyházi éneket: „Zeng a harang hívó szóval, e szent ünnep reggelén”, és meghatódva hallgatták, amikor a püspök ünnepi homíliájában többi között az alábbiakat mondta: „a jó Isten akaratából messzire vezetett életutam a Duna partjáról. Én azonban továbbra is ezen kisközösség tagja kívánok maradni. Megpihenni mindig ide kívánok visszatérni. Kérlek benneteket, imádkozzatok értem, hogy püspöki szolgálatomat segítse az Isten”.

Rokonai, barátai, egykori játszótársai gyűrűjéből nehezen tudtuk beszélgetésre hívni dr. Ladocsi Gáspár sebargai címzetes püspököt, katonai ordináriust, aki 1952-ben született földműves család tagjaként. Édesapját 1968-ban veszítette el. Három gyermekét édesanyja nevelte hitben, szeretetben. A kis Gáspár a győri bencés gimnázium tanulója lett, ott is érettségizett. Ezután az Esztergomi Papnevelő Intézetbe került, miközben az akkori rendelkezések értelmében le kellett tölteni kétesztendős kedvezmény nélküli katonai szolgálatát Lentiben, ötven más kispappal együtt.

Beszélgetésünket ezzel a kérdéssel kezdtük:

Mi a feladata a Magyar Honvédségben a nemrégiben alakult katonai lelkészi szolgálatnak?

Mindenekelőtt a sorkatonák lelki életét kívánjuk irányítani, akik azt igénylik. A vallásszabadságot komolyan véve, ez az igény természetesen formálódik meg a katonáknál. A fiatalok egy része, tartozzanak akár ifjúsági közösséghez, akár plébániához, akár lelkiségi mozgalomhoz, a katonaságnál is igénylik a hitéletnek a biztosítását egyénileg és közösségileg is.

Köztudott, hogy a hadseregben az utóbbi években több öngyilkosság vagy annak kísérlete fordult elő. Bízik abban, hogy ezen tragikus eseményeket a katonai lelki szolgálat meg tudja szüntetni vagy esetleg csökkenti?

Köszönöm a kérdést, de én nemcsak az öngyilkosságokra gondolok, hanem minden lelki válságra, mert azoknak egy radikálisan utolsó momentuma az öngyilkosság. Magam, is tapasztaltam katonai szolgálatom idején, hogy pszichikai elbizonytalanodás, gyengeség - nem mindig a leggyengébbekről van szó - többi között esetleg sok problémát hagyott otthon, sok nehézséggel küzd, nincs aki mindezeket segítené megoldani. Természetesen a pap sem tud mindent egyedül megoldani, tehát nem lesz egy automatikus, azonnali javulás. Sokszor tapasztaltam magam is, ha lenne a közelben egy pap, ha lenne lelkészi szolgálat a laktanyában, ahová a lelki gondokkal küzdő katona fordulhatna, sok testi és lelki tragédiát megelőzhetnénk.

Hogyan lett dandártábornok?

A Magyar Köztársaság és a Szentszék közötti megállapodás alapján jött létre a katonai lelki szolgálat. Az európai tapasztalatok szerint a katonai ordinárius - püspök megbízása önálló, tehát nem tartozik egyetlen egyházmegyéhez sem, ezáltal úgy tekintendő, mintha egy egyházmegye lenne. Természetesen nem abban a nagy léptekben, méretben, csak jogállását illetően. Ugyancsak az európai tapasztalatok szerint, aki megkapja az egyháztól a püspöki méltóságot, a papság legmagasabb fokozatát, amennyiben a hadsereghez tartozik, püspökségéhez hasonló vagy annak megfelelő rendfokozatot kap. Így lettem dandártábornok.
Mi a feladata a tábori püspöknek?

Elsősorban a katonák között a lelki élet kibontakoztatása, a lelkészek munkájának irányítása, az esetlegesen előforduló nehézségek megoldása. Én szeretnék olyan vezető lenni, aki egészen a sorkatonákig közvetlen kapcsolatban áll a vezetettekkel. Gondolom, ennek nem lesz akadálya, mert bennünk mindenekelőtt a papot látják, az értük felelős, szolgálatba állított papot, a tábori lelkésztől a püspökig. Ahová nem jut tábori lelkész - mert vannak bizonyos keretek -, oda a közeli plébániáról egy, az ifjúsággal foglalkozó pap kap majd megbízást a katonai lelkészi szolgálat ellátására.

Hallhatnánk valamit munkatársairól?

Most válogatom őket. A lelkészi szolgálatba állás teljesen önkéntes, de nem pályázatról van szó. A Magyar Püspöki Kar állásfoglalása szerint szolgálatunkba minden egyházmegye küldjön egy papot, mert minden egyházmegyéből vonulnak be katonák, területükön pedig bizonyára találhatók szolgálati helyek. A szervezés lépcsőzetes. A központi hivatal, a tábori püspökség mögött állnak az esperesi kerületek, amelyek a katonai körzetekhez igazodnak. Négy nagy kerületről van tulajdonképpen szó. A legnagyobb létszámmal működő helyőrségekben van, illetve a közeli jövőben lesz tábori lelkész.

Beszélgetésünk befejezéseként még püspöki címeréről, illetve püspöki jelmondata felől érdeklődtem.

Az előbbi nagyon egyszerű, nem okoz heraldikai nehézséget: benne három termésbe szökő búzakalász látható, bizonyára emlékeztet a Pázmány Péter címerében lévő három strucctollra. Véleményem szerint legalábbis tudat alatt a tábori püspök falujához való ragaszkodását jelenti. Jelmondata az alábbi: „Labore Granum". A labor latinul munkát, a granum gabonát jelent. Pontosan az alábbiak szerint fordítható magyarra: „munkával hoz termést" - gondolva a címer három búzakalászára.

Mielőtt végleg elköszöntem volna, az alábbiakkal kedvesen tartott vissza:

Figyelje püspöki jelmondatom kezdőbetűit: L és G. Ugyanezek nevem kezdőbetűi is. Én ezt a jelmondatot már szeminaristakoromban megszerkesztettem nevemre és hivatásomra gondolva. Kispaptársaim akkor csipkelődve jegyezték meg: jó lesz majd püspöki jelmondatodnak.

Mi pedig ezzel a jelmondattal kívánunk dr. Ladocsi Gáspár felelősségteljes, nehéz munkájához bőséges termést.

I.B.