| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Családunk, 1994. A katonaság a katonai rend és a morál megerősítésében látom a tábori lelkészség értelmét. A katona legyen engedelmes, megbízható és ne legyen öngyilkos. Az Egyház a tábori lelkészség alapvető megszervezésére és elindítására küld. Ez nagy kihívás és küldetés. Új magyar „földrészeket" felfedezni Krisztussal, a hit oázisait megteremteni katonaság sivatagában, feltörni és termővé tenni a vad ugart. A jó földműves tud magot vetni és ismeri a földet. A gyakorlat közben kell megtanulnom a magvetést és meg kell ismernem a földet; magukat a katonákat. Honnan jöttek, milyen emberek, milyen problémáik, kérdéseik vannak, mert ezekben kell megtalálni a kaput, amelyen keresztül el lehet őket vezetni Istenhez. Nem valószínű, hogy rövid idő alatt nagy eredményeket lehet elérni. Előbb bele kell vinni a köztudatba, hogy a vallás és a pap nem életidegen. Fontosnak tartanám a személyes és a közös beszélgetéseket, a közvetlenséget és egyszerűséget. Jó kapcsolatot kell keresni a plébániákkal, hogy küldjék és fogadják a bevonuló, illetve leszerelő fiatalt. A hívőket egy közösségbe kellene összefogni, hogy a katonaság ne legyen törés. A hivatásos állomány a megmerevedett összeszokottságuk miatt kemény diónak látszik A református tábori lelkészekkel ökumenikus légkörben kellene dolgozni, hogy ne járassuk le Jézust, akit képviselünk. Keresnem és követnem kell Isten akaratát, felhasználva minden megkapott lehetőséget és időt. Végezetül egy paptestvérem tanácsa: „Beszélj sokat a mennyei Atyáról Isten katonagyermekeinek és még többet beszélj a gyermekekről az Atyának!” Bízom benne, hogy az imádság és a munka Jézus által új életet szül a laktanyákban. Ehhez kérem közbenjáró imátokat és testvéri segítségeteket. |