Zöld-fehér templomavató

Mondanánk, lám, tényleg zöld az Isten, de ez most nem illik a helyzet komolyságához. Térjünk át a templom színére. Zöld-fehér. A zöld visszafogottan halvány, a fehér olyan, mint a patyolat. Ilyen a vakolat, ilyenek belül is a falak, sőt még az oltár is ilyen. Igazi világszám, talán az egész földkerekségen nem találni még egy zöld-fehér templomot, igaz, a világ nem is ismeri a „fradizmus” fogalmát, ez csak nálunk, kis hazánkban fordulhat elő.

Hévízen a nép templomavatásra özönlik. Hivatalosan a Jézus Szíve templomot avatja majd dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök, de például, amikor kerestük a város Egregy nevű részén, a háza előtt sütkérező atyafi is így kérdezett vissza:

- Maguk is a Fradi-templomra kíváncsiak?

De ha valakinek ezek után is maradna némi kétsége s még a színek sem győznék meg igazán, bizonyítékként elég a torony egyik oldalára pillantani. A homlokzaton az ország és a város zászlai lobognak, de a bejárat mellett egy imádkozó Madonna-szobor felett igazi Fradi-zászló lóg a szélvédett oldalon: zöld-fehér, közepén a jól ismert klubcímer virít. Ez bizony Fradi-templom lesz, még ha senki sem tudja is, miért... Az aligha hihető, hogy a ferencvárosi játékosok gyakorta meditálnak majd itt az élet nagy kérdéseiről, az sem biztos, hogy a mérkőzések előtt itt fohászkodnának égi segítségért, de miért is ne lehetne itt minden zöld-fehér, miért ne biggyeszthetnék ki a toronyra azt a zászlót, ha egyszer a polgármester szíve a CSAPATÉRT dobog, és van akkora egyéniség, hogy a legjobb indulattal meggyőzzön minden illetékest: itt, csaknem kétszáz kilométerre az Üllői úttól kell olyan templomot építeni, amelyben jól elfér egymással Isten, Jézus az ő szentjeivel és a Fradi.

Csupán az a kérdés, hogy az előbb említett „fradizmust” emelték-e ezzel vallási rangra, avagy a klérus bízik-e a Fradi szó mozgósító, összetartó erejében...

A nép mindenesetre özönlik. Az idősebbek öltönyben, nyakkendőben, a hölgyek az ünnepi kosztümjeikben tisztelik meg a jeles eseményt, a fiatalabbak farmerben, pólóban várakoznak rá. Néhányan viszont mintha meccsre jöttek volna: zöld-fehér mezt húztak magukra, a zöld sasok dicsőségét hirdető sapkát csaptak a fejükre, csupán a duda vagy a kereplő hiányzik a kezükből. Természetesen most szó sincs balhéról, ők is csendesen, szerényen, a hely szelleméhez illően viselkednek, várják a ceremónia kezdetét.
Meg a Fradit.

- Én már tegnap lementem Szemesre, a csapat pedig ma reggel fél nyolckor indult, már itt kellene lennie - nyugtalankodik Mucha József a Ferencváros pályaedzője.

Azt már tudjuk, hogy az összes díszvendég Hévízen van, egyedül a Fradi hiányzik. A tömeg még nem türelmetlen, hiszen van még néhány perc tizenegyig, de szemlátomást senki sem bánná, ha végre történne valami. Egy okos szervező ezt észre is veszi, intézkedésére a kaposvári katonák rezesbandája rázendít, de egy szám után abbahagyja, a melegben nyilván nem árt spórolni a szusszal. Két férfi egy kosárban legalább kéttucatnyi galambot visz a templom melletti emlékmű mellé - ezt a két világháború hévízi halottjai emlékére állították és a templom után ezt is megszenteli a püspök - alighanem a szentelés után engedik szabadon őket. Néhányan elindulnának a szemközti büfé felé, amikor az egyik rendező felkiált:
- Megjöttek!

A többség azt hiszi a Fradi érkezett, de ők csalódnak: a díszvendégek kászálódnak ki a Mercedesekből. Bemennek a templomba, ahol az első sorokra, akár egy étteremben, kirakták a foglalt táblát és villámgyorsan megtöltik az üres helyeket.

Öt perccel később gördül a szomszédos utcába a Fradi busza, a játékosok zöme élete párjával sétál be a templomba. A bejáratnál üdvözöljük egymást velük, amin felbátorodik egy közelben figyelő fiatal hölgy.

- Elnézést, láttam, hogy ismerik egymást ezekkel a fiúkkal. Csak azért szeretném tudni, hogy kik ők, mert újságíró vagyok- lép hozzánk.
- Ők a Fradi játékosai - feleljük, de a hölgy kíváncsisága kimeríthetetlen.
- Futballisták?
- Azok - nézünk rá furcsán. Azt nem kérdezi, hogy hova is csöppent éppen, pedig szívesen elárulnánk azt is.

Közben a játékosok hiába keresnek maguknak helyet, némi tanácstalanság után felcaplatnak a karzatra, és ott várnak illedelmesen. Nem sokáig, mert a rendezők rendkívül udvariasan folyosót nyitnak a tömegben, és a felharsanó orgonaszó kíséretében besétálnak a templomba, fel az oltárig a ceremóniát végző egyházi potentátok. Bencsik Pál apát-plébános a protokoll-listát felsorolva köszönti a vendégeket, hálát ad azoknak, akik nélkül ez a templom soha nem épülhetett volna fel, majd rövid beszédben mutat rá: Istennek, illetve a hozzávaló visszatérésnek a század végén nincs alternatívája. Ezután átadja a szót dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök úrnak, aki ugyancsak rövid beszédet tart, azt követően pedig felszenteli a templomot.

Dicséretesen tartalmas és tömör a ceremónia. Pár perc múlva már mindenki az emlékműre figyel, ahol Vértes Árpád, Hévíz polgármestere tartja az első beszédet. Később szabadon engedik a galambokat, majd a világháborúk áldozatait név szerint sorolják, és mindegyik hősi halott emlékére egy-egy díszsortűzzel adóznak a háttérben sorakozó katonák.

- A galambokat lövik? - oldja a pillanat áhítatát egy kislány kérdése, de az aranyos „beköpés” is csak egy villanásnyi mosolyt varázsol az emberek arcára. Az áldozatokat, vagy azok rokonait minden környékbeli ismerte, és a félévszázados borzalmak még ma is hatnak az idegekre.

Nem véletlen, hogy a hosszadalmas, önmagában véve unalmas koszorúzás alatt senki sem moccan a helyéről. A Szózat után viszont már nincs több látnivaló. Nyakunkon az ebédidő, az átizzadt inget is jó lenne leváltani. A hősök megkapták, ami jár nekik, Egregy gazdagodott egy szép templommal - tényleg komoly dolgok történtek itt.

Délután a Fradi edzőmeccset játszik a Hévízzel, a jövő héten pedig már miséznek a Jézus Szíve templomban.
Előbb-utóbb minden a helyére kerül. Talán éppen - a zöld? - Isten akaratából.

Az egyházfiak

Bencsik Pál, apát-plébános:
- A templom valójában a „Jézus Szíve templom” nevet viseli, és az egregyi híveké, ám a Fradinak mégis sok köze van hozzá. A világon nem ez az első templom abban a tekintetben, hogy a sportolók egy része sajátjának vallja azt. Talán nem köztudott, de igaz, hogy a világbajnoki címet védő brazil futballcsapatnak is van saját temploma, amelyben gyakran összejönnek, misét hallgatnak, Bibliát olvasnak, és közösen elmélkednek, vagyis: hitből emberek. Vajon ki találhat bármi kivetni valót ebben? Szívből kívánom, hogy minél előbb minden magyar sportkörnek legyen olyan temploma, amelyet a sajátjának vall, és ahol a szellemiség, az erkölcsi élet felhevülhet. Ép testben ép lélek! A lelki és az erkölcsi érzést sportolóink éppen a templomainkban nyerhetnék el.

Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök:
- Nagyon fontos, hogy az élő és mozgó társadalom együtt tud cselekedni az élő és mozgó egyházzal. Külön örülök annak, hogy a sportolóknak ez a nagyon elegáns, nagyon prominens csapata van itt, ebből is az életnek az egészséges, összefogó pezsgését lehet tapasztalni. Ha egy bibliai idézettel jellemezhetném ezt a mai napot, akkor Szent Pál apostolnak a küzdelemhez kötődő szavait idézném: „Úgy fussatok, hogy a győzelmi koszorút ti nyerjétek!” Ez érvényes bármelyik csapatra, én most hadd ne áruljam el, melyik csapatnak szurkolok, hiszen mindannyian az élet küzdőterén, pályáján vagyunk, és valóban úgy küzdjünk és fussunk, hogy a győzelem a miénk legyen.

A világiak

Vértes Árpád, Hévíz polgármestere:
- Úgy érzem, Hévíznek sokat jelent ez a templom, hiszen városunkban is rengeteg a Fradi-drukker. Mint ahogy az apát úr mondta, Jézus Szíve templom, ugyanakkor a zöld-fehér színek önmagukért beszélnek. Vallásos csapatról van szó, éppen ezért kaptak egy külön kis sarkot a templomban, Fradi-zászlóval, zöld-fehér virágokkal, és egyéb „relikviákkal” , melyek remekül megférnek a kis Jézust tartó Szűz Máriával. Bízom abban, hogy nemsokára egyre több ilyen templom lesz. Elképzelhető, hogy hamarosan idegenforgalmi nevezetességgé válik, hiszen Egregy városrészben a szőlőhegyi, Árpád-kori templomnak már így is számos külföldi látogatója volt. Ráadásul a mostani Fradi-templomunk olyan helyen épült, hogy a turisták tulajdonképpen nem is tudják elkerülni.

Dr. Szívós István a Ferencváros ügyvezető elnöke:
- Azt hiszem nyugodtan kimondhatom, hogy egyedülálló dolog történt, Magyarországon én legalábbis nem tudok hasonló eseményről. Úgy érzem, óriási megtiszteltetés és olyan ünnep volt a mai, hogy az összes résztvevő játékos, hívő számára felejthetetlen marad. Biztos vagyok abban, hogy csapatunk tagjai, szurkolói erre jártukban - ha rövid időre is - meglátogatják majd a Fradi-templomot. Hévízzel eddig is nagyon szoros kapcsolatban álltunk, a templom miatt ez a jövőben hatványozódni fog.

Gróf Bethlen István:
- Hadd kezdjem egy helyreigazítással: nem Habsburg Ottó, hanem a saját „képviseletemben” jöttem el Hévízre, mint a Magyar Páneurópa Szervezet elnöke, igaz, Habsburg Ottó megkért, hogy őt is helyettesítsem. Csodálatos, csak ezt a szót tudom használni, lenyűgöző volt ez a mai nap. Különösen szépnek tartom azt, hogy a Fradi ebben a templomban talál otthonra, nagyon szépek voltak az apát Úr szavai az egyház és a sportkörök kapcsolatáról, és én is csak azt ismételhetem el, amit ő mondott: remélem sok egyesület követi majd ezt a példát. Nem véletlen, hogy - mint oly sokszor az alapítása óta - ismét a Ferencvárosi Torna Club jár valamiben az élen. A nagyvilágban jártamban-keltemben számtalan hasonló példával találkoztam. Nyugat-Európában elég gyakori az ilyesmi, bízom tehát abban, hogy itthon is „ragadós” lesz a jó példa.

A csapat

Telek András, az FTC hívő labdarúgója:
Nem is tudom szavakban kifejezni azt a csodálatos érzést, ami a hatalmába kerített; amikor megláttam a zöld-fehér Fradi-templomot. Nagyon megható számomra, hogy én is részese lehettem a szentelési szertartásnak. Még játékostársaim is gratuláltak - nekem! - ehhez templomhoz. Remélem, gyakran eljöhetek majd ide.

Simon Tibor, a „legzöldfehérebb” fradista:
- Meglepő számomra, hogy ennyire fanatikusan szeretik a Ferencvárost itt Hévízen, hogy a vállalkozók megépítsék ezt a gyönyörű templomot. Tavaly már jártunk erre, amikor elkezdték építeni – Nagykanizsáról jövet álltunk meg —, akkor meg elég kezdetleges állapotban volt, és nem gondoltuk, hogy ilyen hamar befejezik. Amikor először hírét vettük a templomépítés gondolatának, meglepődtünk, most viszont nagyon örülünk, és remélem, hogy sok szurkoló- nem csak fradisták - látogatnak majd el ide.

Novák Dezső vezetőedző:
Nagyon jó dolog, hogy ennyi itt a fradista, van egy olyan sejtésem, hogy a Jézus Szíve elnevezés csak „hivatalos” papírokon marad meg és mindenki a Fradi-templomként fogja „szólítani” ezt a gyönyörű létesítményt. Azt hiszem, a csapat életében óriási esemény volt a mai, amely azt is megmutatta, mennyire szeretik a Ferencvárost.

Balogh Tamás kapus:
A csodálatos ünnep után már én is csak közhelyeket tudnék puffogtatni, ennek ellenére tényleg azt kell mondanom, ami a csapat egészének véleménye: ezt a templomot a magunkénak kell éreznünk. Amikor tehetjük, visszatérünk ide, hogy elmondhassunk egy imát.

Imre Mátyás, Pajor-Gyulai László