Lelkipásztorkodás a hadseregben

Az újonnan alakult Tábori Püspökség, szeptemberig a Hűvösvölgyi út 21-23-ban kapott helyet. Vezetője Ladocsi Gáspár, teológiai doktor, szemben ül velem. Püspök atya, a magyar nyelvben - más nyelvekkel szemben - nem katonai püspöknek nevezik a hadsereg lelkipásztori vezetőjét, hanem tábori püspöknek. Miért?

Mert a magyar honvédelemnél hagyomány, hogy amikor ellenség tört az országra, akkor táborba szálltak. A középkorban a püspökök is vezettek bandériumokat, főleg Károly Róbert királyunk alatt és a katonáskodás erősen a tábor gondolatához kötődött. Gondoljunk Csokonai versére, abban is a táborozás szó van. Ez ilyen régi hagyomány, hogy a katonai lelkipásztori szolgálatot tábori lelkipásztori szolgálatnak, a püspökséget, Tábori Püspökségnek nevezik. Én ezt a sajátos magyar hagyományt nagyon szépnek tartom és minden formában igyekszem fenntartani és továbbvinni.

Magyarországon, ahogy tudom, legalább 100 éves a tábori püspökség. Az első világháború idején már biztosan volt s a két háború közt, a Horthy-korszakban ugyanúgy. A kommunista uralom szüntette be. Hogyan alakult meg 40 évi szünet után?

A tábori püspökség előkészítése mindjárt a rendszerváltozás után megtörtént. Maga a hadsereg, de a közélet is szükségét látta a tábori lelkészi szolgálat létrehívását. Egyrészt azért, mert Európa hadseregeinél ez nagy múltra és tapasztalatra tekint vissza és jól beváltnak bizonyult. Másrészt azért is fontos, hisz a magyar hadsereg és a honvédelem ateista ideológiára rendezkedett be. Ezt fel kellett számolni a vallásszabadságnak megfelelően és természetes velejárója volt az, hogy ha a honvédség megkapja a honvédelmi hagyományoknak és a kor igényének megfelelő arculatát, hozzá fog tartozni a tábori lelkészi szolgálat is. Az előkészítő munka 1994-ig tartott. Ekkor állították föl ezt a szolgálatot. Engem 1994. május 14-én szenteltek püspökké és neveztek ki katonai ordináriussá.

Milyen munkaterületeken szervezel és hogyan?

Hát valóban még az első legfontosabb lépcsőnél vagyunk a szervezésnél. Véleményem szerint ez még jó időt vesz igénybe, legkevesebb néhány évet. A szervezésnél első feladatom volt a hivatásos tábori lelkészeket összegyűjteni. Olyan elgondolás született, hogy mindegyik egyházmegye ad egy-egy lelkipásztort erre a szolgálatra, átad a katonai Ordinariátusnak. Hivatásos katolikus tábori lelkész van 14 és ugyanennyi a protestáns tábori lelkész is. Most szervezzük meg az úgy nevezett kisegítő tábori lelkészeket. Ezek megmaradnának a szerzetes közösségben, vagy az egyházmegyéjüknél, de a közeli laktanyában lelkipásztori munkát is végeznek. Mint másodállású lelkészek a tábori püspökséghez tartoznak, így a katonáknak lehetőségük van a pappal, a lelkipásztorral találkozni vagy szabadidejükben kimenni hozzá. Szeretnénk olyan fiatal papokat megnyerni ennek az ügynek, akik amúgy is ifjúsági lelkipásztori munkával foglalkoznak. A tábori lelkészi szolgálat személyi gondjai mellett, az elhelyezésnek a szó szoros értelmében is megvannak maga a gondjai. A Tábori Püspökség épülete most alakul a Szabadság tér 3. szám alatt, a belvárosban egy egyemeletes polgári házat alakítanak át erre a célra, a tábori lelkészek lakására, illetve a hivatalra, meg minden olyan helyiségre, ami még szükséges. A protestáns tábori lelkészek is hasonló gondokkal küszködnek, őnekik összetettebb a feladatuk ilyen téren, hiszen a református és az evangélikus lelkészeknek a közösségét kell megalkotniuk, vagyis az ökumenéhez, az Egyházak Világtanácsához tartozó protestáns közösségeknek a lelkészeit kell összefogni. E mellett pedig létezik még a Tábori Rabbinátus, a harmadik történelmi egyház. A Tábori Rabbinátus jóval kevesebb létszámú, hiszen a zsidóságnak a lakosságban való száma is jóval kevesebb. Jelenlétüket két tábori rabbi képviseli.

A lelkészek hány nagyobb helységben, városban, laktanyában dolgoznak?

Van három tábori esperes. A legnagyobb centrumokban ők vannak, az egyik Budapesten, a másik Tatán, a harmadik pedig Cegléden van. Az esperesek mellett mindhárom katonai főiskolának megvan a lelkésze, azaz Budapesten, Szentendrén és Szolnokon van főiskolai tábori lelkész. Hozzá kell tennem, hogy mind az esperesek, mind pedig a főiskolákon protestáns (evangélikus vagy református), tábori lelkészek is vannak, katolikus mindenütt. Emellett a nagyobb városokban, nagyobb helyőrségeknél, nagyobb létszámú laktanyákban van tábori lelkész. Nyolc ilyen hely van, ebből négy katolikus és négy protestáns központ. A négy katolikus központ: Győr, Veszprém, Pécs és Kecskemét. De ahogy tervezzük, minden nagyobb helyen az úgynevezett kisegítő tábori lelkész is jelen lesz és ott, ahol főállású hivatásos tábori lelkész van a protestáns egyházak részéről, ott természetesen kiemelt formában lesz jelen a kisegítő katolikus tábori lelkész.

A főállású tábori lelkésznek, hogy úgy mondjam, "életfogytiglan" a katonaságnál kell maradnia vagy változtathat idővel?

A megegyezés szerint, ami a Szentszék és a Magyar Köztársaság között létrejött, a tábori lelkészek egy ideig vagy katonai nyugdíjas korig vállalják ezt a szolgálatot és e szerint kapják ennek a javadalmait vagy nyugdíját. Én minden tábori lelkészről kértem, hogy legkevesebb 5-6 évig legyen tábori lelkész, hiszen a stabilitásra adnunk kell egy épülő, kialakuló szervezetnél. Ne forduljon elő, hogy az első 2-3 évben úgy ismernék meg a tábori lelkészeket, hogy csereberélik egymást. Erről szó sem lehet. Hála Istennek, mindegyik tábori lelkész készséggel vállalta ezt a szolgálatot, köztük a legfiatalabb 28 éves, a legidősebb pedig 46. Aki 40 év fölött van, annak a lelkipásztori munkája mellett a saját életberendezkedése is azt sugallja, hogy a katonai nyugdíjas korig tábori lelkész maradjon, hisz az életéből nagyjából egy évtizedet foglal le ez a sajátos lelkipásztori munka. Utána 55-60 éves korukban visszatérnek az egyházmegyéjükhöz és nyugodtan folytathatják tovább a plébánosi vagy más felelős lelkipásztori feladatukat.

Említetted, hogy protestánsokkal is együttdolgozol. Gondolom, az ökumenikus együttműködésnek nincsenek nagyobb akadályai?

Nyugodt szívvel elmondhatom, az együttműködés igen jó. Igaz, nagyon sok közös szertartásunk, liturgikus cselekményünk van. Gondoljunk egy csapatzászló megáldására, amikor imát kell mondani felette, sokszor a terminológiát vagy a megfelelő kifejezéseket nekünk kell konstruálni, mert ilyen szorosan még szolgálatban történelmi egyházak még nem voltak, mint most a tábori lelkészek. A jövőre is gondolnunk kell minden formában, ahol mondjuk református tábori lelkész van főállásban, ő tudja úgy fogadni azt a katolikus kiskatonát vagy katolikus hivatásos katonát, hogy azt megfelelő formában tudja átadni katolikus kollegájának a lelkipásztori gondjában vagy a lelkipásztori segítségnyújtásra. Úgy érzem, nagyon jó közösségben vagyunk, hisz mindegyikünket a megfelelően, a helyesen elvégzendő munka összetartásra sarkall.

Hadd kérdezzem meg: hogyan kerültél a tábori püspökségre?

Hogyan is mondjam? Biztosan megvoltak ennek is az okai. A kiválasztásnál talán az volt a fontos, hogy a jelölt nagyon öreg ne legyen. Mert nagyon sokat kell utaznia, mozogni, szervezni és ez a fizikai állóképességét bizony megpróbálja. Bizonyára az is fontos volt, hogy olyan legyen, aki volt sorkatona és én, az én nemzedékem még kétévi katonai szolgálatot teljesített. Annak idején Lentiben katonáskodtam, 1970 és '72 között, mint papjelölt, szeminárium előtt és az ateista ideológia hatását megfelelően éreztették rajtunk. Hivatást megpróbáló idő volt az én korosztályomnak, az érettségi után, a szeminárium előtti kemény két éves szolgálat. Talán ez a tapasztalat is belejátszott. Az is szempont volt, hogy a leendő feladathoz hasonló munkát végeztem-e mint lelkipásztor, mennyit voltam fiatalok között, hogyan tanítottam őket vagy mennyire tudtam megszervezni különböző közösségeket. Ezekre gondolok, ezek a szempontok fontosak voltak és néhányan az illetékesek közül úgy gondolták, hogy ezt a feladatot rám lehet bízni. Én magam, nagy próbának tartom az életemben.

Melyik egyházmegyében dolgoztál?

Az egyházmegyét tudom mondani, akkor még Esztergomi, most Esztergom-Budapest-i Főegyházmegye. Szentelésemtől fogva teológiai tanár voltam Esztergomban. 17 évig a teológiai tanári státusban, dogmatikát tanítottam, dogmatörténetből van a diplomám is és ez a legkedvesebb tárgyam, a görög-latin filológia. Két évig kint voltam Rómában ösztöndíjjal a Patrisztikus Intézetben, az egyházatyák teológiájával foglalkozó intézetben, az Augusztiniánumban. Itthon nem csak a teológiai munkában, az úgynevezett világiak számára megszervezendő teológiai oktatásban is volt részem, itt 12 évig dogmatikát tanítottam és a jelenlegi jegyzeteket is én állítottam össze. Emellett ifjúsági csoportokhoz, újra alakuló egyesületekhez gyakran kaptam meghívást, nagy örömmel mentem oda, hogy az úgy nevezett ifjúságképzést, az ifjúsági vezetőképzésben részt vehessek. Egyébként az a típus voltam, akiről azt mondják, hogy szónok-pap. Tehát nagyon sok helyen, nagyon sok közösségben jelen voltam. Most egy kicsit szűkebb lett a világom, hiszen nagyobb egységesített erővel kell a katonák közötti lelkipásztori szolgálatra gondolnom. Elmondhatom, hogy Magyarországnak számtalan templomában megfordultam, ahol különböző missziókban, triduumokban, felnőtteknek való továbbképzőkön munkálkodtam.

Mik voltak katona korod nagy, meghatározó élményei?

Bár egyszerű családból származtam - kitűnően biztosították szüleim a neveltetésemet. Egyházi gimnáziumba jártam, egyházi kollégiumba. Mindig a jóra, a szépre tanítottak, örülni a tehetségnek és azt kibontakoztatni. És a katonaságnál hirtelen bekerültem egy olyan laktanyába, aminek nem volt jó híre, azért vitték pont a Zala megyei Lentibe a papi hivatások jó részét. Több mint egy harmaduk büntetett előéletű volt. Körülbelül a felének, talán ha megvolt a nyolc osztálya. Származásukat illetően - bár e szerint nem ítéletet alkotni akarok, csupán az emberi magatartás meghatározójaként sorolom fel -, bizony voltak olyanok, akik külvárosokból vagy olyan családokból kerültek ki, amelyek nem arról híresek, hogy az emberi méltóságot nagyon megtartják. Ezek között élni, embernek maradni, de észrevenni, hogy bennük is van jóra való készség; észrevenni azt, ha valaki rosszat tesz, sokszor csak azért csinálja, mert a jó belülről hiányzik; tenni akar valamit, amit nem mer kimondani, vagy mint érzést megfogalmazni. Nekem az egész sorkatonai szolgálatom alatt az ember megtapasztalása volt a legnagyobb élményem. Sosem felejtem el: volt egy katonatársam, akiről azt hittem, hogy igazán jó gyerek, megosztotta velem a kenyerét. Egyszer ellopták a nadrágomat, én nem loptam vissza, mert kispapként ismertek és ő visszalopta nekem. És egy idő után ezt a gyereket be kellett kísérnem a börtönbe. Kiderült, ő a híres "Nagyfa galerinek" volt a tagja. Pedig én csak jót tapasztaltam tőle. De hát belekerült a galeribe és ott ilyeneket csináltak. Az ateista diktatúrában igencsak jó néven vették, ha a mi hivatásunkat irónia tárgyává teszik, ezért semmiféle retorzió nem volt. Ennek ellenére épp a tisztek között tapasztaltam meg egy-kettőnél az emberséget. Sosem felejtem el a századparancsnokom viselkedését. Amikor egyszer úgy éreztük, azt hiszem joggal is, hogy nagyon megaláztak bennünket papi hivatásunk kapcsán, csak kinyitotta az irodája ajtaját és annyit szólt nekem: „Ladocsi, kibírták. Nem ez a fontos?” - Nem kellett többet mondania. Utána becsukta az ajtót, ez nekem erőt adott. Ezek az élmények elevenek maradtak bennem, s amikor föltették a kérdést, vállalom-e ezt az új szolgálatot, akkor visszagondoltam ezekre az élményekre. A negatív tapasztalatok is nagyon pozitív erőt adtak. Hála Isten, most már ilyenek nincsenek. Ma igyekeznek a katonáknak imatermet biztosítani, főleg ott, ahol nehéz sorsú katonák vannak. A tábori lelkésznek a munkájában nagyon bíznak, az ember látja: hol kell segíteni, hol kell a lelkipásztornak az emberi lelket gondozó szolgálatát fölajánlani.

Hogyan folyik a lelkipásztori munka? Milyen módon lehet megközelíteni a katonákat?

Itt figyelembe kell venni, hogy a tábori lelkészek nagyjából csak fél éve vannak a helyükön. Tehát először meg kell ismerkedni a katonákkal, elbeszélgetni velük, ez mindennél fontosabb. Sokszor megkérdezik tőlem: Hányan vannak a vasárnapi misén? Én mosolyogva szoktam rájuk nézni, hiszen nagyon kevés helyen van vasárnapi mise vagy alig tudok róla. Egyszerűen azért, mert mindenkit hazaeresztenek. Ha valamikor, a hétvégén, a pihenőnapokon adódik a legkevesebb alkalom a katonák között lenni. Ami nagyon fontos, hogy a tábori lelkész a katonaság ideje alatt pótolni tud elmaradt dolgokat. Ez az egyik legfontosabb terület. Hánynak maradt el a bérmálása, az elsőáldozása, megszakadt a kapcsolat kisgyerek korában, mert csak a nagymama nevelte beléjük a hitet és a vallást. Különösen is törekszem arra, hogy a hivatásos katonáknál, főleg a fiataloknál, a normális keresztény életnek a ritmusa, életformája, az életükben valóság tudjon lenni.

Keresztelések is voltak már?

Egy-kettő igen. Talán most rájönnek arra, hogy ilyen problémákkal odafordulhatnak a tábori lelkészhez. Két hét múlva megyek bérmálni Győrbe. Az ottani tábori lelkész megszervezte, hogy akik nincsenek megbérmálva, most a bérmálás szentségében részesednek. Ez lesz az első bérmálásom katonák között.

Ha van valamilyen előadás, van-e utána szabad beszélgetés, amelynek során elmondhatják kételyeiket, mit tudnak, mit hallanak az egyházról, papokról, Istenről?

Ez magától értetődik. Mindig örülök annak, ha hallom, hogy megfogalmazzák a problémáikat. Az élményeik szerinti negatívumokat is. Mert abban az őszinteség és a bizalom egyszerre mutatkozik meg. Én azt hiszem, hogy a magyar fiatalságnak a komoly hitre figyeltető utolsó lehetősége a honvédség ideje alatt van.

Ez nagy szó. Remélem és kívánom, hogy ezt jól meg is tudjátok valósítani. - Szabad megkérdeznem a rangod?

Én dandártábornok vagyok, Európa legtöbb hadseregében többnyire ez a katona- püspök rangja. Ahogy a katona-orvosnak, a mérnöknek, a papnak is adnak rangot. Mivel az Anyaszentegyház az Ordinariatust mint püspökséget állította föl, így méltó, hogy abba a kategóriába tegyék a rang szerint a püspököt, ami a legmagasabb. Ezért lettem a tábornoki kar tagja - igaz a legalacsonyabb fokán, de ezt jónak tartom – dandártábornok.

És milyen rangjuk van a lelkészeknek, tábori espereseknek?

Vikáriusomat még nem neveztem ki, szeretném jól megfontolni a kinevezését, a személy megtalálását és kiválasztását. Ő ezredes lenne. Az esperesek, főiskolai lelkészek, alezredesi rangok, a kisebb beosztásúak pedig őrnagyi rangot viselnek. Tehát mindegyik tábori lelkésznek főtiszti rangja van, életkorának megfelelően. Mert ne legyen egy 28 éves tábori lelkész azonnal őrnagy, hiszen aki katonai főiskolát végzett és kiválóan teljesítette a katonai kötelességét, méltán vehetné neheztelésnek, ha a tábori lelkész őt korban megelőzné a ranglétrán. Így ezeknek a helyeknek megvan a legmagasabb ranghelyzete és életkorhoz igazodik. A 28 éves tábori lelkész főhadnagyi rangot visel.

Gondjaid?

Elég sok van! Gondom van természetesen a tábori lelkészek elhelyezésével, a szolgálati szabályzatával, ami nem könnyű feladat, mert majd csak a tapasztalat mutatja meg, hogyan kell mindennek rendesen működni. Ajánlották, hogy az irodánk legyen a parancsnoki épületben. Kifejezetten kértem ne ott legyen és az imaterem sem, hanem a katonák között, ott ahol könnyen meg tudják találni a lelkészt vagy az imádság és más összejövetelek helyét. Az is gond: milyen legyen a munkaideje, munkaviszonya egy tábori lelkésznek. A kiképzés alatt nem jut közel a katonákhoz, egy bizonyos készenlét kell, hogy elérjék a tábori lelkészt, ha nehézség vagy probléma adódik. Igazában a nagy szabadidőben sem tud foglalkozni velük, mert persze, a katona is szórakozni akar. Márpedig vagy imádkozol vagy szórakozol. Bár ez rossz alternatíva. Meg kell találni a megfelelő időt a szabadidőbeli programok között. Ez bizony még nagy tapasztalatot kíván tőlünk. A gondjaim között - mint már említettem - ebben a pillanatban a legnagyobbak közé tartozik a Tábori Püspökség épülete, ami remélem szeptember elejére készen lesz és szépen, rendesen, tisztességesen fog kinézni.

Terveid?

Tervem is van, elég sok. Némelyik már a gondjaimból megmutatkozik, ezért azokat itt mellőzöm. Egyik legdédelgetettebb tervem, a katonák imakönyvének a kiadása. Egészen más dolog, ha egy tetszetős, szép, nekik szóló imakönyv van a kezükben és abba belelapozva tudják, hogy bizonyos dolgokkal mit kezdjenek. Ha meg közösségben vannak, ne kelljen állandóan fénymásolgatni lapokat, hogy valahogy összehangolódjanak. Hiszen sokszor olyan közösség jön össze, ahol az egyik fiatalember kívülről tudja az egyház egész tanítását, esetleg világi teológiát is végzett, a másik pedig szégyenli, hogy az apostoli hitvallást sem tudja elmondani; a "Mi Atyánk"-ot még igen. Tehát szükség van ilyen áthidaló eszközökre. Különben a tábori lelkészek havonta egyszer Dobogókőn - éppen ma este is - összejönnek, amikor a gondoknak és a terveknek, a konkrét lépéseknek a feladatait vitatjuk meg.

Milyen a katonák hazaszeretete?

Érdekes módon a tábori lelkészektől várják el az útmutatást a helyes hazaszeretetre. Igen, legyenek büszkék, hogy ők magyar katonák. A másik: a honvédi hagyományhoz kötött hazaszeretet, azokon az ünnepeken, megemlékezéseken, amelyek az egyházhoz kapcsolódnak. Az egyház mélyítse történelmi ismereteiket. Harmadszor: társadalmi megmozdulásokon a nemzet együvétartozását erősíteni, kifejezni tudjuk.

Köszönöm a beszélgetést Püspök Atya.

Fejős Ottó