Kereszténység és pogányság

Dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, tábori püspök előadása a honfoglalás koráról

Izgalmas, élvezetes előadást tartott Győrött, a tanítóképző főiskola zsúfolásig megtelt nagytermében a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) „1100 éves Magyarország” című rendezvénysorozatának keretében dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök „Kereszténység és pogányság a honfoglalás idején” címmel. Ma különösen szükség van rá, hogy megtanuljuk abban a szellemben értékelni történelmünket, hogy Európa része voltunk, s hogy az is akarunk maradni. Eddigi értékeléseink zömét ugyanis nem fogadta el a világ, mert az nem volt összhangban az európai történetírással.

Ezért a honfoglalás eseményeit is úgy kell szemlélni - megfelelve a történelmi hűségnek -, hogy az, az akkori keresztény világ egészének történelméhez tartozik - kezdte előadását dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök.

Tudomásul kell vennünk, anélkül, hogy deheroizálnánk, a honfoglalás nem olyasvalami, amit Feszty Árpád körképe sugall. Nem egy nagy bejövetel volt a Vereckei-szorosnál, táltosainkkal, pogány kultúránkkal, hiszen az igazi honfoglalás után is érkeztek még olyan népek, melyeket joggal tekinthetünk magyaroknak. Amikor a honfoglalásról beszélünk, nem a 895-ös vagy 896-os esztendőt kell csupán feljegyeznünk, magunk előtt kell látnunk az azt megelőző és az utána következő évtizedeket, egészen az állam és az egyházszervezet kialakításáig.

Eleink kereszténységgel való kapcsolatáról szólva az előadó elmondta: a magyarok a kereszténységgel nem e hazában találkoztak először, hanem már az őshaza elhagyása után szembesültek vele. Beszélt István és Koppány ellentétéről, ami valójában nem a kereszténység és a pogányság nagy ütközete volt, hanem két dinasztikus szemlélet szembehelyezkedése. Koppány Bizáncra, István a latin és bajor kereszténységre támaszkodott. A különbség csupán a hangsúlyban keresendő.

Az előadó cáfolta azt a hiedelmet is, hogy a kereszténység felvételével a magyarság szembekerült az identitásvesztés problémájával. Kétségtelen, hogy a kereszténység nagyon új volt a magyarság számára - mondta -, de élő gyökereitől nem volt idegen. Úgy értékelte, nem-helyes az a felfogás sem, miszerint a magyarságra rákényszerítették volna a kereszténységet, vagy hogy az életerős pogányságot e hazában az enervált kereszténység váltotta fel. Ezt igazolja az a túlélési képesség is, melyről a magyarság az Árpád-ház alatt tanúságot tett, s az a mód, ahogy megtalálta helyét Európában.

Ladocsi Gáspár beszélt a krónikák emlékeiről, a sírleleteken megtalált kereszténységre mutató jelekről, a szláv, szlovén, bolgár, bizánci befolyásról, ősi szavaink eredetéről, dalaink, imáink nyelvezetéről, a magyarság számára emelt templomok maradványairól, a bizánci térítés, a latin kereszténység hivatalos felvételének koráról, az egyházmegyék megszervezéséről. Mint fogalmazott, a pogány magyar vallásosságban fellelhetőek voltak olyan elemek, melyek a kereszténység pillérei tudtak lenni. Ilyen volt a jó és gondviselő Isten képéhez való kötődés, a dolgosság és a kereszténységszerű családszemlélet, valamint a magyarban kezdetektől fogva meg levő lelkiismeret-, bűn-, bűnbánat-, bűnhődéstudat. Ezt ősi szavainkon túl az is igazolja, hogy a kereszténység rövid idő alatt beépült a magyarság lelkületébe.

Keszei L. András