Amikor a katona ministrál

Magyar Hírlap, 1997. július 05.

Ladocsi Gáspár tábori püspök a lélektanról, a Góliát-effektusról és fogdabeli élményeiről

Élményt szerez a katonának a szertartásban nyújtott segítség még akkor is, ha a Miatyánkot még alig ismeri - ez az egyik örömteli tapasztalata a Magyar Honvédség katolikus tábori püspökének. Ladocsi Gáspár munkáját a helyőrségekben és a főiskolákon összesen tizenkét lelkész segíti, de, mint vélekedik, legalább még egyszer ennyire lenne szükség. Ettől az évtől kezdve a főállású munkatársak mellett fokozatosan bevezetik a kisegítő tábori lelkészek intézményét is.

Hány katonafiatal áll kapcsolatban a tábori lelkészséggel?

Ilyen statisztikát még nem készítettem. Beiktatásomkor kijelentettem, öt évig szeretnék statisztikamentesen dolgozni. Ha ugyanis ma kijelentek egy számot, amely adott helyen, adott pillanatban igaz, az lehet, hogy holnap már nem lesz igaz. Munkánk „sikere” sok mindentől függ: a lelkész személyétől, elérhetőségétől, leterheltségétől, a fogadókészségétől. Ezt, a személyes kapcsolaton alapuló szolgálatot már csak papjaim megbecsülése miatt sem szeretném rideg számok mögé rejteni. A fiatalok két nagy csoportjával foglalkozunk: vannak, akik otthon is gyakorolták hitüket, s a bevonuláskor jelentkeznek, hogy szeretnének közösségünkbe tartozni, mások pedig útkeresők. Egyik kollégám mesélte, nemrégen odament hozzá egy fiatal, s azt mondta: ő soha életében nem találkozott a vallással, most megnézi, milyen is egy pap. Örömmel mondhatom továbbá, hogy a tábori püspökségnek kispapja is van.

Mennyire számít a szerzetesekre és a civil munkatársakra?

A szerzeteseket szeretném bevonni a munkába. Régen nagy hagyománya volt annak, hogy például a nővérek szerepet vállaljanak a beteggondozásban. Egyelőre azonban nem lehet fellépni ezzel az igénnyel az éppen csak megerősödő rendjeinkkel szemben. A honvédségnél ugyanakkor elsősorban olyan szolgálatokat várnak és ismernek el, amelyek a felszentelt papokhoz kapcsolódnak. A világiak apostoli munkáját hosszú távon be lehetne kapcsolni, úgy érzem azonban, Magyarországon erre még nem érkezett el az idő.

Tevékenységük a hivatásos állományra is kiterjed?

Öt területen dolgozunk: a hivatásosok, a katonacsaládok, a sorkatonák, a kiszolgáló-intézetek és az egyesületek tartoznak „illetékességi körünkbe” - a polgári szolgálatosokkal nem foglalkozunk; mi a fegyveres erők lelkipásztorai vagyunk. A közvélekedéssel ellentétben, amely úgy tartja, elsősorban a sorkatonákkal foglalkozik a tábori lelkészség, a hangsúlyt az első két kategóriára szeretném helyezni. A hadsereg egyre inkább a szerződéses működés irányába tart, de ha nem így lenne, akkor sem tennék másként. Tudatosan kerülöm, hogy szakadékot hozzak létre a hivatásos katonák és a sorkatonai szolgálatukat töltők között. Hiszen a hivatásosnak is van gyereke, akit meg kell keresztelni, édesanyja, akit fel kell keresni a kórházban, szülője, akit egyszer el kell temetni, leánya, akit meg kell esketni. Sokan vannak, akik szeretnek és támogatnak bennünket, az olyanok után pedig nem járok, akiknél szolgálatunk a megtűrt vagy nem szívesen látott kategóriába tartozik.

Létezik-e együttműködés a hadsereg pszichológusaival?

Természetesen kapcsolatban állunk a humán szolgálat munkatársaival. Mindenekelőtt persze azt kell tisztázni, kinek mi az illetékessége. Nem hiszem azonban, hogy jelenleg ez a két szolgálat olyan közel lenne egymáshoz, hogy illetékességi összeférhetetlenség alakulna ki. Mindkét fél érzi, megközelítőleg azonos területen dolgozik. Szeretném ugyanakkor megszervezni a tábori lelkészek pszichológiai képzését - ez egyben egy kézikönyv előkészítését is jelentené, amelyet majd a kispapképzésben is fel lehetne és kellene használni.

Feltételezem, ez a jó kapcsolat vonatkozik a többi felekezetre is.

Nem hiszem, hogy a hadseregnek kellene azon területnek lenni, ahol a felekezeti viták lezajlanak. Az egyes eseményeken való közös szolgálaton kívül a katonaságnál az igen gyakori vegyes házasságok rendezése ad alkalmat az együttműködésre: ezen a téren szinte napi kapcsolatban állunk.

Ez érvényes például a Hit Gyülekezetére is, amely felekezet a közelmúltban létesített tábori püspökséget?

A törvény szerint minden államilag elismert egyháznak lehetőséget kell adni hívei lelki gondozására, ha pedig egy bizonyos számú hívővel rendelkezik, akkor tábori püspökséget alapíthat. Nem gondolom, hogy a Hit Gyülekezet zavarná a katolikus egyháznak a hadseregen belüli ökumenikus kapcsolatait. Szeretném elkerülni a Góliát-effektust, mert nem akarok elhíresülni arról, hogy mások munkáját eleve előítélettel fogadom.

Milyen anyagi segítségre támaszkodhatnak?

A Honvédelmi Minisztérium biztosítja a tábori lelkész lakását, fizetését, mozgását, a püspökség Szabadság téri épületét, a minden helyőrségben megtalálható irodát, a nagyobb laktanyákban a közösségi termeket, amelyeket bármelyik felekezet szükség szerint átalakíthat imateremmé, kápolnává. Ezenkívül azonban szükség van egyházi segítségre is, hiszen szolgálatom sok olyan dologra is kiterjed, amely nem tartozik szorosan bele a honvédség anyaggazdálkodásába. Nem örülök annak, ha a lelkész egész nap az irodában ül. Szerencsére ma már nem tapasztalom azt a korábbi gyakorlatot, hogy egyes katonatisztek úgy fogták fel munkánkat, hogy a lelkész 8-ra jön dolgozni, s 4-kor végez.

Templom?

A keresztény katona, a nemzet identitásához hozzá tartozik egy templom, ahol a tábori püspök otthon van, s a honvédelemhez kötődő vagy egyházi rendezvényeket meg lehet tartani. Három irányba indulhatnánk el: ha a történelmi örökséget nézzük, a régi helyőrségi templom maradványai a budai Várban, a Kapisztrán téren állnak. Ennek a templomnak csupán a tornya maradt meg, annak ellenére, hogy nem érte több találat a háborúban, mint más templomokat - Rákosi romboltatta le. A Mátyás-templom ad otthont a tábori püspök ünnepi tevékenységeinek - ezzel a „bérleménnyel” az a gond, hogy mivel nem nyújt állandó otthont, nincs meg a szükséges szellemisége. Sokat gondolkodtunk egy megfelelően felhasználható, már meglévő templomon is - végső megoldás azonban még nem született. Más országokban ez nem jelent ilyen problémát: Rómában a tábori püspök temploma szomszédos a Capitoliummal, a francia tábori püspök székhelye az Invalidusok temploma, az osztráké pedig a Mariahilferstrassén található.

A magyar katolikus tábori püspök teológus professzor. Mennyire kellett szenvedélyét odahagyni, s mivel gazdagodott „az élet sűrűjében”?

Úgy látom, mostanában tendencia, hogy teológiailag képzett papokat küldjenek az élet sűrűjébe: az olasz és a francia tábori püspök is teológus. Már kinevezésemkor kijelentettem, nem szeretném feladni a számomra lendületet adó tanítást. Nagyon sokat jelent, hogy az élet mindkét területét művelhetem: más lett az optikám, szélesedett a teológiai látásom, például az igények megfogalmazásában.

Milyen élményeire emlékszik legszívesebben?

Például a fogdában tett látogatásra: amikor először ott töltöttem a karácsonyt. Életem legutóbbi huszonöt karácsonya — a sorkatonai szolgálat első évét leszámítva - mindig papnevelő intézetben ért: kispapként, tanárként, nevelőként. Ezek után nagyon mély élmény volt, amikor először lehettem együtt szenteste a fogdásokkal: kevés helyen találkoztam ilyen közvetlen szeretettel. Azóta ott végzem minden nagycsütörtökön a lábmosás szertartását, ott töltöm a karácsonyestét - ők mindig készítenek műsort, én pedig mindig elérzékenyülök; rendkívül jólesik, amikor megkérdezik, mikor megyek legközelebb. Örülök annak is, ha úgy találkozom a katonákkal, hogy az nincsen minden részletre kiterjedően előkészítve, amikor például egy mise után ott maradnak beszélgetni. Kedves élményem, amikor katona ministrál; főleg az olyan katona, aki a Miatyánkot is alig ismeri. Amikor a mise előtt öt perccel elmagyarázom, mit kell csinálni, s utána azt mondja: ez nem is volt olyan rossz.

Szőnyi Szilárd