Szolgálnak és védenek

Riport a Tábori Lelkészi Szolgálatról

Tudjuk, a címben szereplő jelmondat a rendőrség sajátja, ám joggal vallhatnák magukénak azt a Magyar Honvédség keretein belül néhány éve működő tábori lelkészek is, mivel tevékenységük a szó legnemesebb értelmében a haza szolgálata, a hazát fegyveres szervezetekben szolgáló világiak lelki egyensúlyának védelme. Némi újságírói blikkfangra törekedve, munkatársunk így summázza a magyar lelkészi szolgálat első összevont konferenciáján elhangzottak tapasztalatait, melyre a konferencia színhelyén, a Balatonkenesei Honvédüdülőben tett szert szeptember végén. A tanácskozáson részt vettek külföldi tábori lelkészi szolgálatok képviselői, valamint az Apostoli Szentszék képviseletében Giulio Cerchietti atya, a vatikáni püspöki kongregáció titkára. Az eseményt megtisztelte látogatásával Keleti György, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere, dr. Fodor István, a tárca politikai államtitkára és Végh Ferenc altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke. A magyarországi tábori lelkészi szolgálatról készült összeállításunkat ebből az alkalomból adjuk közre.

A magyarországi tábori lelkészi szolgálatok az Úr 1997. évében összesen valamivel több, mint 100 millió forintból gazdálkodhatnak. Ebből az összegből vélhetőleg (hasonlóan a tavaly történtekhez) megmarad néhány millió forint, egyrészt a feltöltetlen státusok következtében kifizetetlen bérekre, másrészt bizonyos dologi kiadások elmaradása miatt. A tábori lelkészi szolgálatok tagjainak jövedelme ugyanúgy beosztási és rendfokozati illetményből tevődik össze, mint a Magyar Köztársaság bármelyik hivatásos katonájának jövedelme.

A megbízási díjakra fordítandó összegből az egyes szolgálatok nem egyformán, hanem - úgymond - lélekszám arányában részesülnek. Hatvan százalék jut a katolikus tábori szolgálat ellátására, 30 százalékot élveznek a protestánsok, 10 százalékot pedig a zsidó felekezet. Liturgikus anyagok (papi öltözet, vallásos irodalom stb.) vásárlására, felújítására ugyanilyen arányban jut anyagi fedezet. Ez igazán nem sok, a szolgálatok összesen 10 millió forinttal gazdálkodhatnak e tekintetben, pontosabban csak 8 millióval, mivel a 10 millióból 2 millió az áfa.

A tábori lelkészi szolgálatok működéséhez adottak az alapvető feltételek, ámbár hiányosságokkal. Egy kisebb helyőrség kivételével az ország mindegyik laktanyájában léteznek kápolnák, imaszobák, melyeket a különböző egyházak hívői közösen használhatnak. A lelkészek saját irodahelyiségekben készülhetnek munkájukra, amit természetesen telefonkészülék és gépírói lehetőség segít. (A gépírói lehetőség azt jelenti, hogy lehetőségük van gépeltetésre, ámbár, az espereseket kivéve, gépíró beosztású segítőjük nincs. Az espereseknek járó gépírói beosztások megvannak, de közülük nincs mindegyik betöltve.) Két fő kivételével a tábori lelkészi szolgálatok beosztottai közül mindenkinek van saját lakása, vagy a honvédség vagy az egyházak segítségének köszönhetően. A legnagyobb, megkerülhetetlen és sok esetben megoldhatatlan gondot a közlekedési lehetőségek szűkössége okozza. Magyarán szólva: a kívánatoshoz képest jóval kevesebb a gépkocsi.

Miniszteri szavak

Keleti György honvédelmi miniszter tájékoztatta a lelkészkonferencia résztvevőit a honvédség aktuális feladatairól, vázolta a tárca elvárásait a lelkészi szolgálattal szemben, válaszolt kérdésekre, feljegyzett javaslatokat, és vallott önmagáról. Mindezt a következő összefoglaló szerint:

- A kilencszáznyolcvanas évek végén írtam egy tanulmányfélét, melyben annak a meggyőződésemnek adok hangot, hogy a vallásos fiatalok, ha bevonulnak a hadseregbe, akkor számunkra sokkal értékesebbek, mint azok, akik az aluljárókban szoktak gyülekezni. Nem akarok most politikai érdemeket szerezni, de azért megjegyzem, hogy ez nem mindenkinek tetszett a katonai vezetők közül. Abból indultam ki, hogy a vallásos fiatalok neveltetése, családi környezete általában a becsületes életmód készséggé nemesítése irányába hat. Máris az önök munkájánál vagyunk. Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok hívő ember, nem vagyok vallásos, annak ellenére nem, hogy lányaim templomban fogadtak örök hűséget választott párjuknak. De azt a leghatározottabban mondom, hogy amióta honvédelmi miniszter vagyok, azóta a lehetőségekhez képest mindent megteszek annak érdekében, hagy az önök szolgálata a hadseregben a lehető legeredményesebb legyen. Kétségtelen, a lehetőségek szűkösek, de azért sikerült olyan infrastruktúrát kialakítanunk a laktanyákban, amelyek korábban nem léteztek. Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a kormány áttekintette a következő négy esztendő katonai költségvetésének kialakítására vonatkozó lehetőségeket. Ez a NATO-hoz való csatlakozásunk tekintetében volt indokolt. Úgy döntött a kormány, hogy ezentúl, minden évben egytized százalékkal növeljük a hadsereg költségvetésének részesedését a GDP- ből. Az arány tehát jövőre 1,51 százalék lesz. Ez jelentősen elmarad általában az európai országok hasonló kiadásainak arányától, de vállalásunk értelmében ez az arány 2001-ben 1,81 százalék lesz. Nőni fog a GDP, ennek megfelelően a jövő évi 122 milliárd forinttal szemben 2001-ben 217 milliárd forintra növelhetjük a védelem költségvetését. Ez reálértékben - az infláció miatt - nagyjából 45-50 százalék növekedést jelent. Ennek köszönhetően a fenntartáson kívül most már rövid időn belül fejleszteni is képesek leszünk. 1999. január elsejével - szakszóval élve - be tudjuk állítani a hivatásos állomány törvény szerint előírt bértáblázatát, vagyis a törvény szerint előírt béremelésre - terveink szerint - sor kerül. Keresünk más módokat is, például hasznosítani szeretnénk az USA kormányzati kölcsönét, amit a három csatlakozásra felkért ország vehet igénybe. Mi körülbelül 50-60 millió dollár kölcsönre számíthatunk ily módon. A tárca létszáma év végén hatvanezer fő lesz, ebből a haderő létszáma 52-53 ezer, a nem háborús feladatokat ellátó szervezetek - katonai tanintézetek, egészségügyi intézmények stb. - létszáma pedig 7-8 ezer. Ha a létszámadatok mögött rejlő emberekre gondolok, akkor az önök szolgálatára is gondolnom kell. A tárca azt várja önöktől, hogy az az alapelképzelés, amiért maga a lelkészi szolgálat létrejött, az teljesüljön, vagyis a hivatásos és a sorkatonák körében elégítsék ki azoknak az igényét, akik kívánják a lelki támogatást. Azt várjuk, hogy abban a rövid időben, amit a sorkatonák a hadseregben töltenek, önök igyekezzenek nevelni a fiatalokat, segítsék őket a felnőtté válás folyamatában. Segítsenek minket abban sajátos eszközeikkel, hogy a katonai szolgálat valóban a haza iránti elkötelezettségen alapuljon.

Jelentés a Szentszéknek

A II. János Pál pápa apostoli konstitúciója a katonák lelkipásztori gondozásáról című kiadványban szereplő kitételek hozták elő azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolására dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok urat, katolikus tábori püspököt kértük fel.

- Az apostoli konstitúció értelmében lehetséges külön katonai lelkészi képzés. Tervezik-e annak meghonosítását Magyarországon?

- Óriási az igény, hogy a papság tábori lelkészi szolgálatra való felkészítése megtörténjék. Az egyik út: kifejezetten tábori lelkészek képzése a békeidőkre. Ez a leghatékonyabban Itáliában van megszervezve, meg talán Franciaországban. Ezekben az országokban az a plébános, aki tábori lelkésznek jelentkezik, egy hosszabb képzésen esik át, kifejezetten tábori lelkészi képzésen. Ez az amerikai hadseregben is így van. Mi is szeretnénk egy tananyagot összeállítani, ami az állandó képzésre vonatkozna, amit megismerhetne bárki, akárcsak egy egyetemi kézikönyvet. A másik lehetőség, hogy a tábori lelkészek állandó továbbképzése mellett a szemináriumokban, papnevelő-intézetekben folyamatosan szót ejtünk a tábori lelkészi szolgálat létéről, ismertetve a szolgálat tevékenységének lényegét. Így arról mindenkinek lenne annyi ismerete, amennyi elősegítené a döntését a katonai lelkészi szolgálat esetleges vállalását illetően. A már említett országokon kívül Lengyelországban is felvetődött az a gondolat, hogy a katonai lelkészi szolgálat, pontosabban a tábori püspök, saját lelkészképzőt alapít. Az olasz tábori püspök tavaly állított fel lelkészképzőt, Lengyelországban pedig szépen fejlődik egy ilyen oktatási intézmény megalapításának a terv. Ezen oktatási intézmény tananyagának több mint egyharmadát a sajátságos tábori lelkészi munkához elengedhetetlen ismeretanyagot öleli fel.

- Az apostoli konstitúció elrendeli, hogy a katonai ordinárius (vagyis a tábori püspök) minden öt évben jelentést nyújtson be az Apostoli Széknek az Ordinariátus állapotáról. Tudom, az öt évből még csak három év telt el, de mégis: mit jelentene, ha most kellene a jelentést megírnia?

- Nemcsak a tábori püspöknek, hanem minden püspöknek jelentéstételi kötelezettsége van ötévenként. Ez már a középkorban így alakult, úgy nevezik: ad Limina. Ebben általában statisztikai adatok szerepelnek, hány keresztelőre került sor és így tovább, és természetesen jelentjük a hiányosságokat, melyeket akár objektív, akár szubjektív okoknál fogva tapasztalunk. Örvendezve írnám a jelentésbe azt, hogy meg tudtuk szervezni a katonák keresztelését és bérmálását akár egyéni módon, akár ünnepélyes körülmények között. Örömünkre szolgál, hogy a katonacsaládok számára a szentségek kiszolgálását megfelelő módon igyekszünk pótolni, gondolok az annak idején elmaradott házasságkötésekre, keresztelőkre, és így tovább. A pótlás úgy történik, hogy az egyén találkozik valamilyen oknál fogva az egyházi szolgálattal, például a katonatiszt immár felnőtt gyermeke egyházi esküvőt igényel, de még nem volt első áldozó. Ezeket a hiányosságokat rendbe kell tenni. Természetesen szó esne még a jelentésben a tábori lelkészek képzéséről, az imaszobák állapotáról és sok másról is. De hát majd két év múlva...

Lelkészek kérték

A lelkészi konferenciát meglátogató minisztert, politikai államtitkárt és vezérkari főnököt a résztvevők nemcsak kérdésekkel, hanem kérésekkel is elárasztották. Ezek közül, a lelkészek szerint, a következők a legsürgetőbbek.

1. Legyenek a kiképzés tananyagának szerves részévé morális kérdések, mint például a másik emberhez, a családhoz való viszony stb. A lelkészek ígérik, hogy dogmatikai kérdésekről, ezeken az órákon nem esik szó, vallásos propaganda nem hangzik el.

2. Kapjon lehetőséget a tábori lelkész arra, hogy kiképzési tananyagként szólhasson szenvedélybetegségekről, azok elkerülésének fontosságáról.

A táboriak doyenje

Lehet mondani: dr. Balogh István atya a magyar katonai tábori lelkészek doyenje. Elmúlt 80 éves, Székesfehérvárott él, a papi nyugdíjas-otthonban.

1940-ben Szerencsen szolgált, a Római Katolikus Egyház helybéli hittanáraként, amikor vagy másfélszáz társával együtt behívták 2 hónapos tábori lelkészi kiképzésre. Emlékezete szerint sokat tanult ott, közülük két igazán fontosat. Az első: a tábori lelkész legfontosabb feladata, hogy a katona testi és lelki szükségleteiről minden pillanatban gondoskodjék; a második: fegyveres összetűzés során tartózkodjon a közbeavatkozástól.

Balogh István atya 1942 őszén már a fronton szolgált, a Dnyeperen innen. Annak idején a rend szerint a tábori lelkész egy évet töltött a fronton, aztán hazarendelték, más egyházi szolgálattételre, frontszogálatát egy másik tábori lelkész vette át. Csakhogy...

- Amikor 43 őszén megjött a váltásom, a hadosztályparancsnok, Legeza tábornok úr, magához rendelt és azt kérdezte: Páter, lenne szíve itt hagyni minket? ...Hát, nekem nem volt ahhoz szívem, úgyhogy maradtam a magyar katonaközösségben egészen addig, míg aztán valahol Csehország területén, egy nappal a német fegyverletétel után, 1945. május 9-én fogságba estem.

Szovjet hadifogolytáborba kerültem, egy kifejezetten katonai lelkészeknek felállított hadifogolytáborba. Az orosz parancsnok az első eligazításon azt mondta, de szó szerint ám, mert erre nagyon jól emlékszem:

- Mi már a papokat nem öljük meg. Nálunk vallásszabadság van, de a vallásos propaganda tilos, a vallásellenes propaganda viszont megengedett. Istentiszteletről szó sem lehet, a betegek barakkjában nem mutatkozhatnak, mert mászkálásukkal csak a járványt terjesztenék, a halottakhoz se mehetnek oda, mert róluk a Szovjetunió gondoskodik. Aki ezeket megfogadja, az soron kívül hazamehet. Van valakinek hozzászólása?

Neki volt, aminek következtében azonnal átirányították egy másik táborba, ahol 1953 őszéig élvezte a vendégszeretetet. De szinte semmi sem volt az ahhoz képest, ami itthon várt rá.

- 1953 őszén kerültem haza úgy kétezer magyar tiszttel. Ávósok fogadtak minket Záhonyban, mocskos káromkodások közepette. Két évet töltöttem börtönben, végig magánzárkában, szinte naponta kurtavasban, tíz hónapon át tökéletes sötétségben. Kezemet és lábamat többször törésig verték, járni ma is nehezen járok, fogni ma is nehezen fogok. Hogy mindez miért volt a részem, azt nem mondták meg. 1955-ben szabadultam a börtönből, azt akarták: írjak alá egy papírt, miszerint tudomásul veszem, hogy amnesztiával szabadulok. Nem írtam alá, mert amnesztiát csak bűnöző kaphat, én pedig soha nem cselekedtem bűnöset. Szabadulásom óta természetesen a Római Katolikus Egyházban tevékenykedem, kezdetben, az úgynevezett békepapság idején, megtűrt személyként, később segédlelkészként, majd Göncben 28 éven át plébánosként szolgáltam. 1991-ben mentem nyugállományba, a papíron szebb kifejezés szerepel, de valójában nyomorékként.

Dr. Balogh István atya egykori katonai lelkésztársai közül egyre kevesebben vannak életben. A rendszerváltozás óta nemzeti ünnepeinken rendre meghívják őket a Mátyás-templomban megtartandó istentiszteletre. A legutóbbi ilyen alkalommal már csak heten jelentek meg a meghívottak közül.

Apostoli konstitúció

„Az Egyház mindenkor megkülönböztetett törődéssel és a különböző körülményeknek megfelelő módon akarta szolgálni a katonák lelkipásztori gondozását. Ők ugyanis sajátos társadalmi egységet alkotnak, és a maguk életkörülményei miatt... mindenképpen szükségük van az adott helyzetnek megfelelő és sajátos lelkipásztori szolgálatra...” - így kezdődik az apostoli konstitúció a katonák lelkipásztori gondozásáról, amelyet II. János Pál pápa írt alá, a következőképpen: „Kelt Rómában, Szent Péternél, 1986. április 21- én, pápaságunk nyolcadik évében.”

Páter Giulio Cerchietti, a vatikáni püspöki kongregáció titkára, a katonai tábori lelkészet első közös konferenciáján ezen okirat szellemében elemezte a tábori lelkész helyét és szerepét a katonai szolgálat körülményei között. Előadásának szó szerinti, vagy legalábbis a teljesség igényével történő, visszaadására lapunk terjedelmi korlátai miatt nincs mód, csak arra vállalkozhatunk, hogy mintegy címszavakban tesszük közzé: „János Pál püspök, Isten szolgáinak szolgája” milyen szolgának kívánja látni a tábori lelkészt, páter Giulio Cerchietti tolmácsolásában.

Ezek szerint a tábori lelkész kötelességei alapvetően ugyanazok, mint a plébános lelkipásztori kötelességei, a katonalelkész elsődleges feladata, hogy pap legyen. Szolgálatát csak úgy képes ellátni, ha tevékenysége összhangban van a hívők meggondolásaival, ezen oknál fogva nagy felelőssége a püspöknek a tábori lelkész kiválasztása. A tábori lelkész legyen kiegyensúlyozott, semmiképpen ne akarjon katonább lenni a katonánál, de ne akarjon aszkéta se lenni, hanem úgy élje katonaéletét, ahogy a többi katona. A katonák akkor fogadják be maguk közé társnak a katonalelkészt, ha a mindennapi élet apróságaiban is közösek, ha a lelkész az apró ügyek megoldásában is segít a katonának. A katona olyan személyt szeretne látni a lelkészben, aki barát, testvér, és véletlenül se olyat, aki nem más, mint még egy elöljáró. A katonalelkész mindenekelőtt lelkipásztor, a jó pásztor pedig mindig a nyájjal van, ám nem érezteti a jelenlétét állandóan, hanem csak akkor, amikor az a nyáj szempontjából szükségeltetik. A lelkipásztor számos élethelyzetben van együtt a katonával, tehát lényegében nem plébánián, hanem munkahelyen lelkipásztorkodik, és ezt minden élethelyzetben úgy kell tennie, hogy a katona tudván tudja, a katonalelkész olyan ember, aki őt soha nem hagyja el.

Lelkészi állománytábla

A Magyar Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálat az 1994. áprilisi kormányrendeletben meghatározottak szerint áll fenn, két püspökségre és a rabbinátusra tagolódik. Az egységek vezetőinek közvetlen elöljárója a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere. A miniszter néhány, a szolgálatok működésével és gazdálkodásával kapcsolatos jogkört átadott a tárca politikai államtitkárának. Dogmatikai kérdésekben és a lelkipásztori tevékenységet illetően azonban, a szolgálatot végzők nem a katonai vezetőknek, hanem saját egyházuknak tartoznak felelősséggel.

A katolikus tábori püspökség vezetője dr. Ladocsi Gáspár dandártábornok, katolikus tábori püspök; munkáját közvetlenül a helynök és a püspöki titkár segíti. A püspök irányításával működő szolgálat középvezetője a három esperes. A hívő és nem hívő katonákkal, a honvédségi közalkalmazottakkal, valamint családtagjaikkal három főiskolai lelkész és hat helyőrségi lelkész tart napi kapcsolatot. (A hat helyőrségi lelkészi státusból ez idő tájt két státus nincs betöltve.) A lelki-gondozói munkát huszonkét kisegítő lelkész segítheti; jelenleg hét beosztás betöltetlen.

A protestáns tábori lelkészi szolgálat vezetője Takaró Károly dandártábornok, református tábori püspök, ámbár ő, a hírek szerint, rövidesen elhagyja a szolgálatot. A püspök munkáját közvetlenül helyettese, a hivatalvezető, az evangélikus Szalay Tamás ezredes, valamint a püspöki titkár segíti. A protestánsok tábori szolgálatának középvezetői, az esperesek, szintén hárman vannak. A katonákkal, a honvédségi közalkalmazottakkal és családtagjaikkal három főiskolai lelkész, öt helyőrségi lelkész (két státus nincs betöltve) és tizennyolc kisegítő lelkész tart napi kapcsolatot. (A protestánsok nagy öröme, hogy mindegyik kisegítő státusnak van gazdája.) A protestáns szolgálat részét képezik a Hit Gyülekezete képviselői, akik ez idő tájt már hárman szolgálnak főállásban (lásd: a Hit Gyülekezete című írásunkat!).

A protestáns tábori szolgálat sajátossága, miszerint a püspök hovatartozásáról hatévenként külön meg kell egyezni a Református Egyház, az Evangélikus Egyház, valamint a honvédelmi tárca képviselőinek. A korábbi megegyezés szerint szenteltek református lelkészt tábori püspökké az első alkalommal (vagyis hat éven át református lelkész szentelhető püspökké, ha maga a személy változik is). Hogy a következő alkalommal református vagy evangélikus lelkész vezeti majd püspökként a protestáns tábori lelkészi szolgálatot, az a következő egyeztetésen dől el.

A zsidó felekezet tábori szolgálatának egyszemélyi vezetője Fröhlich Róbert dandártábornok, vezető tábori rabbi. Munkáját közvetlenül Radányi László alezredes úr, irodavezető segíti.

Bánatok és örömök

Borsos István alezredes urat, református lelkészt, három éve nevezték ki a protestáns tábori lelkészi szolgálat esperesévé. Három év még egy ember életében sem igazán nagy idő, a szóban forgó három esztendő viszont a Magyarországon újraszerveződő tábori lelkészet életében a kezdeteket jelenti, tehát meghatározó.

- Mit hozott az esperes úrnak ez a három év?

- A legnagyobb örömöt az eltelt néhány évben az jelentette, hogy az Úr Isten megnyitotta előttünk a laktanyákat: bemehetünk a katonák közé, bizonyságot tehetünk a katonák között, részt vehetünk erkölcsi oktatásukban, részesei lehetünk életüknek, azonosulhatunk velük, vállalhatjuk velük a sorsközösséget. Nagyon nagy örömöm, hogy az irányításom alatt lévő területen egy státus kivételével mindegyik lelkészi státus betöltött, és remélem: arra az egy beosztásra is, mihamarabb megtaláljuk az alkalmas jelöltet annál is inkább, mivel az a státus egy kiképző központ státusa. A lelkészek dolgoznak, ezt úgy értem, hogy nem csupán jelen vannak szolgálati helyükön, hanem szervezik az istentiszteleteket, az imaórákat, nem kevésbé a dogmatikai kérdéseket mellőző beszélgetéseket. Nem várnak arra, hogy a katonák keressék fel őket, hanem maguk mennek a katonák közé. El nem mondható örömöt érzek amiatt, hogy lelki-gondozói beszélgetéseken valósággal sorban állnak a katonák a lelkész irodája előtt. Ezeken a beszélgetéseken olyan ügyek kerülnek elő, amilyenekkel a katonák nem mernek máshoz fordulni. Legutóbb például, a Budapest Őrezrednél, a bibliaóra végén, sok katona megvárt egy beszélgetésre. Kiderült, hogy a tisztesek gorombán bánnak velük, mégpedig a legkevésbé sem indokoltan. Hogy is fejezzem ki magam? Szóval, ahogy a fiatalok egymás között mondják, a tisztesek szívatták őket. A beszélgetést követően haladéktalanul felmentem a szóban forgó körletbe, s összehívtam a tisztes urakat. Elmondtam nekik, hogy a katona tiszteletét nem gorombáskodással, hanem példaadással kell kivívni, megmagyaráztam nekik, hogy az emberi méltóság mindenkit megillet, s annyit követeljenek mástól, mint amennyit maguktól is megkövetelnek. Megmondtam nekik azt is, ha a szép szó nem használ, akár az ügyészséghez fordulok megrendszabályozásuk érdekében. Nos, ezt követően egy szó panasz nem hangzott el a korábban vétkes tisztesekre. Beszélgettem olyan katonával is, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, mivel egyedül nem tudta megoldani a problémáját. Élettársat hagyott otthon az előző férjtől származó két gyermekkel, de az élettársi viszonyt nem tudta 12 hónapra visszamenőleg igazolni, amennyire a felmentéshez szükség lett volna. Az övéi, mivel a két gyereket is sajátjaként szereti, egy fillér jövedelem nélkül maradtak, szó szerint kitéve az éhezésnek. Az a fiatalember már otthon van a családjánál. Ezek az esetek, és még számos más eset is, azt igazolja, hogy nagyon nagy szükség van ránk, tábori lelkészekre. Ez a legeslegnagyobb örömöm. Bánatom is akadt az elmúlt három évben. Kollégáim között találtunk valakit, aki nem bizonyult igazán méltónak és alkalmasnak a katonai lelkészi szolgálatra, ő természetesen távozott a hadseregből. Esperesi szolgálatom során a jövőben szeretnék az eddigieknél jóval több helyre és sokkal gyakrabban eljutni, de nem tehetem, mert katolikus esperes társammal együtt kettőnknek mindössze egy Lada gépkocsink van, az is olyan rossz, hogy szinte többet áll, mint megy.

A Hit Gyülekezete

A Hit Gyülekezete annak a világméretű pünkösdi - karizmatikus - protestáns mozgalomnak a magyarországi megnyilvánulása, amelynek első követői 1979-ben hoztak létre csekély létszámú imacsoportot. Meggondolásaik lényege: meg kívánják szabadítani a Szent Bibliával, az Isten igéjével kapcsolatos gyakorlatot az évek hosszú során át hozzátapadt hagyományoktól, misztikumoktól, dogmáktól, hogy felszabaduljon a benne rejlő erő, a kijelentett ige ereje. Úgy vélik, ily módon sikerül visszajutniuk Jézus Krisztus első generációs tanítványainak, az apostoloknak a gyakorlatához úgy, ahogy azt a Szent Bibliában az Apostolok Cselekedetei című könyv bemutatja.

A Hit Gyülekezetének tagjai úgy vélik, közösségük a reformáció óta a legdinamikusabban fejlődő egyház. A Magyar Honvédség keretein belül, a Hit Gyülekezete hívőinek kérésére, elsőként Béres Sándor tartott istentiszteletet, 1994-ben, a Dobó laktanyában. Azóta Béres Sándor lelkipásztor ilyetén tevékenysége megszaporodott, a hívők számának sokasodása miatt. Béres Sándor 1996 februárja óta szolgál a Magyar Honvédségben, főállású tábori lelkészként; több mint egy éven át egyedül tevékenykedett főállásúként. Az utóbbi fél évben, a jelentősen megszaporodott tennivaló miatt, ketten csatlakoztak hozzá, és most folynak tárgyalások egy harmadik, főállásban szolgáló férfiú felvételéről. Amúgy a Hit Gyülekezete tevékenységét a fegyveres szervezetek tagjai között szerte az országban tizenhat kisegítő támogatja. Béres László lelkipásztor egyik legnagyobb, a hittel összefüggő élménye:

- Sorkatonai szolgálatomat, mint előfelvételis, 11 hónapon át Kecskeméten, a repülősöknél teljesítettem, 1974-75-ben. Jól éreztem ott magamat, tetszett a repülők élete, főleg az a hihetetlen fegyelem, ami a külsőségek tekintetében lezser magatartásuk mögött jellemzi őket. Két közvetlen parancsnokom, két hivatásos tiszt, tett rám nagy hatást, ha szabad ilyet mondani katonáknak egymásra: megszerettem őket. Leszerelésem után folyt az életem, ahogy folyt. Mígnem 1991-ben, már A Hit Gyülekezete lelkészeként, kikkel találkoztam közösségünk egyik rendezvényén? Az előbb említett két volt parancsnokommal. Azóta én a fegyveresek, a katonák, a határőrök és a rendőrök között végzem lelkipásztori munkámat, a Hit Gyülekezete lelkészeként.

Mónus Miklós