Tábori lelkészek tapasztalatairól - Döntő a lelki gondozás

A Magyar Honvédségnél három éve működik tábori lelkészi szolgálat. A katolikus, a protestáns és az izraelita szolgálat párhuzamos munkája számtalan hivatásos és sorkatonának nyújt lelki támaszt. Haller László honvéd századossal, katolikus lelkésszel és Lackner Pál evangélikus lelkésszel beszéltünk az elmúlt három év tapasztalatairól.

Szavaikból kitűnt, nagy fordulópontot jelentett munkájukban a tavalyi év szeptembere. Ettől fogva a sorkatonák alanyi jogon elhagyhatták a laktanyát szolgálati időn kívül, délután négy és reggel hat óra között. Azóta a lelkészek munkaköre kismértékben terjed ki az istentiszteletre.

- Érdemes megnézni, hányan vannak jelen például a vacsoránál. Azelőtt - emlékezett vissza Haller László - a sorállomány negyven százaléka megjelent a hétfő esti istentiszteleten. Ma már a kerítésen kívül is eljárhatnak a misére.

A két lelkész munkájában - a katonai szentségfelvételeken, temetéseken és hitoktatáson kívül - a lelki gondozásnak van döntő szerepe. Családlátogatások, fogadóórák során ismerkednek a katonák problémáival. Amint Lackner Páltól megtudtuk, a hivatásos katonák közül sokan szenvedtek kisebb- nagyobb lelki töréseket az elmúlt viharos változások alatt. A Keszthelyről, Kalocsáról ideköltöztetett férjek, családapák közt akadt, aki - a protestáns lelkész hasonlata szerint - „úgy viselte a változásokat, mint az átültetett fa”.

- A költözködés - fejtette ki Lackner Pál -, amely során sokan családjuktól elszakadtak, nagy lelki válságot okozott néhány katonának. Más munkastílushoz, hagyományokhoz kellett alkalmazkodniuk.

- Sokaknak az önbecsülésükön esett csorba - veszi át a szót Haller László. - Éppen előbbre akartak lépni és a központosítás miatt erre nem kerülhetett sor. Valaki még lejjebb is került a „létrán”. Számtalan lelki problémával találkozhatunk. Ha az istentisztelet szerepe itt már nem is a régi, a személyes beszélgetés egyre többek számára vált nélkülözhetetlenné.

Laczo