Tegnap : Konstantin
Ma : Júlia, Rita
Holnap : Dezső
2012 Május
H K SzeCsP SzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 

Párbeszéd lap logója
Honvédségi Szemle logója
Honvéd Altiszti Folyóirat logója
Megjelenés a médiában | 2010. április Katonák méltó temetője
2010. április Katonák méltó temetője





Katonák méltó nyughelye

hm.gov.hu

2010.04.07.

 


A Honvédelmi Minisztérium április 7-én katonai tiszteletadással Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hellyé avatta a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 52-es parcelláját, a Magyar Honvédség halottainak és a hősi halottak végső nyughelyét. Az eseményen – amelyen jelen voltak a tárca, a katonai alakulatok vezetői, a katonadiplomaták képviselői és számos hozzátartozó is – beszédet mondott dr. Vadai Ágnes a Honvédelmi Minisztérium államtitkára, dr. Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, valamint Tömböl László mérnök vezérezredes a HM Honvéd Vezérkar főnöke.


A Himnusz hangjai követően az államtitkár asszony utalt arra a társadalmi összhangra, amely az elképzeléstől a megvalósulásig övezte a Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hely létrejöttét. „Az elmúlt időszak során csak segítő kezekre találtam, bárkihez is fordultam, és a mai esemény kapcsán szeretném megköszönni a közös munkát, a biztatást és a támogatást mindannyiuknak” – mondta Vadai Ágnes, aki külön köszönetét fejezte ki Boross Péternek, dr. Simóka Kálmánnénak, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. vezérigazgatójának és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak.

Az államtitkár így folytatta beszédét: „Fontos és kiemelt esemény ez a mai. Olyan parcellát avatunk itt, a magyar történelem nagyjait magában foglaló Nemzeti Sírkertben, amely Központi Katonai Temetőként alkalmas arra, hogy bajtársaink, katonáink gondozott, megbecsült és méltó végső nyughelye legyen, és egyúttal tiszteletet parancsoló helyszíne lehet ünnepi, kegyeleti megemlékezéseknek.”

Vadai Ágnes a múlt század kiemelkedő személyiségét idézve kijelentette: Albert Schweitzer figyelmeztetett minden felelősen gondolkodó embert, hogy a katonasírok milyen fontos jelei a múltnak.
Minden katona fejfája a béke nagykövete, mert semmi sem érvelhet jobban a béke mellett, mint katonáink sírjai. Ezért, amikor most békességet kívánok az itt nyugvóknak, tisztelegve kötelességteljesítésük előtt, egyben azt is kívánom: ez a temető a béke melletti erős érv legyen a jövő nemzedékei számára. Azért pedig, hogy mindezt így megálmodhattuk, és az itt láthatókat megvalósíthattuk, ismételten külön köszönetet szeretnék tolmácsolni azoknak, akik a legkisebb mértékben is hozzájárultak a mai ünnepi pillanathoz. A Fiumei úti Központi Katonai Temetőt és Kegyeleti Helyet ezennel ünnepélyesen felavatom!”

Az ez után mikrofonhoz lépő Boross Péter nemzetünk történelmére visszatekintve hangsúlyozta, hogy kevés nép katonái ontották annyian vérüket a haza, a nemzet fennmaradásáért, mint a magyarok. „A gonosz szándékok ma is leselkednek, a hazát mindig védeni kell, egy pillanatra sem szabad őrizetlenül hagyni, az őrzők, a katonák sorsában pedig mindig ott rejlik a halál, a hősi halál esélye” – mondotta a Boross Péter, aki befejezésül utalt arra, hogy ami a bajtársiasság a katonák életében, az az egymás mellettiség a halálban. Ennek méltó helye lesz a most felavatott Központi Katonai Temető és Kegyeleti Hely.

Ezt követően Vadai Ágnes államtitkár és Tömböl László mérnök vezérezredes, vezérkari főnök jelképesen is felavatták Központi Katonai Temetőt és Kegyeleti Helyet, majd a tábori lelkészi szolgálati ágak képviselői szentelték meg a lélekharangot.

Tömböl László vezérezredes beszédében kijelentette: „A haza szolgálata a legnagyobb szolgálat, mert a haza mindenek előtt való.” Majd így folytatta: „Ez a temető nemcsak azoké, akik teste itt porlad, akikért pár perce megkondul a lélekharang, hanem mindnyájunké, akik a honvédelmet, és katonáink sorsát szívügyünknek tekintjük.” Befejezésül a vezérkari főnök köszönetet mondott – katonái nevében is – mindazoknak, akik részesei volt e nemes célokat szolgáló létesítmény megvalósításának.

Az ünnepi esemény a Szózattal, díszmenettel, majd a Magyar takarodó hangjaival zárult.