Tegnap : Konstantin
Ma : Júlia, Rita
Holnap : Dezső
2012 Május
H K SzeCsP SzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 

Párbeszéd lap logója
Honvédségi Szemle logója
Honvéd Altiszti Folyóirat logója
Megjelenés a médiában | 2006. szeptember 2. - II. Világháborús emlékmű avatása
2006. szeptember 2. - II. Világháborús emlékmű avatása



Háborús áldozatok örök emlékműve

2006.09.02.

 

"Ahová estél, ott maradsz. A mindenségből ezt az egyet, ezt az egyetlen egy helyet, de ezt azután megszerezted." Pilinszky János örök érvényű sorai díszítik a második világháborúban életüket vesztett magyar áldozatok emléke előtt tisztelegő, újonnan felavatott emlékművet. A több mint négy méter magas, gránitból és betonból készült mementót a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Miniszterelnöki Hivatallal, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával együttműködve a Fiumei úti temetőben létesítette. Dr. Balogh Péter István és Mohácsi Sándor táj- és kertépítészek, valamint Kecskés András festőművész közös alkotását ünnepélyes körülmények között, a háborút lezáró japán fegyverletételi szerződés aláírásának hatvanegyedik évfordulóján, szeptember másodikán avatták fel.

Dr. Szekeres Imre, honvédelmi miniszter avatóbeszédében elmondta, hogy Magyarország vesztesége – a lakosság számarányában – Lengyelország, a Szovjetunió és Németország után a legnagyobb a háborúban részt vett országok közül. Az 1941–1944 közötti területére vetítve mintegy 850-950 ezer fő. Ebből a katonai veszteség mintegy 340-360 ezer főre tehető. A légitámadások és a szárazföldi hadműveletek következtében mintegy 50 ezer polgári személy veszítette életét.

– Ez az emlékmű azokért a honfitársainkért emeltetett, akik az élet és a halál mezsgyéjén álltak akár a lövészárkokban, akár otthonaikban, akár a koncentrációs táborokban. Most, a XXI. század elején, esély nyílt arra, hogy legalább az emlékezésben egységesek legyünk – fogalmazott a honvédelmi tárca első embere. Dr. Szekeres Imre kifejtette: történelmünk számtalan súlyos kérdést állít elénk, amelyekre a történészeknek kell megadniuk a választ. Ilyen például, hogy honvédségünk nagyobb része még 1944 októbere után is kitartott. A magyar katonák a háború végéig esküjükhöz híven harcoltak, mert úgy érezték, kötelességük a haza védelme a területére lépő haderőkkel szemben – a politika alakulásától függetlenül.

A beszédet követően Lackner Pál ezredes, protestáns tábori püspök és Kóczán Árpád alezredes, katolikus tábori lelkész áldották meg a tizenkét előnevelt fával és ezer négyzetméter gyepszőnyeggel ékített mementót. Az emlékműnél koszorút helyezett el – többek között – dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Juhász István vezérőrnagy, a HM Hadműveleti és Kiképzési Főosztály vezetője, Borzák József dandártábornok, Budapest helyőrségének parancsnoka, dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, dr. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, dr. Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter, továbbá a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság képviselője.


(kálmánfi)