KATONAZARÁNDOKOK MAKKOSMÁRIÁN

2007. szeptember 29.

Szeptember 29-én rendezte meg a Katolikus Tábori Püspökség a XIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatot, amely egyben a püspökség I. családi napja is volt. Az egész napos program a Budakeszi mellett található makkosmáriai Fogolykiváltó Boldogasszony templomban vette kezdetét, ahol a jelenlévő tábori lelkészek közösen mutattak be szentmisét, amelyen a Légierő Zenekar Szolnok állománya is közreműködött.

A családi napon a szervezők a gyermekek számára is gondoskodtak programokról, a játszóház mellett kipróbálhatták, hogy milyen érzés kifestett arccal íjászkodni, vagy hajszobrászaton részt venni. Berta Tibor alezredes, általános püspöki helynök így foglalta össze a tapasztalatokat: – Fontos dolog, hogy találkozzunk egymással. Vannak olyan pontok és helyzetek, amiben megegyezünk, bár ezeket nem minden esetben kell a vallásossághoz kötni, ennek ellenére jó alkalmat adhat a rendezvény, hogy jobban megismerjük egymást. Minden egyes zarándoklat – bárhol is történjen az – lényege, hogy annak résztvevője a lelkében másokat is elhoz magával. A szentmisében gondoltunk a távollévőkre, közösen imádkoztunk a missziókban szolgáló katonatársainkért, így tudja az is, aki nem vallásos, hogy itt, ezen a napon, ha még egy órára is, ő volt a középpontban. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt megtegyük, és bízom benne, hogy ezt egyre jobban tudjuk szolgálni.

Bogdán Tibor törzszászlós, az MH vezénylőzászlósa is részt vett az eseményen: – Meghívásra jöttem, ami megtiszteltetés számomra, és rajtam keresztül a tiszthelyettesi karnak is. Eredménynek tekintem, hogy részt vehettem egy olyan közösség összejövetelén, amelyik prosperál a Magyar Honvédségben. Úgy gondolom, hogy a missziókban nagyon fontos szerepet töltenek be a tábori lelkészek, hazai környezetben viszont én még nem találtam kapcsolódási pontot hozzájuk. Elhoztam a családomat is, beültünk a misére, és csekély vallásosságom ellenére büszke voltam arra, hogy ott lehettem, ahol a külföldi missziókban lévőkért is mondhattuk közösen a misét. Ezzel számomra már értelmet kapott a nap, amihez az is hozzájárult, hogy a szervezők jó ráérzéssel állították össze a programokat.

Varga László zászlós, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról érkezett: – Több éve veszek részt már a rendezvényeken, önkéntesként ajánlom fel a munkámat a püspökség által szervezett eseményeken. Gondolok itt a lourdes-i zarándoklatra, a zalavári gyermektáborokra, vagy a mostani családi napra is. Magam is katolikus vagyok, úgy gondolom, hogy a lelki feltöltődés mellett a katonai közösségek formálásában, egymás megismerésében, a fiatalok – gondolok itt a katonák gyermekeire – nevelésében is nagy szerepe van a találkozónak. Örömmel vagyok itt, a továbbiakban is szívesen vállalok hasonló feladatokat és egyben bátorítom katonatársaimat a hasonló rendezvényeken való részvételre.

Druzsin József zászlós, az MH Logisztikai Ellátó Központban dolgozik: – A szakdolgozatom írása során kerültem kapcsolatba a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálattal, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem teológia szakon. A dolgozatom témája a tábori lelkész szolgálat jelene és jövője volt. A rendezvényről véletlenül értesültem, de nagy örömmel jöttem családommal együtt, mert látom megvalósulni a dolgozatomban leírtakat. Látom és tapasztalom, hogy működik a lelkészi szolgálat, eredményesen tudja mozgatni a Fröschl Mónika őrmester az MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél szolgál: – Berta Tibor alezredes úr kérésére vagyok itt, mivel már két alkalommal részt vettem a zalavári gyerektábor munkájában, ahonnan önkéntesként, szinte már csapatot alkotva, többen most is itt vagyunk. Ott a konyhán dolgoztam, a családi napon is a résztvevők étkeztetésében segédkezem. Nagyon szívesen vállalok további hasonló szolgálatot, mivel vallásos vagyok, nem idegenkedem ettől a közegtől. Örülök, hogy ismeretlenül is, nemcsak a gyerekek fordulnak felém barátsággal, jól érzem magam ebben a környezetben. katonacsaládokat, amire a jelen körülményei között szükségünk is van. Szükségünk van az általuk nyújtott támaszra, illetve ösztönzésükre, hogy növekedjék bennünk az egészséges csapatszellem.

Fekete Imre