TŰZSZERÉSZEK FEGYVERNEMI NAPJA

hm.gov.hu, 2010.09.28.

 A tűzszerészek fegyvernemi napja alkalmából rendezett koszorúzást az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred kedden. A hősi halott bajtársakra emlékezve helyeztek el virágokat a Logodi utcai emlékműnél, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum díszudvarán található márványtáblánál.

„A hős tűzszerészek emlékének, akik életüket sem kímélve szálltak szembe, és küzdenek ma is az ártatlanokra leselkedő halállal” – olvasható a budapesti Logodi utcában található emlékművön. Ezt még 1985-ben a fővárosi tanács és a Honvédelmi Minisztérium állította a hősi halált halt, több mint négyszáz tűzszerész emlékére. Azóta ezt  minden esztendőben - szeptember 28-án, a tűzszerészek napján - megkoszorúzzák a Magyar Honvédség tűzszerész alakulatának vezetői és katonái.

A kedd délutáni rendezvényen dr. Horváth Tibor alezredes, a Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnokhelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta: az emlékműnél a múlt és a jelen kapcsolódik össze, amely az utókornak történelem, a jelen kor tűzszerészeinek viszont vérrel írt valóság! – Szinte elképzelni is nehéz, hogy a második világháború után mennyi robbanótest és veszélyes anyag borította az ország területét, hiszen hazánk több mint hat hónapig hadműveleti terület volt – mondta az alezredes, majd hozzátette: a lakosság védelmében és az ország érdekében végzett tűzszerészmunka 1945. szeptember 28-án kezdődött. Ez a nap egyben az alakulat születésnapja is. Horváth Tibor hangsúlyozta: „azt gondolná az ember, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebb lesz a tűzszerészek munkája. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz. Amikor új utakat és hidakat építünk, bővítjük városainkat, a munkások lépten-nyomon robbanótestekre bukkannak még ma is. Az ezred évente 2300–2500 bejelentést kezel, nem ritka a napi 20–25 riasztás sem! Mindez hatvanöt évvel a második világháború befejezését követően…”

A parancsnokhelyettes beszédét követően a Tábori Lelkészi Szolgálat protestáns és katolikus szolgálati ágainak képviselői, Mészáros László alezredes és dr. Hankovszky Béla őrnagy emlékeztek a munkájuk közben életüket vesztett tűzszerészekre.

Ezután – mint minden esztendőben – felolvasták Sóos Zoltán Tűzszerészek című versét.

A tűzszerész emlékmű megkoszorúzása után a rendezvény a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) díszudvarán folytatódott, ahol a Veterán Tűzszerészek és Aknakutatók Bajtársi Egyesülete 1999-ben állított márványtáblát a szolgálatteljesítés közben életüket vesztett tűzszerészek emlékére.

Dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a HM HIM főigazgatója ünnepi beszédében hangsúlyozta: sajnos, senki nem tudja pontosan azt, hogy kilencvenkét évvel az első, és hatvanöt évvel a második világháború lezárása után, még hány olyan gyilkos eszköz található a földben, a vízben, a szántásban, vagy az erdőben, amit mentesíteni kell. A tűzszerészek tehát örökké harckészültségben, készenlétben vannak. Ők azok, akiknek még most is tart a világháború. A tűzszerészek és az aknakutatók a magyar honvédség egyik legrégebbi alakulatának katonái – emelte ki a főigazgató. Megalakulásuk, és tevékenységük egybeesik a második világháború magyarországi szakaszának befejezésével. „A hősi halált halt tűzszerészeknek tisztelet jár!” – fogalmazott Holló József, majd arról beszélt, hogy sajnos, egyre több nevet kell felvésni a márványtáblára: az elmúlt időszakban is több tűzszerész vesztette életét idehaza és a határainkon túl.

Az emléktábla megkoszorúzása után Hajdu Gábor mérnök ezredes, a Tűzszerész és Hadihajós Ezred parancsnoka, valamint helyettesei, Szilágyi Zsolt alezredes és dr. Horváth Tibor alezredes elhelyezte az emlékezés virágait Kiss Róbert– a HIM díszudvarán négy évvel ezelőtt elültetett - emlékfája előtt. A posztumusz alezredes 2006-ban, kiképzési foglalkozás közben vesztette életét.

Az ünnepség a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

Szűcs László