BETONFAL, KÚSZÓFOLYOSÓ ÉS LÁNGOLÓ ABLAK

honvedelem.hu és ktp.hu, 2010. szeptember 4.

Nagy a sürgés-forgás az utóbbi hetekben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Ócsai Harcászati Kiképző Bázisán. A Magyar Honvédség negyven tisztje hajtja itt végre éppen a számukra előírt, úgynevezett rövidített alapkiképzést. Õk azok, akik nem katonai tanintézetekben végeztek, csak később öltötték magukra az egyenruhát, és váltak hivatásos, szerződéses katonává.

Mint minden nap, a mai is testnevelés foglalkozással indul a „nem katonai oktatási intézményben végzett, tiszti állományba vett személyek tanfolyamán”. A kurzus hosszú és barátságtalan hivatalos nevét előszeretettel rövidítik „katonai végzettséggel nem rendelkezők”, azaz KVNR-tanfolyamra. Itt, Ócsán, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Harcászati Kiképző Bázisán évek óta a hivatásos és szerződéses állományba került tisztek tanfolyamát szervezik meg, a tiszthelyettesek a szentendrei MH Központi Kiképző Bázison kapják meg a hasonló kiképzést.

A terepszínű egyenruhába öltözött nők és férfiak szabályos alakzatban érkeznek a bázis bejáratának közelében található akadálypályához. A szakasz élén Nemes Antal őrnagy, a tanfolyam vezetője és egyik kiképzője áll. Rövid bemelegítést vezényel: gimnasztika, fekvőtámasz, és felülés gondoskodik arról, hogy az izmok „elérjék az üzemi hőfokot”, és a későbbi feladatok során senki ne sérüljön, húzódjon meg.

Ezen a napon két foglalkozás vár a katonákra – tudom meg a főtiszttől – miközben a tanfolyam résztvevői az előttük álló kétszáz méteres akadálypálya elemeivel, és leküzdésük módjával ismerkednek az úgynevezett „száraz begyakorlás során”.

A NATO szabvány szerint épült pályán van minden, mi „szem-szájnak ingere”, több mint két méter magas betonfal, kerítés, kúszófolyosó, gerenda és mély árok is. Természetesen az akadályokat fegyverrel a kézben (illetve ahol az az előírás, háton) kell leküzdeniük a katonáknak. Mindez csak kívülről tűnik könnyűnek és egyszerűnek, valójában fárasztó és komoly „kondit” igénylő feladat.

Az első „körben” szinte mindenki elkövet néhány kisebb-nagyobb hibát: rosszul tartja a fegyverét, szabálytalanul veszi az akadályt, vagy éppen nem kúszik elég laposan…

- Hadnagy asszony, magát éppen most lőtték le! Húzza le a fejét! – kiállt oda a kúszófolyosóban küszködő egyik hölgynek Nemes őrnagy. Valljuk be őszintén, ebben a pillanatban nem ő az, akik a kiképzők népszerűségi listájának élén áll. Sőt…

Egyébként a kúszófolyosó az az akadályelem, amelyet előszeretettel mutatnak az amerikai háborús filmek katonai kiképzésekről szóló részeiben is. Csak a filmekben (illetve az amerikai hadsereg kiképzésein, a valósában is) egy géppuskával folyamatosan lőnek, meghatározott magasságban „pásztáznak”, hogy a kúszó katona még véletlenül se emelje fel a fejét.

Amíg a kiképzendők az akadálypálya leküzdésével vannak elfoglalva, Szalay Zoltán ezredes, a ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar munkatársa arról beszél, hogy az első KVNR-tanfolyamot még 1997-ben indították el Szentendrén. E kurzusok egészen 2004-ig három hónap időtartamúak voltak, az első harmad során az alapkiképzésen vett részt az állomány, a második etap általános katonai felkészítésről, míg a harmadik a szakirányú felkészítésről szólt. Aztán hat évvel ezelőtt, a megnövekedett igények miatt, a képzés időtartamát lecsökkentették hat hétre, ám az eredeti követelmények meghagyása mellett. 

- A tanfolyamokon részt vevő tiszti és tiszthelyettesi állomány szinte kivétel nélkül főiskolát, vagy egyetemet végzett nőkből és férfiakból áll. Emiatt a tanfolyamok szervezői úgy gondolták, hogy a katonák önképzésére építve elegendő a csökkentett időtartam is – tájékoztat Szalay ezredes, akitől megtudom azt is, hogy a tisztek és tiszthelyettesek részére évente kétszer szerveznek hasonló tanfolyamot. A legénységi állomány számára továbbra is 14 hetes az alapkiképzés, az „újoncok” általában kéthavonta vonulnak be Szentendrére, az MH Központi Kiképző Bázisra.

A mostani tanfolyam szeptember 6-án kezdődött a Magyar Honvédség szinte valamennyi alakulatától érkezett tisztek számára – veszi vissza a szót Nemes őrnagy. Jogászok, meteorológusok, személyügyi-, és pénzügyi szakemberek, egyaránt vannak a szakasz tagjai között, sőt még egy tábori lelkész is akad a csapatban. Az állomány egész jól viseli az egész napos kiképzést, tisztában vannak azzal, hogy az itt elsajátított ismeretek minden magyar katona számára kötelezőek – mondja az őrnagy. Egyébként eddig leginkább elméleti és kisebb gyakorlati foglalkozásokon vettek részt a tisztek, a „komolyabb” kiképzések – például harcászat, vagy lövészet – a kurzus második felében kezdődnek.

Rövid pihenő után Nemes őrnagy sorakozót rendel el a tanfolyamon résztvevő tiszteknek. A szakasz szabályos alakzatban indul el a gyakorlótér „túlsó vége” felé, ahol a kiképző bázis tűzakadálypályája található. A mai napi második feladat ugyanis ennek leküzdése lesz.

„A tűzakadálypályától egy kicsit mindig félnek a katonák” – meséli Nemes őrnagy, miközben a kiképzési foglalkozás veszélyeivel Berek Tamás őrnagy, az egyetem Vegyivédelmi Tanszékének docense ismerteti meg az állományt. Bemutatja a napalm pusztító hatását, s azt is, hogy milyen módszerekkel lehet lángra lobbantani a benzin és a sűrítőanyag közel kilencszáz fokon égő keverékét.

A fokozatosság elvét követve a tanfolyamon résztvevő tisztek első alkalommal ismét „szárazon”, azaz csak egyenruhában és fegyverrel futnak végig a közel száz méter hosszú pályán. Megtanulják, hogy egy-egy akadályelemet milyen módon lehet szabályosan leküzdeni, hol kell a fejet lehajtani, a lábak elé nézni. A következő körben magukra öltik a gázálarcot, és a védőkesztyűt is, majd harmadszorra már a lángoló pályán futnak végig. Az égő fal, a tűzárok és lángoló ablak mind-mind komoly kihívás a katonák számára. Szerencsére mindenki sérülés nélkül megússza a kalandot.

A kiképzésen a Katolikus Tábori Püspökség állományából részt vesz dr. Alácsi Ervin János százados, tábori lelkész és Fejér Ádám főhadnagy, főtiszt.

Szűcs László