Tegnap : Konstantin
Ma : Júlia, Rita
Holnap : Dezső
2012 Május
H K SzeCsP SzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 

Párbeszéd lap logója
Honvédségi Szemle logója
Honvéd Altiszti Folyóirat logója
Megjelenés a médiában | 2010. október 6. - Megemlékezések az EUFOR-ban
2010. október 6. - Megemlékezések az EUFOR-ban



MEGEMLÉKEZÉSEK AZ EUFOR-ban

ktp.hu/hírek, 2010. október 6.


Nemzeti gyásznapunkon, október 6-án sötétedés után mécsesekkel a kezükben gyülekeztek a katonák az EUFOR magyar táborának területén kövekből megalkotott magyar címer mellett. A megemlékezés hangtalan, szó nélküli ünnep volt. A hallgatás, a csend beszélt a szavak helyett és mondta el az aradi hősök üzenetét a XXI. század katonáinak. Nagy-Sándor József magyar származású vértanúnk utolsó szavaival így búcsúzott a vesztőhelyen és üzent az utókornak: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Az „Aradi tizenhárom” utolsó mondatai és családjaik sorsa az ezt követő előadásban került felelevenítésre, ahol már nem a csend, hanem történelmi dokumentumok festmények, versek, balladák beszéltek a vértanúk életéről és haláláról.

Másnap este öt nemzet katonái érkeztek az IPU tábor templomához, hogy Rózsafüzér Királynőjének ünnepén, latinul és magyarul imádkozzák el ezt az ősi imát. Minden nemzet saját tábori lelkésze vezette elő a rózsafüzért, melynek végén Don Danielle Ambrosini főhadnagy, olasz tábori lelkész mondta el a lorettói litániát.

Egy kicsit bepillanthatott az ember a II. Vatikáni Zsinat előtti hangulatba, mikor még nem a népek anyanyelvén végezték a szertartásokat. Ugyanakkor felemelő érés volt megtapasztalni azt, hogy több különböző nemzet katonái a jelen korban is képesek egy bár holt, de mégis közös nyelven imádkozni.

Október 08-án este – az előzőektől eltérően – egy más jellegű, „magyarosabb” egyházi szertartásra került sor. A tábor templomában – a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére – megtartott szentmisén csak magyar katonák voltak jelen. Az említett, igen bensőséges ünnepet Szent István királynak köszönhetjük, hiszen azzal, hogy koronáját és országát Szűz Mária oltalmába ajánlotta, Nagyasszonyunkká, pátrónánkká tette őt.