Utána a szomszédos, szintén Szent Imre nevét viselő közösségi házban nyitották meg „ A Magyar Királyi Honvédség Trianontól a Don-kanyarig képekben” című kamara-kiállítást. A rendezvényen Horváth Gábor a Tapolcai  Honvéd Kulturális Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a doni tragédiához vezető folyamatokat, eseményeket foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy az 1943. január 12-ei tragédiát  a trianoni békediktátum készítette elő. Bár akkoriban - Horváth Gábor szerint - az első világháború után a magyar vezetés akár más utat is választhatott volna, de a feltételes mód ebben az esetben immár okafogyott. Azt azonban kiemelte az elnök, hogy az első világháború után megmaradt hadseregünk mérete, felszereltsége alapján nem feltétlenül kellett volna átadni területeinket a szomszédainknak. De a történelem másként alakult és hazánk soha nem látott veszteséget szenvedett. Az 1920. utáni igazságtalan állapotból tulajdonképpen egyenes ágon következett a második világháborúba való belépésünk, amely ismét tragikus következményekkel járt hazánk számára. A doni tragédiával együtt összesen 890 ezer hazánkfia lelte halálát, ebből 350 ezer katona.  Ez a szám az akkori  lakosság  lélekszámának 6,49 százalékát teszi ki, és ezzel a 2. világháború emberveszteségeit tekintve, a lakosság arányában, a negyedik  helyen áll Magyarország, Lengyelország, Szovjetunió és Németország után.

A beszéd után az érdeklődők megtekinthették a jelentős gyűjtőmunkával készült kiállítás képeit. Vastagh Gábor helyi lakos bemutatta rokonának Vastagh Gyula tizedesnek a fotóját  és a nyírfakéregre írt karácsonyi üdvözlőlapját „Valahol Oroszországból”, valamint a Turner Kálmán káplán, tartalékos tábori lelkész által 1943 novemberében írt levelet, melyben értesíti a hozzátartozókat fiúk hősi haláláról és temetéséről Staro - Nikolskoje nevű orosz falu magyar hősi temetőjében.