MITŐL BOLDOG A KARÁCSONY?

Országhatár

Dr. Ladocsi Gáspár vezérőrnagyot a tábori lelkészi szolgálat katolikus püspökét az idei év jelentős eseményeiről, a következő jubileumi kétezredik évről, valamint Karácsony üzenetéről kérdeztük.

Vezérőrnagy Úr! Mit nevezne a Katolikus Tábori Püspökség idei legnagyobb horderejű eseményének?

Én, aki a bürokráciát tisztelem, de nem szeretem 1999. legjelentősebb eseményének, szabályzatunk vatikáni elfogadását tartom. A Katolikus Katonai Ordinariátus Statútuma hosszú, két és féléves előkészítő munka eredménye. Ötvöződik benne az egyházi, a nemzetközi és a katonai jogrendszer. Felsorolva is riasztó, mint az emberi csontváz látványa. De az utóbbi nélkül az emberi szervezet sem működne. Úgy gondolom, semmi akadálya, hogy hamarosan itthon is nyilvánosságra kerüljön.

Nagyon örülök annak, hogy az idén nagyobb létszámú csoportot, közöttük több határőrt is sikerült kivinnem a hagyományos Lourdes-i zarándoklatunkra. Jól esett, hogy a győri határőr-igazgatóság dicséretre, jutalomra érdemesítette az ottani határőrökkel és emellett a közösségi szállásra került külföldiekkel is foglalkozó tábori lelkészünk munkáját. A jövőben a Határőrségre több gondot kell fordítsunk. Gyakori külföldi utazásaim során is lépten-nyomon tapasztalom, milyen speciális és mennyire fontos az ő feladatuk. Legutóbb például egy Szicíliától délre eső olasz szigeten ismerkedhettem meg közelebbről, az ottani kollégáik impozáns körülményivel, ehhez hasonlóan igényes emberi kapcsolataikkal.

A Brüsszeli katonai-lelkészi találkozó alkalmával meglátogattam a Monsban, valamint a brüsszeli NATO központban szolgálatot teljesítő magyar katonákat. Tapasztalhattam, milyen jól helytállnak az embertpróbáló kihívások közepette ott, ahol nálunknál sokkal közvetlenebbül meg kell élniük a katonai élet új világát.

Milyen események érintik a tábori püspökséget a 2000. jubileumi rendezvényei közül?

Már most készülünk a jövő évi, nemzetközi nagy katonai zarándoklatra, amelynek fő eseményei november 19.-én a Szent Péter bazilikában történnek. A Püspöki Kongregációnak a tábori püspökségek munkáját koordináló tanács tagjaként tudom, hogy mindannyian rendkívül fontos szerepet szánunk e nagyhorderejű, a megbékélést, megújulást szolgáló katonatalálkozónak. Ezzel a lépéssel is azt kívánjuk elősegíteni, hogy a következő évtizedben, évszázadban, ezer esztendőben a béke erősebb legyen, mint az elmúlt hasonló időszakokban volt.

Hogyan fogalmazná meg 1999 karácsonyának üzenetét?

Az ezredforduló hajnalának karácsony éjszakáján nagyon fontosnak tartanám, hogy minden ember három dolgot tapasztaljon meg Istentől, embertől, egymástól. Legyen békesség a földön a jóakaratú embereknek. Hány énekünkből száll fel, szinte már sóhajtásként is ez a kívánság! Az emberek félnek a sebzettségtől, ezért gyakran nem jóakaratúak, így mégis több sebet kapnak...

Sokan a meghitt Karácsony estét méltatlanul élik meg. Pedig gondoljunk csak a Kisded első látogatóira a pásztorokra és a napkeleti bölcsekre! A pásztorok szegények voltak, de magasztos küldetésre vállalkoztak. A napkeletről érkezett bölcsek pedig gazdagságuk ellenére egyszerűek tudtak maradni. A két karácsonyi szerep közül valamelyik a mi helyzetünkre is illik.

Harmadik kívánságom: Karácsonykor mindenki szeret ajándékot adni, kapni. Jó lenne, ha az ajándékok révén közelebb kerülnénk az élethez, az örökkévalósághoz, azaz Istenhez. Karácsonykor Isten is közelebb jön hozzánk, mi is kerüljünk közelebb őhozzá és embertársainkhoz. A karácsonyi ajándékkínálat embert kísértő kihívásai közepette sem szabad megfeledkezni az ajándékozás öröméről, amely a megajándékozotthoz fűződő kapcsolatunkat a szeretetben újítja meg. Ez pedig nem pénz dolga, még csak nem is kívánságé, hanem az emberi méltóság kérdése kell, hogy legyen. És ha Karácsonykor az emberek rájönnek az ünnepnek erre a lényegére, akkor tudják meg mi a boldog karácsony.

Deák