A BÚCSÚJÁRÓHELY TÖRTÉNETE

A kegyhely története a 18. századba nyúlik vissza. 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, amikor egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet a tölgyfára függesztette.

Hamarosan sokan kezdték látogatni ezt a helyet. Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket és engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. A zarándokok adományaiból kicsi kápolna épült a Mária-kép fölé. Gondozására a közelben élő két remete vállalkozott. A fokozódó érdeklődés eredményezte, hogy az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egy templomot és egy kis kolostort épített. A Trinitárius Rend "a Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" a török harcok idején egész Dél-Európában fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek erre a célra. A Rend története mintegy kilencezer olyan szerzetesről is tud, aki saját magát cseréltette ki egy-egy hadifogolyért.

Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.

A virágzó Mária-kegyhely azonban nem sokáig működhetett, mert II. József császár 1784-ben a Trinitáriusok Rendjét is feloszlatta és a templomot bezáratta. A kegyképet és a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba vitték le, és ott őrizték. A kolostor és a kegytemplom világiak kezére került és néhány évtized alatt romos lett.

Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.

A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában, a mai gyóntatófolyosó helyén.

A világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni. Ekkor honosodott meg a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.

A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a Budakeszi Plébániatemplomban megőrzött fatörzset és kegyképet, a kegyoltár mögött illetve fölött.

A szerzetesrendek felosztása után 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe a Székesfehérvári Egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya lett a kegytemplom vezető lelkésze. 33 esztendőn át végezte a kegyhely fejlesztésével járó igen áldozatos munkáját. Utána a Domonkos Rend vette át a kegyhelyet, egy ideig a noviciátus is itt működött. Utánuk a Székesfehérvári Egyházmegye folytatta és folytatja a kegytemplom gondozását.

A kegytemplomban ez idő szerint is a „foglyokért" imádkozunk a Fogolykiváltó Boldogasszonyhoz. A kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok és minden más káros szenvedélyek rabjaiért. Azokért is, akik szenvednek miattuk (családjaik...); akik felszabadításukért fáradoznak; a fiatalokért, hogy bölcsen, erős akarattal kerüljék a szenvedélyek csapdáit.