KATONAZARÁNDOKOK MAKKOSMÁRIÁN

2007. szeptember 29.

Szeptember 29-én rendezte meg a Katolikus Tábori Püspökség a XIII. Nemzeti Katonai Zarándoklatot, amely egyben a püspökség I. családi napja is volt. Az egész napos program a Budakeszi mellett található makkosmáriai Fogolykiváltó Boldogasszony templomban vette kezdetét, ahol a jelenlévő tábori lelkészek közösen mutattak be szentmisét, amelyen a Légierő Zenekar Szolnok állománya is közreműködött.

A családi napon a szervezők a gyermekek számára is gondoskodtak programokról, a játszóház mellett kipróbálhatták, hogy milyen érzés kifestett arccal íjászkodni, vagy hajszobrászaton részt venni. Berta Tibor alezredes, általános püspöki helynök így foglalta össze a tapasztalatokat: – Fontos dolog, hogy találkozzunk egymással. Vannak olyan pontok és helyzetek, amiben megegyezünk, bár ezeket nem minden esetben kell a vallásossághoz kötni, ennek ellenére jó alkalmat adhat a rendezvény, hogy jobban megismerjük egymást. Minden egyes zarándoklat – bárhol is történjen az – lényege, hogy annak résztvevője a lelkében másokat is elhoz magával. A szentmisében gondoltunk a távollévőkre, közösen imádkoztunk a missziókban szolgáló katonatársainkért, így tudja az is, aki nem vallásos, hogy itt, ezen a napon, ha még egy órára is, ő volt a középpontban. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt megtegyük, és bízom benne, hogy ezt egyre jobban tudjuk szolgálni.

Bogdán Tibor törzszászlós, az MH vezénylőzászlósa is részt vett az eseményen: – Meghívásra jöttem, ami megtiszteltetés számomra, és rajtam keresztül a tiszthelyettesi karnak is. Eredménynek tekintem, hogy részt vehettem egy olyan közösség összejövetelén, amelyik prosperál a Magyar Honvédségben. Úgy gondolom, hogy a missziókban nagyon fontos szerepet töltenek be a tábori lelkészek, hazai környezetben viszont én még nem találtam kapcsolódási pontot hozzájuk. Elhoztam a családomat is, beültünk a misére, és csekély vallásosságom ellenére büszke voltam arra, hogy ott lehettem, ahol a külföldi missziókban lévőkért is mondhattuk közösen a misét. Ezzel számomra már értelmet kapott a nap, amihez az is hozzájárult, hogy a szervezők jó ráérzéssel állították össze a programokat

Varga László zászlós, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisról érkezett: – Több éve veszek részt már a rendezvényeken, önkéntesként ajánlom fel a munkámat a püspökség által szervezett eseményeken. Gondolok itt a lourdes-i zarándoklatra, a zalavári gyermektáborokra, vagy a mostani családi napra is. Magam is katolikus vagyok, úgy gondolom, hogy a lelki feltöltődés mellett a katonai közösségek formálásában, egymás megismerésében, a fiatalok – gondolok itt a katonák gyermekeire – nevelésében is nagy szerepe van a találkozónak. Örömmel vagyok itt, a továbbiakban is szívesen vállalok hasonló feladatokat és egyben bátorítom katonatársaimat a hasonló rendezvényeken való részvételre.

Druzsin József zászlós, az MH Logisztikai Ellátó Központban dolgozik: – A szakdolgozatom írása során kerültem kapcsolatba a Katolikus Tábori Lelkészi Szolgálattal, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem teológia szakon. A dolgozatom témája a tábori lelkész szolgálat jelene és jövője volt. A rendezvényről véletlenül értesültem, de nagy örömmel jöttem családommal együtt, mert látom megvalósulni a dolgozatomban leírtakat. Látom és tapasztalom, hogy működik a lelkészi szolgálat, eredményesen tudja mozgatni a katonacsaládokat, amire a jelen körülményei között szükségünk is van. Szükségünk van az általuk nyújtott támaszra, illetve ösztönzésükre, hogy növekedjék bennünk az egészséges csapatszellem. 

Fröschl Mónika őrmester az MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél szolgál: – Berta Tibor alezredes úr kérésére vagyok itt, mivel már két alkalommal részt vettem a zalavári gyerektábor munkájában, ahonnan önkéntesként, szinte már csapatot alkotva, többen most is itt vagyunk. Ott a konyhán dolgoztam, a családi napon is a résztvevők étkeztetésében segédkezem. Nagyon szívesen vállalok további hasonló szolgálatot, mivel vallásos vagyok, nem idegenkedem ettől a közegtől. Örülök, hogy ismeretlenül is, nemcsak a gyerekek fordulnak felém barátsággal, jól érzem magam ebben a környezetben.

Fekete Imre