Az önálló magyar tábori lelkészség története

A Magyar Királyi Honvédségnél békében nem szervezték meg a tábori lelkészek szolgálatát, ugyanakkor a papok az 1912-ben kiadott védtörvény értelmében háború esetén „lelkészi teendőkre az egész fegyveres erő számára igénybe vehetők” voltak. Az első világháborúban 1915 őszén 1615 fő, 1916-ban pedig 2400 lelkész teljesített szolgálatot.

A Tanácsköztársaság kikiáltását követően a Hadügyi Népbiztosság a tábori lelkészetet megszüntette.

Az önálló magyar és a hazai felekezeti összetételnek megfelelő katonalelkészi szervezet kiépítése érdekében az első lépést Schnetzer Ferenc hadügyminiszter tette meg, aki 1919 szeptemberében arról értesítette Huszár Károly vallás és közoktatási minisztert, hogy a jelenleg is rendelkezési állományban lévő katonalelkészek ügyében szeptember 17-ére a hadügyminisztériumban értekezletet tart.  A hadügyminiszter sürgősen meg szerette volna oldani a rendelkezési állományban levő (16 római katolikus, 5 református és 2 evangélikus) katonalelkészeknek az egyházmegyébe vagy egyházkerületbe történő átadását, illetve a hadügyminisztérium keretében történő elhelyezését.    December 16-án 4 római katolikus, 1 református és 1 evangélikus tábori lelkész tisztelgett Horthy Miklós fővezérnél, akit Klimkovics József római katolikus tábori lelkész üdvözölt. Ezen a megbeszélésen történt meg Berzeviczy Béla vezérkarfőnök felkérése a tábori lelkészet megszervezésére és ezt követően 1919 december 29-én a budapesti katonai körlet parancsnoksága kiadta a 297. sz. értesítőjét, amelyben közölte a tábori főpapi hivatal felállítását és vezetőjéül kinevezte Vargha János főlelkészt, a protestáns lelkészi hivatal vezetőjéül pedig Taubinger Rezső főesperest.

Az egész hadseregre vonatkozóan 1920 január 26-án jelent meg az 1076. sz. eln/1.-1920 rendelkezés, amelyben felállították a katonai kerületek lelkészi hivatalait, ahol a lelkészi ügyek előadója római katolikus lelkész volt.

A Magyar Nemzeti Hadsereg katolikus lelkészetének vezetésével 1920 május 7-én Horthy Miklós kormányzó P. Zadravecz Istvánt (1884-1965) a szegedi ferences rendház házfőnökét bízta meg, akit 1920 augusztus 24-én szenteltek püspökké. A kiadott Szervi Határozvány a katonalelkészi állományt tényleges és tartalékos állományra osztotta.
Békében a

• római katolikus tábori püspökből,
• irodaigazgatóból,
• tábori püspökségi titkárból és
• magántitkárból,
• körletlelkészekből,
• ezredlelkészekből,
• helyőrségi és
• kórház lelkészekből,
• lelkész tanárokból, valamint görög keleti, ágostai evangélikus és református lelkészekből állt a szervezet.

A püspökségre 60 római katolikus, 2 görög katolikus, 10 református, és 8 evangélikus katonalelkészt terveztek. A zsidó vallású  katonáknál a helybeli rabbival számoltak. A tábori lelkészi szervezetben a hivatal vezetője a katonai lelkészi rangban idősebb római katolikus lelkész volt, aki egyszersmind a körletparancsnok egyházügyi referenseként felügyelte volna a más felekezetű lelkészek munkáját is.   

A parancsnokok ugyanakkor óvatosan és érzékenyen kezelték a vallásfelekezeti kérdést. Ennek jegyében került kiadásra az a bizalmas intézkedés, amely „A vallásfelekezetek egyenjogúságának kidomborítása katonai ünnepségeknél” címet kapta és 1920. augusztus 13-án adta ki a budapesti katonai körlet parancsnokság.

A rendelkezés arra hívja fel a figyelmet, hogy a „a m. kir. Hon. Min. úr f. évi 465213/6-1920 sz. rendelete értelmében az egyházi ténykedéssel összekötött katonai ünnepélyek programjának összeállításánál mindenkor a keresztény egyházak egyenjogúságát, és a felekezeti viszonosságot tartsák szem előtt, valamint kellő tapintattal állapítsák meg az illető felekezet lelkészével előzetesen megállapodva a program egyházi vonatkozású pontjait, hogy minden reklamációnak elejét vegyék.


Az első tábori lelkészek

Tábori Püspökség
P. Zadravecz István tábori püspök
Dr. Dobrozemsky Henrik tábori alesperes, püspöki irodaigazgató
Dr. Árvay-Nagy Bálint tábori plébános, püspöki I. titkár,
Dr. Moser Sándor tábori lelkész, püspöki II. titkár
Dr. P. Szabó Pius tartalékos tábori lelkész, püspöki magántitkár
Dr Pompéry Aurél tartalékos tábori lelkész, (ideigl. Beosztva) katonakönyvtár szervezője

Körletparancsnokság: Budapest

Krepler Gusztáv tábori alesperes
Varga János tábori plébános
Brogyáni Andor tábori plébános
Taubinger Rezső evangélikus tábori alesperes
Fábry Gusztáv tartalékos evangélikus tábori lelkész
Pálfi Károly református tábori főlelkész
Tuba András református tábori lelkész
Barabás Samu református tartalékos tábori lelkész
Dr. Kravcsák Gyula tábori alesperes
Varga Péter tábori plébános
Folba János tábori lelkész
Dr. Juhász Kálmán tartalékos tábori lelkész  
Vadkerti László tartalékos tábori lelkész
Anisich Jenő tartalékos tábori lelkész
Dávid Ferencz tartalékos tábori lelkész
Vlassics Géza tartalékos tábori lelkész
Bohuniczky János tartalékos tábori lelkész
Gyarmathy János tartalékos tábori lelkész
Dr. Wessely Andor tartalékos tábori lelkész  
Erdődy Gyula tartalékos tábori lelkész
Godova Károly tartalékos evangélikus tábori lelkész  

Körletparancsnokság: Szombathely

Mintsek Antal tábori alesperes
Kalaus Elemér tartalékos tábori lelkész
Szabó Gábor  tartalékos evangélikus tábori lelkész
Wikár Ödön tartalékos tábori lelkész
Egri Dániel tábori lelkész  
Pozsgay Gyula tábori lelkész
Hubay Bertalan református tábori lelkész
Tower Vilmos tábori lelkész
Kozári Gyula tábori esperes
Vörösváry Ernő tábori esperes
Meyer Lajos tartalékos tábori lelkész
Dr. Forgács János tartalékos tábori lelkész
Dr. Ratzenböck Károly tábori plébános
Dr. Mészáros János tartalékos tábori lelkész
Nagy Béla tartalékos tábori lelkész
Hrebák István tartalékos tábori lelkész  

Körletparancsnokság: Kaposvár

Klimkovics József tábori alesperes
Dr. Hudecz Rezső tábori lelkész
Berta Lajos tartalékos tábori lelkész
Csáki Antal tartalékos tábori lelkész  
Gáspár Béla tartalékos tábori lelkész  
Maller László tartalékos református tábori lelkész

Körletparancsnokság: Székesfehérvár

Árvay János tábori plébános
Illgen Antal tartalékos evangélikus tábori lelkész
Dr. Molnár Jenő tartalékos református tábori lelkész
Dr. Szunyogh Ferenc tartalékos tábori lelkész
Kiglits Irén tartalékos tábori lelkész
Dr. Szappanos Gyula tartalékos református tábori lelkész  
Urbanyetz János tartalékos tábori lelkész  
Dr. Deák János tartalékos tábori lelkész
Somogyi Antal tartalékos tábori lelkész
Szőke Rezső tartalékos tábori lelkész  

Körletparancsnokság: Miskolc

Gulyás Miklós tábori plébános
Kertész Gyula tartalékos tábori lelkész
Zéman Zoltán tartalékos evangélikus tábori lelkész
Somogyi János tartalékos református tábori lelkész
Dr. Majtényi Viktor tábori lelkész
Páva János tartalékos tábori lelkész  
Komporday Andor görög katolikus tábori lelkész  

Körletparancsnokság: Debrecen

Boross Bertalan tábori plébános
Leiteregh Károly tábori plébános
Papp Gyula tartalékos görög katolikus tábori lelkész
Beke Antal tartalékos református tábori lelkész
Bónis Arkangyal tartalékos tábori lelkész  
Weszelovszky Gábor tartalékos tábori lelkész  

Körletparancsnokság: Szeged

Kemény Ede tábori esperes
Németh József tartalékos tábori lelkész
Antalffy László református tábori főlelkész
Kuntz Henrik tartalékos evangélikus tábori lelkész
Binder István tábori lelkész
Ökrös László tartalékos tábori lelkész
Tarcsafalvy Lajos tartalékos tábori lelkész
Lapics János tartalékos tábori lelkész   
Korén Pál tartalékos evangélikus tábori lelkész  


A református és az evangélikus egyház tiltakozására, valamint az első világháború alatt tett ígéretekre hivatkozva és már a vallási egyenjogúság jegyében új tárgyalásokra került sor. Az 1920. november 6-ai megbeszélésen a felekezeti sérelmeket úgy kívánták orvosolni, hogy külön református és külön evangélikus tábori püspökséget terveztek felállítani. A megbeszélés résztvevői egyöntetűen kifejezték, hogy minden felekezet a saját katonalelkészeit irányítja és felügyeli. Ez alapján felekezetenként 40-40 tábori lelkésszel számoltak. Közmegnyugvással rendezték, hogy Zadravecz István a római katolikus tábori püspöki titulust használja a jövőben, ugyanis „a sima tábori püspöki aláírás már több félreértésre adott eddig is alkalmat". A megbeszéléstől eltérően a vallás és közoktatási miniszter 79.992/ 11./1920. sz. irata a várható békefeltételek szigorúságára hivatkozva a közös protestáns tábori püspökség felállításához járult hozzá. Ennek jegyében készült el az 1921-es esztendő elején a Protestáns Tábori Püspökség szervezetének első „Szabálya", amelyet a református egyetemes konvent 1921 június 7-9., az evangélikus egyetemes egyház 1921 november 10.-i közgyűlésén fogadott el. A honvédelmi miniszter ideiglenes jelleggel Taubinger Rezsőt nevezte ki a m. kir. Vallás és Közoktatási Minisztérium II. B. osztályának vezetőjévé. A „Protestáns Tábori Püspökségről szóló Szabály" végleges változata 1922 szeptemberében került kiadásra, amely kimondta, hogy „a tábori püspökség közös intézmény, éppen ezért a mindenkori tábori püspök végeredményben három, egymástól független, de egymásra utalt magas hatóság végrehajtó közege. Képviselője egyrészt a két protestáns egyház érdekeinek a honvédelmi hatóság előtt, másrészt a honvédség jogos érdekeit képviseli a két történelmi protestáns egyház főhatósága előtt".

Ezen előkészítő munkálatok után 1923-ban került felállításra a Római Katolikus Tábori Püspökséggel azonos jogkörökkel a Protestáns Tábori Püspökség, amelynek élére hármas jelölés után az államfő Soltész Elemér nagybányai református lelkészt, a királyhágómelléki egyházkerület jegyzőjét nevezte ki. A protestáns tábori lelkészi karba 14 református és 10 evangélikus lelkészt terveztek.

Időközben a trianoni békeszerződés hadsereg-korlátozása következtében az 1922 december 14-ei 8458/T. 8. sz. rendelet hivatalosan megszüntette a tábori püspökséget és az a m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium I. B., a m. kir. Honvédség római katolikus egyéneinek lelki ügyeit intéző osztályaként működött tovább. Az 1923-ban felállított Protestáns Tábori Püspökség szintén a m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium II. B., a m. kir. Honvédség protestáns egyéneinek lelki ügyeit intéző osztályaként tevékenykedhetett. A honvédség létszámcsökkentéseivel párhuzamosan a katonalelkészek létszáma az elképzelt 60 főről 42-re, majd 32-re, végül 24-re csökkent.

A kidolgozott katonai és katonalelkészi (A-32. A-16. A-19.) szabályzatok a Monarchiában alkalmazott elvekből kiindulva előírták a vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken való kötelező csoportos részvételt, az erkölcsi oktatást és az egyéni lelki gondozást. Az „Ideiglenes Szervi Határozvány a Tábori Püspökség számára" c. okmány szerint „a tábori püspök köteles a honvédelmi miniszter utasítása alapján a körlet lelkészeket, a helyőrségi kórházi lelkészeket és a nevelőintézeti lelkészeket megszemlélni, mely szemleutakon meggyőződik arról, hogy a katonák vallási szükségletei minden tekintetben kellőképpen kielégítettnek-e". Az ellenőrzési feladatok sorába tarozott az anyakönyvek, az egyházi kegytárgyakkal való ellátottság és a szertartások rendszerességének, a polgári lelkészekkel való kapcsolatnak a megtekintése is. A szemleutak miniszteri bejelentésének kötelezettsége hosszú ideig a sérelmezett témák közé tartozott.

Lényeges létszámemelkedés csak akkor következett be, amikor a honvédelemről szóló 1939. II. tc. végrehajtására vonatkozó Utasítás is elkészült és a háborús előkészületek keretében megváltozott a papjelöltek honvédelmi kötelezettsége is, így aki valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetnek már az újoncállítás idejében papjelöltje volt, kérelmére póttartalékba kellett helyezni. Az ilyen besorozottak békében két hónapon át, a papi hivatásuknak megfelelően a tábori lelkészi alkalmazáshoz szükséges kiképzésben részesültek, majd póttartalékosok lettek. Ezzel párhuzamosan folytak a katonalelkészetre vonatkozó szabályozók átdolgozása, a háborús viszonyok közti tevékenység utasításainak és okmányainak kidolgozása. Ekkorra készültek el a magyar katonalelkészség tevékenységét igazoló és feldolgozó első átfogóbb munkák is.

1940-ben a fenyegető háborús helyzetre tekintettel ketté választották a katonai lelki gondozás feladatait és annak szervezetét. A hátországi katonai egyházi szervezet közvetlenül a tábori püspök irányítása alatt maradt, a hadra kelt sereg fővezérségéhez viszont vezető lelkészt neveztek ki és alárendeltségébe utalták a hadra kelt alakulatok katonai lelki gondozását.

A második világháborúban a tartalékos tábori lelkészek döntő  része három hónapos váltásban végezte szolgálatát. Ennek következtében közel hatszáz lelkész-főhadnagy végzett szolgálatot az egészségügyi oszlopoknál, az ezred- és hadosztály segélyhelyeken és a parancsnokságokon. A parancsnokok teljesen szabad kezet adtak a lelkészeknek, akik sorsközösséget vállalva a legénységgel kitartottak azokkal és a háború utolsó heteiben gyakorta parancsnoki feladatot is elláttak. Számos alkalommal ők „maradtak" az oszlop rangidős tisztjei.

A katolikus tábori püspökség működésének válságos időszakát jelentette a második világháború vége, a nyilas hatalomátvétel. A lelkészek jelentős része végrehajtotta a kiürítési parancsot, a tábori püspökséget 1944 november elején Kőszegre helyezték. Dr. Hász István katolikus tábori püspök a kiürítési parancs szerint elhagyta az országot. A háború utolsó napjaiban a tényleges és tartalékos tábori lelkészek együtt maradtak a katonáikkal, döntő többségében nem hagyták el alakulataikat. Jelentős részük hadifogságba esett. 1946. áprilisában 198 tartalékos tábori és polgári lelkész volt nyugati hadifogságban, és körülbelül ötven lelkész került keleti hadifogságba.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Budapestre költözését követően Vörös János honvédelmi miniszter 1945 április 13-án Folba János vezéresperest bízta meg a római katolikus lelkészet vezetésével, a Protestáns Tábori Püspökség élén továbbra is Soltész Elemér tábori püspök maradt. Kormányrendelet alapján került sor az izraelita lelkészi osztály felállítására. A hazatért és rendfokozattal rendelkező lelkészeknek is igazoló bizottság előtt kellett számot adni a háború alatti tevékenységükről. Az eljárás során 47 lelkészt igazoltnak minősítettek. Ez a létszám azonban naponta változott. Az igazolt katonalelkészek számára a 31.082/Eln.sz.ü./1945. sz. miniszteri rendelet az október 1-jei állománytáblában 17 római katolikus és 17 protestáns lelkészi, valamint 10 rabbi helyet biztosított. Az izraelita lelkészi osztály első vezetője dr. Hevesi Ferenc főrabbi, aki tábornoki rendfokozatot kapott, utódja dr. Rácz Zoltán főrabbi, ezredes, majd Duschinszky Jenő főrabbi, ezredes. A tábori rabbik feladata volt az eltűnt munkaszolgálatosok felkutatása, anyakönyvezése. Ugyanezen időszakban fogalmazták meg azt a holttányilvánításra vonatkozó rendeletet is, amely szerint arról a személyről, „akit két tanú jegyzőkönyvileg halottnak igazol", a tábori püspökségek kiállíthatják a tábori halotti anyakönyvet.

A szolgálat tevékenységében meghatározó változást hozott a kötelező templomlátogatás megszüntetése, majd a HM. 11.750/eln. 1946 sz. rendelete alapján a külön katonai istentiszteletek korlátozása. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság által meghatározott követelmények egyike volt a katonák nevelése, a nevelőtisztek szolgálatba állítása. Mivel a tábori lelkészi beosztások ügye nem látszott rendeződni, a nevelőtiszti hely pedig biztosított volt, ezért rövidebb-hosszabb időre a lelkészek közül voltak, akik beosztást vállaltak.

A tábori lelkészek létszámát ezt követően minden átszervezéskor csökkentették. 1947 végére már csak 6 római katolikus, 6 protestáns lelkész és 2 rabbi szolgált.

1948-ban nyugdíjazták Folba Jánost. Az 1949. évi állománytábla két római katolikus és két protestáns lelkészi helyet tartalmazott. A római katolikus lelkészi osztály vezetését dr. Németh József lelkész alezredes vette át. Itt szolgált még Taál János római katolikus lelkész őrnagy, valamint az 1. honvédkerület parancsnokságán dr. Szenthelyi-Molnár István lelkész százados.

Az 1951-es állománytáblában katonalelkészi beosztás már nem szerepelt és megszüntető parancs nélkül megszűnt a magyar tábori lelkészet. A tartalékos katonalelkészeket 1952-ben törölték a tartalékos tisztek névjegyzékből.

A rendszerváltás időszakában néhány cikk és tanulmány megjelenését követően a hadseregen belüli vallásgyakorlás, a tábori lelkészi szolgálat témája 1990. őszén fogalmazódott meg. A honvédelmi vezetés azt az álláspontot képviselte, hogy „minden katonának joga van gyakorolni vallását, ezt biztosítja a szabályzat, ugyanakkor a csoportos vallási szertartásokat, egyházi rendezvényeket tiltja”.  

A Magyar Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálatának újbóli megszervezése az 1992. szeptember 9-ei HM Kabinet ülésével vette kezdetét, ahol megvitatásra került a „Honvédelmi Minisztérium Elgondolása a Tábori Lelkészi Szolgálat bevezetéséről a Magyar Honvédségnél” című előterjesztés.

A tábori lelkészet előkészítésen a történelmi egyházak és felekezetek részéről több katolikus pap, protestáns lelkész, illetve rabbi vett részt. 1992-től működött a Honvédelmi Minisztérium Lelkészi Iroda. Az ideiglenesen felállított szervezet tagjai voltak: dr. Aranyos Zoltán református lelkész, Szalay Tamás evangélikus lelkész, Frőhlich Róbert rabbi, Tabódy István és Lipp László katolikus áldozópapok.

A Tábori Lelkészi Szolgálat megalakításának törvényi alapját a többször módosított 1949. évi XX. Törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya határozza meg, amelynek 60.§ szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára”. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismeretei meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását, mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.

A Tábori Lelkészi Szolgálat szervezeti kereteinek kiépítését megelőzően módosítani kellett a honvédelmi törvényt is, amelyre 1993 július 13-án került sor. Az 1990. évi IV. törvényt 7.§-t az 1993. évi LXXIII törvény szerint a következőképpen alakult: „A katonai szolgálatot teljesítő a vallását – a katonai szervezet működési rendjével és a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összhangban – szabadon gyakorolhatja.” A lényeges változást az „egyénileg” szó kihagyása jelentette, ugyanis ennek nyomán vált lehetővé a közösségi vallásgyakorlás, teremtődött meg a tábori lelkészi szolgálat létrehozásának törvényi alapja.

1994 január elején aláírásra kerültek a történelmi egyházakkal kötött megállapodások. 1994 január 10-én az Apostoli Szentszék nevében Angelo Acerbi apostoli nuncius, a Magyar Köztársaság nevében dr. Für Lajos honvédelmi miniszter írta alá a Megállapodást.