+ Kovács Mihály tábori lelkész

(1916-2006)

Kovács Mihály 1944-ben Szombathelyen hallotta egy volt piarista diáktól, hogy a németek magyar fiatalokat visznek Németországba fölnőtt vezetők nélkül. Szemenyei László rendtársával elhatározták, hogy tábori lelkészként a fiatalok után mennek. 1945. február 17-én a tábori püspökségtől kapott tábori lelkészi kinevezés után indultak el. A háború ideje alatt, illetve a hadifogságban több ezer fiatalnak a lelki segítség mellett, gyakorlati segítséget is nyújtott. A hadifogság idején megszervezte a fiatalok iskolai oktatását. Daloljatok az Úrnak! címmel ima- és énekfüzetet állított össze, ami két kiadásban 7 500 példányban jelent meg. Tábori oltárának egy része, Szervátius Tibor, a későbbi híres szobrászművésznek fából faragott Krisztus-feje a szegedi gimnázium igazgatói irodájában van. Az utolsó diákcsoporttal 1946 májusában jött haza. Tábori lelkészi tevékenységét Negyvenezer levente kálváriája a második világháború végén címmel 1992-ben megjelent könyvében írta meg (Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 1993, 111 oldal). Egész életművéről Görbe László írt könyvet a Mesterek és tanítványok című sorozatban (Kovács Mihály piarista tanár, Országis Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2007, 165 oldal). Tábori lelkészi munkáját a Honvédelmi Minisztérium 2000. október 23-án a Honvédelemért kitüntető cím II. osztálya kitüntetéssel honorálta.